Sziasztok!
Kicsit későn sikerült megérkeznem a fejezettel, amiért elnézéseteket kérem.
Köszönöm szépen az előző fejezethez érkezett kommenteket, még nem sikerült az összesre válaszolnom, de biztosíthatlak róla titeket, hogy az összeset elolvastam és mindnek borzasztóan örültem. Imádlak titeket! <3
Ha minden úgy alakul, ahogy azt elterveztem, akkor a következő fejezet csak egy hét múlva fog megjelenni, ami annyit tesz, hogy ebben az évben sajnos már nemigen találkozunk, ezért előre is BOLDOG ÚJÉVET kívánok nektek! Legyen fergeteges szilveszteretek, de azért csak csínján a szeszes italokkal! :D
Köszönöm szépen az előző fejezethez érkezett kommenteket, még nem sikerült az összesre válaszolnom, de biztosíthatlak róla titeket, hogy az összeset elolvastam és mindnek borzasztóan örültem. Imádlak titeket! <3
Ha minden úgy alakul, ahogy azt elterveztem, akkor a következő fejezet csak egy hét múlva fog megjelenni, ami annyit tesz, hogy ebben az évben sajnos már nemigen találkozunk, ezért előre is BOLDOG ÚJÉVET kívánok nektek! Legyen fergeteges szilveszteretek, de azért csak csínján a szeszes italokkal! :D
Harmincegyedik fejezet
„Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését.”
Mire
felébredtem már a nap erőtlen fénye igyekezett világosságot
teremteni a szobámban. Egy levakarhatatlan mosoly jelent meg az
arcomon, ahogy eszembe jutottak a hónapfordulónk eseményei, a
kirándulás, az együtt evés, a mozizás, majd az este. Tisztán
láttam magam előtt Xander nyugodt vonásait, amint halkan
szuszogott a mellkasomon. Sajnos nem sokáig csodálhattam a srácot
alvás közben, ugyanis nem sokkal utána engem is elnyomott az álom,
aztán már nem is emlékeztem, mi történt. Feltételeztem, apa bejött valamikor tizenegy körül, majd hazapaterolta szegényt.
Mérges
voltam magamra, amiért olyan mélyen aludtam, hogy nem ébredtem fel
semmire, ezért nem is tudtam elköszönni tőle.
Még
mindig ugyanabban a ruhámban feküdtem az ágyon, mint amiben az
évfordulónkon bejártuk a fél várost, így idejét éreztem a
kicserélésének. Nagyot nyújtózva gurultam a hátamra, amikor is
a kezem a vártnál keményebb dologba ütközött, mire ijedtemben
ülőhelyzetbe ugrottam.
– Ennél
azért szebb reggeli ébresztésre számítottam – morogta fáradtan
a mellettem fekvő srác, akit sikerült ügyesen orrba nyomnom,
miközben a fejét fogva a hátára gördült, hogy rám nézhessen.
Elkerekedett szemekkel néztem le rá. Nem tudtam eldönteni, hogy
csak álmodom-e, vagy tényleg itt van.
– Te
itt voltál egész éjszaka?
Mielőtt
válaszolt volna álmosan elmosolyodott és kinyújtva felém a kezét
magához húzott, hogy átölelhessen. – Igen, itt voltam egész
éjszaka és hallgattam, amint a nevemet motyogod. – A
kijelentésétől azonnal zavarba jöttem és belefúrtam a
pipacspiros arcomat a mellkasába, mire felkuncogott.
– Nem
is motyogtam a nevedet – tagadtam a pulcsijába beszélve. –
Biztosan csak álmodtad.
– Persze,
persze. Inkább aludjunk. – Még kaptam egy jó éjt puszit, utána
szinte azonnal be is aludt, mintha néhány pillanattal azelőtt fent
sem lett volna.
Csodálkoztam,
hogy apa az este nem kergette haza a srácot, amiért ennyi szabályt
szegett meg; hat után még mindig a házban tartózkodott, kilincsre
zárt ajtók mögött volt velem a szobámban, és egy helyiségben
egy ágyban aludt velem. Azokról az előírásokról meg már nem is
beszélve, amiket utólag szokott kitalálni ezzel még kevesebb teret biztosítva nekünk.
Persze,
én hülye ahelyett, hogy azon agyaltam volna, mi történhetett
apával, kiélveztem volna a perceket, amiket még Xander ölelő
karjaiban tölthettem, akkor talán kevésbé fájt volna a búcsú,
ami sajnos túlságosan hamar következett be. Ugyanis apa megjelent.
Cseppet sem volt figyelmes, bár mérges sem, egyszerűen csak
tekintélyparancsoló.
Az
ajtó bevágásával hívta fel magára a figyelmünket, mire
mindketten ijedten pattantunk fel az ágyból és vártuk a
fejmosást, ami nem következett be. Nyugodt hangsúllyal közölte,
hogy vége a lustálkodásnak, kész a reggeli, szegjük össze
magunkat és lent találkozunk.
Mindketten
engedelmesen teljesítettük az udvarias csomagolásba burkolt
utasításokat. Míg én átöltözés után a hajamat fésültem a
fürdőszobában, addig Xander hideg vízzel mosta meg az arcát,
hogy kiűzze belőle az álmosságot, megigazította az
összegyűrődött ruháját és egyszerűen csak beletúrt szanaszét
álló hajába. Magamban megjegyeztem, mennyire jól áll neki ez a
„Most keltem fel” hajviselet.
A
reggeli egészen kellemesen telt, anyával beszélgettem, aki
lelkesen faggatott a tegnapi napról, egyáltalán nem zavarta, hogy
Xander is jelen volt, teljesen nyugodtan kérdezett rá mindenre,
mintha az említett srác jelen sem lett volna. Habár azt el kell
ismerni, hiába volt testileg velünk, a gondolatait igazán
csak lefoglalta az apával való versenyzés, hogy kiderítsék, melyikük a
tökösebb, ki bírja a legtöbb csilis paprikával enni az omlettet.
Vicces volt nézni, amint a másikat figyelték, majd mikor az elvett
egy újabb darabot, ők is a tányérhoz nyúltak.
Ám
egyszer a paprika is elfogyott, így mikor Xander elvette az utolsót
is, beleharapott, majd kihívóan nézett apára. Persze, apa nem
tudta volna elviselni a vereséget, már fel is állt és gyorsan
hozott magának még kettőt, de a barátomnak véletlenül sem,
ezzel a lépéssel pedig ő került ki győztesként.
A
barátomat eléggé megviselte a veresége, azt gondolta, hogyha
sikerül elnyernie apa tiszteletét, akkor valamennyire megenyhül és
eltöröl pár szabályt. Aztán szegénynek még én sem voltam
hajlandó búcsúcsókot adni, ugyanis már attól égett a szám,
hogy egy szájrapuszit kaptam tőle, kizárt volt, hogy megcsókoljam.
Talán mindezek mellett még az álmosság is közrejátszott nála,
de elég durcásan hagyta el a házat, félő volt, hogy nem is áll
velem szóba egy ideig.
Szerettem,
mikor megsértődött, olyankor mindig hihetetlenül aranyosan
viselkedett, amit soha nem tudtam visszatartani, hogy ne kössek az
orrára. Ezzel meg csak azt értem el, hogy még mérgesen – , de
azért óvatosan, nehogy megbántson – elküldött melegebb
éghajlatra. Sőt, el is fordult, hogy kifejezze, mennyire nem akar
most látni. Imádtam feszegetni nála a határokat, akárcsak ő
nálam, de átlépni már nem mertem és nem is akartam, ezért
miután kiszórakoztam magam mindig megszeretgettem, ami általában
segített helyre rázni.
Aztán
volt olyan is, amikor egyszerűen nem tudtam, mit kezdeni a
féltékenységével. Semmi értelme nem volt, ahogy alapja sem. Nem
is értettem, minek találta ki egyáltalán.
– Alexander,
csak gyűlésre megyek. Tudod, ahol megbeszéljük, hogy ki milyen
feladatot kap a következő havi példányban – próbáltam
megértetni vele, hogy véletlenül sem tervezek titkos találkozásra
menni Erikkel.
– Magasról
leszarom, milyen megbeszélés. Akkor sem akarom, hogy menj. Nem
bírom azt a faszt és nem tetszik, hogy keresztbe tesz nekem a
rohadt gyűléseivel. Mondd meg neki, hogy nem érsz rá, mert most
fontosabb dolgod van. Ez a XXI. század, az Isten szerelmére, majd
ír neked facebookon, vagy bánom is én hol. – Elkerekedett
szemekkel néztem a dühös srácra, ennyire még nem akadt ki
azelőtt semmire, pedig ő aztán mindenen bedühödött, ha nem úgy
történt, ahogyan azt ő eltervezte.
– Segítenétek?
– fordultam tehetetlenül a csendben ácsorgó Angelra és Kyle-ra.
Ha
nem voltunk a csapattal a szünetekben ők ketten szinte mindig
velünk voltak, ezért rendszerint szemtanúi lehettek a kisebb
vitáinknak, civakodásainknak, de megtanulták, hogy ne folyjanak
bele, mert akkor mindig ők kerülnek ki hibásként.
Angelina
a kérdésem feltétele után azonnal a szöszi háta mögé
rejtőzött ezzel kifejezve, ő nem hajlandó részt venni ebben.
Köszönöm, Angel... Könyörögve néztem Kyle-re, aki csak
a magasba emelte a kezét. És nekem ezek a barátaim...
Nagyot
sóhajtottam. – Kössünk kompromisszumot – ajánlottam. – Az
ebédszünetet különtöltjük, mert én megkeresem Eriket, hogy
megvitassam vele a feladatomat és kihagyhassam a gyűlést. Aztán
az órák után oda megyünk és azt csináljuk, amit te szeretnél.
Rendben van?
– Benne
vagyok, de azért tudd, hogy még mindig nem vagyok elégedett ezzel
a megoldással – emelte fel a mutatóujját. Igazából egyáltalán
nem érdekelt, mivel van megelégedve és mivel nincs, hozzá akartam
szoktatni, hogy igenis vannak saját programjaim, épp ahogy neki is és
nem vétózhatja meg őket csak azért, mert ő mást akart. Jó,
persze, azt elismertem, hogy ő is mindig alkalmazkodott hozzám,
ezért nem egyszer késett az edzésekről, mert nekem éppen lányos
hisztim volt. Mindezt egyetlen szó nélkül. Éppen ezért nem is
tudtam rá haragudni az ilyen kiakadásaiért.
A
tenyerembe zártam a feltartott ujját, tettem felé egy lépést és
lábujjhegyre állva egy csókot nyomtam az ajkaira.
– Utállak
– suttogta, miközben átölelve a derekamat közelebb húzott
magához.
– Én
is – vigyorodtam el szélesen.
– Hogy
ti milyen cirkuszt tudtok levágni – szólalt meg mögöttünk a
fejét rázva a szöszi. – Egészséges ez egyáltalán? Én már
attól kikészülök, hogy csak hallgatlak titeket. – Angel kidugta
a háta mögül a fejét és csak helyeslően bólogatott. Mi,
Xanderrel csak elnevettük magukat és válasz helyett megcsókoltuk
egymást. Egészséges volt-e vagy sem, minket minden bizonnyal csak
még közelebb hozott egymáshoz és minden egyes vita után csak még
jobban szerettük egymást.
Megbeszéltem
a találkát Erikkel az ebédszünetben, aki hihetetlenül kedves
volt, mert belement, hogy ne kelljen ott lennem a gyűlésen is,
habár kicsit húzta a száját.
– Azért
nem szabadna engedned, hogy Alex ennyire befolyásoljon – jegyezte
meg, mikor leültünk egy üres asztalhoz az ebédlőben.
– A
mi kapcsolatunk ilyen – vontam vállat. – A párunk az első.
– Igen,
ezt sikerült észrevennem a teljesítményeden, ami habár a nem
régi interjúval kicsit javult, még messze nem éri el azt, amit az
előző éveben nyújtottál. Egyáltalán nem bánnám, ha csak egy
nagyon kicsi töredékét a párkapcsolatodba vetett energiádból az
újságra fordítanál – magyarázta. – Őszintén megvallva, a
gyűlés kihagyásával kapcsolatos kérdésed után erősen
elgondolkodtam azon, hogy mennyire éri meg nekem erőltetni ezt
veled, és arra jutottam, hogy tulajdonképpen semennyire. Nagyon
bánom, hogy ezt kell mondanom, de úgy határoztam, két hónap
próbaidőt adok neked. Ha addigra nem sikerül gatyába ráznod
magad és eldönteni, mit is akarsz, kénytelen leszek megválni
tőled és keresni a helyedre valaki olyat, aki a folyamatos
visszafejlődés helyett hajlandó segíteni az újság előrelépését.
Egy
kisebb traumaként ért a felvetése, tudtam, hogy az utóbbi időben
nem áll olyan jól a szénám, de álmomban sem gondoltam, hogy
ilyen drasztikus lépéseket fog hozni velem kapcsolatban. Nem
tudtam, mit mondjak, ezért csak némán hápogtam a szavakat
keresve.
– A
hallgatásodat egyetértésnek veszem – vetett véget a kínos
csendnek. – Akkor az e havi feladataid. Mert ezúttal Alex
partnereként kapsz egy plusz oldalt az interjúd mellett. Ennek a
megbeszéléséről, majd később, most tárgyaljuk meg az
interjúalanyodat, az elvárásaimat veled szemben, aztán beavatlak
abba is.
Még
mindig teljesen sokkos állapotban hallgattam, amint kiadja az
utasításait, mik szerint meg kell interjúvolnom a meccseken
megjelenő összes egyetem képviselőjét, hogy arról kérdezgessem
őket, mi a véleményük az idei felhozatalról, jobbak-e az előző
éveknél, esetleg kicsit lejjebb esett a színvonal a vártnál.
Titkon örültem a feladatnak, mert ezzel olyan információkra
tehettem szert, amikből kideríthettem, milyen véleménnyel vannak
Xanderről és mekkora esélye van a bekerülésre álmai egyetemére.
A
másik feladatom, mint a hokicsapat egyetlen belsős embereként
információkat kell szereznem az iskolánkba járó összes
csapattag jövőjére néző terveivel kapcsolatban, amiből aztán
egy szép kerek cikket kell írnom az elképzeléseikkel és azoknak
megvalósításáról, hiszen iskolánk legjobban megbecsült
sportolóiról van szó, mindenki kíváncsi rájuk.
Kicsit
csalódottan csatlakoztam Xanderékhez, nem örültem annak, hogy
eljutottam a próbaidőig, azért reménykedtem, hogy még ennyire
nem vagyok rossz. Erre a hónapra pedig dupla annyi feladatot kaptam, ami annyira nem könnyítette meg a
helyzetemet, tekintettel arra, hogy eddig feleennyi munkával is alig
végeztem határidőre.
– Tudtam,
hogy nem szabadna engednem a megbeszélést, most nézd meg, mennyire
letört lettél miatta. Mi csinált? Beszéljek vele? Vagy inkább
megverjem?
Muszáj
volt elmosolyodnom a reakcióján, igazán aranyos volt tőle. Azért
biztosítottam róla, hogy nem kell megvernie senkit, az én hibám,
hogy idáig jutottam, csak magamnak köszönhetem. Elmeséltem neki,
milyen utasításokat adott nekem. Egy sóhajtással nyugtázta
magában, hogy már megint le kell redukálnia azt az időt, amit a
kitalált programjaira szánt, mert valószínűleg úgysem fogok
ráérni. Viszont plusz pont járt neki, amiért nem akadt ki, még
csak be sem sértődött.
Nem
is volt nagyon joga hozzá, hiszen én mindent megtettem annak érdekében, hogy jó
legyen neki és az órák után magával rángathasson az óvodába
Aniért. Már elég régen volt, hogy utoljára huzamosabb időt
eltöltöttünk volna a gyerekekkel, mindig siettünk a dolgunkra,
valami „felnőttesebb” játékot játszani. Azonban aznap Ani nem
hagyta annyiban, ezért bevágta a durcát és nem volt hajlandó egy
lépést sem tenni, ami miatt félő volt, hogy egy idő után
felfázik szegény a nagy hóban. Le se tagadhatnák, hogy
testvérek...
– Jól
van, játszunk valamit, aztán megyünk – adta be a derekát Xander
végül, mire a kislány szeme felcsillant.
– Építsünk
hóembert! – lelkesedett és már a kezei közé is vett egy adag
havat, hogy gombócot gyúrjon belőle. Megegyeztünk, hogy Ani
készíti a fejét, én a hasát, Xander meg a legalsó, legnagyobb
golyót. Többen is csatlakoztak hozzánk, őket elküldtük, hogy
gyűjtsenek rá díszeket, vagy új hóembert kezdtünk. Közben néha
játékból megdobáltuk egymást hóval, Xander pedig folyton
puszikkal lepett meg, amiket annyira nem preferáltam, nem szerettem
volna a kicsik előtt.
Kihasználtam
az alkalmat, hogy egy elég hosszú kihagyás után megint
elbeszélgethessek a kis Anival, aki most is izgatottan mesélni
kezdett az óvodai életéről.
– Jacobbal
mi a helyzet?
– Anyukájával
és az apukájával elmentek a nagymamájához, ezért hamarabb érte
jöttek, de megbeszéltük, hogy holnap átmegyek majd hozzá –
magyarázta, miközben maga előtt gurigatta a hókupacot, ami
egyébként már kicsit nagyobb volt a kelleténél. – És amikor
meséltem neki, hogy megfektettem Alexet, nem tudta, mit jelen. –
Hirtelen egy pillanatra megállt a kezem a hógolyó lökdösésében
és hitetlenül néztem Xanderre, aki szintén nem akart hinni a
fülének. Ani persze csak mesélt tovább, mintha semmi furcsát nem
mondott volna. – Elmagyaráztam neki és akkor azt mondta, hogy
egyszer mi is megfektethetnénk egymást. Először ezt kérdeztük
meg az anyukájától, de nem engedte, ezért este haza kell mennem.
– Bogár
– szólalt meg elsőként Xander ezzel félbeszakítva a kislány
monológját. – Idejönnél egy pillanatra? – A húga boldogan
szaladt oda a pár méterre guggoló bátyja mellé. – Tudod, azt
nem szoktuk hangosan kijelenteni, ha megfektetünk valakit. Többet
nem szabad ezt a kifejezést használnod. Inkább mondd azt, hogy
együtt aludtatok, jó?
– De
miért nem mondhatom, hogy megfektettelek? – értetlenkedett.
– Csak
mert nem – adta meg az egyszerű választ. A döbbenet okozta
sokkból feleszmélve egy széles vigyor terült el az arcomon, amint a beszélgetésüket hallgattam. – Ígérd meg, hogy nem mondod ezt
többet.
– Megígérem.
– Akkor
szerintem rakjuk össze a hóembereket – egyenesedett ki a srác,
majd mikor találkozott a tekintetünk az ajkamba kellett harapnom,
hogy ne nevessem el magamat, de a mosolyomat még így sem sikerült
elrejtenem. – Ne mosolyogj! – szólt rám. – Ez nem vicces. –
A kijelentése ellenére természetesen az ő arcán is megjelent egy
vigyor. – Szólva kinevetsz. Na adok én neked – indult meg
felém. Egy sikoly kíséretében szaladni kezdtem előle, habár
most sem tartott sokáig, hogy elkapjon. Nevetve kapálóztam,
miközben szabadságért könyörögtem, ám ő kegyetlenül a földre
lökött, aztán fölém mászva az ajkaimra nyomta az övéit.
Erőteljesen ellöktem magamtól ezzel jelezve neki, hogy ezt talán
most nem kéne, mire nevetve megadta magát és leszállt rólam.
– Szerintem
menjünk innen, mielőtt még megrontod a gyerekeket – ingattam a
fejemet és feltápászkodtam a földről. Xander is jobbnak látta
ezt tenni, és szerintem titkon az óvónénik is ebben reménykedtek,
mielőtt még a többiek is meg akarnák fektetni egymást.
Miután
sikerült minden testrészét a helyére rakni a hóemberünknek
elköszöntünk mindenkitől és gyorsan elhúztuk a csíkot, ugyanis
Xandernek eszébe jutott, hogy anyukájának úgy ígérte, háromra
már náluk leszünk ebédre.
Tulajdonképpen
nem egyszer fordult már elő, hogy az anyukája áthívott. Mindig
nagyon kedvesen fogadott és látszott rajta, hogy igyekszik nyitni
felém, aminek köszönhetően nem csak a fiához, de az egész
családjához közelebb kerültem, sőt, részese itt lehettem.
Szerettem ezeket az együtt töltött ebédeléseket, soha nem
éreztem magamat feszültnek vagy idegennek. Ugyanúgy tagja voltam a
beszélgetéseknek, mint mindenki más, nem volt kínos a csend és
miután Xander beköpött, hogy szeretek enni, akár akartam akár
nem, minimum kétszer kellett szednem, de akkor sem néztek rám
furcsán, ha harmadik alakommal is szedegettem még.
– Ilyenkor
érzem azt, hogy nem volt hiába való az a rengeteg gyakorlás,
amikor főzni tanultam. – Egy széles mosollyal az arcán figyelte,
amint még egy adagot emelek ki a mély edényből.
– Tényleg
nagyon finom lett – dicsértem meg. – Mikor tanult meg főzni?
– Tizenkilenc
voltam, mikor Alex megszületett. Akkor költöztünk külön a
szüleimtől, így kénytelen voltam végre saját magam előállítani
az ételt a férjemnek. – Egy pillanatra még a kanál is megállt
a kezemben meglepettségemben. Xander soha nem mesélte, hogy az ő
anyukája is ilyen fiatal volt, mikor világra hozta. Eltöprengtem
azon, hogy vajon Mrs Armstong is úgy reagált-e a terhességére,
mint anya. Biztosan nem, az ki van zárva.
– Minden
rendben? – zökkentett ki a gondolataimból Xander aggódó hangja.
Elmosolyodtam.
– Persze.
Csak eszembe jutott, hogy az én anyukám is ennyi idős volt, mikor
én születtem.
– Fiatal
anyukának lenni nem könnyű. Túl gyorsan kell felnőni és olyan
dolgokkal megbirkózni, amire még nem mindenki van felkészülve –
magyarázta Mrs Armstrong visszaidézve azokat az időket. – De
minden nézőpont kérdése. Én egy áldásként tekintettem Alexra
– mosolygott a fiára, aminek következtében megjelentek a
gödröcskéi. – És persze tekintek most is.
– Igen,
ő tényleg az – simítottam végig az említett srác arcán, aki
próbáld úgy tenni, mint aki nem is figyel a beszélgetésre és
zavartalanul evett tovább.
– Viszont
a meccsen nem tudok ott lenni.
Xander
hirtelen lefagyott és hitetlenül nézett az anyjára, aki bűnbánó
pillantással pásztázta. Néhány másodpercig csak farkasszemet
néztek egymással, míg én csak csendben kapkodtam közöttük a
tekintetemet.
– Értem
– mondta végül Xander teljesen érzelemmentesen, majd folytatta
az evést. Nem értettem, mi történik, ezért példát véve
Aniról, némán ültem a helyemen és hagytam, hogy történjen,
aminek történnie kell. – Köszönöm szépen az ebédet – állt
fel hirtelen és már ott sem volt. Én esetlenül néztem utána,
majd vissza a tányéromra, nem tudtam eldönteni, hogy most utána
menjek-e vagy sem, egyáltalán bunkóság lenne-e , ha én is
felállnék.
– Menj
csak nyugodtan – találta ki a gondolataimat és egy kedves mosolyt
küldött bátorításképpen. Gyorsan megköszöntem az ételt,
aztán felsiettem a lépcsőn, de a srác szobája előtt
megtorpantam és néhány pillanat szerencsétlenkedés után
bekopogtam. Hallottam Xander hangját, amint beinvitál, ezért
óvatosan benyitottam. Az ágyán feküdt és a plafont bámulta, ám
az érkezésemre felém fordította a fejét egy pillanatra.
– Remélem,
nem azért jöttél, hogy közöld, egyébként te sem jössz. –
Rossz volt ilyen csalódottnak látni, meg akartam vigasztalni, ezért
átvetettem rajta az egyik lábamat és az ölébe ültem.
– Természetesen
ott leszek – biztosítottam róla az arcát simogatva.
– Nagyon
remélem – húzott le a kezemnél fogva magához. A mellkasán fekve néma csendben pihentem és a lélegzetvételét hallgattam, miközben egyik kezével a
hátamon járt fel-le, míg a másikkal megfogta az enyémet. –
Pénteken megfektethetlek? – törte meg a hallgatást, mire bennem
megállt az ütő és néhány pillanatig levegőt is elfelejtettem
venni. Mit akar? – Hmm? – elégelte meg a várakozást
és megpróbált úgy helyezkedni, hogy az arcomra lásson, amitől
én azonnal paprika piros lettem.
– Ho...hogy
érted? – dadogtam és biztos voltam benne, hogy elvigyorodik.
– Nem
úgy, ahogyan te gondolod – kuncogott. – Anya dolgozik egész
hétvégén, Ani ezek szerint mamáéknál lesz, úgyhogy az enyém
az egész ház és szeretném, ha itt aludnál velem.
Megkönnyebbülten
felsóhajtottam. Nem tudtam, mit feleltem volna, hogyha a másik
értelmében teszi fel a kérdést. Igazából egészen addig a
pontig nem is gondolkodtam azon, hogy mi lehetünk úgy is
együtt, teljesen meg voltam elégedve azzal, ahogy voltunk. Viszont
ennyi idő után természetesnek véltem, hogy Xandernek már eszébe
jutott ilyesmi, hiszen azért mégis csak nagykorú, és hát fiú,
meg valljuk be, mielőtt összejött velem, már volt szexuális
élete, normális, ha vannak ilyesmire igényei, nem? Kyle-nak már
fele ennyi idő elteltével is voltak.
– Hahó,
Föld hívja Nicát – rázott meg egy kicsit, hogy visszaszerezze a
figyelmemet.
– Bocsi,
csak elkalandoztam – mentegetőztem.
– Csak
nem arra gondoltál, hogy te és én...? – mély morgás hagyta el
a torkát ezzel adva tudtomra a mondat folytatását. Szinte azonnal
vörös pír lepte el az arcomat.
– Alexander!
– próbáltam erélyes hangommal leplezni a zavaromat, mire
kiröhögött, hiszen átlátott rajtam. – Egyébként apától
kéne engedélyt kérned rá – tereltem gyorsan témát.
– Abban
reménykedtem, hogy leveszed ezt a terhet a vállamról – vallotta
be.
– Beszari
lettél? – néztem fel rá nevetve.
– Dehogy
lettem – tagadta azonnal. – Csak még túl fiatal vagyok a
halálhoz.
– Beszari.
– Vond
vissza – mondta komolyan.
– Beszari
vagy – ismételtem kinyújtva rá a nyelvemet. A kezei megindultak
a testemen és utat találtak a pólóm alá, ahol aztán
kíméletlenül csikizni kezdtek, miközben Xander maga alá gyűrt
és nem eresztett. Tehetetlenül vergődtem alatta folyamatosan
nevetve és szabadságért könyörögve, amit természetesen nem
kaptam meg egészen addig, míg bocsánatot nem kértem tőle és nem
simogattam az egóját különféle dicséretekkel.
Xander
az edzése előtt hazadobott, majd miután letettem a táskámat a
nappaliban a konyhába siettem, ahol anya már nagyban vacsorát
főzött. A pultnak támaszkodva figyeltem, amint sertepertél és
igyekeztem kitalálni, hogyan lenne a legokosabb vázolni neki a
helyzetet. Tudtam, hogyha nála elrontom, akkor semmilyen esélyem
nem lesz apával szemben, ezért bölcsnek kellett lennem.
Többször
szólásra nyitottam a számat, de meggondolva magamat inkább
visszacsuktam és tovább ácsorogtam tétlenül.
– Minden
rendben? – állt meg egy pillanatra és gyanakodva méregetett.
– Persze
– vágtam rá kapásból. – Csak azon töprengtem, hogy
megegyem-e ezt az almát – jutott eszembe a világ legnevetségesebb
kifogása. Idétlenül mosolyogva kivettem a kosárból egy piros
gyümölcsöt és megtörölve azt beleharaptam.
– Látom
ezt már eldöntötted – állapította meg és kinyitotta a sütőt,
hogy megnézze a húst. Felültem a pultra és az almát birizgálva
igyekeztem összeszedni a bátorságomat.
– Igazából
lenne még valami – suttogtam hátha nem hallja meg, de nem volt
ekkora szerencsém. Érdeklődve emelte rám szemeit. – Xander
szeretné, ha pénteken nála aludnék – nyögtem ki végül. Pár
pillanatig csak némán vizslatott, majd a mosogatóhoz sétált és
teljesen természetesen kezdett neki a munkának. Feszülten vártam,
hogy végre mondjon valamit.
– Te
szeretnél? – Meglepett a kérdésével, azt gondoltam, ez elég
egyértelmű. Bólintottam. – Egyedül lennétek? Vagy a szülei is
otthon lesznek?
– Nem,
anyukája dolgozik a hétvégén, a húga pedig a mamájánál lesz.
Ezért szeretné, ha átmennék, így nem kellene egyedül lennie –
magyaráztam, habár tudtam, ennek az információnak a megadásával
csak csökkent az esélye annak, hogy megengedi.
– Alex
rendes srác, nem olyan, mint Kyle. – Mosogatás közben a tányérok
csörömpöltek, amik megnehezítették a kommunikációt. Nem igazán
értettem a kijelentését, hiszen én magam is tisztában voltam
ezzel, sőt, talán inkább nekem kellett volna ezzel győzködnöm
őt. – Bízom benne és tudom, nem tenne semmi olyat, amit te nem
akarsz. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy te meg nem
utasítanád vissza, ha közeledni próbálna feléd. Ahhoz
túlságosan belé vagy zúgva. Ezért most felteszem a kérdést, de
ígérd meg, őszintén válaszolsz. Le akarsz feküdni
Alexszel? – emelte rám kérdő tekintetét. Elkerekedtek a
szemeim, a váratlan kérdéstől köpni-nyelni nem tudtam. Mindenre
számítottam csak erre nem. Nem voltam biztos a helyes válaszban.
Mit vár tőlem? Valójában azt sem tudtam, hogy mi az
igazság. Le akarok feküdni vele? Úgy. – Tisztában vagyok
vele, hogy ez egyszer elkerülhetetlen lesz, nem tehetek ellene
semmit, de akkor tudni akarom, ha megtörténik.
– Én...
– Hogy tudtam volna válaszolni, ha még magam sem tudtam?
Szerettem Xandert. Nagyon. De kész vagyok én már erre?
– Nincs
azzal semmi baj, ha még nem érzed idejét. Csak szeretném, ha
előbb magadnak válaszolnád meg a kérdést, így aztán nem érj váratlanul, ha esetleg Alex úgy közeledik majd feléd. Nem akarom,
hogy megbánd.
– Nem
bánnám meg. – Nem, azt semmiképpen sem. Féltem ugyan, de
belül éreztem, hogyha rákerülne a sor, másnap nem gondolnám egy hibának. Bizonytalan voltam magamban, de ki ne lett volna az,
ha olyanra készül, amit még soha nem csinált azelőtt?
– Gyere
ide, kincsem – nyújtotta felém a karját, mire lerakva az almát
kicsit bizonytalan léptekkel indultam meg felé. A családban nem
volt gyakori nálunk a tesi kapcsolat, ezért meglepődtem, mikor
megölelt, viszont nem haboztam viszonozni azt. – Olyan gyorsan
felnőttél – simogatta a hátamat. – Azt kívánom, bárcsak
visszafordíthatnám az időt, hogy jobban kiélvezzem, míg kicsi
voltál.
Elmosolyodtam
és elöntötte a melegség az egész testemet. – Szeretlek, anya –
suttogtam.
– Én
is téged, kincsem.
____________________________________________________________________
Igen, igen, végre szóba került AZ is. :D
Kérdések:
1. Már többen is észrevettétek, hogy Nica kicsit elhanyagolta az újságot, ami miatt kevesebb szerepet is kapott a történetben, de gondoltátok volna, hogy Erik ilyen döntést fog hozni vele kapcsolatban?
2. Szerintetek mit reagálhatott Jacob anyja, mikor a két kisgyerek azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy hadd fektethessék meg egymást?
3. Első reakció, mikor Xander feltette a kérdést? :D Melyik jelentése jutott eszetekbe elsőként?
4. Szerintetek Nica felkészült már, hogy ennyire közel kerüljenek egymáshoz a sráccal? Vagy az utolsó pillanatban meghátrál?
5. Mit gondoltok, Nica apja miként reagál majd, mikor megtudja, hogy az ő egyetlen kislánya mire készül? :D
6. Éés, egy kis személyes kérdés; hogy telt a karácsonyotok? Ti hogyan ünneplitek? Tettetek ki a facebookra képet a karácsonyfáról? :D
5. Mit gondoltok, Nica apja miként reagál majd, mikor megtudja, hogy az ő egyetlen kislánya mire készül? :D
6. Éés, egy kis személyes kérdés; hogy telt a karácsonyotok? Ti hogyan ünneplitek? Tettetek ki a facebookra képet a karácsonyfáról? :D
Imádtam a részt!Nem alarom,hogy vége legyen...Imádom a Xander-Nica párost!
VálaszTörlés1.Nem...Úgy gondoltam,hogy Eriknek ez eszébe se jut...
2.Hát...Először is sokkot kapott,utána pedig végig gondolta,hogy mit is mondott az óvodás kisgyereke...Aztán pedig teljesen kiakadt...(Bár én nagyon jót röhögtem rajta :D)
3.A másik részre gondoltam...ARRA :D
4.Szerintem igen...Bár ahogy Nicát kiismertem a részek alatt,lehet hogy meghátrál.(Remélem nem :) )
5.Nem akarom leírni elég csúnya... :D
6.Nekem nagyszerűen.Szerintem ugyanúgy mint a többiek...Együtt.Amúgy nem nem tettem fel :D
Amúgy furcsa lesz majd ha vége lesz hogy nem lesz itt ez a blog...Lassan már napi programommá vált,hogy olvassam.Imádom,és azért reménykedem,hogy meggyőzünk és lesz 2.évad! :)
A szívem mélyén még én sem szeretném elengedni őket, de sajnos muszáj lesz. :/ Azért élvezzük ki, míg itt vannak velünk. :)
Törlés1. Pedig sajnos, mint az újság főszerkesztője, néha nagyon komoly lépéseket kell tennie az érdekében, hogy megtartsa a színvonalat. :/
2. Igen, és ha nagyon tudni akarta, hogy kitől tanulja a gyereke a rosszat, talán még Xander nevét is megkapta. Jaj, szegény. :"D
3. Haha, akkor téged becsaptalak. :')
4. Igen, Nica igyekszik határozott lány lenni, de ha a testi kapcsolatokról van szó, gyakran változik félénk nyuszivá. Majd a következő részben meglátjuk, mi lesz. :D
5. Azt hiszem, már ennyiből meg tudom állapítani, hogy jó helyen tapogatsz. :"D
6. Oh, pedig hát, ha nincs kint kép a karácsonyfáról, akkor nincs is. Ez van. :/ :)
De ne aggódj, lesz majd helyette másik. Már tervezgetem is a történetet, mert kicsit komolyabban szeretném megírni, mint ezt.
Sajnos 2. évadra semmi esélye, hogy rávesztek, mert tuti biztosan nem lesz. Ennek a történetnek majd úgy kell lezáródni, ahogy. Sajnálom. :(
Köszönöm szépen, hogy írtál nekem! Nagyon jólesett olvasni, hogy ennyire szereted a történetet. KÖSZÖNÖM! <3 ^^
Ölel,
Mircsi
Szia! (kis infó :régen Teen Life néven írtam csak most megváltoztattam szóval én vagyok ő :D)
VálaszTörlés1. Eddig nem is gondoltam Erikre meg az újságra mert elfoglalt a szerelmespár de így utólag nem volt nagy meglepetés hiszen simán el tudtan ezt képzelni Erikről.
2. Fú :D hát biztos nagyon megijedt de én jót nevettem rajta :D
3. Én tudtam hogy nem ARRA gondol :D én nem értettem volna félre valószínűleg de megértem Nicát elég érdekesen jött ki az egész. :D
4. Szerintem már felkészült valamennyire. Alex meg teljesen megértő lesz és nem fog akaratoskodni szóval lehet, hogy meghátrál de ajánlom neki, hogy mikor eljön az idő akkor ne tegye :D
5. Szerintem ki lesz akadva de Nica anyja biztos lenyugtatja...
6. Köszi nekem jól telt. Sokat kaptam, sokat adtam, rengeteget ettem és sok volt a szeretet is szóval okés volt. Remélem neked is! :)
Ehhez a részhez még annyi, hogy nagyon tetszett és még mindig nagyon szépen fogalmazol :).
Nagyon nagyon várom a következő részt is, már nagyon kíványcsi vagyok.
Puszi :*
Sziaa!
TörlésKöszönöm, hogy szóltál, így legalább be tudlak azonosítani. :D
1. Igen, Eriknek nagyon fontos az újság, ez majd a későbbiekben ki is derül, miért.
2. Ezt szerettem volna elérni, örülök, hogy sikerült megnevettetnem téged. ^^
3. Igen, elég félreérthetően tette fel Xander a kérdést.
4. Nem akarok erről mondani semmit, mert félek, hogy elszólom magamat és akkor lelövöm a poént. :"D
5. Reméljük. :D
6. Igen, nekem is nagyon jó volt. Ettem nutellás óriás palacsintát. ^^
Jaj, nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy!<33 Ha minden úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor vasárnap érkezik is. :)
Ölel,
Mircsi
Imádtam, nagyon megörültem amikor láttam, hogy új rész van!^^ :D
VálaszTörlés1. Habár még engem is meglepett ezzel a kijelentésével, valahogy számítani lehetett rá, mert ez az Erik inkább egy komoly felnőtt egy 18 éves testében.
2. Szerintem Jacob anyja lefagyott egy időre, mint én:D komolyan, először azt hittem, hogy félre olvastam és nem is Ani mondta azt, amit xD
3. Én is ARRA gondoltam:D
4. Hát nem tudom, bár szerintem Nica először meghátrálna, bár utána talán egy kis bátorságot összeszedve folytatná:D
5. Először lefagyna, majd elmenne megkeresni Alexet...xD de azért remélem, hogy erre nem kerül sor.
6. Karácsonyom pedig jól telt, mint a többi. És lehet, ha csalódást okoztam, de a karácsonyfáról nem tettem fel képet:D
Végül még egyszer megismétlem, hogy nagyon jó lett a rész és nem fogok újat mondani, hogy ez a történet az egyik kedvencem<3 Várom a következőt!:))
Ennek nagyon örülök! ^^
Törlés1. Igen, ezzel teljesen egyetértek, Erik tényleg nagyon komolyan viselkedik, hiszen egy számára fontos dologról van szó. :D
2. Valószínűleg, nem hiszem, hogy sok hat éves szeretné megfektetni a másikat, vagy legalábbis az én időmben inkább a házasság volt a divat. :D
3. Gyerekek, nektek milyen piszkos a fantáziátok. :"D
4. Na, majd meglátjuk. ;)
5. Hát, nem tapogatózol rossz helyen. :D
6. Naaa, azért ez durva volt. :O A karácsonyfáról MINDIG MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT KELL képet kitenni facebookra. Na, majd jövőre. :D
Köszönöm szépen, nagyon jólesnek a szavaid. <33^^
Ölel,
Mircsi
Nagyon tetszett ez a rész :3 de komolyan ez a beszélgetés a végén Nica anyukájával is nagyon tetszett ^^ Azt hiszem ez volt az egyik kedvenc részem :3 Én sem akarom elengedni őket, és remélem, hogy ha el is kell őket vidám lesz. Ha nem én nagyon haragudni fogok xD Tök cukik együtt *-* szóval, ha elrontod nem állok jót érted :P Azért szeretlek ám ❤❤
VálaszTörlés1. Én nem gondoltam :o De köcsög Erik... Szerintem Nica jól ír mindig -.-
2. Hát öö... Én csak azt tudom elképzelni, hogy vörösödött az arca és megijedt, hogy miket tanulnak a kisgyerekek xdd
3. Gondoltam, hogy nem azért mondja :D bár szerintem gondolt közben arra is Xander... :3
4. Nem tudom, hogy felkészült-e. A meghátrálós kérdéssel arra célzol, hogy lehet, hogy megtörténik °·° ha megtörténik remélem nem hátrál meg :3
5. Nem hiszem, hogy teljes örömmel, vidáman fogja fogadni xD de tuti, hogy rájön arra, hogy Nica már felnőtt és tudja, hogy mire áll készen, ha esetleg megtörténne :D
6. Én nem raktam ki face-re karácsonyfát, de itt van a szobámba amit amit tesóimmal díszítettünk fel :D voltam a papámnál és a nagynénéméknél ^^ bár egy kicsit megfáztam, de jól vagyok xd
Tényleg? :O Nem gondoltam volna, hogy valakinek ez lesz a kedvenc része, de akkor örülök, hogy sikerült elég jóra megírnom ehhez.
TörlésHáát, a végével kapcsolatban senkinek nem mondok semmit, majd néhány rész múlva úgy is kiderül, de remélem, majd nem öltök meg. :"D
1. Ezen jót mosolyogtam. :') Azért Eriknek is megvan az indoka erre, hiszen nem engedheti meg magának, hogy leessen a színvonal.
2. Igen, ez elég valóságosnak tűnik. :D Mondjuk azért szívesen ott lettem volna, mikor megkérdezik. :"D
3. Elég valószínű, azért mégis csak fiúból van. :D
4. Na, majd kiderül. ^^
5. Hát, az biztos, hogy nem fog örömében ugrándozni. :"DD
6. Az a lényeg, hogy akkor jól telt, bár a karácsonyfát, akkor is ki kellett volna tenned, így olyan, mintha nem is lenne. :"DD
Köszönöm, hogy írtál.<33^^
Ölel,
Mircsi
Hali!
VálaszTörlés1. Igen, nekem is feltűnt, hogy elhanyagolta, és furcsálltam is, de nem gondoltam volna, hogy ilyen következményekkel járhat. Mármint... Erik azért lehetett volna egy icipicit elnézőbb, de hát, ő Erik, akitől teljesen normális, hogy így reagál...
2. Nagyon vicces volt. :"D Igazából szerintem sokkot kapott, és csak remélni merte, hogy nem tudják a szó igazi jelentését. De amúgy nagyon örülök, hogy visszahoztad Jacobot, kell a gyerekeknek is a szerelem. *-*
3. Eleinte tényleg azt hittem, hogy a schweppesre gondol, mármint a szexre (hah, lázadok, és nem úgy utalgatok, hogy ARRA :D), de aztán elég furának tartottam, hogy így rákérdez, és nagyon reménykedtem, hogy a másik jelentésében használja. :D
4. Háááát... Nem tudom, ezekben a dolgokban nem épp határozott, de azért remélem, sikerül valamennyire felkészítenie magát, hogy valamikor megtörténjen. (Amúgy még én sem készültem fel rá teljesen, hogy Nicáék valamikor megteszik AZT. :D)
5. ... Nem hinném, hogy túlzottan pozitív lesz a reakciója, azaz inkább túl negatív. Előre is sajnálom szegény Xandert...
6. Borzasztó... Neked? A fáról nem töltöttem fel képet, ölj meg, mert elég csálé szegény, meg valamiért soha nem teszek fel semmit face-re.
Ölel,
Maffia
Sziaa!
Törlés1. Hát, már három hónapja csak elnéző volt, szerintem érthető, hogy mostanra már besokallt. :D
2. Igen, már nekem is hiányoztak a kis csöppségek. ^^
3. Schweppesre? o.O Csak én nem értem, hogy mi van? Bocsi, most vágtam meg médiára egy nagyon gáz videót, kicsit leszívta az agyamat... :"D
4. Én nem mondok semmit, majd úgyis megtudod. Főleg, hogy neked már ott van a kezedbe pont az a rész, amiben kiderülne az egész, de nem baj. :"D
5. Igen, ebben teljesen igazad van. :D
6. Borzasztó? :O Hogyhogy?
Nekem jól telt, ettem palacsintát. ^^
Naa, ezen sürgősen változtatni kell! Legyen ez az újévi fogadalmad: jövőre teszek ki képet a karácsonyfámról facebookra. :"D Najó, kész vagyok...
Ölel,
Mircsi
Drága Mircsi!
VálaszTörlésNagyon örülök a fejezet befejezésének, és úgy az egésznek, ugyanis borzalmasan komoly, mégis vicces hangulata lett egy igazi, komoly kérdéssel, amit mindenkinek tisztáznia kell magában, amikor már a nagykorúság határára ér, esetleg átlépi azt.
Amikor Alex feltette azt a bizonyos kérdést, tudtam, hogy nem a szexre gondolt, ezért vicces volt "nézni", ahogy Nica továbbgondolja és közben elpirul. Úgy gondolom, ha az ember olyan szerelmes, mint ő és a párja olyan gyengéd és törődő, mint Alex, akkor bárhogy is legyen, semmiképp sem fogja megbánni. Még ha nincs is kész rá teljesen. Személy szerint én előtte elmentem a barátnőimmel inni egy keveset, hogy legyen hozzá elég bátorságom, és így sem bántam meg, mert szerelmes voltam és vigyáztak rám... szóval ebből csak azt akartam kihozni, hogy nem aggódom azért, készen áll-e rá. Csak kééérlek ne legyen kínos beszélgetés előtte, amiben nem meri kimondani még a szex szót sem :")
Egyébként ha már szavak. Szerintem borzalmasan vicces, hogy Aninek félremagyarázták a megfektetnit :') Ezen jót derültem, tényleg, még annak ellenére is, hogy veszélyben Nica karrierje az újságnál. Btw, erről meg az jutott eszembe, hogy talán átolvashatnád a fejezetet, mert legalább 4 elírást találtam, ami tőled szokatlan <3
Millio puszi Xx