2015. augusztus 16., vasárnap

Huszonnegyedik fejezet

Sziasztok!
Na ki érkezett meg a legújabb fejezettel 4 nappal a másik után? Na? Hát persze, hogy én. ^^ Remélem, hogy meg vagytok elégedve a sebességgel, mert szerintem ennél gyorsabban képtelen lennék megírni. Sajnos én Kingával ellentétben képtelen vagyok 15 perc alatt 500 szót gépelni... De komolyan, szerintetek lehetséges ez egyáltalán? Mindig is tudtam, hogy földönkívüli...
Na, mindegy. A Blogger Award még mindig folyik, szóval ha valaki eddig még nem tette volna le a voksát, az itt és most megteheti ebben a bejegyzésben, annak legalján. Remélem, ezzel sikerült megkönnyítenem a helyzeteteket, és szavaztok. :D Ja, és aki nem tudta volna, minden nap lehet. (A Dare to Dreamnél munkálkodom.)
Na és most egy kis köszönetnyilvánítás, mert nagyon sok mindenért tartozom nektek ám hálával. Ott vannak például a kommentek, mindegyiknek nagyon örültem. Hihetetlenek vagyok! <3  Aztán ott vannak az új álarcosok. Négy nap alatt 6! Soha nem hittem volna, hogy idáig eljutok ezzel a kis bugyuta történettel. :"D És a szavazók. Második a blog a legkedveltebb saját történet kategóriában. *O* MÁSODIK! Köszönök minden szavazatot. <3
Nade, már megint értelmetlenül járatom a számat. Be is fogtam...

Ölel Titeket,
M. Mircsi


___________________________________________________________________________________________




Huszonnegyedik fejezet



Hiába szeretek, / Hiába szeretett, / Sohasem gyógyul a seb.
Jöhet új szerelem, / Ugyanazt keresem, / Valahogy semmi se szebb,
Mint az a pillanat, / Amikor megragadt /Szívem a szíved falán.
Sugarloaf - Túlélni téged!

Anya egy kicsi noszogatásra szorult a pénteki bulim engedélyezése érdekében, de szerencsémre apának semmi kifogása nem volt ellene, ezért közös erővel sikerült anyát is meggyőznünk. Bevallom, egy hangyányit megértettem az ő álláspontját is, hiszen nekem sem tetszett volna, ha a lányom olyan helyre megy, ahol egyetlen vendéget sem ismerek személyesen, ugyanis a legjobb barátnőjét nem engedte el az anyja. De én ott akartam lenni, mert Alexander a barátom. Valójában egyszer már kettesben tartottunk egy ünneplésféleséget nála, a szobájában, de az más volt.
Szerencsére Angelina anyja is meglágyult a napok teltével, ezért visszaszolgáltatta az elektronikai eszközeit, így ha személyesen nem is tudtunk találkozni, meg tudtuk oldani, hogy szemügyre vehessen még az ünneplés előtt.
Miután rábólintott a ruhámra, már az autóba is pattantam, hiszen máris késesben voltam a rengeteg öltözködés miatt. Meg is lepődtem, hogy amikor megérkeztem, még mindig készülődtek a többiek. Ennyire le lennének ők is maradva? Egy fekete hajú srác lépett a kocsim mellé, mikor leparkoltam, és az ajtómat kinyitva magyarázta el, hogy hova tehetem le a járművel, hogy az ne szúrjon szemet Alexandernek. Úgy is cselekedtem, ahogy mondta, és hálát adtam az égnek, amiért nem hallgattam Angelinára. A magassarkú, illetve a kissé melegebb időkre tervezett ruha, amit szeretett volna rám adni, nem kifejezetten felelt volna meg a körülményeknek, ugyanis a parkolóhely nem volt közvetlen a garázs mellett. Cseppet sem.
Visszaérve én is beálltam segíteni a készülődőknek. Műanyag poharakat, tányérokat tettem az asztalra, hogy lehetőleg ezzel rábírjuk a vendégeket a használatukra, ami sokat segítene a takarításban a buli végezetével. Elvettem az érkezőktől az italokat, amiket ajándékba hoztak a partira. Zömmel alkoholos volt mind, amit az edző nem nézett túl jó szemmel, de mégis kibírta szó nélkül. Ám volt, aki megszánta a hozzám hasonlókat, ezért akadtak mentes üdítőitalok is. Közben az is kiderült, hogy szándékosan kaptam rossz időpontot, mert Mike biztos volt benne, hogyha a pontos kezdés idejét árulná el, akkor nem érnék ide. És milyen igaza volt.
Amint befejeztük a helyszín előkészítését, és megérkezett minden vendég, lekapcsoltuk a villanyokat, hogy úgy tűnjön, mintha senki nem lenne bent. Régi, agyonhasznált trükk, de mindig beválik.
A kezemben szorongattam a konfettit, mikor meghallottuk Alexander és Logan hangját. Az edzésről beszélgettek, a srác nem akarta elhinni, hogy az edző csak úgy belement, hogy elhalasszák az edzést, mert a csapat nagy részének nem volt kedve hozzá. Felvont szemöldökkel fordultam a mellettem álló Mike-hoz, aki szintén meg volt döbbenve. Ez aztán a szép ürügy. Remélem, a fiúnak ennél azért nagyobb a fantáziája valójában.
Nem volt időm ezen agyalni, már nyílt is az ajtó, és egy emberként ordítottuk el magunkat, majd dobáltuk meg lufikkal, és szórtunk konfettit rá. Ennyit arról, hogy keveset kell takarítani...
Alexander mosolyogva nézett végig rajtunk, ezután megkezdődtek a felköszöntések. Mindenki igyekezett minél hamarabb a közelébe kerülni, hogy megölelhesse, puszit adjon neki, kezet rázzon, vagy csak egyszerűen vállon veregesse. Én inkább megvártam, míg a tömeg kicsit szétoszlik, és szinte utolsónak léptem a srác elé, akinek ettől egy széles vigyor terült el az arcán.
– Már azt hittem, nem is jöttél – ölelt át.
– Boldog születésnapot még egyszer – suttogtam és egy puszit hintettem az arcára.
– Köszönöm még egyszer – fürkészte az arcomat, miközben ott virított az a levakarhatatlan vigyor a képén. – Kaphatok ajándékot még egyszer? – Váratlanul ért a kérdése, ez miatt elég furán nézhettem rá, mert hozzátette, hogy csak valami apróságról lenne szó, nem a gyémánt nyakékre fáj a foga. Érdeklődve néztem rá. – Szeretném, ha Alexnek hívnál. Legalább egyszer. Kérlek.
Összeráncoltam a szemöldökömet, nem értettem, miért olyan fontos neki, hogy a becenevén szólítsam, amit nem mellesleg mindenki használ. Kérlelő tekintetét látva mégis megszántam. Levetkőztem a makacsságom a pillanat erejéig, ezért mosolyra húzott ajkakkal megtettem a kérését.
Lábujjhegyre álltam, hogy elég magas legyek ahhoz, hogy a füléhez tudjak hajolni. Éreztem, ahogy a közelségemre megfeszül és kicsit hátradőlt, mintha félt volna attól, amit tehetek. Ettől csak még szélesebb lett a mosolyom, és a hallószervéhez hajolva belesuttogtam: Boldog születésnapot, Alex.
Visszaereszkedtem a sarkamra és tekintetünk találkozott. Kicsit meglepettnek tűnt a tettem miatt, de néhány pillanat után szélesen elvigyorodott és egy „menjünk szórakozni” kijelentéssel megfordított, hogy betolhasson a tömegbe, akik már javában ittak, ettek, mulatoztak. Nem voltunk sokan, éppen csak a jégkorongosok és pár hozzám hasonló – főként lány – kívülálló.
– Alexre! – kiáltotta el magát valaki, mikor az általam megterített asztal mellé léptünk, és a magasba emelte a – feltételezéseim szerint alkohollal megtöltött – poharát. Többen követték a példáját, ezért egy gyors mozdulattal én is öntöttem egy piros műanyagpohárba narancslevet, és csatlakoztam hozzájuk. Alexander sem tett másképp, csak velem ellentétben ő inkább a sör mellett döntött. Leengedve a kezeinket összekoccintottuk az ivóeszközök széleit, aztán belekortyoltunk. Az előttem álló srác a magasságának köszönhetően megláthatta a narancssárga üdítőt, amit választottam, mert rosszallóan megrázta a fejét.
– Remélem, nem akarsz egész este narancslevet inni. Ez az én születésnapi bulim, szóval mindenki érezze jól magát – vette ki a kezemből az italomat és a kezembe nyomta a sajátját. Ellenkezni sem volt időm, már a szájához is emelte és lehúzta az egészet. A döbbenettől kissé eltátottam a számat, és nem tudtam, hirtelen mit feleljek. Ő persze ezen csak jót szórakozott, majd töltött magának még sört, és karon ragadva a kanapéhoz vezetett, ahol az érkezésünkre szorítottak nekünk helyet. Ott már nagyban ment a játék, ami természetesen a jól bevált Felelsz vagy mersz?-et jelentette ivós változatban.
Kicsit zavartan ültem Alexander mellett, kezemben a sörömmel, amibe azóta se mertem belekortyolni. Angellel ellentétben én nem voltam az a bulizós, nem sűrűn fogyasztottam alkoholt, csak éppen akkor, amikor anyáék megkínáltak ünnepekkor a saját borukkal, vagy apa hagyta, hogy megkóstoljam a sörét.
– Felelsz vagy mersz? – kérdezte egy számomra még ismeretlen vörös hajú lány a fekete hajú srácot, aki elgondolkodva nézett rám, majd mondta ki, hogy felel. – Jól van, akkor ki az, aki tetszik? – Persze, gondolhattam volna, hogy valami hasonló kérdést fog feltenni, minden lány arra kíváncsi, hogy ki iránt táplálhat gyengéd érzelmeket. Beleértve persze engem is, hiszen tagadhatatlanul érdekelt a téma, rákérdezni mégsem volt merszem még. Kíváncsian tekintettem a fiúra, aki farkasszemet nézett néhány másodpercig a lánnyal, aztán előrehajolva elkérte a kör közepén tartott Whiskeys üveget, ezzel adva tudtunkra, hogy erre nem hajlandó válaszolni. Ezután ő pörgetett, mindenki a palackot leste, ami végül pont rám mutatva állt meg. Alexander mosolyogva tette fel ugyanazt a kérdést, amit nemrég a vörös neki. Eltöprengve vezettem végig rajta a tekintetemet, hátha le tudom olvasni róla, mit tervez. Nem jártam sikerrel, ezért latolgatva a lehetőségeimet végül döntöttem.
– Merek.
– Helyes – hajolt le az alkoholért, amit abban az esetben kell inni büntetés gyanánt, ha nem teljesíted a rád kiszabott feladatot. – Öt korty – nyújtotta felém, mire elkerekedtek a szemeim. Komolyan le akar itatni? Félénken vettem ki a kezéből az italt.
– Ne már! Ebben hol a kihívás? – szólt bele az egyik jégkorongos.
– Még nem ivott – világosította fel, amivel nevetésre késztette a csapattársát, majd az hangosan elordította magát.
– Szűztelenítés!
Több se kellett a vendégeknek, mindenki körénk állt és kíváncsian kémleltek minket, aztán a tekintetük megállapodott rajtam. Ettől minden vér a fejembe szökött és meg mertem volna esküdni, hogy úgy néztem ki, mint egy érett paradicsom.
Esdekelve néztem Alexanderre, hátha megesik rajtam a szíve és változtat a feladaton. Nem akartam, hogy leitassanak. Ott és akkor nem akartam részeg lenni.
– Nem lesz semmi baj – suttogta rémült arcomat látva. – Ennyitől nem lesz semmi bajod, és különben is vigyázok rád.
Bólintottam, majd a kezébe adtam a sörös poharamat, hogy könnyebben a számhoz tudjam emelni az üveget. Láttam magam körül a vigyorgó embereket, ahogy engem figyelnek, amint megízlelem az első kortyot. Meglepettségemre nem undorodva nyeltem le, egészen finomnak mondható, még ha kicsit égette is a torkomat. Páran hangosan mondták ki az egyes szót, aztán várták, hogy megint igyak. Tettem, amit tennem kellett, aztán a másodikat követte a harmadik, majd a negyedik.
– Milyen kortyok ezek? Nagyobbat! – kiabálta be valaki, mire eleget téve a kérésének megpróbáltam az előzőeknél egy picit nagyobb adagot önteni a számba, de a rengeteg rám szegezett tekintetnek köszönhetően, vagy csak szimplán a bénázásomnak, sikerült rossz csőbe juttatnom a folyadékot, ezért fuldokolva nyomtam valaki kezébe az üveget és álltam fel, hogy meggörnyedt háttal köhöghessek. Borzasztóan égett a légcsövem, úgy éreztem, hogy menten visszajön, amit nemrég a szervezetembe küldtem. Alexander azonnal mellettem termett és hátamat simogatva segített kiegyenesedni, majd egy nekem küldött poharat átvett a mellettünk állóktól és felém nyújtotta. Hálásan vettem ki a kezéből a vizet.
– Ne haragudj, nem tudtam, hogy félrenyeled – kezdett sajnálkozni, mire csak a fejemet ráztam.
– Az én hibám, béna vagyok – feleltem. Nem mondott semmit, csak mosolyogva megcirógatta az arcomat és gratulált a feladat teljesítéséhez. Ekkora felhangzott egy taps, amit a többiek is követtek, majd nem sokkal később hatalmas hangzavar támad az ujjongástól, amit nekem szántak. Többen odakiabáltak egy „szép volt”-at, vagy „ügyes vagy”-ot, amitől büszkén ültem vissza a helyemre, és tudomást sem vettem a már égető mellkasomról.
A buli ezzel persze nem fejeződött be, sőt csak egy löketett adott neki, ezért néhány percen belül már nem is játszottunk semmit, csak ültünk a helyünkön, és hülyébbnél hülyébb témákról beszélgettünk, és rengeteget röhögtünk. Különösen én, mert mint kiderült, annyira nem bírom az alkoholt, így sikerült kicsit becsiccsentenem, ami nálam a folyamatos nevetésben és dumálásban nyilvánult meg. Nem éreztem semmit, a mellkasom már nem fájt, egyszerűen csak vidám voltam és felszabadult. Nem agyaltam semmin, csak mondtam és mondtam, ami éppen eszembe jutott.
Alexander tartotta magát az ígéretéhez, vigyázott rám, nem hagyta, hogy a kanos csapattársai kihasználják a helyzetet és rám nyomuljanak. Átkarolva magához húzott és velem együtt nevetett, vagy talán néha inkább rajtam és azon, amit magyarázok. Védelmem ellenére is elég sok pasinak sikerült felkeltenem az érdeklődését, ezért jó nagy figyelmet tudhattam magamnak, és talán józanul még zavart is volna, de abban az állapotban élveztem minden egyes pillanatát.
Az edző érdeklődését is felkeltette a csoportunk, aminek középpontjában feltűnően én álltam, ezért hamar közénk telepedett, mint valami őr, aki csak arra várt, hogy elküldje a veszélyesnek titulált személyeket a közelemből.
A bulit aztán este kilenc fele felszámolták, ugyanis ekkor már a tulajdonos nem szerette volna, ha tovább tartózkodunk a garázsában, ezért kocsikba ülve jutottunk el a következő helyszínre. Én természetesen Alexanderbe csimpaszkodva próbáltam nem elszakadni tőle, azt tervezve, hogy mindenhova követem, miközben ő igyekezett egy olyan autót keresni, aminek a sofőrje a buli elején megígérte, hogy józanul fuvarozik és még befér mellé két fő. Nem sokkal később már bent ültünk a kocsiba, és a mellettem ülő srác lefejtette az ujjaimat a kabátjáról, majd a sajátjaival kulcsolta össze.
– Aranyos vagy becsípve – suttogta a fülembe és egy puszit lehelt rá, amitől muszáj volt elkapnom a fejemet, hiszen nem számítottam rá, és a hang sem volt kellemes.
Mint kiderült a második helyszín az egyik jégkorongos haverjának házát jelentette, ahova megérkezve már javában ment a parti. A hangos zenét már kintről hallani lehetett, csodálkoztam, hogy a szomszédok még nem panaszkodtak. Kissé illuminált állapotban lévő fiatalok mászkáltak az udvaron, míg bent a hatalmas tömeg táncolt a tuc-tuc zenékre.
Alexander még mindig a kezemet fogva vezetett az emberek között át a konyhába, ahol nekem adott egy már megtöltött poharat és magának is szerzett egyet. Tényleg jól éreztem magam abban az állapotban, de még eléggé józan voltam ahhoz, hogy ne akarjak ennél részegebb lenni, ezért nem terveztem további alkoholt juttatni a szervezetembe. Ettől persze magamnál tartottam és úgy követtem az előttem lépkedő barátomat, majd elfoglalta az egyetlen szabad helyet. Tanácstalanul fordultam körbe, aztán némi töprengés után egyszerűen beleültem az ölébe. Ez kicsit meglepte, ahogy engem is, hiszen normál esetben nem tettem volna meg ilyen könnyen, de az alkohol miatt levedlettem a gátlásaimat és már nem is tűnt olyan nagy számnak.
Átkarolva a derekamat húzott feljebb az ölében egy fokkal kényelmesebb pozíciót találva, és így még a mellkasának is neki tudtam dőlni.
– Többször kéne leitatni téged – mondta a fülemhez elég közel ahhoz, hogy halljam és még értsem is. Nem válaszoltam semmit, csak mosolyogva felnéztem rá.
– Táncolunk? – tettem fel a kérdést.
– Nem táncolok, már mondtam.
Összeráncolt homlokkal méregettem, majd eltávolodtam tőle, hogy egy magasságba kerüljön a szemünk.
– Még velem sem? – A hangom egy picit sértődöttebben csengett, mint azt elterveztem, és ez neki is feltűnt.
– Nem, még veled sem – ejtette ki magabiztosan, jól tagolva a szavakat és ügyelve arra, hogy lehetőleg minél jobban felhúzzon velük.
– De én táncolni akarok – makacsoltam meg magamat, amit csak egy idegesítő vigyorral reagált le. Láttam a szemén, hogy nem vesz komolyan, és betudja a hisztimet az alkohol hatásának, ami még bennem van. Talán igaza is volt, de ettől függetlenül abban a pillanatban én teljesen biztos voltam benne, hogy táncolni fogok, vele, vagy nélküle. Hogy ezt be is bizonyítsam, felpattantam az öléből egy „táncolni mentem” kijelentéssel, de néhány lépésnél nem jutottam messzebb, mert két kar fonódott körém és egy mellkasnak ütközött a hátam.
– Megígértem, hogy vigyázok rád. Nem segítesz azzal, ha saját utakra mész – fordított szembe magával.
– Akkor gyere velem – fejtettem le magamról az egyik karját és kezdtem húzni a táncolók közé, de az erőkülönbségnek köszönhetően nem sikerült túl messzire jutnom vele. Tulajdonképpen meg sem mozdult, odacövekelt lábakkal, szórakozottan figyelte, ahogy próbáltam mozgásra bírni. Miután megunta a bénázásomat egyetlen könnyed rántással visszahúzott magához. Ez a mozdulat váratlanul ért, ezért ellenállást sem tudtam végrehajtani, arról meg már nem is beszélve, hogy még a poharamat sem tudtam a kezemben tartani, egyszerűen a földre zuhant és szétfolyt tartalma a padlón.
– Hupsz – néztem a talpaink alatt szivárgó folyadékra, de ahelyett, hogy sajnálkoztam volna, amiért ez történt, csak előtört belőlem a visszafojthatatlan nevetés, ami már szinte fájt. Alexander pulcsijába temetett arccal igyekeztem összeszedni magamat nem sok sikerrel. A fiú csak szorosan átölelt, és állát megtámasztva a fejemen tett kísérletet annak érdekében, hogy a rázkódásomat csillapítsa. Habár nem láttam, magam elé tudtam képzelni azt az idegesítő vigyort, ami akkor is végighúzódhatott a képén.
– Táncolni akarok – emeltem meg a fejemet, hogy rá nézhessek, amikor végre elállt a röhögésem. Megforgatta a szemeit, mint akinek már kezd elege lennie belőlem, amiért nem hibáztatom. Elég idegesítő lehettem.
– Nem tudok táncolni – mondta ki, mire nekem elkerekedtek a szemeim és még a szám is tátva maradt döbbenetemben. Az nem lehet, hogy Alexander Armstrong ne tudjon táncolni. Képtelenség! Az arcomat fürkészte, látszott rajta, hogy megbánta, hogy elmondta nekem az igazat. Valószínűleg nem sokan tudhatták róla, hogy két bal lábas.
– Akkor megtanítalak! – jött az ötlet, aminek azonnal hangot is adtam, de csak egy felvont szemöldököt kaptam válaszul. Nem érdekelt, hogy mi a véleménye róla, már a fejembe vettem, hogy meg fogom tenni, nem volt beleszólása. Ezt ő is tudhatta, mert egy sóhajtás közepette leengedte rólam a karját és a tenyerébe fogta az enyémet, majd a lépcsőhöz vezetett, ami egyértelműen le volt zárva egy kötéllel, rajta pedig egy papír állt, hogy a tudtunkra adja, a felmenetel tilos. Alexander fittyet hányva rá emelte meg a zsinórt, hogy segítsen átbújni alatta, aztán futásra ösztönözve tolt hátulról, hogy észrevétlenül feljussunk a tiltott területre. Nevetve léptem fel az utolsó lépcsőfokon, miközben gyorsan kapkodtam a levegőmet. Ő is mosolygott, majd véletlenszerűen benyitott az egyik helyiség, és mivel elfogadhatónak találta a környezetet, udvariasan kicsit meghajlott előttem és kezével a bejárat felé intett.
– Hölgyem – ejtette ki a száján színpadiasan, amit nem bírtam megállni röhögés nélkül, de aztán összeszedtem magam és egy mosolyba fojtottam.
– Köszönöm, uram – biccentettem felé a fejemmel és előkelően besétáltam a szobába. Elképzelhetőnek tartottam, hogy éppen a vendéglátó szüleinek a szobájába tolakodtunk be, mert egy franciaágy volt a fallal szemben, mellette két éjjeliszekrénnyel, amiken könyvek és újságok hevertek. Talán józan állapotomban nem helyeseltem volna a betörést ide, de akkor túl jól szórakoztam ahhoz, hogy egy ilyen kis semmiség miatt mindent tökre tegyek.
A bűntársam becsukta a nyílászárót, majd a benne hagyott kulccsal bezárta, hogy senki se zavarhasson minket. Vigyorogva figyeltem, ahogy elém lép és felém nyújtott kézzel felkér egy táncra. Boldogan tettem tenyeremet az övébe, ezzel elfogadva az ajánlatot. Önbizalommal telítve húzott magához közelebb és tette a szabad kezét a csípőmre.
– És most? – kérdezte ezzel megtörve a magabiztosságát. Ezen csak mosolyogtam egy sort, aztán átvettem tőle az irányítást és egyszerű keringő mozdulatokat mutattam neki. A lábainkat figyelve próbálta tartani a lépést, miközben arra ügyelt, hogy véletlenül se taposson össze, bár még így is sikerült párszor, de sűrű bocsánatkérések közepette kérte, hogy kezdjük még egyszer.
A szobába felhallatszott a lenti zene, aminek a ritmusa nem éppen a mi táncunknak volt megfelelő, de mindketten figyelmen kívül hagytuk. A fiú lassan többé-kevésbé elsajátította a lépéseket, ezért egy kis nehezítésként tettem bele egy forgást. Lerítt róla, hogy ezzel sikerült kicsit összezavarni, de hamar túltette magát rajta.
– Tudsz te táncolni, ha akarsz – néztem fel rá mosolyogva.
– Persze, összetaposlak – nézett le megint a földre. Kuncogva kivettem a kezemet az övéből és a karjaiba vetettem magamat. Ezen meglepődött, ezért pár másodpercig csak értetlenül állt, majd megéreztem magam körül a karjait. Igazából magam sem értettem az előző tettemet, de úgy éreztem, hogy muszáj szorosan megölelnem. Vágytam rá, hogy ismét magához húzzon és ne engedjen el.
Keze lassan lecsúszott a hátamról a csípőmre és komótos léptekkel kezdtünk imbolyogni. Nem is volt nevezhető táncnak, amit csináltunk, inkább dülöngélés néha pár forgással megspékelve, de jól volt így. Érezhettem a közelségét és a mellkasának egyenletes fel-le mozgását. Megnyugtatott, kizártam a világot magam körül, nem hallottam mást, csak a saját lélegzetvételemet.
Óvatosan az állam alá nyúlt, hogy kicsit megemelje a fejemet ezzel elérve, hogy ránézzek. Akaratom ellenére is egy mosolyra húzódtak ajkaim, amit meglepetésemre nem viszonzott. Komolyan fürkészett, talán még egy kis bizonytalanságot is felfedeztem szemeiben, mikor homlokát az enyémnek döntötte. A még bennem lévő alkohol miatt nem húzódtam el, bár már erősen benne volt a privát szférámban. Néhány pillanatig csak nézett rám, pillantása hol a szemeimet, hol a számat fürkészték, aztán hirtelen elvigyorodott és játékosan összedörgölte az orrunkat, mire felkuncogtam. Aztán ajkaival lassan közelített az enyémek felé, mégsem volt elég időm arra, hogy felfogjam a helyzetet. Az egész olyan abszurdnak tűnt, elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer ilyen szituációba keveredhetek az előttem álló fiúval. A barátommal, az egyetlen emberrel, aki úgy éreztem képes megérteni azt, amin keresztül megyek. A mentsvárammal, akihez menekülhetek, ha gondom akad. Alexander Armstronggal.
Ajkait gyengéden nyomta az enyémeknek. Teljesen sokkos állapotba kerültem, csak álltam ott, lehunyt szemekkel, és hagytam, hogy megtörténjen az első csókunk.
Ezer meg ezer gondolat suhant át az agyamon. Láttam magam előtt Kyle-t, ahogy megcsókol, a randijainkat, újraéltem a momentumot, mikor rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé. A fájdalomba ismét beleremegett minden porcikám, mint mikor rájöttem a hűtlenségére, vagy az okra, amiért rám hajtott.
Akaratom ellenére is összehasonlítottam Kyle csókját Alexanderével. A gyengédségüket, azt ahogy Alexanderé türelmes volt, míg Kyle-é akaratos és elsöprő, de mindeközben kedves és figyelmes. Nem forgott velem a világ, mint akkor, nem éreztem úgy, hogy csak mi lennénk ketten a világban, Kyle folyton be-befurakodott a gondolataimba.
Elfordítottam a fejemet, ezzel megszakítva a csókot és a fiú mellkasába fúrtam az arcomat, hogy elrejtsem. Sírhatnékom támadt, de magam sem értettem, miért, egyszerűen muszáj volt valahogy leadnom a bennem felgyülemlett feszültséget. Ki akartam adni magamból mindent, a kettős érzéseimet Kyle-lal kapcsolatban; egyszerre akartam semmissé és meg nem történté tenni az egészet és átélni újra meg újra.
– Sajnálom – szorított magához, és állát megtámasztotta fejemen.
– Én...én.. – szipogtam, majd egy kis szünetet tartottam, hogy összeszedjem magamat. – Alexander – kezdtem bele megint, de az említett személy meg sem várta a folytatást, egy sóhajtás közepette elengedett és két lépést hátrálva nézett rám. Értetlen pillantásomat ráemeltem, nem számítottam erre a tettére, bár lassan már hozzászokhattam volna, mert aznap állandóan meglepett.
– Alex vagyok. – Hallottam hangjában a csalódottságot. – Alex. – Nem feleltem, látszott rajta, hogy még folytatni akarja, és így is tett. – Olyan jól éreztük magunkat, miért kellett elrontanod? – kérdezte ingerülten a kezével hadonászva. – Nem tettem meg mindent azért, hogy kapjak egy csókot? Kyle kétszer hagyott cserben, megcsalt, mégis neki adtad az első csókodat. Miért? Én vagyok a jófiú, vedd már észre! – Már szinte kiabált, de érthető, hiszen csalódott volt és dühös. Nyeltem egyet, féltem attól, hogy megint olyan mérges fenevaddá változik, mint az első alkalommal, amikor náluk voltam. Nem tudtam, mire képes és ez megrémisztett. Észrevette rajtam a rémületet, ezért meglágyultak a vonásai, tett volna felém egy lépést, de végül meggondolta magát és tehetetlenségében az ágyra ült, majd térdeire támaszkodva a tenyerébe temette az arcát.
Néhány szempillantás erejéig egy helyben álltam, aztán leültem mellé és a szavakon töprengtem, amiket mondani akartam neki.
– Időre van szükségem – mondtam ki, mire felém fordította a fejét. – Csak most szakítottam Kyle-lal, nem tudok egyik kapcsolatból átugrani egy másikba, csak úgy. Még túl élénken él bennem a kettőnk kapcsolata, amik történtek, minden. Nekem idő kell, hogy tudjak... gyászolni.
Szótlanul bámult maga elé, talán a szavaimon rágódott, aztán elmosolyodott és hirtelen rám vetette magát. Ijedtemben teljesen lebénultam, elkerekedett szemmel néztem a felém magasodó srácra, aki csak játékosan nézett vissza rám. Feltűrte a pulcsimat a pólómmal együtt, hogy hozzáférjen a hasamhoz, amit csikizni kezdett. Szokásomhoz híven összehúztam magam, és rögtön nevetésben törtem ki, amit néha megszakított egy-egy hangosabb sikoly. Nem tudtam hová tenni a hirtelen váltást, nem tudtam, mire gondolt, mit akart ezzel elérni. Már semmi sem volt tiszta számomra.
Amilyen gyorsan kezdte, olyan gyorsan abba is hagyta és közel hajolva egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.
– Annyi időt kapsz, amennyit csak szeretnél – cirógatta meg az orcámat. – Csak kérlek, ne várass meg nagyon. Megígéred ezt nekem? – Válasz gyanánt csak bólintottam egyet. Már a saját érzéseimben sem voltam biztos, nem értettem, mi is az, amit iránta érzek, csak azt tudtam, mit nem. Régóta nem volt már csak a barátom. Nem lehetett az. Az érintéseink, a megnyugvás, amit benne leltem, a biztonság, ami hatalmába kerített mellette, a hiánya, a beszélgetések, az együtt töltött idő. Más volt, mint Kyle-lal. Jobb. Sokkal.
– Jól van – gurult le mellém, ám tekintetet szinte hozzáragadt az enyémhez. – De remélem, azt tudod, hogy ez nem minősül visszautasításnak, vagyis ettől függetlenül én még udvarolhatok neked. Elhívhatlak randira, vehetek neked virágot, segíthetek elfelejteni azt a barmot, és legfőképpen... – tartott egy kis hatásszünetet, – tehetek azért, hogy belém szeress.
– De nem kell történnie semminek – egészítettem ki.
– De nem kell történnie semminek – ismételte utánam. – Nem kell puszit adnod a virágért, nem kell megcsókolnod a randi után, nem kell megfognod a kezem, semmilyen nemű viszonzást nem várok el. Viszont... ez nem jelenti, hogy nem fogok reménykedni.
A feltételek számomra kedvezőek voltak, mindent megkaptam, amire szükségem volt; kedvességet, szeretetet, megértést. De mit kapott ő? Semmit. Ez így nem volt jó, nem volt helyes.
Megráztam a fejem. – És mi lesz veled? Nem akarok fájdalmat okozni neked, nem akarom, hogy kétségek között kelljen találgatnod, hogy vajon, mikor jön el a te időd. – Könnyek lepték el a szememet. Túl sok volt ez nekem ahhoz, hogy egyedül birkózzak meg vele. – A barátom vagy, Alexander, és szeretlek. Nem tehetem ezt veled!
A tarkómnál fogva közelebb húzott magához, hogy homlokunk összeérjen. Olyan közel volt, éreztem, ahogy kifújja a levegőt.
– Velem te ne törődj, oké? Csak arra koncentrálj, hogy minél hamarabb kiszeress Kyle-ból, rendben?
– Már nem szeretem – vallottam be. – Csak... hiányzik, ami köztünk volt.
– Tőlem sokkal jobbat kapnál.
– Tudom. De mielőtt még elfogadnám, szeretnék egy kis időt.
– Rendben, megértettem. Fáj az, ami történt, nem akarsz sérülten belemenni egy új kapcsolatba, ezért előbb túl akarsz lenni rajta. Felfogtam, oké? – fordult a hátára ingerülten. Harcolt magával, hiába mondta, hogy elfogadta a kérésemet, mélyen belül szenvedett ez miatt.
– Látod? Máris bántalak.
Felsóhajtott, kitárta a karját, hogy be tudjak mászni alá, és a mellkasára hajthassam a fejemet.
– Látod? Máris jóvátetted – ölelt át. Az ujjai közé vett egy fürtöt a hajamból és azzal játszott. Csendben feküdtünk, kiűztem mindent és mindenkit a fejemből, nem gondoltam semmire, csak élveztem a pillanatot mielőtt még elillant volna.
____________________________________________________________________

Kérdések:
1. Miért szeretitek a történetet? Mi az, ami megfogott benne? Miért olvassátok ilyen kitartóan?
2. Tudom, most biztosan utáljátok Nicát a döntése miatt, de azért egy icipicit együtt tudtok érteni vele?
3. Jaj, és mit szóltok a csókhoz? Páran biztosan számítottatok rá, de azért volt, akit meglepett?
4. Aztán az is kiderült, hogy Alexander nem olyan tökéletes, mint az gondolhattuk. Mit szóltok hozzá, hogy nem tud táncolni?
5. Nem tudom, mire kérdezhetnék még rá, mert igazából az egész részről alkotott véleményetek érdekelne, szóval nagyon örülnék, ha megosztanátok velem, mire gondoltatok, mikor a fejezet végére értetek. :3
6. Ó, és ezt már régóta meg szerettem volna kérdezni. Ti elolvassátok, hogy mit válaszolok a kommentjeitekre, vagy csak elkülditek, oszt' jó'van? :D

26 megjegyzés:

  1. 1.amiért szeretem:Alexander
    ami megfogott : hogy nem tömeggyártmány a történet.
    amiért még mindig olvasom: Alex és Nica kapcsolata
    2.igen. túl hamar lenne az hogy egy másik kapcsolatba lép. és amúgy is Alex először vigye el randikra . hódítsa meg ! :D
    3. a csók engem váratlanul ért.de azért örültem volna még ha lett volna még egy a fejezet végén.
    4.ettől csak még aranyosabb és tökéletesebb lesz :D
    5. A rész jó lett. örülök,hogy Nica most így elengedte magát és tetszett az is,hogy elvonultak ketten Alexander-rel. nagyon aranyos pár lennének ők ketten. remélem,hogy hamar elfogja felejteni Kyle-t mert nem érdemes időt pocsékolni rá. Igazából nagyon félek,hogy mi lesz velük és ez azért van mert olyan remek előszót írtál.Nagyon megfogott és emiatt kíváncsi lettem,hogy mi lesz. hogy jutunk el odáig stb
    6. szívesen olvasom vissza a válaszokat az írótól.
    azt hiszem ennyi :D sok sikert a versenyhez. már szavaztam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      1. Valahogy számítottam erre az indokra. :D
      Oh, ez nagyon jólesik, mert néha úgy érzem, hogy nem sikerült semmi egyedit alkotnom. :"D
      2. Pontosan így gondolom én is és Nica is. Örülök, hogy ez akkor neked is átjött, mert egy kicsit attól féltem, hogy megutáltok azért, hogy már megint elhúzom a dolgokat. Pedig én nem akartam, csak nem tehettem ezt Nicával, nem lett volna reális.
      3. Sajnos Nica még nem volt kész arra, hogy megcsókolja Alexandert, de talán hamarosan ez is megtörténik. ;)
      4. Valóban, ezzel teljesen egyet tudok érteni. ^^
      5. Örülök, hogy sikerült az előszóval elérni a kellő hatást. Nagyon igyekeztem, hogy így legyen. Egyébként azt elárulom, hogy még az előtt még rengeteg megpróbáltatáson kell majd keresztül menniük, de egyértelműen az lesz a legnehezebb, és hogy aztán mi lesz velük... a történet legvégén kiderült. :))
      Köszönöm, hogy írtál nekem. <33

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  2. Oh Istenem!Miért??MIért??:D
    Először is drága Mircsi imádom a blogodat!☺ Annyira különleges és olyan fantasztikusan van megírva.♥ Sosem szerettem igazán a saját blogokat inkább csak a fanficecet, de ez kezd megváltozni elsőként ezzel a bloggal!♥Először azt hittem hogy ez is a tipikus béna lányka+menő fiú sztori lesz de egyáltalán nem. Még csak egy fantasztikusan megírt szerelmi történetnek sem mondható..Ez sokkal több annál..nem tudom megmagyarázni mi, de igazán emberi amit a blogokban nem nagyon lehet megtalálni☺
    Szóval szeretnék nagyon gratulálni az eddigiekhez, sok sikert a folytatáshoz, és remélem ilyen hamar jön a következő rész is!☺
    Puszi:Aggie♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :))
      El sem tudod képzelni, hogy ezzel a megjegyzéssel mennyire boldoggá tettél. ^^ Nem gondoltam volna, hogy valaki pont az én blogom miatt fog más témában olvasni. :D Igen, ezt sokan gondolják először róla, és vannak, akiknek az elolvasása után sem változik erről a véleménye, de örülök, hogy téged sikerült meggyőzni ennek az ellentétéről. Amit pedig a történetről mondtál.... nem tudom szavakkal kifejezni, amit most érzek. Köszönöm. <33
      Nagyon szépen köszönöm a gratulációt, de ebben nagyon sokat segítettek az olvasóim, ha ők nem lennének, nem tartanék most itt. :') A mai napon akadt egy kis megoldanivalóm, ami több időt igényelt, mint azt terveztem, de igyekszem írni a folytatást. :))
      Nagyon hálás vagyok a kommentedért!

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  3. Szia! Én csak nemrég kezdtem el olvasni a blogodat, de nagyon gyorsan végig is olvastam és ez nem véletlen. Az előszó nagyon megfogott és csak olvastam és olvastam:D
    Szóval a történet nagyon jó és ez a rész is nagyon tetszett. Nagyon jól meg tudod írni, és teljesen át tudom élni.
    Nicat teljesen meg tudom érteni. De olyan aranyosak együtt:3 és az a csók *-*
    Nagyon várom a következőt!^^ :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      Először is köszöntelek itt nálunk! :D És ezt nagyon jó hallani. ^^
      Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat, igazán jólestek. <3
      A kommentek megválaszolása után hozzá is látok a következő fejezet megírásához, szóval remélem, az is időben elkészül. ^^
      Köszönöm, hogy írtál! <3

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  4. Imádom nagyon nagyon *.* ^.^ siess ak ovetkezovel!!!! :* ❤
    1. Nem tudom meg mondani egyszeruen magaval ragado!!!
    2. En nem haragszom Nicara teljesen ertheto hiszen most lett vege a kapcsolatanak es ilyenkor ido kell magunknak feldolgozni a tortenteket.
    3. En szemely szerint mar nagyon vartam a csokjukat es mar a resz elejen remenykedtem higy vegre elcsattan ;)
    4. Hat oszinten szolva meglepett :D en ennek ellenere jol szorakoztam hogy annyit benazot es ra lepett Nica labara :D hisz elvegre mindenkinek vannak hianyossagai, neki ez ihy szeretjuk !!!❤
    5. Nagyon tetszett ez a resz is ugy mint äà az osszes tobbi, tetszett hogy Nica ugy csinalt mintha nem tudna hogy "ma" volt Alex szulinapja es hogy Alex probalta tudtara adni.
    6. En igen elszoktam olvasni a commentjeidet sot meg azoket is akik leirtak a velemenyuket :)
    Lenyeg a lenyeg folytasd nagyon gyorsan mert imadjuk a torteneted es teged !!!♥♥♥
    puszii Torii ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :))
      Igyekszem, de sajnos még mindig nem sikerült elérnem odáig...
      2. Örülök, hogy akkor eddig senki sem haragszik rá, hiszen szerintem is teljesen jogosan tette, amit. Csak kicsit féltem, hogy ti másképp látjátok. :D
      3. Akkor téged sajnos nem sikerült meglepnem, viszont talán arra nem számítottál, hogy mi lesz a reakció, illetve hogy alakul majd. :)
      4. Na, akkor csak sikerült neked is meglepetést okoznom valamivel. :D
      5. Úgy tűnik ezzel sikerült sokak tetszését elnyernem, ennek igazán örülök. ^^
      6. Ezt örömmel hallom. Csak néha úgy éreztem, hogy feleslegesen járatom a számat, mert senkit nem érdekel. :"D De akkor is válaszolgatnék, ha nem olvasnátok, mert szerintem megérdemeltek egy feleletet, ha már fáradoztatok vele. Meg amúgy is szeretek dumálni, bár ezt talán már észrevehettétek. :"DD
      Köszönöm szépen! <33 Én is szeretlek titeket!

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  5. Szia Mircsi :)
    Először is imádom a blogodat úgy ahogy van és hihetetlenül jól írsz. Csak így tovább <3 Másodszor pedig válaszolok a kérdésekre :D
    1: igazából nem tudom pontosan megfogalmazni de a szereplők, az események ahogy írsz, az egész hangulata pontosan el van találva és ez nagyon tetszik.
    2: én személy szerint egyáltalán nem utálom Nicát sőt az sokkal furább lett volna ha már rögtön igent mond Alexnek..szerintem így sokkal életszerűbb :)
    3: én számítottam rá és örültem neki hogy végre megtörtént ^^
    4: szerintem nagyon aranyos hogy nem tud táncolni és az a rész amikor Nica tanította kifejezetten tetszett
    5: nagyon izgatott lettem a fejezet végére, teljesen kíváncsivá tettél hogy Alex hogy fogja meghódítani Nicát :)) szerintem ezzel megismerhetünk egy kicsit másabb oldalát is persze láttuk már gondoskodónak, aranyosnak, kedvesnek... szóval nagyon várom a folytatást
    By: Vanessa :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :D
      Köszönöm szépen. ^^
      1. Boldog vagyok, hogy mindent sikerült úgy csinálnom, hogy az megfogjon téged.
      2. Olyan jó, hogy így fogadtátok az eseményeket! Nem is értem, miért féltem annyira, hogy nem így lesz.
      3. Akkor téged sem sikerült meglepnem. Na majd máskor! :D
      4. Már régóta tervezgettem beletenni egy ilyen jelenetet, és habár az elején nem éppen így akartam, hogy vége legyen, szerintem sokkal jobb így. :) És látom nektek is tetszik, szóval főleg. :D
      5. Olyan Alexanderesen! :D Igen, neki elég sok oldala van.
      Igyekszem hamar megírni. :))

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  6. 1. Alexandeeer*-* Tetszik a történet, tetszik ez a hockey-s ötlet, megfogott a stílus, egyszóval imádooom ❤
    2. Meg tudom érteni, de én akkor is szeretem Alexandert :33
    3. Hmm jó kérdés, engem Nica lepett meg, de igaz, hogy most szakított nemrég a köcsög Szőkével
    4. A mai világban alig van olyan fiú, aki "tényleg" tud táncolni, ezen lehet javíttani :D
    5. Nekem mindig tetszik a történeted, nagyon jól írsz!! De most meglepett Nica, de Alexet imádoooom*-* ^·^
    6. Mindig elolvasom és örülök, hogy visszajelzel az üzeneteimre, van hogy vissza is nézem az előző kommentemet és a válaszodat, szóval várom a visszajelzést! ^·^ :33

    xoxo
    Mercédesz ❤

    Jahh és #nagyonszeretemAlexandertremélemNicaisrájönhogyszeretimertakkoraznagyoncukiiilesz :33
    #amúgyszerintemAngelistökjófej. ^·^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! ^^
      1. Még mindig muszáj mosolyognom, amikor ilyeneket írtok. <3
      2. Ezt elhiszem. ^^
      3. Na, tudok én meglepetést szerezni mindenkinek. :D
      4. Szerintem már a lányok is kevesebben vannak, vagy legalábbis én biztosan nem tartozom közéjük. :"D
      5. Ezt soha nem fogom megszokni, mondhatjátok akárhányszor. ^^
      6. Ezt jó tudni! Mostantól megpróbálom majd minél gyorsabban reagálni a kommentjeitekre, hogy ne kelljen még arra is várnotok. :)
      Köszönöm, hogy most is írtál nekem. <33

      Ölel,
      Mircsi

      Örülök, hogy Angel is szimpatikus neked, el is árulom, hogy a következő fejezetben fontos szerepe lesz valamiben, ami még titok. ^^

      Törlés
  7. 1. Alex és Nica kapcsolata miatt főként, gondolom ezzel nem mondok újat :D
    2. Érthető, az embernek időre van szüksége, én nem utálom, sőt. Bármennyire is szeretnem Alexandert, jobb ez így.
    3.Nem lepett meg, előbb-utóbb úgyis megtörtént volna, csak nem számítottam rá, hogy most lesz. :)
    4.Szerintem aranyos :D A kedvenc részem az volt, mikor Nica tanította. ^^
    5.Ez lett az egyik kedvenc részem, bár furcsának találtam, hogy Nica ilyen hamar becsípett /vagy hogy mondjam xd/ De, mindegy. :D Igazából nem tudom mit fűzzek még hozzá, az egész nagyszerű lett! <3
    6.Néha-néha szoktam írni kommentet /névtelenül/, de mindig megnézem, hogy válaszoltál-e. :) Igyekszem gyakrabban írni, de ez attól függ, hogy az időm hogy engedi, plusz telefonról nehezebb...
    Várom a következőt! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      1. Igen, második mondták már ezt indoknak, de rólad még nem tudtam, szóval az infó mindenképpen új volt. ^^
      2. Örülök, hogy ezt így látod, mert Nicának tényleg időre van szüksége ahhoz, hogy tisztázza az érzéseit magának.
      3. Akkor mégis csak meglepetésként ért, hogy ebben a fejezetben következett be. :D
      4. Ezek szerintem egész jól sikerült azt a részt megírnom. ^^
      5. Pedig ennyitől be lehet, vagyis még kevesebbtől is, ezt tapasztalatból mondom. Az én első ilyen élményem három kortytól lett. :"D
      6. Sajnos a névtelen olvasóimat nem tudom megkülönböztetni, ezért hajlamos vagyok keverni őket, szóval most így nem tudlak beazonosítani. :D Természetesen, teljesen megértem, hogy miért nem írsz, én sem szeretek telefonról kommentet írni, mert már volt vele pár nem éppen kellemes élményem... Na mindegy, én továbbra is várom a megjegyzéseidet és remélem, hogy válaszolnom is sikerül rájuk minél hamarabb. :))
      Köszönöm, hogy most időt szántál arra, hogy ezeket megírd nekem. <3

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  8. Szia Mircsi! :)
    Még ismeretlen lehetek számodra, ugyanis csak tegnap találtam rá a blogodra, kár, hogy nem hamarabb. Ugyanis nem tudtam abbahagyni az olvasását. Annyira lekötött, hogy ma a buszt is majdnem lekéstem miatta :'D
    Már az elejétől fogva azt vártam, hogy mikor csattan el az első csók Alexander és Nica között, szóval most már nagyon örültem, hogy végre megtörtént. Nem bánom, hogy - még ha ideiglenesen is, de - Kyle nincs benne. Valamiért sokkal jobban szimpatizálok Alexanderrel. Még akkor is, amikor úgy ráijesztett Nicára, amikor a húgát hazavitte az oviból.

    De most megpróbálok néhányat megválaszolni a kérdéseid közül is.
    1. Nagyon tetszik maga a történet, a szereplők, ahogy megformálod őket. És ahogy írsz. Komolyan, nem tudtam abbahagyni.
    2. Én nem utálom Nicát a döntése miatt, azt hiszem meg tudom érteni őt. Bár lehet, én nem tudtam volna ellenállni Alexandernek.
    3. Mint korábban is említettem, örültem, hogy végre megtörtént. Ahogy Nica egyre jobban megkedvelte Alexandert és kezdett megnyílni, úgy egyre jobban vártam, hogy ez is bekövetkezzen.
    4. Amikor elkezdett tiltakozni - elég erősen -, hogy ő nem akar táncolni, sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet a dolog mögött, de egy kicsit mégis meglepett.
    5. Jó volt, hogy most Nica kicsit levedlette a gátlásait, egy párszor muszáj volt mosolyognom olvasás közben a történéseken :)
    6. Ez az első kommentem, de ha válaszolsz, biztosan elolvasom majd :))

    Szereztél egy állandó olvasót és kommentelőt azt hiszem.
    Mostantól pedig lázasan várom a következő részt, hogy majd ahhoz is írhassak pár sort, mint most <3

    Zsófi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :D
      A lényeg, hogy most megtaláltad és elnyerte a tetszésedet. Ennek igazán örülök. ^^
      Ó, ezzel vigyázz, egyszer én fent maradtam a vonaton, mert valaki elterelte a figyelmem, és elfelejtettem leszállni. Utána jöhettek értem a szüleim. :"D
      Ezzel nem vagy egyedül, Kyle-t nem sokat szeretik, amit kicsit meg is tudok érteni, de szerintem azért nem olyan gáz karakter ő.

      1. Köszönöm szépen, ez most nagyon jólesett. ^^
      2. Igen, ezzel valószínűleg elég sokan így lehetünk, de meg kell értenünk, hogy szegénynek még túl kell jutnia az előző kapcsolatán, amit ő teljesen komolyan gondolt.
      4. Akkor azért neked is sikerült meglepetést szereznem, ami elég jó jel. ^^
      5. Igen, kellett ez most ide, különben nem jutottunk volna el oda, ahova.
      6. Már válaszoltam is, bár gondolom mire ezt olvasod, már rájöttél. :"D

      Remélem ez tényleg így is lesz, és nem foglak elüldözni. :')
      Én pedig már meg is írtam a következő részt, de még erősen gondolkodom, hogy mi legyen vele. Aztán, ha ez eldőlt, akkor két dolog történhet; vagy a napokban közzéteszem, vagy pedig a Fb csoportban megosztom, mi hogyan lesz a továbbiakban a fejezetek megjelenését illetően.
      Köszönöm szépen, hogy időt szántál ennek a kommentnek a megírására. <3

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
    2. Most így utólag látom milyen kommentet sikerült idepötyögnöm, utólag is bocsánat érte :D
      Hál' istennek késett a buszom is, nem csak én, úgyhogy nem volt gond belőle, de már velem is megesett, hogy fenn maradtam.
      Remélem minél hamarabb olvashatjuk a következő fejezetet és köszönöm a válaszod <3

      Törlés
    3. Nem tudom, mi bajod vele, nekem tetszett. ^^ Úgyhogy nincs bocsánat. :D
      Na még jó! Ha én lettem volna a helyedben, akkor az én vonatom szánt szándékkal jött volna időben, vagy még hamarabb, hogy nekem esélyem se legyen elérni. #true_story
      Jelenleg éppen a barátnőm blogjának a dizijét készítem, szóval nem volt még időm ezzel foglalkozni, de ígérem, sietek!

      Törlés
  9. Szia! ;)
    Nemrég kezdtem olvasni a blogodat
    és egyből beleszerettem. Először
    én is azt hittem ,hogy ez egy "tömeg gyártmágy" ,de te ezt jól megcáfoltad.
    Alex én Nica kapcsolata iszonyatosan jó,
    tetszenek Nica reakciói .
    Nicának a személyisége nagyon megfogott ,kedves (már akivel XD) ,bátor ,egyenes (nem hazudik) és szókimondó ,de a leleke nagyon törékeny.
    Bocsánat ,hogy a többi részhez nem kommenteltem ,viszont minden részhez azt írtam volna ,hogy FANTASZUPISZTIKUS .
    Puszi:
    Berni
    U.I: Mikor lesz új rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      Ezt jó hallani, mert hiába mondták páran már, mindennap elgondolkodom azon, hogy jó-e az, amit csinálok. De akkor örülök, hogy még mindig vannak, akik így gondolják, és igyekszem továbbra is legalább ilyen jól teljesíteni. :))
      Semmi gond, a lényeg, hogy most sikerült írnod nekem, amivel nagyon megörvendeztettél. ^^

      Ölel,
      Mircsi
      U.I.: Neked is csak azt tudom mondani, mint Zsófinak, hogy vagy a napokban valamikor, vagy pedig egy előre kitervelt rendszer szerint, amit az fb csoportban fogok megosztani veletek.

      Törlés
  10. Drága Mircsi!

    Elnézést kérek tőled, hogy eddig nem írtam, mert hát nem régóta olvasom a blogodat és most kisebb problémák miatt még a gép közelébe sem juthattam.
    Viszont imádom! A kedvenc három blogomban benne vagy, ugyanis ezt a történetet nem lehet megunni.
    A válaszaim:
    1. Mert nagyon jól bele tudom élni magamat. Két teljesen valós karakter, akik még akár az utcán is szembe sétálhatnának velünk, mert minden cselekedetük teljesen életszerű és ők maguk is. :)
    2. Dehogy utáljuk! Eddig ő a "legkedvencebb" lány karakterem. Teljesen egyetértek vele. Ráadásul milyen lenne már, ha azonnal Alex karjaiba omlana :D
    3. A legjobb. Olyan igazi :D
    4.Ő még mindig tökéletes. Habár a mostani részben kissé meglepett, főleg a csók utáni párbeszédekben nagyon megváltozott valami a részéről, de attól még így jó. :)
    5. Nagyszerűen megírtad, imádtam. Ráadásul mostanra fogalmazódott meg bennem, hogy jobb, mint a Szent Johanna Gimi. Jobban tetszik Nica karaktere, mint Renié, sokkal határozottabb, nem pánikol be mindentől. Alex is sokkal szimpatikusabb, mint Cortez volt. Ő jobban hangot tud adni az érzéseinek. Alexen látszott a mostaniakban, hogy többet érez, viszont Cortez pedig hát nem tűnt az ötödikben sem túl szerelmesnek.
    Egy mondattal: IMÁDOM A BLOGOT ÉS TÉGED IS :D
    6. Természetesen én mindig elolvasom a válaszokat. (De hát itt ez az első kommentem. :D )

    Továbbra is sok sikert:
    Rowena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Rowena!
      Nincsen semmi gond, örülök, hogy most sikerült megtenned, és ez a lényeg. :)
      Jaj, nagyon szépen köszönöm! <3 ^^ Tudom, hogy folyton azt mondogatom a kommentekben, hogy mennyire örülök, meg milyen boldoggá tettetek, de ez az igazság. Nem tudom, mi lenne velem, ha nem lennétek itt, hogy minden alkalommal feldobjátok a napomat. ^^
      1. Örülök (bizony, még mindig :"D), hogy így gondolod, nagyon igyekeztem, hogy sikerüljön ezt megvalósítanom.
      2. Tényleg? *O* Pedig volt/van pár olvasóm, akik meg ki nem állhatták Veronicát, de akkor ezek szerint te nem tartozol közéjük. :3
      4. Igen? :O De akkor a rossz irányba változott? Túl lányos? Vagy valami olyat tett, ami nem rá vall? :OO
      5. Ez most borzasztóan jólesett! ^^ Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy így gondolod. Köszönöm, nem is emlékszem, mikor kaptam ilyen szép dicsértet. <3
      6. Akkor tessék ezt is elolvasni és elnézni nekem, hogy egy kicsit ügyefogyott lett. :"D És telenyomtam az egészet szmájlikkal, amiért szintén a bocsánatodat kérem, de nem tudtam megállni, mert egyszerűen csak kellettek ide. :DD
      Köszönöm, hogy írtál! <33

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  11. Kedves Írónő!
    Tegnap kezdtem el a blogot olvasni,és egészen megleptél mindennel.Pár óra alatt felfaltam az összes huszonnégy fejezetet amit megírtál és most itt vagyok.Amikor elkezdtem a blogot,őszintén én nem erre számítottam.Nem olvasok olyan történetet,ami kitalált.Semmilyen formátumban.De ez valami csoda.Az álarc mögött most a hivatalos kedvencem amit bátran ajánlanék mindenkinek.Veronica Miracle története teljesen megfogott,és nem tudtam abbahagyni a részeket.Olvastam és olvastam és csak mindig azon kattogott az agyam,hogy tudsz így írni.Komolyan a nyomába érsz a híres könyvíróknak,pedig még ki sem adták a történetet könyvformában.Reménykedem benne,hogy kiadják,mert azt is olyan szívesen olvasnám mint a hétköznapi dolgaim közé tartoznak.Különleges vagy.Annyira jól formális a szavakat,szereplőket,hogy minden egyes eseménynél beleélem magam.Nem tudom,hogy vagy erre képes,de engem magadhoz csatoltál.Nem tudnék meglenni a történet nélkül,és hisztirohamot kapva vergődnék a kanapén.És még egy pont amiért jobban kiemellek a többi írótól,hogy ilyen hosszú kommenttel leplek meg.Pedig én nem szoktam kommentelni.De e részek mellett képtelen vagyok úgy elmenni,hogy ne mosolyogjak rajtuk vagy írjak kommentet.Ilyenkor tudatosul bennem,hogy a világ mit sem érne olvasás nélkül.Te tanítottad ezt meg nekem.Az írományoddal amit annyian szeretnek,nem hiába.Annyira jó látni végre egy olyan írót,aki nem kényszerből gyártja a részeket.Hanem ez teszi boldoggá.Engem pedig ez a történet.Nincs benne semmi mágia,de mégis olyan mágikus,hogy fejtegetnem kell,hogy létezik még olyan,aki ekkora csodát tud előállítani.Őszintén?Nem érdekel.Mert amíg te itt vagy,és megmosolyogtatsz,addig képes vagyok mosolyogni.Mert ez boldoggá tesz.Nem siránkozok addig se az élet nagy hibáiról,mert az Álarc mögött itt van és segít.Ennyi számít.Tudod,gondolodtam ezen,hogy ez hogy lehet valóságos.Mert én sok bloggerinával szóba elegyedtem már,de egyikük sem volt ilyen tehetséges.Ennek nagyon Örülök.Elég gonosz vagyok de,végre van egy olyan író aki amellett hogy kedves és törődő,még odaadó is.Mert azért egy ilyen oldalt se egy perc összehozni,mint ez itt.Ezt jelenti a türelem szó.Mircsi Elindult az elején egy úton,hogy kipróbálja magát az írói pályán.Megírta a csodákat,és egyre csak jöttek a dicsérő kommenteket.Persze tovább folytattad,nagy lelkesedéssel töltött el,hogy érdeklődnek feléd.Minden szót,kommentet,csillagozást,dicséretet megérdemelsz.Mert nem hiszem hogy ilyen író volt eddig a bloggervilágban.És ezt addig kell megbecsülni,míg itt vagy.Lehet egyszer könyvként fogjuk a kezükben tartani a tökéletességet.Olvasás közben az emberek arcára több minden kiülhet.Öröm,bánat,csalódottság,izgalom.Nálad mindegyiket érezni lehet,de még is képtelen vagyok félbehagyni.A sorok csalogatnak,hogy olvassam végig őket.És lehet egyszer a könyvből felnézve,befejezve az utolsó szót,azt látnám,hogy küszködnek a könnyeikkel,hogy örömükben ne sírjk el magukat.Elolvasták az egyik legjobb író fejezeteit.És nem tudom,hogy valaha ez mind megtörténik de reménykedek benne.Neked ezt érdemes végbe vinni.Hagy lássák csak az emberek milyen tökéletes és tehetséges vagy.Muszáj,nem adhatod fel,végig kell csinálnod.És ha későbbiekben irigyek szólnánok le,csak mond meg nekik:Én egész végig erős voltam az utam közben,és végbe vittem az álmaimat.Megírtad a csodálatos sztorit,és vártad,hogy ki milyen véleményt fog adni.Valószínűleg csak jót.Vagy épitó kritikát.Nem számít.Mert ott vagy magadnak,és mondogatod,hogy elég erős vagyok hozzá.Támogatók vesznek körül,ami még nagyobb inspriláció.Becsüld meg.Mert fontos vagy mindenki szemében,a féltékenyékében pedig példakép.És a mostani olvasóidnak is az vagy.Köszönöm,hogy megtanítottad,hogy bátran mutasd meg az érzelmeidet másoknak.Köszönöm,hogy jó irányba kezdtél terelni,hogy megvalósítsam a vágyaimat.És mikor valaki megkédezi tőlem miért szeretlek téged Ennyire. "M.Mircsi egy olyan író,aki csupán egyetlen sorával képes boldoggá tenni valakit" Ez lesz a válaszom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Norina!
      Bevallom, amikor először megláttam a megjegyzésed terjedelmét, azt gondoltam, "dejó, most biztos nagyon ki fognak osztani", ezért felkészültem mindennemű megaláztatásra, amiben részem lehet. Aztán az első néhány sor után rá kellett jönnöm, hogy semmi ilyesmiről nincsen szó. Észre se vettem, hogy olvasás közben egyre szélesebb lett a mosolyom, aztán a közepe felé bekönnyezett a szemem. Hihetetlenül boldoggá tettél minden egyes szavaddal. Nagyon szépen köszönöm, hogy ezúttal kivételt tettél velem, és megírtad nekem ezt a terjedelmes kommentet. Elmondhatatlanul örülök neki. A dicséreteid nagyon jólestek.
      Már vagy hatszor végigolvastam a kommentedet, de biztosíthatlak róla, hogy nem ez volt az utolsó. Rengeteg erőt adtál vele, és ha eddig nem is voltam olyan erős, mint azt leírtad, most már biztosan az leszek. És ezért nagyon hálás vagyok. :') Nem fogom feladni, befejezem ezt a történetet, aztán újba kezdek, hogy egyre jobb és jobb legyek, ezzel beigazolva az állításaidat. Nagyon remélem, hogy egyszer valóban minden úgy lesz, ahogy ezt megírtad. :'))
      Nagyon köszönöm, hogy időt szántál a megjegyzésírásra!<33
      Bízom benne, hogy még máskor is olvashatok tőled pár sort, amiből erőt meríthetek a folytatáshoz. ^^

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  12. Drága Mircsi!
    Az előző fejezet alatt elfelejtettem megemlíteni, hogy mennyire tetszik a fejlécen végzett apró módosítás. Ez a lány más sokkal jobban hasonlít arra a Nicéra, aki a fejemben él, mármint akit elképzelek, valahányszor belevetem magam a történet soraiba.
    Emellett szeretnék gratulálni a Blogger Awardos díjadhoz! Büszke vagyok a díjra és arra, hogy ennek a blognak az olvasója lehetek.
    Szerintem nem is kell említenem - valószínűleg már nem is válaszolsz ezekre a késői kommentárokra, de egyszerűen nem tudtam úgy itt hagyni ezeketa részeket, hogy nem írtam pár sort -, szóval.. szerintem nem kell említenem, mennyire imádtam ezt a részt! Szívesen ott lettem volna én is ezen a bulin, na és az a vallomás. Egyrészt megértem, miért kért időt Nica, másrészt viszont: Komolyan?! Hisz le sem tagadhatná a közöttük pattogó szikrákat! Egyre jobban utálom Kylet, változás és távolság ide vagy oda. Mindenesetre az a csók sok mindenért kárpótolt, ahogy a tánc sem volt semmi. Imádtam minden sorát <3 Nem hiába halandzsázok össze ilyen sok hülyeséget.
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!
      Ezzel én is teljesen egyet tudok érteni, nekem is hasonló az elképzelt Nicám, ezért nagyon örültem, amikor az egyik kedves olvasóm meglepett vele, így gyorsan le is cseréltem. ^^
      Csak nektek köszönhetem, hogy megnyertem/tük, nélkületek nem ment volna! Én is büszke vagyok arra, hogy ilyen olvasókat sikerült szereznem. <3
      Mi az, hogy nem válaszolok? :O Természetesen én mindenre reagálok, mert nem tudnám szó nélkül hagyni a kommentjeiteket, amikbe annyi energiát fektettetek, hogy megírjátok. Bunkóság lenni, én meg igyekszem nem az lenni. :D
      Azért ez nem teljesen Kyle hibája, hiszen ő nem tehet arról, hogy Nica visszautasított Alexandert, ő talán még az áldásukat is adta volna rájuk. De Nica így döntött, aztán majd kiderül, hogy meddig tart, míg beleszeret, vagy rájön, hogy már régóta szerelmes Alexanderbe.
      Köszönöm, hogy itt is megleptél néhány sorral. <33

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés