2015. augusztus 24., hétfő

Huszonötödik fejezet

Sziasztok!
Egy napot késve ugyan, de ismét itt vagyok.
Most nincs olyan sok mondanivalóm, mint eddig volt, ezért csak néhány dolgot említenék meg, aminek talán jobban is örültök, mintha megint itt pofáznék, amit egyébként már megint csinálok...
A napokban véget ért a Blogger Award, amin a blog első helyezést ért el a Legkedveltebb saját történt kategóriában, amit nektek köszönhetek. Hihetetlenül hálás vagyok minden szavazatért, amit rám tettetek. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt is elérhetem. :') Nagyon boldog vagyok!
És ha már a nem várt dolgoknál tartunk, képzeljétek, 199-en lettünk. *O* Ez elképesztő! Nem győzöm hangoztatni, mennyire imádlak titeket! <3  A kommentekről meg már ne is beszéljünk, imádom őket olvasgatni. Sajnos a válaszolgatás kicsit lassabban megy, mert igyekeztek mindig lesokkolni a szavaitokkal, ami után képtelen vagyok pár szavas mondatokat összehozni, ezért ilyenkor kicsit várni kell, hogy összeszedjem magamat, és tudjak válaszolni. :"D
És akkor még a fejezetekről annyit, hogy mostantól egy hetes rendszerességgel érkeznek majd, függetlenül attól, hogy mikor írom meg őket, hogy még ez az egy hét alatt legalább egy fejezettel előre tudjak haladni, hogy szeptembertől könnyebb legyen a dolgom.


Ölel Titeket,
M. Mircsi

___________________________________________________________________________________________




Huszonötödik fejezet



Pályafutásom során több mint kilencezer dobást elhibáztam,
vesztettem csaknem háromszáz mérkőzésen.
Huszonhatszor vétettem el a rám bízott,
győzelemhez szükséges utolsó dobást. 
Michael Jeffrey Jordan

Nem tudtom, mennyi ideig feküdhettünk tétlenül, de lassan kezdett kitisztulni a gondolkodásom és rájöttem, hogy mit is csinálunk éppen. Hangot is adtam annak, hogy talán nem kéne koszos cipőben fetrengenünk a haverjának a szülei ágyában, ahova egyébként tilos a belépés. Nem igazán hatottam meg a szavaimmal, csak közölte, hogy nem is a haverja, soha nem volt szimpatikus neki, mert egy beképzelt, seggfej, barom. Persze, ennél sokkal cifrább szavakat használt, de a lényeg ugyanez volt.
– Nem is tudom, mintha ismertem volna valakit, aki ugyanilyen – néztem rá gondolkodást színlelve, ami nevetésre késztette, és belepuszilt a hajamba.
Jókislány lévén betartottam a feltételeket, amiket anya hozott, ezért tizenegykor már Alexander mellett ültem a saját kocsimban, ahova az egyik haverjának a segítségével sikerült eljutnunk. Igazából magam szerettem volna innentől hazakeveredni, de a srác erősködött, hogy nem engedhet ilyen állapotban vezetni, hiába mondtam neki, hogy már rég nem érzem az alkoholt.
Alexander egészen az ajtóig kísért, ahol ugyanúgy megölelt, mint ahogy a vallomása előtt tette volna. Habár az elköszönésünk hasonló volt az eddigiekhez, az érzéseink már nem voltak ugyanazok.
Még megvártam, hogy a sötét éjszakában eltűnjön a szemem elől, ahogy a járdán végigsétálva egy buszmegállót keresett, amivel visszajuthat az otthonába. Sajnáltam, amiért ilyen helyzetbe hoztam, de elmondása szerint nem bánta, így is sokat segítettem neki, mert a buli színhelyéről sokkal többet kellett volna utaznia. És így legalább nem kellett az miatt aggódnia, hogy biztonságban hazaérek-e.
Éppen éjfél előtt néhány perccel nyitottam be a házba, és követtem a nappaliból kiszűrődő fényeket és hangokat, amiket a televízió ontott magából. A szüleim összeölelkezve feküdtek egy pléd alatt és egyszerre kapták felém a fejüket, mikor megjelentem. Elégedettek voltak velem, hiszen időben hazaértem, nem voltam hulla részeg, és semmilyen kiakadásra ösztönző dolgot nem találtak rajtam.
Szombaton a lustálkodásom után első dolgom volt meglátogatni barátnőmet, akinek sikerült a szünetre még több engedményt kikönyörögnie a büntetést illetően, így már akkor látogathattam meg, amikor akartam és ugyaneddig maradhattam is. Viszont ő még mindig nem mehetett el senkihez.
– Na, mesélj, mi volt a bulin? – támadott le Angelina, ahogy beléptem a szobájába. – Minden apró részletre kíváncsi vagyok! Végre részegre ittad magad? Vagy várj! Inkább... ugye nem ittad részegre magad nélkülem? És nem csináltál semmi hülyeséget? Ó, te jó ég! Mondd, hogy nem mászott rád egyik jégkorongos sem! Nálam mindig bepróbálkoznak, és némelyiket igazán nehéz lekoptatni. Nagyon remélem, hogy egyik sem használta ki a beszámíthatatlanságodat és nyomult rád. Ugye nem így történt? Vagy igen? – Annyi kérdést vágott a fejemhez, hogy azt sem tudtam melyikre válaszoljak először. Az igazat megvallva, az elsőket már el is felejtettem. De nem kellett sokáig gondolkodnom, mert Angelnek esze ágában sem volt megvárni a válaszomat, folytatta tovább. – Tudtam. Esküszöm kiherélem az összeset! – fenyegetőzött.
– Várj már, Angel! Hadd meséljem előbb el, hogy mi történt – nevettem a barátnőm szórakozottságán. Rájött, hogy valóban igazam van, ezért csendben hagyta, hogy az elejétől a végéig mindent elmesélhessek neki. Igazi csajos beszélgetést folytattunk, kielemeztünk minden egyes mozzanatot, elmondtam az érzéseimet, a gondolataimat. Megkönnyebbültem, hogy végre megoszthattam valakivel a történteket, aki tanácsot tudott adni. Aki át tudta érezni a helyzetemet, és támogatott abban, ami helyes.
– Aztán... megcsókolt – újságoltam a nagy hírt, amire egy hatalmas sikollyal reagált és a nyakamba vetette magát.
– Úristen! Komolyan? És milyen volt? Jól csókol? Biztos jól csókol, miért ne csókolna jól? Te jó ég! Alex megcsókolt téged! – jött megint lázba. – Aztán mi történt? Viszonoztad, ugye? Na, mondd már!
– Nem – ráztam meg a fejemet. – Eszembe jutott Kyle, ezért elhúzódtam – sütöttem le a szememet. Értetlen tekintetét látva gyorsan el kezdtem neki magyarázni, hogy milyen elméletek pörögtek le az agyamban, mi történt azután, mindent.
– Teljesen megértem az álláspontodat – bólogatott a történetem végén. – Nem lenne fair Alexszel szemben, ha úgy mennél bele vele egy párkapcsolatba, hogy közben még nem rendezted magadban a Kyle ügyet. Lehet, most még neki sem esik le, hogy ezzel az időkéréssel mennyi fájdalomtól mentetted meg, de jobb is ez így. Csak gyorsan el kell felejtened a szöszit, amiben Alex az utóbbi napok alapján elég nagy segítségedre lesz, főleg úgy, hogy már nyíltan udvarolhat neked. Aztán lehet, hogy kevesebb, mint egy hét múlva már járni fogtok. Úristen, Nica! Alexander Armstronggal fogsz járni! El se hiszem! – ujjongott, amin csak mosolyogni tudtam. Még mindig nem voltam képes mindent tisztázni magamban, kételyeim voltak abban, hogy helyes, amit teszek. – Te miért nem örülsz velem? – tűnt fel neki, hogy nem vagyok túl lelkes.
– Nem tudom – húztam el a számat. – Bizonytalan vagyok. Alexander utánad a legjobb barátom, rengeteget beszélgetünk, mindig segít, ha szükségem van rá. Nem tudom, mi lenne velem nélküle. Félek, ha összejövök vele, mindennek vége. Vagyis nem, egy darabig még nem lenne vége, de aztán, ha szakítunk... soha nem lehet már semmi ugyanolyan.
– Nica, tudod te hány film szól barátságból kialakult szerelemről? A könyvekről meg már ne is beszéljünk. Mindegyikben ugyanezt a hülye indokot hozzák fel, aminek semmi értelme. Szerinted Alex örökké téged fog szeretni, ezért egy lány után sem néz majd? Ugye, hogy nem? Ha pedig tényleg bekövetkezik, hogy beleszeret egy másik csajba, akivel elhiheted, hogy össze fog jönni, mert te lehetsz az egyetlen akkora idióta, hogy képes vagy gondolkodni azon, hogy járj-e vele. Na és akkor mi lesz? Szerinted ugyanígy fog törődni veled? Egy fenét! A barátnőjével tölti majd minden idejét, aki még az miatt az néhány másodperc miatt is féltékeny lesz, mikor a folyosón sétálva köszöntök egymásnak egy sziával. A barátságotok már akkor halálra volt ítélve, mikor elkezdődött. Semmi esély arra, hogy örökre ilyen maradjon a kapcsolatotok. Hacsaknem meleg, de akkor most nem tartanánk ott, ahol, szóval ez is kilőve. Már csak az a kérdés, hogy te mersz-e kockáztatni, hogy tovább együtt tartsd magatokat, mert úgy tűnik Alex már döntött. Most rajtad a sor. Végignézed, ahogy szép lassan elveszíted őt, vagy kockáztatsz, össze jössz vele, aztán kitudja? Talán néhány év múlva felhívsz, hogy megkérj, legyek a tanúd az esküvőtökön, aztán a keresztanya a lányod keresztelőjén – fejezte be a monológját, és felvont szemöldökkel várta a válaszomat. Az agyam folyamatosan kattogott a szavain, tudtam, hogy igaza van, de még mindig féltem.
– Igazad van – feleltem végül. – Csak... olyan nehéz ez. Nem tudom eldönteni, hogy mit is érzek. Egyik percben még repesek az örömtől, hogy Alexander vallomást tett, a másikban meg már azt kívánom, bárcsak ne így történt volna. Tudom, hogy érzek iránta valamit, de képtelen vagyok behatárolni, hogy mit.
– Tudom már, mit csináljunk! – pattant fel lelkesen és a laptopjával ült vissza mellém.
Végül kiderült, hogy netes szerelemtesztet akar kitöltetni velem, aminek megkérdőjeleztem az értelmét, de aztán „minden mindegy” alapon belementem a játékba. Eltartott egy darabig, míg sikerült többnyire értelmes tesztet találnunk, aminek a kérdéssora is némileg reálisnak tűnt. Aztán megkezdődött a töltögetés. Angel hangosan felolvasott minden kérdést, és a lehetőségeket, habár én is láttam mindent. Némelyikre csak rövidebb gondolkodás után tudtam csak válaszolni, de voltak olyanok is, amikre kapásból rávágtam, hogy melyik lehetőség stimmel a legjobban.
A válaszok beikszelgetése végezetével Angel lenyomta a „Szerelmes vagyok belé, vagy csak barát?” feliratú gombocskát, majd gyorsan letakarta a kezével a megoldást, mielőtt még elolvashattam volna. Értetlenül néztem rá, mire csak egy széles vigyorral elfordította a számítógépet, hogy én ne láthassam a kijelzőjét. Figyeltem az arcmimikáját, hátha ki tudom találni belőle, mi jöhetett ki.
Alig kezdte el olvasni, de hirtelen lehervadt a mosolya, amiből sejtettem, hogy a végeredmény nem jó hír.
– Ez hülyeség! Semmi értelme, nem is tudom, mit gondoltam – csukta le a laptop tetejét. – Ennél még én is jobban meg tudom állapítani, hogy mi van köztetek.
– Ne csináld! Mondd már, mi jött ki? – kértem el a kezében tartott elektronikai eszközhöz, amit ellenkezés nélkül át is nyújtott. Azonnal az oldal aljára tekertem, hogy láthassam a végeredményt. Ideges voltam, aminek semmi értelme nem volt. Csak egy buta teszt, úgysem számít semmit.
Te jó ég! Mit keresel még itt? Minden jel arra mutat, hogy IGEN, szerelmes vagy belé. Menj és hódítsd meg, mielőtt még túl késő lenne!”
Elkerekedett szemekkel olvastam el a sorokat újra és újra, mintha képtelen lennék elhinni, hogy ez volt odaírva.
– Jaj, úgy tudtam, hogy szerelmes vagy Alexbe – ugrott a nyakamba a barátnőm boldogan.
– Ez nem jelent semmit – hárítottam. – Csak egy bugyuta teszt, amiben összehordanak pár dolgot. Mégis honnan tudná, hogy mit érzek, ha még én sem vagyok benne biztos?
– A válaszaidból, drágám, a válaszaidból – nézett rám vigyorogva. Megráztam a fejemet, nem akartam elhinni. Ennyiből nem tudja megállapítani, az képtelenség. Nem lehetek szerelmes Alexanderbe. Ő a barátom.
Angelnél töltöttem az egész napomat, és csak este felé mentem haza vacsorázni. Legszívesebben maradtam volna még, mert ennyi idő alatt sem voltunk képesek megbeszélni minden apró-cseprő témát, ami felmerült bennünk. Ám amikor felhoztuk az anyukája előtt a pizsipartit elhúzta a száját, amiből sikerült vennem a lapot, még ha a barátnőmnek nem is. Ragaszkodott hozzá, hogy másnap együtt ébredjünk nála, de sikerült rávennem, hogy mégse tegyek keresztbe az anyukájának, ezért Alexanderre hivatkozva mentem el. Az pedig egyáltalán nem volt kérdés, hogy elfogadja-e ezt az indokot, hiszen már délután is majdnem hazaküldött, amikor az említett srác írt egy SMS-est, amiben a hogylétem felől érdeklődött.
Mielőtt még kitettem volna a lábam a házukból megesküdtem a barátnőmnek, hogy mindenről be fogok neki számolni, ami közöttünk történik majd a mai nap folyamán. Természetesen mindenbe belementem, habár nem gondoltam, hogy aznap még találkozni fogok vele.
Vacsora után aztán mégis első dolgom volt neki megírni, hogy hazaértem, és most éppen ráérek. Már pont letettem volna az éjjeliszekrényre a telefonomat, amikor rezegni és fütyülni kezdett, mint mindig, mikor üzenetem érkezik.
Esti forró csoki?”
Elmosolyodtam a kérdésén, de mielőtt még beleegyeztem volna, tudnom kellett valamit.
Randi?”
Azonnal érkezett is a válasz.
Csak ha szeretnéd.”
Majd még eldöntöm.”
Akkor indulok érted.”
Vigyorogva olvastam az üzenetet, aztán gyorsan lerohantam a konyhába, ahol még anya nagyban mosogatta a vacsoránál használt edényeket, apa pedig csendben ült az asztalnál és sportújságot olvasott.
– Anya – álltam mellé, hogy biztosan rám figyeljen. – Elmehetek Alexanderrel forró csokizni? – kérdeztem rá. Már nyitotta a száját, hogy elmondja a döntését, de egy hang megtette helyette is.
– Tízre legyél itthon, és üzenem Armstrongnak, hogy csak okosan – beszélt apa az újság mögül anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is rám emelte volna a tekintetét. Anyára néztem, aki megforgatta a szemeit és beleegyezően bólintott. Több se kellett, már szaladtam is a szobámba, hogy valami kicsit elegánsabb ruhát kapjak magamra. A ruháim között turkálva találtam is egy fehér blúzt, apró fekete strasszkövekkel a nyaktájékán, és egy díszzsebbel pont a szívnél. Magamra kaptam, de mikor belenéztem a tükörbe meggondoltam magamat. Mit művelek? Csak egy találkozóra megyek a barátommal. Semmi értelme kiöltözni. Meggyőztem magamat arról, hogy egy egyszerű fekete póló is megteszi egy bő, kötött fehér pulcsival, ami a szabásának köszönhetően a bal vállamról enyhén lelógott. Egy szürkésbarna, nagy, kötött sálat tekertem a nyakam köré, hogy védjem magam valamivel a hideg ellen. Farmeremet lecseréltem egy melegebb, fekete cicanadrágra, és az ajtóban utolsó simításként a lábamra húztam a barna, hosszú szárú csizmámat. Éppen időben készültem el, mert az ablakból láttam, ahogy egy autó fényszórója pont olyan szögben árasztja el a nappalit, mint mikor apa felparkol az autófeljáróra. Rögtön tudtam, hogy csak ő lehet az, ezért egy „elmentem!” kiáltással lekaptam a kabátomat a fogasról, és kisiettem a srác elé, aki épp akkor szállt ki a kocsijából.
– Szia – sétáltam oda hozzá, miközben azzal bénáztam, hogy felhúzzam a kabátom cipzárját úgy, hogy a sálamnak se essen bántódása.
Egy mosollyal viszonozta a köszönésemet és udvariasan kitárta előttem a szülei kocsijának az ajtaját, hogy könnyedén be tudjak szállni. Az utunk természetesen a szokásos helyünkre vezetett, ahol szintén ugyanazt a bokszot foglaltuk el, amit mindig. Alexander ezúttal is bepofátlankodott az ablak mellé, esélyt sem hagyva nekem arra, hogy beelőzzem.
– Azt hittem, egy randin a srácok mindig a lányok kívánságait lesik – jegyeztem meg utalva az előbbi tettére.
– Randizunk? – kérdezett vissza egy kisfiús mosollyal az arcán. Csak ekkor esett le, hogy mit mondtam, és zavaromat leplezni sem tudtam volna. Megköszörültem a torkomat és az abroszra szegezett tekintettel feleltem.
– Lehet.
Elvigyorodott a válaszomon, és rendelt mindkettőnknek egy-egy bögre forró csokit két darab mályvacukorral, amiből végül három lett az enyém, és ő csak egyet evett, de azt is csak azért, mert nem voltam hajlandó elfogadni. Az időnket főként nevetéssel töltöttük, hülyébbnél hülyébb témákat hoztunk fel, egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Elfelejtkeztünk miden problémánkról, az egyezségünkről, a vallomásáról, és a kapcsolatomról Kyle-lal. Csak mi voltunk és a gyerekes gondtalanság.

Apa kicsattanó örömmel fogadta a hírt, amikor elújságoltam neki, hogy Alexander jegyeket foglaltatott nekünk a legjobb helyre a következő mérkőzésükre. Nem is kellett könyörögni neki vasárnap reggel, hogy induljunk már. Sőt, ha nem csipkedem magam, simán ott is hagyott volna, még így is éppen csak sikerült bepattannom mellé a járműbe.
Alexander azt mesélte, hogy a mai ellenfelüket közel sem lesz olyan könnyű legyőzni, mint az eddigieket, ezért kíváncsian kémleltem a pályát a helyemen ülve. Az első sorban ültünk közvetlen a cserejátékosok és az edző boksza mellett. Így mikor a Thunderstroke lefutotta első köreit és a helyére ment, a hetvenegyes közvetlen rám nézve kacsintott egyet. Ezúttal nem jöttem zavarba, nem kezdtem a földet pásztázni, csak visszamosolyogtam rá és keresztbe tett ujjaimat felmutatva jeleztem neki, hogy nagyon szurkolok.
A szokásos mérkőzésekkel ellentétben, ennek az eredménye nem dőlt el már az első félidőnél. Mindenki feszülten figyelte a játékot, nem tudtuk, mikor és ki fogja átvenni a vezetést. A játékosokon látszott, hogy az idő teltével egyre idegesebbek lettek, már Alexander se nézett rám, nem virított az arcán az a magabiztos vigyor. Végig fent volt a pályán és teljes erőbedobással játszott. Csak néha jöhetett le a kispadra, hogy kifújja magát pár perc alatt, aztán már ment is vissza. Próbáltam szuggerálni, hátha rám emeli a tekintetét, de csak a meccset figyelte, vagy az edzőjére koncentrált, aki nagyban magyarázta neki, mit csináljon. Egyetlen egyszer emelte mégis rám szemeit, gyorsan egy nyugtató mosolyra húztam a számat, ám csak pár pillanatra fordult felém, utána pillantása ismét a jeget kémlelte, és már rajta is volt.
Az utolsó percekben eggyel vezettek a Pingvinek, szinte vágni lehetett a feszültséget. A fekete hajú fiú mindent beleadott, durván nekiment mindenkinek csak azért, hogy megszerezze a korongot, vagy tönkre tegye az ellenfél gólhelyzetét. Féltem, hogy a végén még kárt tesz magában. Az edző idegesen kiabált, fel-le járkált és folyamatosan az órát nézte, apa pedig összekulcsolt kezekkel imádkozott csak még egy gólért, miközben lábával dobolt a földön.
Alexander az utolsó pillanatban korongot szerzett és szélsebesen száguldott a kapu felé. A csapattársai azonnal vették a lapot és a segítségére siettek, hogy gond nélkül kialakítsák a megfelelő gólhelyzetet. Majd amikor ez megvolt, a csapatkapitány magasba emelte az ütőjét. Rászegezett tekintettel, visszafojtott lélegzettel vártam, hogy végre lesújtson.
A jégkorong a levegőbe került, a kapus vetődött, aztán felmutatta az elkapott, fekete korongot, és megszólalt a mérkőzés végét jelző hang. A Pingvinek azonnal hatalmas éljenzésbe kezdtek, a kapushoz rohantak és párszor barátian rávágtak a sisakjára. Eközben a Thunderstroke emberei legyőzötten kullogtak vissza az edzőjükhöz, egyedül Alexander maradt egy helyben. Az ünneplőket nézte. Fogalmam sem volt, milyen gondolatok cikázhattak a fejében, de a következő pillanatban megfordult, dühösen a földhöz vágta az ütőjét és lesietett a pályáról. Több se kellett nekem, azon nyomban felpattantam a helyemről. Éppen előttem csapta be az öltöző ajtaját, így heves kopogásba kezdtem, de nem reagált semmit, az emberek meg már kezdtek gyülekezni a közelben, hogy megrohamozzák, ezért engedély nélkül mentem be hozzá.
A helyiség nem volt túl nagy, főleg azért tűnhetett így, mert a nem éppen rendszerető játékosok hanyag módon szanaszét dobálták a hatalmas táskáikat, cipőiket és miegymásokat. A saját elkülönített, körülbelül egy méter széles rekeszeikben sem fecsérelték az időt arra, hogy összehajtogassák a ruháikat, úgy ahogy levették fel is akasztották a fogasra. Alexander a saját helyén állt háttal nekem, a felszerelésének minden egyes darabját levétel után földhöz vágta mérgében. Csak néztem őt, nem tudtam, mitévő legyek.
Mikor az utolsó védőruha is lekerült róla, idegesen állt, hajába túrt, ezután hirtelen a falba vert az öklével. Ijedten kaptam a számhoz, miközben a nevén szólítottam, ezzel felhívva magamra a figyelmét. Felém kapta a fejét és ledöbbenve nézett rám, ezzel világossá téve számomra, hogy tényleg nem tűnt fel neki, hogy bent voltam.
Egy sporttrikó volt rajta egy rövidnadrággal, folyt róla az izzadság, a mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. Tekintetünk találkozott és egy hosszú percig csak álltunk így, egymás szemébe nézve. Kezdett lenyugodni, már ritkábban vett levegőt és sokkal mélyebbeket. Tettem felé néhány lépést, amit a pillantásával követett, de nem mozdult, nem jött elém, nem nyújtotta ki felém a kezét, csak állt. A kezembe vettem összeszorított öklét, amin az ütés következtében felsérültek a bütykei.
– Nincs semmi baj – suttogtam és a sérült testrészét a számhoz emelve egy puszit leheltem rá.
– Veszítettünk – közölte, mintha még nem tudnám. – Miattam.
– Nem a te hibád – emeltem meg a fejemet, hogy láthassam az arcát. – Eleve hátrányból indultatok, hiszen Kyle nincs itt – simítottam végig arcélén.
– Nincs szükségem Kyle-ra! Csak be kellett volna lőnöm azt a kibaszott korongot. Erre az szinte a kapus kezébe ment. Elcsesztem – hunyta le a szemét, a kezét pedig ismét ökölbe szorította. Nem tudtam, mit mondhatnék, úgysem hitt volna nekem, már elkönyvelte magában, hogy miatta nem nyertek, és ez ellen nem tudtam mit tenni.
– Nem te tehetsz róla – erősködtem mégis, de a hangom nyugodt maradt.
– Jaj, mert te annyira értesz hozzá! – kapta ki kezét az enyémből. – Még a szabályokat sem tudod elmondani! – Lekezelően beszélt velem, amin megsértődhettem volna, de nem tettem, nem volt olyan állapotban, hogy tisztába legyen azzal, amit csinál. Átéreztem a helyzetét, és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy segítsek neki.
Megrázta a fejét. – Elmegyek lezuhanyozni. – Meg sem várta a válaszomat, se azt, hogy elhagyjam az öltözőt, áthúzta fején a trikót. Egyik lábamról a másikra dülöngélve töprengtem azon, hogy most mégis mit vár tőlem. – Megvárhatsz itt, ha szeretnél – mondta a szerencsétlenkedésemet látva. – A többiek úgysem jönnek még egy darabig.
Bólintottam és leültem valamelyik csapattársának a helyére. Szerencsémre az illető nem igazán törődött azzal, hogy hova teszi a holmiját, ezért a legegyszerűbb módszert választva, egyszerűen a földre pakolt. Így teljesen be tudtam ülni, és a hátamat nekitámasztottam a sráchoz legközelebbi elválasztó falhoz. Nem láthattam a mögöttem öltözködő srácot, de hallottam, hogy cseppet sem zavartatva magát fürdéshez készülődik, aztán megjelent előttem egy szál törölközőben és tusfürdővel a kezében. Az arcom azonnal vörös lett és zavaromban azt sem tudtam, hova nézzek, majd a padlónál döntöttem. A lábaiból láttam, ahogy egy pillanatra megáll előttem, és elképzeltem azt az idegesítő vigyort a képén, aztán tovább ment. Csak ekkor mertem megint felemelni a fejemet. Hirtelen megszólalt az ismerős fütyülős hang a zsebemben, mire előkaptam a telefonomat, hogy megnézzem, ki üzent. Apa volt.
Merre vagy?”
Teljesen megfeledkeztem róla, ezért gyorsan írtam neki egy bocsánatkérő SMS-est, amiért csakúgy szó nélkül leléptem, és mondtam, hogy nyugodtan menjen haza, én majd odajutok valahogyan. A mobilom visszacsúsztattam a zsebembe, felálltam a helyemről és járkálni kezdtem, hogy kicsit megmozgassam a tagjaimat. Alexander cuccai előtt megálltam és kíváncsian kémleltem őket. Ő sem volt rendszeretőbb a haverjainál, bár erre már akkor rájöttem, amikor néhány napja látogatást tettem a szobájában.
A ruhái között megpillantottam egy kék karkötőt, amit feltételeztem, a húga készített az óvodában. Fonalból készült pár kék és fehér gyönggyel díszítve, amik mindenféle rendszer nélkül voltak felfűzve rá. A kezembe vettem, hogy levehessem a fogasról és közelebbről megnézhessem, de mikor megemeltem, a srác pólója alatt észrevettem a tőlem kapott dögcédulát is. Mosolyt csalt az arcomra a tudat, hogy ma is rajta volt.
– Mit találtál? – kérdezte váratlanul egy hang, amitől ijedtemben hátraugrottam, ezzel sikeresen elérve, hogy a mögöttem álló Alexandernek essek.
– Én... én nem akartam turkálni – mentegetőztem, pedig még csak meg sem vádolt ezzel. Vizes hajából csöpögött a víz, amiből én is kaptam pár cseppet. Nem tudtam eldönteni, hogy mi miatt éreztem magam jobban zavarban, attól, ahogy úgy mutatkozott előttem, vagy az miatt, hogy rajta kapott, amint a dolgai között matatok.
– Elhiszem. És most megengeded, hogy felöltözzek? – tudakolta vigyorogva, és a lábamra állított. Már nem látszott az arcán a nem régi csalódottság. – De felőlem itt is maradhatsz, engem nem zavarsz – nyúlt a törölközőjéhez, és már készült levenni, amikor a szemem elé kaptam a kezem, hogy biztosan megtartsam ártatlanságomat.
– Ne! – kérleltem, és ha lehet még jobban zavarban éreztem magamat. Hallottam, amint röhög rajtam. Gyorsan el akartam iszkolni mellette, hogy esélye se legyen ennél is kevesebb takarással mutatkoznia előttem, ám szerencsétlenségemre sikerült pont beleütköznöm. – Elmehetek? – kérdeztem arra utalva, hogy ha elveszem a kezemet, akkor nem fogok látni semmi olyat, amit még nem akarok.
– Várj, még ne.
Tettem, ahogy mondta, tovább ácsorogtam arra várva, hogy szabad utat adjon nekem, de ez másodpercekkel később sem következett be, ezért elképzelni sem tudtam, mire készülhet. Óvatosan kikukucskáltam az ujjaim között, hogy meglessem. A kezében fogta a boxeralsóját és készült felvenni, amikor észrevette, hogy kimerészkedtem a tenyerem mögül, ezért felvonta a szemöldökét.
– Nincs kukucska – szólt rám szórakozottan.
– Ne csináld már! – fordultam neki teljesen háttal, hogy még csak véletlenül se láthassam meg. Kellemetlenül éreztem magam a szituációban, amit ő is pontosan tudott, ebből kifolyólag pedig csak még jobban rájátszott. Szándékosan úgy vette el mellőlem a pólóját, hogy közben hozzám érjen, és olyan közel állt hozzám, hogy minden egyes mozdulatával megérintett valamelyik testrészével, ezzel teljesen zsákutcába szorítva.
Mikor már biztosra vettem, hogy nem meztelenül áll mögöttem leengedtem a menedéket nyújtó testrészemet, és megfordulva el akartam menni, de a derekamnál fogva visszatartott.
– Hova, hova? – Meg sem várva a válaszomat közelebb húzott magához, aztán hirtelen a lábam alól eltűnt a talaj, és a levegőben megpördült velem. Ijedtemben sikítottam egyet és arra kértem, hogy most azonnal tegyen le, habár tudtam, hogy esze ágában sem lesz ezt tenni. Persze a csapattársainak meg pont ezt a pillanatot kellett választaniuk arra, hogy megunva az autogramok osztogatását bejöjjenek átöltözni.
– Zavarunk? – nevetett Logan az ajtóban. Alexander letett a földre, de továbbra sem engedett el. Nevetve néztem fel rá, ő pedig visszamosolygott rám, majd egy puszit nyomott az arcomra. A srácok ezt egy nemnek vették, ezért beözönlöttek és elfoglalták a helyüket. Egyáltalán nem zavarta őket a jelenlétem, szokásaikhoz híven röhögve szólogattak be egymásnak, miközben egyre kevesebb ruhadarab maradt rajtuk.
– Hékás! – takarta el tenyerével a kilátásomat a mögöttem álló fiú. – Az még okés, hogy engem nézel, de őket ne – suttogta a fülembe. Kuncogva toltam el a kezét és emeltem rá a tekintetemet.
– Féltékeny vagy? – vontam kérdőre.
– Csak egy kicsit – vallotta be mosolyogva.
– Ez esetben jobb, ha kimegyek. – Egyetértően biccentett, és elengedve a derekamat hagyta, hogy elmenjek, ám mielőtt még kiléptem volna, utánam szólt, hogy várjam meg a padoknál, hamarosan ő is jön.
Pont, mikor elhagytam volna a helyiséget, döntött úgy az edzőjük, hogy ő meg bemegy, így sikerült majdnem összeütköznünk. Én elmakogtam valami bocsánatféleséget, míg ő csak egy mindentudó mosollyal az arcán köszönt, majd kikerülve bezárta utánam a nyílászárót. Alexander késérének megfelelően egy forró csokival a kezemben foglaltam helyet az egyik padon és vártam meg, hogy elkészüljön. Szerencsére ez nem vett túl sok időt igénybe, körülbelül akkor jelent meg, amikor az utolsó kortyot is lenyeltem a meleg italból.
– Mehetünk? – kérdezte mellém ülve és átkarolta a vállamat.
– Igen.
– És mi a terv?
– Milyen terv? – néztem rá értetlenül.
– Hova szeretnél menni? Hozzám? Hozzád? forró csokizni? – sorolta a lehetőségeket, mire csak vállat vontam.
– Nekem mindegy, dönts te.
– Akkor hozzám. Na, gyere – húzott talpra, majd kéz a kézben sétáltunk ki az arénából. Ez volt az első alkalom, hogy a buli óta összekulcsolta az ujjainkat, ám ezúttal nem tudtam a nem beszámítható állapotomra hivatkozni. Még józanul is kellemes érzés kerített hatalmába a gesztustól.
____________________________________________________________________

Kérdések:
1. Ti mennyi időt adtok még Alexandernek? Szerintetek hány fejezet után fog Nica teljesen belehabarodni? :D
2. Mennyire értetek egyet Angelinával a fiú-lány barátságot illetően? Szerintetek mennyire hosszú életű egy ilyen kapcsolat?
3. Szoktatok szórakozásból kitöltögetni netes szerelemteszteket? Mennyire tartjátok őket hitelesnek? Volt hogy ilyen tesztekhez fordultatok segítségért, amikor bizonytalanok voltatok?
4. Mit szóltok Alexander kis akciójához? Aranyos, nem? :3
5. Nica zavarba jövetelei, esetlenkedései, meg hasonló dolgai szerintetek aranyos, vagy inkább idegesítő?
6. Aztán el ne felejtsétek leírni nekem a saját gondolataitokat, amikre nem kérdeztem rá. ^^

23 megjegyzés:

  1. 1.Én Nica-nak adom még úgy talán 2 részt . Igen annyit. Mert nem tudom elképzelni,hogy ezek után ne habarodjon belé.Hisz Alexander nagyon aranyos.
    2.Igaza van. Nica-nak dönteni kell.Bárhogyan is dönt egyszer mindenféleképpen elfogja őt veszíteni.. de lehet,hogy nem,ha kitartanak egymás mellet.Mivel mind két fél jól megismerte egymást ez lehet előnye és hátránya is a kapcsolatnak.De szerintem egy barátságból kialakult szerelem hosszabb ideig tart.
    3.Ha nagyon unatkozok akkor szoktam teszteket kitölteni.Nem nagyon bízok bennük szóval szerintem kamu az egész.Még nem volt hogy egy teszthez forduljak segítségért és remélem nem is kell majd :D
    4.Alexander mindig aranyos.Csak ennyit tudok mondani
    5.Ebből lesznek a vicces és aranyos részek. Nagyon tetszett az a része a fejezetnek amikor Alexander megjelent Nica előtt egy szál türcsiben.
    6. Ittam minden egyes szót . Egyszerűen imádom ahogyan írsz.Remélem,hogy azért hamarosan elcsattan egy csók kettejük között.Kíváncsian várom,hogy megtudjam mit fognak majd csinálni Alex-nál. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      1. Hmm... nem rossz tipp, de nem mondok semmit. :D
      2. igen, teljesen egyetértek veled. Szerintem is sokkal előnyösebb, ha előbb barátok, majd csak utána alakul ki közöttük erősebb vonzódás, hiszen így már a másik valódi énjébe szeret bele, nem abba, akinek megjátsza magát előtte, így a szerelem is tovább tarthat, és kisebb a csalódás esélye :)
      3. Én is szoktam unalomból teszteket kitöltögetni és néha nagyon vicces eredmények jönnek ki. :"D
      5. Én is így gondolom, csak féltem attól, hogy valakinek esetleg idegesítő lehet a folyamatos szerencsétlenkedései.
      6. Nagyon örülök, hogy ezt mondod. Nem akarok nagyon spoilerezni, de azt elárulom, hogy a következő részt egy hetes ugrással fog kezdődni, ezért csak ilyen visszaemlékezős szinten lesz megemlítve az Alexandernél töltött időt, de ez egy hét múlva úgyis kiderül. Addig pedig türelem. :D
      Köszönöm, hogy írtál!<3

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  2. Kedves Mircsi!

    Szuper fejezet ismét.Ahogy olvastam,folyton mosolyogtam.Bárcsak nálunk is lenne egy Alexander.Na mindegy...képes vagyok lemondani erről az álomról. :D
    1.Hogy hány fejezet után fog Nica belehabarodni?Szerintem már rég bele van habarodva,csak még saját maga sem tudja.
    2.Teljesen egyet értek Angelinával.A fiú-lány barátság működhet egy darabig,de nem tart örökké.Persze úgy szerintem is lehet,ha a lány és a fiú meleg,vagy esetleg valami rokoni kapcsolat van köztük,de ezen kívül szerintem minden fiú-lány barátság halálra van ítélve.
    3.Internetes szerelmi-barátsági teszteket abszolút nem szoktam kitölteni,mert nem hiszem,hogy az érzéseidet egy számítógép határozná meg...mármint végül úgy is mindenki rájön,hogy mit érez.
    4.Nagyon aranyor!!!! <3
    5.Szerintem néha amikor zavarba jön az aranyos,néha pedig...nem mondanám,hogy idegesítő,inkább hasztalan. :)

    U.i.:Sajnálom az esetleges helyesírási hibákat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Viki! (remélem, szólíthatlak így :D)
      Örülök, hogy így gondolod. Egy Alexandert én is el tudnék viselni nálunk, de sajnos ő csak a képzeletünkben él, pedig igazán lehetne valóságos. :/
      1. Ott a pont. :D
      2. Akkor egyre jár az agyunk. Bár nem mondom, hogy nem örülnék, ha mégsem lenne igazunk. :/
      3. Ez valóban így van, de azért poénból én szoktam töltögetni, mert kíváncsi vagyok, milyen hülyeséget fog mondani. :"D
      4. IGEN! <3 ^^
      5. Nem tudom, mit értesz hasztalan alatt, de valóban néha tényleg nem sok hasznot lehet belőle húzni. :D

      Ölel,
      M. Mircsi

      U.I.: Semmi gond, nekem egy sem tűnt fel. :D

      Törlés
  3. 1. Szerintem 2 vagy 3 rész után, de remélem minél hamarabb;) :D
    2. Nem tudom, de az ilyen barátságból kialakult szerelemre azt mondják, hogy sokáig szokott tartani. Szóval én Angelnek adok igazat.
    3. Mivel teszteket nem szoktam töltögetni, erre nem tudok mit felelni:D
    4. Alexander mindig aranyos:3 (kivéve ha nincs jó kedve, akkor valami mást mondanék rá:D)
    5. Bírom azokat a részeket, olyan viccesek, nem bírom ki nevetés nélkül:D
    6. A rész pedig nagyon, sőt fenomenálisan jó rész lett!^^ Nagyon jó a fogalmazásod és maga a történet is -nem hiába kaptadmeg a díjat;)-. Várom a következőt!<3 :D :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      1. Még mindig nem akarok spoilerezni, ezért csak annyit mondhatok, hogy nem rossz tipp. :D
      2. Ez tényleg így van. ^^
      3. Akkor egyszer próbáld ki, elég jó móka tud lenni, főleg barátnőkkel. :))
      5. Akkor jó, mert még tervezek pár ilyet. ^^
      6. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt mondod. Tényleg igyekszem és remélem, hogy a következő fejezetekben sem fogok csalódást okozni. ^^

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  4. Drága Mircsi! :)
    Megint oda voltam érte. :D Hihetetlen, hogy megfogtál, én csak görgettem, görgettem, mint egy vak és a végén már feleslegesen mozgattam az ujjamat, mert vége lett... Ajj! Miért kell mindig ilyen hihetetlenül kiakasztóan befejezni? :D Nyugi, csak vicceltem. Na mindegy is..
    A válaszok:
    1. 1-3 fejezet közöttre tippelek, már most éreztem, hogy könnyű lesz túllépni, de hát ki tudja?!
    2. Hát.. Fogalmam sincsen.. Ez egy nehéz dolog, amivel jómagam is állandóan küzdök az életben. Képtelenség elképzelni egy ilyen kapcsolat jövőjét, szerintem az idő dönti el és az emberek viselkedése, hogy ez egy jó irányt vesz-e vagy a süllyesztőbe fut. Nicáról képes vagyok elképzelni, hogy kialakít egy tökéletes kapcsolatot és nem ront el semmit. Én már kissé más vagyok, talán ezért lennék inkább Nica! :D
    3. Régebben, mikor azt sem tudtam milyen tényleg beleesni valakibe. Most ez a dolog másként hajt, tisztára átérzem az ilyen blogok karaktereinek gyomorgörcsös érzéseit. Haha, ez olyan tipikus nyálas kamasz dolog. :D
    4. Cukii :3
    5. Tisztára átérzem, szóval szerintem jó. Mit tudnak utálni benne? Hogy nem tökéletes a karakter, mint a többi blogban? Hogy IGAZI élete van? Hogy nem hajlandó azonnal lesmárolni másokat? Hogy komolyak és igaziak az érzései? El nem tudom képzelni, miért akaszt ki másokat. Én oda vagyok a karakteréért. :)
    6. :) Aranyos vagy. Az előzőben írtad, hogy nem tudod mit csináltál Alexandernél rosszul. Semmit! :D Ugyan! Ő lett más azóta, hogy szerelmet vallott! De én így is szeretem. Megmosolyogtatnak a kis szóváltásaik, néha én is belekeveredek ilyesmibe, de sosem tudok kiigazodni rajta. Ellenben itt már én is élvezem, hiszen Nica boldog. Ez pedig nagyon fontos. :)
    Ennyi lettem volna.
    Sok puszi:
    Rowena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Rowena!
      Bocsánat a befejezésért, a következő résszel rémelem, sikerül kárpótolnom téged, bár lehet, hogy azzal csak még jobban kiakasztalak. :D
      2. Sajnos, vagy nem sajnos, nekem még nem volt részem ilyenben, mert azok a fiúk, akiket én csak barátnak akartam, ők ezt már az elején másképp látták, ezért amikor kikosaraztam őket, nem lett belőle semmi...
      Na, mindegy, egyszer biztosan neked is össze fog jönni, és akkor te sem fogod elrontani. ;)
      3. Ez én is így vagyok ezzel. Szeretem a nyálas dolgokat. ^^
      5. Ó, ezt annyira jó hallani. ^^ voltak már páran, akik megjegyezték, hogy kicsit idegesitő a karatketere, de örülök, hogy azért vannak, akik ezt nem így látják. :)
      6. Huhh, akkor megnyugodtam. Nagyon megijesztettél ám. :D Egyébként teljesen jól látod, Alexander tényleg megváltozott azóta, hogy szerelmes, így sokkal jobban elengedheti magát, hiszen nem kell titkolnia az érzéseit. :))
      Köszönöm, hogy itt vagy. <33

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  5. Szia! :) Egy díj vár rád nálam!

    http://egszinkektortenet.blogspot.hu/2015/08/off-bejegyzes-elso-dij.html

    VálaszTörlés
  6. Szia! :))
    1. Remélem, hogy 1. :DD De biztos, hogy legalább 2-3 rész múlva.
    2. Angelnek igaza van, de remélem, hogy Nica és Alex helyzete kivételes lesz majd, és nem lesz vége:DD
    3. Én még sosem, bár kétlem, hogy igazak lennének...
    4. Erre csak azt tudom mondani, mint az előttem hozzászólók: aranyos:)
    5. Szerintem nem idegesítő, inkább... Normális? Jó, nem tudom milyen szavat használjak rá, biztos érted, hogy mire akarok kilyukadni xd
    6. Nem tudok mit mondani... Tökéletes lett, mint mindig. :)
    Ja, és gratulálok a díjhoz, megé

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...megérdemelted! :3
      (Bocsi, telefonról vagyok...)

      Törlés
    2. Sziaa!
      1. Hát, nem lehetsz benne ennyire biztos. :D de kitudja? ...én. :P
      2. Olyan rossz, hogy nem mondhatok senmit, pedig én már mindent tudok. De hamarosan ti is megtudjátok, addig meg megpróbálom nem elszólni magamat. :D
      3. A realitásuk valóban megkérdőjelezhető, de szerintem jópofák. :D
      5. Igen, értem, amit mondasz és örülök, hogy ezt így látod. ^^
      Köszönön szépen, nagyon aranyos vagy. <33

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  7. Drága Mircsi!
    Mit is mondhatnék! Örülök, hogy Angel anyukája kezd megenyhülni, hiányzott már ez a csupaszív energiabomba és a király szerelmi tanácsai. Remélem, most, hogy már Nica is tisztában van azzal, hogy szerelmes, hamar zöld utat ad Alexnek, hiszen a fiú valóban mindent megtesz érte és sokkal, de sokkal jobb, mint Kyle valaha is lehet (hiába mondta azt a fiúnak, hogy Alex nem jobb nála pff). Na szóval... mennyi időt adok a lánynak, hogy végleg elaléljon a fiútól? Ugyan már,hiszen most is odáig van érte!
    Sajnálom, ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni, talán csak annyit: Nica apukája irtó édes ezzel a hockey imádatával :)
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!
      Először is, megjegyezném, hogy természetesen válaszoltam az előző kommentjeidre is, hiszen mindig mindenre válaszolok, függetlenül attól, hogy mikor érkezett. :)
      Ne írjuk le ennyire előre szegény Kylet. Bár tudom, mindent megtett, hogy most ilyen véleménnyel legyetek róla, de azért na. :D Mindenkinek jár a második esély. Ami pedig Alexandert illeti... majd meglátjuk mi mindent képes megtenni Nica szerelméért. A kövi részben kiderül. ;)
      Ennek örülök, mert még lesz pár rész, amiben szerepelni fog, és nem meglepően abban a hoki is helyet kap majd.:D
      Köszönöm szépen a kommentedet. <3^^

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  8. 1. Egy! Csak mert kövi részben remélem, hogy összejönnek :3 *-*
    2. Szerintem létezik fiú-lány barátság, de nem közöttük :'D
    3. Hát még nem voltam igazán szerelmes, de hülyeségből töltögettem. Nem tudom, hogy mennyire hiteles :D
    4. Ahwwww! Cukii *-* Bár én lennék Nica, bár azt hiszem nem lenne olyan kellemes, de akkoris imádom Alex-et*-* *-*
    5. Szerintem cuki, de jöjjön össze Alexxel vagy kiakadok*-*
    6. Engem az elejétől foglalkoztat a prológus, már nem nagyon emlékszem rá, de remélem nem fognak szakítani, ha összejönnek O.o
    Jah és mindig imádom a történetet :33 *-*❤
    Bocsi, hogy késve olvastam el, de hidd el nagyon izgultam a rész miatt :3 ahogy a kövi miatt is nagyon izguloook! Mikor jön? *-*

    xoxo
    Mercédesz
    #felvagyokpörögveakövirészmiatt ❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      1. Hűha! Holnap kiderül. ;)
      2. Ez aranyos. :'D
      3. Úgy a vicces, ha komolyan szükségünk van rá, nagyon le tudja lombozni az embert, ha nem azt az eredményt kapja, amit várt...
      4. Jó, persze, lenne néhány akadály, de azért Nicának lenni is egy jó dolog. :D Főleg, ha van egy Alexanderje. ^^
      5. Nyugi, nyugi. :DD
      6. Hát, a prológusig még elég sok mindenen fognak keresztül menni, hol az egyik okoz majd csalódást a másiknak, hol fordítva, de még egy harmadik személy is közéjük pofátlankodhat. Szóval, azzal még ráér törődni. :D
      Én meg téged. <3 ^^
      Semmi gond, a fő, hogy írtál, aminek borzasztóan örülök. ^^ Holnap, méghozzá a nap közepén. :D

      Ölel,
      Mircsi
      Ha ennyire izgulsz, olvashatsz részletet a facebook csoportban. ^^

      Törlés
  9. Szia Mircsi!:)
    Ismét itt vagyok, hogy kommenteljek neked az új részhez. Tudom, nem ma raktad fel, és már tegnap is akartam írni ide, de nagyon nem voltam a toppon - lelkileg, érzelmileg. Pedig már akkor elolvastam a részt, amikor feltöltötted, de akkor töltöttem az utolsó napomat Ausztriában, ezért a vélemény nyilvánítást elhalasztottam. Tegnap újra olvastam a részt, és ma is, egyszerűen nem tudom megunni. Ha tegnap jobb hangulatom lett volna, szerintem kétszer ilyen hosszú véleményt írtam volna de majd talán a következő résznél:)
    Nica és Alexander egyszerűen imádivaló, ahogy szép lassan kibontakozik a kapcsolatuk és egyre több lesz köztük. Az elején utálták egymást, aztán Alexander szép lassan egyre közelebb került Nicához, és az előzőrészben meg volt az első csók, most pedig, nem is tudok mit mondani:DD
    1. Szerintem Nica már bele is habarodott igazából Alexanderbe, csak még nem ismerte be magának, de ahhoz, hogy ő is észrevegye, belezúgott, úgy 2 fejezetet adok neki :'D
    2. A fiú-lány barátság nem mindenkinél működik, én inkább ezt mondanám. Például nekem már lassan 4 éve a legjobb barátom egy fiú, akivel lassan kilencedik éve vagyunk osztálytársak és boldogítjuk egymást. Neki barátnője van, engem meg hagyjunk, mert felesleges kör lenne :'D De Nica-Alexander barátság szerintem is halálra van ítélve, nekik nem barátoknak kell lenniük:)) És szerintem elég hosszú életű tud lenni egy ilyen kapcsolat:)
    3. Én csak azért szoktam kitölteni ilyen teszteket, hogy a végén jót nevessek :'DD nem igazán hiszek abban, hogy ezek eredményei a valóságot tükrözék
    4. Írtó aranyos volt, nekem nagyon tetszett. Egyszerűen Imádom Alexandert*-*
    5. Legtöbbször aranyos, és számomra érthető is, alig volt olyan amikor már soknak éreztem, és inkább idegesítőnek és még példát se tudnék hozni az utóbbira
    6. Ezt a részt is nagyon imádtam, és még mindig odavagyok azért is ahogyan írsz, és továbbra is izgatottan várom a következő részt^^
    Ölellek, Zsófi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zsófi! :D
      Semmi gond, teljesen megértem, hogy nem írtál. Remélem, azóta minden rendbe jött és sokkal jobban érzed magadat. :) Nagyon aranyos vagy, hogy ezt mondod, igazán jólesik hallani, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet a fejezet és képes voltál többször végigfutni rajta. Azt hiszem, ezt egy nagyon jó jelnek veszem. ^^
      Igen, tényleg egész szépen haladnak. ^^ Reméljük, hogy nem fognak visszaesni, sem megragadni valahol. :D
      1. Hááát, majd meglátjuk. :D
      2. Ez igazán érdekes, szerencsés vagy, hogy van egy fiú barátod, sajnos nekem még nem sikerült olyan sráccal találkoznom, aki szintén csak ennyit szeretett volna tőlem. :"D Pedig nagyon jó dolog, ha van valakinek egy barátja az ellenkező nemből.
      4. Ezzel nem vagy egyedül. ^^
      5. Ezt jó hallani. :D
      6. Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy az olvasómnak tudhatlak. ^^

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  10. Szia Mircsi!
    Csak egy napja bukkantam rá a blogodra,de már is rabul ejtett...Egyszerűen imádom az írásaidat és a szereplőket! Én az elejétől kezdve a TeamAlex csoporthoz tartozom! Nem tudom, hogy miért,de sokkal szimpibb, mint Kyle!
    Annyira örülök, hogy Alexander színt vallott Nica előtt!
    1.Én Nica tetteiből és reakcióiból mindig azt láttam, hogy nem barátként tekint Alexanderre csak ezt ő maga sem tudja! Szerintem már nem kell neki sok idő ahhoz, hogy erre ő is rájöjjön! :-)
    2.Angelnek abban igaza van, hogy nagyon sok fiú-lány barátság szerelemmé válik egy idő után, de szerintem simán létezhet két ellenkező nemű között csupán baráti viszony! Szerintem a barátságból szerelem kapcsolatok hosszú idejűek lehetnek, mert.....nem tudom,de én hosszúnak képzelem az ilyeneket. Talán azért, mert előtte is már mindenkinél jobban ismerte egymást a két él és mikor már együtt vannak ugyanúgy legjobb barátként is tekintenek a másika,ezért még különlegesebb a kapocs közöttük!
    3.Szoktam töltögetni teszteket, de csak időtöltésből. Még nem történt velem olyan dolog amikor ilyesmihez kellett volna fordulnom. Újságokban néha kitöltöm őket, de nem veszem komolyan...
    4.Igggeeen! Imádom Alexandert!!!! Olyan cuki! <3
    5.Szerintem teljesen természetes, hogy Nica zavarba jön egy csomószor. Én is ilyen vagyok! :-)
    6.A kérdések előtt már leírtam, hogy imádom ahogyan írsz! Az eddigi részeket mind mosolyogva olvastam és teljesen kizártam a külvilágot! A történeted egy másik velünk egykorú csajszi világba vezet el minket, ami Nekem személy szerint nagyon tetszik! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :D
      Ennek igazán örülök, remélem, a továbbiakban sem fogok neked csalódást okozni és követni fogod szerény kis blogomat. :)
      1. Jól látod. ;)
      2. Érdekes a gondolatmeneted, egyet is értek vele. :D
      3. Érdekes, milyen sokan szoktam unaloműzésként teszteket töltögetni. :D
      4. ^^
      6. Ennek nagyon örülök. ^^
      Köszönöm szépen a kedves szavaidat, a kommentet, mindent. <33

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  11. Kedves Írónő!
    Ismét itt vagyok,és most a kérdéseket is megfogom válaszolni.:)
    1.Igazából a véleményem szerint Veronica már régen szerelmes Alexenderbe,csak nem akarja bevallani még magának. De én úgy érzem,hogy most,hogy többet vannak együtt,majd az érzelmeik is megerősödnek. Nagyon aranyosak együtt,szerintem Kyle egyáltalán nem illett Nicához. Szóval nekem ALaxender és Nica a kedvenc párosom. Hajrá!:)
    2.Én sokat olvasgattam erről a fiú-lány barátságról.Az egyik ember azt mondta,hogy létezik míg a másik pedig azt,hogy nem. Véleményem szerint nem teljesen értek egyet Angelinával,mert nekem is rengeteg fiú barátom van,és én hiszek is abban,ohgy van fiú-lány barátság. De minden ember máshogy gondolja,szóval ebbe továbbra nem kötnék bele. Még pluszba előfordulhat,hogy tényleg az egyik fél majd beleszeret a másikba,csak nem biztos,hogy a másik fél ezt viszonozza.
    3.Én igazából rengeteg tesztet szoktam kitölteni. Többnyire vannak benne szerelmesek is,de én nem nagyon hiszek ezekben. Azt csak te tudhatod,hogy szerelmes vagy,nem pedig egy teszt. De kiváncsiságból mindig kiszoktam töltögetni,és sokszor jártam már úgy,hogy jó jelzőkkel illetett a végeredmény.
    4.Alexander szereti Nicát zavarba hozni ahogy én észrevettem. Nagyon aranyosak voltak együtt,és vicces volt ahogy Nica próbálta leplezni a zavarát.Nagyon szeretem őket.
    5.Egy lánynál az természetes,hogy zavarba jön egy fiú miatt.Számomra nem idegesítő,hanem szerintem aranyos. Mert az elpirulás mindig jót jelent a jövőre nézve.

    Számomra ez a rész is olyan csodálatos volt mint a többi szóval nem is ragoznám.Szépen volt kidolgozva,és egy kicsit el is csodálkoztam mikor Alexék vesztettek. A sorok ismét magával ragadtak,és ahogy egyre a végéhez közledtem elszomorodtam.Pár perc alatt felfaltam a részt,és utána pedig szomorkodtam az ágyon ülve. De utána elmosolyodtam,mert ismét boldoggá tettél a résszel.Te el se tudod képzelni,hogy ez nekem mennyit jelent..Szeretem,hogy a részek után van rész és így tudok válaszolgatni.Ismét elrepültem egy másik világba,olvasás közben.Tudod két író van akit ilyen hatással van rám. Te vagy az első számú...Remélem hogy egyszer majd olvashatom könyvben is az Álarc mögött.c blogodat. Ezt már megemlítettem az előző kommentben,de adig fogom mondani míg meg nem teszed.Nagyon hálás vagyok,hogy megkezdted ezt a blogot.Sosem találkoztam ezzel hasonlóval,mindig csak sablon sablon és így tovább.De a tiéd...Egyszerűen olyan szintű írónő lesz belőled,hogy azt te el se tudod képzelni. Visszaolvasgattam a kommenteket,és rájöttem valamire. Az olvasók eddig jöttek,hogy elolvassák ezt a blogot. Belemerültek azután már csak azt vették észre hogy nevetnek,mosolyognak és könnybe lábad a szemük. Rájöttem valamire. Azonkívűl,hogy tökéletes író vagy az olvasóid számára példakép.Sugárzod az erőt és a boldogságot felénk,akár egy-egy fejezettel.és te ezt nem tudod.Nem is kell. De tudd,hogy nem csak egy sima író vagy.Hanem egy nagyon jó ember is.Megtaláltam a blogodat.. Elolvastam pár fejezetet,és azt vettem észre,hogy egyre jobban vigyorgok.Valamelyik fejezetnél szitkozódtam,valamelyiknék mosolyogtam,valamelyiknél sírtam.Csak tudd,hogy engem nagyon nehezen sikerül megsiratni. És neked sikerült..Hihetetlen.Elérkeztem egy részhez,és mindig vártam az új részt.Te tetted őket felfelé,és akkor kezdtem igazán gondolkozni mikor már igen a vége felé jártam..Sikerek. Nem tömeggyártmány történet.Részek,ami miatt könnycseppeket hullatsz.Egy író,aki imádja az olvasóit. Aki nem kényszerből csinálja ezt.Aki annyira tehettséges,hogy megfog már egy szavával is. Egy kis párbeszéd,ami remélem erőt ad neked:
    -Még is miért szomorkodsz?
    Visszaszól.
    -Elolvastam M.Mircsi egyik blogját,és hihetetlen boldog vagyok emiatt.
    válaszoltam.
    -Akkor miért ilyen az arckifejezésed?
    Felemeli a fejét,és rám néz.
    -A blog egyszerűen annyira belém záródott,hogy nem tudom kivésni onnan.
    Ránézek.
    És akkor mégis miért vagy szomorú?
    Végre valahára elmosolyodik.
    -Még sose egy történet miatt nem voltam ennyire boldog.És elgondolkozok,hogy miért nem lehet minden író ilyen mint M.MIrcsi.


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Norina!
      Elmondhatatlanul hálás vagyok neked. Soha nem kaptam még annyira szép kommenteket, mint emilyeneket, te írsz nekem. :') Nagyon jólesik minden egyes szavad, a rengeteg dicséret és biztatás. Sajnos az utóbbi időben nem sikerült annyit foglalkoznom a történettel, mint szerettem volna, ezért úgy érzem, nem érdemlem meg ezt a sok szép szót, de szerencsétlenségemre, nem alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt én szeretném, ezért bizonyos dolgokat kénytelen vagyok háttérbe szorítani. Ezúttal pedig a blogolás került sorra vele együtt pedig a történet. Nagyon remélem, hogy hamarosan minden a helyre áll majd és megint le tudok majd ülni, hogy nekiálljak az újabb fejezeteknek és egyszer büszkén írhassam le az utolsó szót is. Talán akkor majd megérdemlem, hogy ilyen sok dicsérettel illessenek, de addig is mindent megteszek, hogy ez megtörténjen.
      Még egyszer nagyon szépen köszönöm a kommentedet, megint sikerült megríkatnod. :')
      Ölel,
      Mircsi

      Törlés