Sziasztok!
Sikeresen meghoztam az új fejezetet, remélem, már nagyon vártátok. :)
A következő nem tudom, mikor fog érkezni, mert mint már említettem, a kötés egész szünetben rajta lesz a kezemen, így elég nehézkesen megy az írás, de próbálkozom.
Most nem szeretnék túl sokat írni, szóval csak annyi, hogy IDE kattintva megtalálhatjátok a blog új facebook csoportját, a következő játék meg valószínűleg egy hét múlva érkezik, addig is olvasgassátok a történetet. :)
A következő nem tudom, mikor fog érkezni, mert mint már említettem, a kötés egész szünetben rajta lesz a kezemen, így elég nehézkesen megy az írás, de próbálkozom.
Most nem szeretnék túl sokat írni, szóval csak annyi, hogy IDE kattintva megtalálhatjátok a blog új facebook csoportját, a következő játék meg valószínűleg egy hét múlva érkezik, addig is olvasgassátok a történetet. :)
___________________________________________________________________________________________
Huszonhetedik fejezet
„Mindig a megfelelő alkalomra vársz, de az csak nem akar eljönni.
Nem szabad a tökéletes pillanatra várni. Te tedd azzá!”
A végzős buli c. filmNem szabad a tökéletes pillanatra várni. Te tedd azzá!”
Minden
tőlem telhetőt megtettem, hogy eleget tegyek Xander kérésének és
csinosan öltözzek fel, de bármennyire próbáltam időben
elkészülni, lehetetlen feladat volt. Már a ruha választásával
is több idő ment el, mint azt terveztem, mert egyszerűen képtelen
voltam eldönteni, melyik lenne a legjobb választás. Még Angel sem
tudott segíteni rajtam, hiába mondta több ruhára is, hogy
szerinte megfelel, nekem nem volt jó. A tökéletest akartam
megtalálni. Semminek nem szabadott rossznak lennie ezen a bulin.
Semminek.
Xander
már percek óta lent várt a nappaliban, és csak abban bíztam,
hogy apa nem tart neki hegyi beszédet. Utolsó reményemként egy
fehér alapon fekete keresztcsíkos, hosszú ujjú felsőt vettem
fel, egy combközépig érő fekete szoknyával, aminek a derekára
egy barna övet tettem. Angel tanácsa szerint a fekete harisnyámra
rávettem egy combig felérő ugyanilyen színű kötött zoknit,
hogy azért érezzem a lábamat még néhány óra után is. A
nyakamba kerestem egy sötét árnyalatú lilás-bordós kötött
sálat, amivel így már teljes volt az öltözékem. A hajamra szánt
időmet sikerült teljesen elbénáznom, ezért egyszerűen hagytam,
hogy a vállamra omoljon.
Egy
sóhajtás kíséretében léptem ki a szobám ajtaján, hogy végre
megjelenjek Xander előtt és elindulhassunk. Bűntudatom volt,
amiért megvárakoztattam, hiszen ő pontosan érkezett, mint mindig.
Még az sem segített a közérzetemen, hogy nagyon ideges voltam a
mai nap miatt, tekintettel arra, amire készültem.
A
szám szélét rágva sétáltam le a lépcsőn, egyre csak azon
kattogott az agyam, hogy jó-e, amit csinálok. Valamit tuti
elbénázok majd. Próbáltam észben tartani, amit Angel
tanácsolt, de nehéz volt. Képtelen voltam kikapcsolni az agyamat.
A
nappaliban nagy meglepetésemre apa és Xander egyszerre nevettek fel
valamin, aztán lelkesen beszélgettek tovább. Anya csak csendben
ült az egyik fotelben egy bögrével a kezében, és mosolyogva
figyelte őket. Ő volt az egyetlen, aki az érkezésemre felém
kapta a fejét, aztán a bizonytalanságomat látva bátorítóan
intett, hogy menjek csak beljebb. Ez feltűnhetett a fekete hajú
srácnak is, mert felém fordult és szélesen elvigyorodott, majd
felállva elém jött, hogy egy puszival köszöntsön.
– Sajnálom,
hogy megvárakoztattalak – néztem rá bocsánatkérően.
– Semmi
baj. Erre megérte várni – mért végig tetőtől talpig, amibe
természetesen belepirultam, és gondolatban vállon veregettem
magamat, amiért sikerült olyan ruhát választanom, ami az ő
tetszését is elnyerte.
– Akkor
ahogy megbeszéltük, egykor már itt akarlak látni a házban –
szakította félbe apa a beszélgetésünket, amire csak engedelmesen
megígértük neki, hogy itt leszek.
A
hosszú szövetkabátomat és a bokacsizmámat felvettem, és már
mehettünk is, hogy elérjük valamelyik buszt, amelyik elvisz minket
a buli helyszínére. Xander nem szerette volna, ha autóval megyünk,
mert azzal csak korlátoztuk volna a szórakozásunkat, ami szerinte
nagy hiba lett volna, hiszen mégiscsak ez az utolsó napunk ebből
az évből. Kicsit vonakodtam az ötlettől, de végül belementem,
ezért Xander karjába karolva döntöttem vállának a fejemet a
buszon ülve. Ő természetesen nem húzódott el, egy puszival
jutalmazta a tettemet és lágyan simogatta a hidegtől kihűlt
kezemet.
A
gondolataimban elmerülve bámultam az előttem lévő ülést. Végig
azon törtem a fejemet, hogy hogyan is kéne csinálnom. Felvezettem
a pillantásomat az arcára, mire érzékelve a mozdulatomat felém
fordult, így ajkai alig pár centire voltak az enyémtől, elég
lett volna egy kicsit feljebb billentenem a fejemet, hogy
megtörténjen az első igazi csókunk, mégsem tudtam rávenni
magamat. Nem volt jó a helyszín, az időpont, semmi. Féltem a
reakciójától, nem akartam rosszul csinálni.
Viszonoztam
a mosolyát, majd a szememet lehunyva kerestem egy kényelmes
pozíciót, és élveztem a közelségét.
A
házhoz megérkezve már javában tartott a partizás, hangos zene,
nevetések és sok-sok pia. Szorosan Xanderhez bújva követtem a
tömegben, nehogy elveszítsem véletlenül. A haverjait kerestük,
akiket nem sokkal később meg is találtunk egy asztalnál, ahol
sör-pinpongoztak.
– Hé,
kik vannak itt?! Beszálltok? – kérdezte tőlünk Mike, és meg
mertem volna esküdni, hogy már nem volt teljesen józan. Engem
annyira nem vonzott az ötlet, hogy kipróbáljam magamat egy ilyen
játékban is, ezért mikor Xander kérdőn nézett rám, csak
megráztam a fejemet.
– De
te nyugodtan beállhatsz, én majd nézem.
– Nem,
majd mást csinálunk – felelte, ami igazán jólesett. Bármennyire
is szerettem volna érzékeltetni vele az ellenkezőjét, valójában
nem örültem volna, ha ő is játszik. – Először például
elmehetnénk szerezni valamit inni – vigyorodott el. Ezzel a
mosollyal mindent elárult, tudtam, hogy az a célja, hogy megint
leitasson. Ez annyira nem volt ínyemre, féltem attól, hogy milyen
dolgokra leszek képes, ha nem vagyok teljesen tudatomnál. Attól
meg egyenesen rettegtem, hogy elveszítem az irányítást és valami
irdatlan nagy hülyeséget csinálok.
– Nyugi,
nem leitatni akarlak – világosított fel, amikor kicsit
bizonytalanul vettem ki a poharat a kezéből, ami már meg volt
töltve sörrel. – Csak kicsit ellazítani. Ettől jobban fogod
érezni magad, hidd el. Vigyázok rád, emlékszel?
Egy
bólintással jeleztem, hogy értettem, és hogy ezt alá is
támasszam, beleittam a pohárba ezzel egy mosolyt csalva az arcára.
Ő is követte a példámat, aztán kézen ragadott és kerestünk
egy társaságot, ami mindkettőnk igényeinek megfelelt, ezért nem
sokkal később már a földön ültünk és néhány számomra
ismeretlen emberrel igyekeztünk kitalálni valami izgalmas játékot,
amiben természetesen szerepelt az ivászat is.
– Mit
szóltok a Felelsz vagy merszhez? – rukkolt elő egy ötlettel a
sötétbarna hajú srác néhány szőke melírcsíkkal a hajában.
Senki nem fogadta túl nagy lelkesedéssel a felvetést, sokunk
szerint volt már túlságosan elcsépelt a játék, arról már nem
is beszélve, hogy inkább a kis tizenkét éveseknek való.
– Papírcsók?
– Az ötlet hallatán páran egyszerűen felnevettek. Én még soha
nem játszottam papírcsókosat, de olvastam már róla, és azok
alapján nem nagyon volt kedvem hozzá, tekintettel arra, hogy két
srác között ültem. Habár az egyik oldalon jelentősen
megkönnyítette volna a helyzetemet, a másikon annyira nem
szerettem volna kellemetlen szituációba keveredni az miatt, hogy
esetleg a srác leejti a papírt, ezért inkább a játék ellen
szóltam.
– Mi
van, talán dedósokkal vagyok körülvéve? – akadt ki a feltűnően
kihívó megjelenésű lány. Hosszú, hollófekete hajzuhataga
szögegyenesen simult a hátához, néhol pár kék árnyalatú
melírozással. Az orrából egy fémkarika lógott ki, illetve a
szemöldöke sarkában is viselt egy piercinget. A ruházata mellben
nem takart sokat, amivel sikerült már a csoportunkban is
felkeltenie a fiúk érdeklődését. Alul egy hosszú szárú,
feszes farmert hordott, ami összevissza volt szaggatva és
álfoltozva. Erős füstös sminkje, szintén a vadságáról
árulkodott. A korát nem tudtam pontosan megállapítani, de nem
lehetett több húsz évesnél. – Azért jöttem ide, hogy
megismerjek néhány jó arcot és berúgjak. Nem azért, hogy
gyerekekkel játszadozzak. Találjatok ki valami értelmes játékot,
vagy lépek!
– Szóval
ismerkedni akarsz – húzta kaján mosolyra a száját a melírozott
hajú srác. Nem volt egy nagy szám a fiú, de sugárzott belőle az
önbizalom és, hogy nagyon azt hiszi, bárkit megkaphat. A csaj csak
vágott egy visszafogott fintort, amikor tekintetük találkozott, de
nem tett egyéb megjegyzést rá. Xanderre néztem, aki csendben
figyelt és ujjaival még mindig az én kezemet szorította. –
Akkor ismerkedjünk. Én még soha... – nézett kihívóan.
– Rendben,
akkor kezd te – adta a srác kezébe az üveget, amiben fogalmam
sincs, mi van. Nem ismertem a játékot, megkérdezni meg nem mertem,
nehogy kiröhögjenek érte.
– Az
a lényeg – hajolt a fülemhez Xander kérés nélkül. Túl jól
ismer. – , hogy valaki mond egy állítást és akire nem igaz,
annak innia kell.
Bólintottam,
ezzel tudtára adva, hogy tudomásul vettem. Igazából ennyitől
egészen megtetszett a játék, tényleg egy könnyed ismerkedős
játéknak tűnt, ami az ivásnak köszönhetően egyre
felszabadultabbá válik.
– Jól
van, akkor kezdjük először valami egyszerűvel – gondolkodott el
a srác, miközben mindenki türelmesen várt. – Én még soha nem
vettem részt egyéjszakás kalandban – mondta végül. A lány
felhúzta a szemöldökét amolyan „most komolyan?” stílusban.
Egyértelmű volt, hogy a srác csak az esélyeire volt kíváncsi,
és ezt nem is rejtette véka alá.
Az
üveg elindult. Meglepően sokan ittak belőle – többek között a
kék melíros – , de akadt pár lány, akik tovább adták, majd
elérkezve hozzám, én is Xander kezébe nyomtam. Kíváncsian
néztem rá, mit tesz vele, majd meglepetten konstatáltam, hogy
beleiszik. Nem értettem, miért lep ez meg annyira, hiszen
természetes, hogy csinált már ilyet, csak rá kell nézni. Azért
mégis reménykedtem.
Megint
tudhatta, milyen gondolatok cikáznak a fejemben, ezért ismét
hozzám hajolva szólalt meg.
– Nem
szokásom, csak párszor fordult elő – mentegetőzött. – De ne
aggódj, többet nem lesz rá alkalom – nyomott egy puszit az
arcomra.
A
körök forgásával a kijelentések tényleg egyre merészebben
lettek és lassan kezdett mindenki becsípni, ahogy Xanderen is
látszott, hogy egyre jobban szórakozik. Én figyelembe véve a nem
éppen bulizós életemet, elég sokszor maradtam ki, és passzoltam
el az üveget. De még így is akadtak olyan pillanatok, amikor
kénytelen voltam belekóstolni az alkoholba, ami nem volt annyira
rossz, mint amire számítottam. Szerencsére sikerült nem félre
nyelnem, csak a kellemetlen kaparást kellett elviselnem a torkomban.
Aztán észre vettem magamon, hogy én is egyre jobban feloldódok.
Együtt nevettem a társasággal és nem esett nehezemre
visszaszólnom valakinek, ha a helyzet úgy hozta. Sőt, még a
beszélgetéseknek is jobban szerves része lettem, az állításaimon
néha még én is meglepődtem, ahogy a többiek is, de látszólat
tetszettek nekik.
Nem
sok hasonló játékban volt még részem, ezért nem tudtam volna
megmondani, hogy hol helyezkedik el a Legjobb ismerkedős játékok
listáján, de azt elmondhattam, hogy a céloknak, amiket
kitűztünk, teljesen megfelelt. Egész jól összemelegedtünk,
egyesek talán még túlságosan is, főleg a melíros páros, ők
nem csak lélekben, de fizikailag is egyre közelebb kerültek
egymáshoz. Más fiúk igyekeztek megjegyzéseikkel incselkedni
velem, amiket Xander nem nézett túl jó szemmel, de néhány
csípősebb beszóláson kívül nem tett drasztikusabb lépést,
amiért hálás voltam neki, ugyanis nem szerettem volna, ha neki
ugrik valakinek. Mindezek mellett jólesett a féltékenykedése,
minden egyes alkalommal melegséggel töltött el a tudat, hogy nem
szeretné, ha mások is szemet vetnének rám annak ellenére, hogy
nem voltunk úgy együtt.
– El
kell mennem pisilni – suttogtam oda Xandernak, és már készültem
felállni.
– Menj
egyenesen és az első fordulónál balra – magyarázta. – A
részeg faszokkal meg ne törődj, csak menj tovább, rendben?
Bólintottam,
jelezve, hogy megértettem, és elindultam a tömegben, hogy
megkeressem a mosdót. A fiatalok többsége már rendesen el volt
ázva, és szemérmességet nem ismerve enyelegtek a falaknak
támaszkodva. Mindenhonnan áradt a piaszag, és fogadni mertem volna
rá, hogy füves cigiből sem volt kevés, a többi drogról már nem
is beszélve.
Már
kicsit bántam, hogy nem kértem meg Xander, kísérjen el, ezért
igyekeztem gyorsra venni a figurát, hogy minél hamarabb biztonságos
zónába érhessek. Nem akartam sok időt tölteni a
mellékhelyiségben, egyrészt, mert nem volt valami
bizalomgerjesztő; másrészt meg egy csomóan vártak sorban, hogy
végre ők is bejöhessenek.
Az
emberek között átfurakodva siettem vissza a helyemre, de aztán
azt kívántam, bárcsak ne tettem volna. Talán, ha csak egyetlen
perccel később érkezek, nem kellett volna szemtanúja lennem
annak, ahogy egy festett szőke csaj, aki a játék közben feltűnően
a mellettem ülő srácra meresztgette a szemeit, bátorságot
merített a távollétemből. Xandert látszólag nem igazán
érdekelte, amikor a helyemre telepedett a szőke lány, még arra
sem reagált, mikor a vállára hajtott fejjel nevetett. Én meg csak
álltam ott, teljesen lesújtva, megalázottan, tehetetlenül.
A
bennem lévő alkoholnak köszönhetően egészen megjött a
bátorságom, ezért miután néhányszor egyik lábamról a másikra
állva kiszerencsétlenkedtem magam, úgy döntöttem, visszaszerzem,
ami az enyém. És ez alatt nem csak a helyemet értettem.
A
lány fölött megállva a térdemmel nem túl kedvesen meglöktem a
hátát, hogy ezzel felhívjam magamra a figyelmét. Cserébe egy „mi
van?” pillantással jutalmazott, szinte szikrákat szórtak a
szemei, amik akár még el is bátortalaníthattak volna, de egy
pillantás a mellette ülő srácra azonnal eszembe juttatta, mi is a
tét.
– Ez
az én helyem – mondtam röviden.
– Nem
látom, hogy ide lenne írva a neved – válaszolta olyan „na erre
mit lépsz?” stílusban. Magamon éreztem Xander tekintetét, ami
adott némi késztetést arra, hogy visszaszóljak, de valójában
azt szerettem volna, ha Xander a védelmemre kel, vagy legalább
valamivel a tudtomra adja, hogy ő is szeretné, ha elküldeném.
Ekkor
már az egész csapat minket nézve várta, hogy valami cicabalhé
legyen belőle, de pechükre ahhoz túlságosan józan voltam még,
hogy ilyesmire képes legyek.
– Ez
az ő helye – szólalt meg végre Xander is. A lány erre a
kijelentésre győzelemittasan mosolyodott el, mire én csak
összeráncoltam a szemöldökömet.
– Úgy
érti, az enyém, nem a tiéd – világosítottam fel, ha esetleg
félreértette volna a helyzetet. Meglepetten emelte a fiúra a
szemeit.
– Mi?
– Xander
az én barátom, szóval húzz el innen! – emeltem meg a hangomat.
A festett szöszi zavarodottan kapkodta a fejét köztem és Xander
között, szokatlan lehetett neki a szituáció, ezért hirtelen nem
is tudta, mit csináljon.
Xander
ezt megelégelve állt fel. – Hagyd, majd inkább én megyek el –
lépett mellém. Mosolyogva néztem fel rá, amit viszonzott,
majd a táncparkettre vezetett, és maga felé fordítva átkarolta a
derekamat. Mosolyogva néztem fel rá, és öleltem át a nyakát.
Jólesett, hogy ismét kivételt téve velem, döntött úgy, hogy
mégis táncolni fog. Habár a mi táncunk messze nem volt olyan,
mint a nagy átlagé, többnyire csak dülöngéltünk és aprókat
lépkedtünk, de jó volt ez így.
A
pillantásom az ajkaira tévedtek és nyeltem egyet, ahogy eszembe
jutott az elhatározásom. Már a megérkezésünk óta folyamatosan
azon töprengtem, hogy mikor érkezik meg a tökéletes alkalom,
amikor végre megtehetem, de valahogy soha nem volt jó. A sok ember
körülöttünk, a játék, a kíváncsi tekintetek, a kételyeim,
és Xander reakciója az álszöszi közeledésére. Mindig volt
valami aprócska dolog, ami megakadályozott benne. De talán a
legnagyobb akadály mégiscsak én voltam.
– Mindjárt
éjfél – zökkentett ki a gondolatmenetemből Xander mély hangja.
– És ez azt is jelenti, hogy vége ennek az évnek.
Tudtam,
hogy mire akar utalni ezzel, és ettől a gyomrom hirtelen görcsbe
ugrott. Gyerünk, Nica, csak egy csók. Kyle-lal már egy
csomószor csináltad. Nem nagy ügy.
Szorítottam
az ölelésemen, amit érzékelve ő is megtett, így közelebb
kerültünk egymáshoz. Lejjebb hajtotta a fejét, hogy nekem ne
kelljen lábujjhegyre pipiskednem, ezzel megkönnyítve a helyzetemet
és folytatásra ösztönözve. Éreztem, hogy minden egyes
milliméternél, amivel közelebb kerülnek egymáshoz az ajkaink, a
szívverésem felgyorsul, a lélegzetvételem pedig nehezebbé és
egyenletlenebbé változik. A homlokát az enyémnek döntötte,
pillantása a szám és a szemem között cikázott. Türelmesen
várt, én meg haboztam. Összeszorítottam a számat, miközben
nyeltem egyet, hátha segít valamit, és a nyálammal együtt
lenyelem az idegességemet, ezzel a gyomrom egyik legeldugottabb
sarkába száműzve néhány szempillantásra, míg megteszem. Nem
segített. Lehunytam a szememet, hogy elfelejthessem a körülöttünk
lévő tömeget, bulit, mindent, és csak mi legyünk ketten. Xander
és én.
Magamon
éreztem a leheletét, ahogy enyhén elnyílt ajkai találkoztak az
enyémmel, majd hirtelen minden megváltozott.
A
zene kikapcsolt, nagyobb fény lepte el a szobát, megszólalt egy
hang, mire mindenki más elcsendesedett. Akarva, akaratlanul is
tettem egy lépést hátra, miközben kinyitottam a szememet. Xander
is így tett, majd csalódott pillantása találkozott az enyémmel,
amit képtelen voltam elviselni, így elfordítva a fejemet a beszélő
srácra figyeltem.
– Alig
egy perc múlva éjfél, szóval készüljetek a visszaszámlálásra
– mondta a mikrofonba, hogy biztosan mindenki hallhassa. – Még
gyorsan gondoljátok végig, hogyan akarjátok búcsúztatni az évet,
aztán hajrá! Kezdjünk el együtt visszafelé számolni.
Figyeljetek! – Nagy csönd, mindenki arra várt, mikor érkezik el
a várva várt pillanat, hogy búcsút mondhassunk 2014-nek.
Xander
a kezem után nyúlt és rákulcsolta ujjait a kézfejemre.
Mosolyogva léptem közelebb hozzá, aztán egy hirtelen mozdulattal
fordított szembe magával és szorított magához. Nem értettem,
miért csinálta, de nem is érdekelt. Jó érzés volt magam körül
érezni a karjait és a lélegzetvételét, amint a fejem együtt
mozog a mellkasával.
– Tíz!
– hangzott fel az első szám, amit rögtön követett a többi. Mi
is csatlakoztunk a tömeghez és hangosan számoltunk visszafelé.
Xander megemelve a fejemet nekidöntötte a homlokát az enyémnek,
hogy újra felvegyük a nemrégi helyzetünket. – Hét – kiabálta
mindenki, miközben nekem összevissza cikáztak a gondolatok a
fejemben és elhangzott mondatok visszhangoztak benne. „Megígérem,
ha te is megígéred nekem, hogy még ebben az évben megcsókolsz.”
– Öt. – Egyre gyorsabban telt az idő, én pedig csak még
idegesebb lettem. „Tudod, Nica” – szólalt meg Angel
hangja a fejemben. – „, az a baj veled, hogy túl sokat
gondolkodsz. Ne gondolkozz, csak csináld!” Csak csináld!
Így
tettem. Nem gondoltam a következményekre, kizártam a külvilágot.
Csak egy picit kellett mozdítanom a fejemen, hogy az ajkam az övével
találkozzon. Egy pillanatra meglepődött, talán már teljesen
lemondott arról, hogy megcsókolom, ami hirtelen elvette minden
bátorságomat, ezért el akartam húzódni, de visszatartott. Száját
az enyémnek nyomta, a tarkómra csúsztatta a kezét, hogy ezzel
megakadályozza a menekülésemet, és kénytelen legyek egy helyben
maradni. Az igazat megvallva, eszembe se jutott, hogy megpróbáljak
kiszabadulni a karjai közül. Azt kívántam, bárcsak soha ne érne
véget a pillanat, bárcsak örökké ott állhattam volna vele,
elakadt lélegzettel, kellemes bizsergéssel a hasamban, amit talán
a pillangók okoztak, amiknek a létezésében egészen eddig nem is
hittem.
Még
hallottam, ahogy hangosan üvöltik a hármat, majd váratlanul
minden elcsöndesült, és nem hallottam mást csak a szívem heves
dobogását, nem éreztem semmit, csak Xander érintését, és nem
gondoltam semmire, csak élveztem a pillanatot. A saját tökéletes pillanatomat.
Aztán
az egésznek vége szakadt, visszacsöppentem a valóságba, ahol
hatalmas üdvrivalgással köszöntötték az új évet. Xander
széles mosollyal nézett le rám, egy gyors csókot hintett az
ajkaimra, majd váratlanul a levegőbe kapott és nevetve pörgött
velem.
– Mit
ne mondjak, nagyon kicentizted – jegyezte meg homlokát ismét az
enyémnek támasztva, mikor már a saját lábamon álltam.
Viszonozni akartam a szájra-pusziját, mielőtt még reagáltam
volna, de amikor el akartam távolodni, újra visszahúzott egy
hosszabb csókra invitálva. Egyáltalán nem volt ellenemre a dolog,
készségesen csókoltam vissza, amivel sikerült egy vigyort csalnom
az arcára.
– Megyünk
tűzijátékot nézni? – tettem fel a kérdést, mire feltűnően
sértődötten húzódott el, amiért képes voltam ezzel
megszakítani az előző tettünket, és cseppet sem lelkesen ment
bele abba, hogy a többieket követve kimenjünk az udvarra, ahol már
hallani lehetett a robbanásokat.
– De
csak, mert a fiúknak mindig a lányok kedvében kell járniuk a
randikon – felelte, majd kéz a kézben indultunk el az ajtó felé.
– Ez
egy randi? – lepődtem meg.
– Természetesen
– nyitotta ki a nyílászárót és udvariasan előre engedett,
amit megköszöntem. Xander mögém állva karolta át a derekamat és
szemével az eget kémlelte, amit egyre több színes csík lepett
el. Gyönyörű volt, talán még soha nem volt ennyire szép. A
többi évvel ellentétben ezúttal egyáltalán nem fáztam, pedig
ebben az évben sem volt enyhébb az tél, mégis úgy éreztem,
valami fűt belülről.
Egy
idő után már nem is érdekelt a tűzijáték, becsukott szemmel
engedtem el magamat Xander karjaiban. Ezt érzékelte is.
– Nem
is nézed – vádolt meg és habár nem láttam az arcát, tudtam,
hogy ismét bedurcizik, amiért képes voltam kirángatni, és mégsem
figyelem az eget.
– De
igen – vitatkoztam, ám a pilláimat lehunyva hagytam. Felnevetett,
de nem mondott semmit, csak egy puszit hintett az arcomra.
– Indulnunk
kéne. Nem akarom, hogy apukád eltiltson tőlem. Csak most kaptalak
meg – mondta az orrával simogatva az orcámat.
– Jó
– nyitottam ki a szememet. – És talán, ha időben odaérünk,
akkor rá tudom venni apát, hogy még maradhass nálunk. Neked ez
így megfelel? Vagy inkább hazamennél?
– Dehogyis!
Szeretnék maradni – kulcsolta össze ujjainkat és hazafelé
vettük az irányt.
A
percek teltével a levegő az eddiginél is hidegebb lett és már a
bennem lobogó szerelem lángja sem volt képes melegen tartani,
ezért a lábaim elkezdtek fázni. Egy kis melegség reményében
bújtam közelebb Xanderhez, aki készségesen ölelt át.
– Azt
hiszem, én betartottam az egyezségünk rám eső részét –
tereltem a témát, amikor már kezdett számomra kellemetlenné
válni, hogy a játék közben rólam szerzett információit
elemezgeti.
– Be
– felelte röviden és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra,
majd a buszmegállóhoz érve közelebb húzott magához, hogy jobban
tudjon melegíteni.
– És
akkor mi most...? – utaltam arra, hogy kíváncsi lennék, mi is
van éppen közöttünk, mert habár számomra úgy tűnt, eléggé
együtt vagyunk, hallani akartam ezt tőle is.
– Mi
most várunk a buszra, hogy hazavihesselek. – Kicsit sértetten
ütöttem a mellkasára ezzel a tudtára adva, hogy nem tetszett a
poénja, amin csak nevetett. Biztos voltam benne, hogy tudta, mire
kérdeztem rá, de ahelyett, hogy válaszolt volna, csak megcsókolt.
Nem is kellett semmit mondania, ezzel kielégítő feleletet kaptam
tőle, ami mosolygásra késztetett. Elmondhatatlanul boldog voltam,
abban a pillanatban nem is értettem, hogy miért haboztam annyit,
miért nem voltam képes már napközben megtenni, vagy akár még a
tanyán. Akkor már minden kifogásom olyan nevetségesnek és
gyerekesnek tűnt, hiszen bárhol és bármikor tökéletes lett
volna.
A
csókcsatánknak a busz érkezése vetett véget, amire felszállva
még Xander előtt befoglaltam az ablak melletti helyet, hogy ezzel
piszkáljam, de nem különösebben érdekelte, átkarolta a vállamat
és a mellkasára vont, aztán a fejét az enyémnek támasztotta.
Szófogadóan
már egy előtt negyed órával ott álltunk a nappaliban, ahol apa
és anya tartózkodott, kettesben ünnepelve a szilvesztert egy üveg
pezsgő és néhány süti társaságában. Apa elgondolkodva
méregetett minket, nem akartam sürgetni, de már igencsak régóta
latolgatta, hogy tényleg jó ötlet-e hagyni, hogy a továbbiakban
is együtt tölthessem az év első napját Xanderrel.
Végül
sóhajtva egyezett bele. – De ahhoz ragaszkodom, hogy Alex a vendég
szobában aludjon. Felőlem addig maradtok fent, amíg akartok –
nyitott szobaajtóval természetesen – , de ha aludni akartok,
akkor azt külön ágyban, külön helyiségben.
– Rendben
– ragadtam meg Xander karját, hogy gyorsan felrángassam a lépcsőn
mielőtt még meggondolná magát, és hazaküldené.
– De
nektek kell beágyazni! – hallottuk még anya hangját, ahogy
utánunk kiabált, de már nem reagáltunk rá.
A
mögöttem sétáló srác váratlanul kirántotta kezét az enyémek
közül, majd a derekamnál elkapva a vállára dobott. Nevetve
kapálóztam és kérleltem, hogy engedjen el, ám egyáltalán nem
érdekelte a sikítozásom, csak akkor volt hajlandó lerakni, amikor
a szobámban az ágyamra dobott. Még fel sem tudtam fogni, hogy mi
történt, amikor már felettem volt és ajkait az enyémekre nyomta.
– Még
be kell ágyaznunk neked – toltam el magamtól mosolyogva, habár
igazából sokkal szívesebben feküdtem volna még ott vele.
– Ráér
az még – hajolt le hozzám egy csókra. – Meg amúgy sem
tervezek aludni, ha ahhoz az kell, hogy itt hagyjalak.
A
szívem heves kalapálásba kezdett, ahogy felfogtam szavait. Egy
széles mosoly költözött az arcomra, ami akkor sem hervadt le,
amikor ajkait ismét az enyémek ellen nyomta, sőt, még ő is egy
vigyorra húzta a száját.
Végül
beágyaznunk valóban nem kellett, ugyanis Xander betartotta a
szavát, egész éjszaka ott volt velem a szobában és egyetlen
percre sem bóbiskolt el, velem ellentétben. Engem szinte
félóránként kellett felébreszteni, mert nagyon közel álltam
ahhoz, hogy bealudjak. Minden egyes alkalommal kedvesen szólongatott
és puszikkal ajándékozott, miközben lágyan simogatta az arcomat.
Bármennyire is szívesen aludtam volna még, erre öröm volt
felkelni újra és újra.
Körülbelül
reggel kilenc óra lehetett, amikor először hallottunk mocorgásokat
a folyosón, majd néhány pillanattal később megmozdult a félig
behajtott szobaajtóm és anya feje jelent meg benne. Anya mosolyogva
nézett végig rajtunk. Xander mögöttem feküdt és egyik kezével
átkarolva húzott magához közelebb, míg a másikra párnának
használva hajtotta fejét.
– Hogyha
már ébren vagytok, akkor gyertek le reggelizni – lépett beljebb
a szobába, hogy jobban körülnézhessen. Nem tudom pontosan, mit
kereshetett, de látszólag elégedett volt azzal, amit talált.
– Megyünk
– lehelte erőtlenül Xander, bár kétlem, hogy anya értette, mit
motyogott. Vigyorogva fordultam a hátamra, hogy rálássak, mire a
mellkasomra hajtva a fejét lehunyta a szemét. – Nagyon fáradt
vagyok.
– Én
is – pusziltam bele a hajába és átkarolva a testét túrtam
egyik kezemmel a hajába.
– Hé,
ne aludjatok el! Emlékeztek az egyezségre? Külön ágy, külön
szoba.
Xander
szó nélkül tápászkodott fel az ágyról, beletúrt kócos hajába
és megdörzsölte az arcát, ezzel is egy kísérletet téve arra,
hogy felébressze saját magát. Én is követtem a példáját, mire
kézen ragadott és anya után húzott egészen a konyháig. A
reggeli csendben telt, túl fáradtak voltunk a beszédhez, apáék
pedig vigyorogva szórakoztak rajtuk és azon, ahogy kinéztünk.
Mint két zombi, körülbelül.
– Én
most alszok – dőltem le a kanapéra és kényelmesen
elhelyezkedtem a hasamon.
– Nekem
is szoríts helyet – kérlelt Xander.
– Sajnos
ide már nem férsz el – néztem fel rá tettetett csalódottsággal.
– Majd ha kialudtam magam, ideengedlek – csuktam be a szememet és
már éppen elnyomott volna az álom, amikor besüppedt a kanapé,
ahogy Xander rátámaszkodott, aztán félig ráfeküdt a hátamra.
Lábát bedugta az enyémek közé, míg ujjaival felülről
átkulcsolta a kézfejemet és egy puszi kíséretében szép álmokat
kívánt. Nem feleltem, egy széles mosoly terült el az arcomon és
talán még akkor is ott virított, mikor már az álomvilágban
jártam.
____________________________________________________________________
Kérdések:
1. És végre megtörtént. :D Csalódtatok abban, ahogy bekövetkezett az első csók közöttük?
2. Első gondolat? :D
3. Mit gondoltok a rész minőségéről? Ennyi kihagyás után jobbat vártatok volna?
Nekem nagyon tetszett Mircsi *-* Továbbra is imádom a sztorit.
VálaszTörlésKöszönöm. Ennek nagyon örülök. <3 ^^
TörlésElső gondolat: Én mért nem találkozok Xanderekkel? Azt hiszem szerelmes vagyok... ez beteges? :DD
VálaszTörlésVárom a következőt :)
xx
Ismerős. :"D Áhh, dehogy. :D
TörlésIgyekszem hozni.
Ölel,
Mircsi
Erre a csókra már az első rész óta várok. Ahogy én elképzeltem a csókot az is jó volt ,de hogy te leírtad fantasztikus volt .LOL
VálaszTörlésAz első gondoltom az volt hogy : "Te nő kapd már le őt" A végére meg már teljesen belezúgtam Xander-be kérlek keltsd életre és legyen kb. 4 évvel fiatalabb és lökd be az ágyamba Ígérem nem fog onnan kikerülni egy ideig (: Ne tessék rosszra gondolni! (:
Kérlek ahogy tudod hozzd az új részt! PLS
Pusziii
Berni
Örülök, hogy akkor nem okoztam csalódást. ^^
TörlésNagyon szívesen megtenném, ha tehetném, de sajnos nem lehet. :/ Pedig én elhiszem, hogy nem engednéd el. :DD
Igyekszem. ^^
Ölel,
Mircsi
Drága, drága Mircsi!
VálaszTörlés1. Ezek után szerinted ki lenne csalódott? :D
Ez csodálatos volt. Még, hogy nem tökéletes csók. Minden pillanatát élveztem.
2. Azta rohadt életbe...*-* (Nem beszélek rondán) :D
3. Ugyan már! Olyan jó lett, mint a többi és a körülményekhez képest is hihetetlenül jó lett!
Ölel téged,
Rowena
Drága Rowena!
Törlés1. Nem tudom, bárki. :"D Nagyon jó ezt hallani. <3 ^^
2. Á, dehogy. :"D
3. Köszönöm szépen, ez hihetetlenül jólesett. <33
Ölel,
Mircsi
1.Nem
VálaszTörlés2.Várom a következőt !:)))
3.Imádtam*-*
Köszönöm. <33 ^^
TörlésAnnyira jó lett, megérte várni *-* olyan aranyosak együtt!^^ Nekem is kell egy ilyen srác<3 :D
VálaszTörlésVárom a következőt!!:))
Jaj, nagyon szépen köszönöm. ^^ Nekem iiiis. :DD
TörlésAnnyira jó lett, megérte várni *-* olyan aranyosak együtt!^^ Nekem is kell egy ilyen srác<3 :D
VálaszTörlésVárom a következőt!!:))
Szia Mircsi!
VálaszTörlés1. Nagyon örülök neki, megszerettem Alexandert! *-*<3
2. Még, még, még, még! OIvasni akarom tovább! Remek volt, imádtam. Annyira tehetséges vagy!
3. Egyáltalán nem vártam jobbat, hiszen nem is nagyon lehetne. Imádtam minden egyes sorát! Köszönöm az élményt!
Szeretnék bocsánatot kérni, hogy csak most írok. (annyiszor megtettem már ezt! :( ) De csakhogy tud, minden egyes részt elolvastam, megjelenéskor, vagy rá következő pár napban, és mindegyiket imádtam. (főleg a tanyásat! *-* ) Csak gratulálni tudok hozzájuk!
Képzeld majdnem szívrohamot kaptam, amikor nem találtam a facebookos csoportok között a tiédet. Rögtön jöttem át ide, és akkor láttam, hogy másik csoportod lett. Már tag vagyok! :D
Ölel, Roro /újra rakták a gépünket, fogalmam sincs mi volt az email címem, bocsi, de így fogok írni :'D (nem használom azt az email címet nagyon régóta, csak arra léptem be, hogy kommenteljek) /
ui.: Ha van új rész, vagy csak új bejegyzés akkor csoportban értesítenél minket? Nagyon megköszönném, mert sajnos így nem tudom mikor van friss. :/
Drága Roro!
Törlés1. Hehe, nem vagy egyedül. ^^
2. Jaj, annyira köszönöm!! ^^
3. Én köszönöm, hogy elolvastad és írtál nekem. :D
Nincsen semmi baj, a fő, hogy most itt vagy és írtál nekem. Örülök, hogy azért mindegyik elnyerte a tetszésedet.
Sajnálom, hogy majdnem szívrohamot kaptál, de nem az én hibám volt. Valaki nagyon nem csíp facebookon, már megint jelentette a profilomat, de szerencsére sikerült megoldanom, hogy a csoport ne tudjon törlődni.
Majd még próbálkozom, hogy bejegyzést is közzé tudjak benne tenni, addig is elnézésedet kérem. :/
Ölel,
M. Mircsi
Jaj, te ne haragudj. Nem tudtam. :( Ha ezt tudom, nem is írok miatta! Sajnálom :/
TörlésÖlel, Roro
Jaj, semmi gond. :D Jó, hogy szóltál, így legalább hamarabb rászánom magam arra, hogy megoldjam a problémát. :"D
TörlésSzia!
VálaszTörlés1. Csalódni? Ebben? Azt lehetetlen! :D Jaaaj, annyira aranyos volt, valahogy tudtam, hogy Nica nem fogja elsietni a dolgot. Nagyon tetszett a tépelődése... Meg a csókjelenet... Meg az utána következő elképesztő örömmámor... Nem akarok elhamarkodottan ítélni, de szerintem ez a blogbirodalom, általam ismert, legeslegjobb csókjelenete. <3
2. VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!! *fangörcs* *sikítóroham* *ájulásközeli állapot* *nyálcsorgatás* *csillogó szemek* És VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Nem tudok, mit mondani, nem tudom emberi, artikulált szavakban kifejezni magam. Ennyi. Kész. Beragadt a beszélőkém. Mindjárt visszajövök, és megírom a komment többi részét is. De előbb VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
3. Lehet, hogy nem lett életed legjobb része, de aminek ütnie kellett, az ütött (CSÓÓÓK! *___________________________________*). És amúgy nagyon aranyos volt a szülők aggodalmaskodása, a bulit sem írtad le rosszul, szóval nekem tetszett, élmény volt olvasni.
És még mielőtt befejezném: VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Annyira cuki volt. <3
Ölel,
Maffia
(Oké, kicsit elragadtattam magam, és a kommentem tulajdonképpen egy nagy vá, he haragudj. :"D Remélem, nem nézel elmebetegnek...)
WÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÉS IS ÍGY ÉRZEK *-*-*-*-* ❤❤❤
TörlésNem vagy elmebeteg, hiszen én is most tök örülök és olyan cuki lett a rész ❤❤
Drága Maffia!
TörlésElső reakció: Hűűű. :O *O*
1. Miii? :O Komolyan? o.o Azta... Én.. Hű.. Köszönöm. *O* Ez most nagyon-nagyon jólesett. Hihetetlenül boldog vagyok. ^^
2. Ez annyira aranyos. *-* Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
3. Már én sem tudom szavakban kifejezni, hogy mennyire hálás és boldog vagyok. És VÁÁÁÁÁÁ ^-^ ^:D
Ölel,
Mircsi
Pillangók össze-vissza!*-* Csak én érzem? ❤❤❤❤ Wááááá imádtam ezt a részt *-* :33 Ez a kedvenc részem eddig ❤❤❤❤❤❤❤❤ Ahhwww olyan cukiiiiiiiiiiiiiiiik! Nagyon nagyon jóó lett *-*
VálaszTörlésJaj, te is nagyon édes vaaagy! ^-^ *-*
TörlésNagyon-nagyon szépen köszönöm. <333
Ölel,
Mircsi
Szia! Tegnap előtt kezdtem el olvasni a blogodat,de annyira rà kattantam,hogy màr a itt tartok.:D Nagyon jól írsz! Vàrom a következő részt!:)
VálaszTörlésSzia!
TörlésKöszönöm szépen, ez igazán jólesett. ^^
Hamarosan hozom a következő részt. :)
Ölel,
M. Mircsi
Édes, drága Mircsi!
VálaszTörlésA hosszú kihagyás miatt eleinte nem tudtam pontosan, hol is maradt abba a történet, de ahogy egyre több és több sort magam mögött hagytam minden visszajött, és onnantól kezdve IMÁDTAM! De tényleg.
Hihetetlen, hogy minden egyes szünet után képes vagy elérni, hogy beleszeressek a szereplőidbe, egyszerűen annyira életszerűek, mégis olyan varázslatosak, hogy ezúttal is nehezen találom a szavakat. Személy szerint egyáltalán nem csalódtam az első csókjukban, ez illett hozzájuk a legjobban, na meg a szilveszter utáni majdnem ott alvás. Na és a kanapé... úgy irigykedem *o*
Jobbulást a kezednek!
Millio puszi Xx
Drága szerecsendio!
TörlésJaj, ennek nagyon örülök. ^^ <3
Jó hallani, hogy sikerül mindig ilyen hatást gyakorolnom rád, büszkeséggel tölt el ez a tudat. :) Remélem, hogy a továbbiakban is sikerül mindezt elérnem nálad és a többieknél is. :D Boldog vagyok, hogy eddig nem okoztam csalódást. ^^
Haha, én is. :")
Köszönöm már egészen jól van, bár még mindig sikerül megterhelnem néha...
Ölel,
M. Mircsi
Szia Mircsi nagyon tetszik a blogod és nagyon tehetségesen írsz! Voltak olyan részek amikor izgalmasak voltak és voltak amiken olvadoztam! SOHA NE HAGYD ABBA AZ ÍRÁST!!! Várom a kövi részt! :)
VálaszTörlésSzia, Stella!
TörlésKöszönöm szépen. <33 ^^
Nem tervezem és ezek után nem is fogom!<3
Ölel,
M. Mircsi
Egyszerűen imádom!Mikor lesz új rész?(telefonon nem találom :( )
VálaszTörlésNéhány napon belül biztosan, talán már a hétvégén is. ^^
TörlésJaj de joo...nagyon jol irsz :*
Törlés