2015. május 24., vasárnap

Huszadik fejezet

Sziasztok!
Hát, azt hiszem, meg fogtok kövezni. :"D Már az írás közben is éreztem, hogy nem ez lesz életem remekműve, de nem erre számítottam, azt elhihetitek. Sajnos nagyon gázra sikerült, én is éreztem, a bétám is megmondta, hogy nem sikerült azt a szintet megütnöm, amit elvártatok volna ennyi idő után, de hát ez van. Mindenkinek van mély pontja, nekem ez a fejezet lett. Úgyhogy ne tessék haragudni rám, mert amint lesz annyi időm, ez a fejezet lesz az első, amit átírok majd, utána meg az összes többit. Na, mindegy. Ilyennek is lennie kell. Remélem, azért nem lesz túl nagy csalódás. Én elég nagyon csalódtam magamban... Áh, bocsi, rossz szokásom a szenvedés, abba is hagyom. :"D
Mobilos olvasók figyelem!
Sikerült megcsinálnom, hogy nektek is legyen mobilos nézetben menütök, de ez még nem is olyan nagy szám, de! a ti menütök teljesen független az internetestől, szóval vannak olyan menüpontjaitok, amik a másik nézetben nem léteznek. Ilyen például a chat, ahova már ti is tudtok írni, vagy például lesz majd egy feliratkozós link is, amit még sajnos nem sikerült megoldanom, de utána nézek, és már az is elérhető lesz. Illetve készítek majd egy útmutatót, hogy mit hol találtok, meg ilyenek. Persze, ez nem most fog megvalósulni, csak gondoltam szólok, hátha szeretnétek már most is nézelődni egy kicsit. :) Erre most büszke vagyok, mert ha már az írás nem is ment, legalább más igen. :D
Na, mindegy, nem is húzom tovább a szót, kívánom, hogy ne csalódjatok nagyot!

Ölel Titeket,
M. Mircsi


___________________________________________________________________________________________


Huszadik fejezet



A megfelelő szó megteszi hatását, de soha egyetlen
szó sem lehet olyan hatásos, mint egy jól időzített szünet.
Vizet mindenki iszik - Mark Twain füveskönyve

Nem tudtam eldönteni, hogy dühösebb vagy csalódottabb voltam-e jobban. Mind a két érzés erősen mardosott belülről, és már a sírás kerülgetett, ahogy a járdára érve minél messzebb próbáltam kerülni. Újra hatalmába kerített a maró tudat, hogy a szöszi képes volt akkorát hazudni a szemembe, majd letagadni.
Csak ekkor tudatosult bennem, hogy milyen keveset is tudok róla. Soha nem beszélt nekem a múltjáról, se a családjáról, csak azokra a kérdésekre felelt, amiket feltettem neki, és azokra is a lehető legrövidebben. Magától egyszer sem kezdett mesélni, nem tudok semmit az előző kapcsolatairól, a barátairól, senkiről, aki egy kicsit is fontos lett volna neki.
Körülöttem az emberek sebesen igyekeztek munkába vagy éppen a megbeszélt találkozóikra családtagjaikkal vagy barátaikkal. Csak néha-néha pillantottak felém, mikor a nagy töprengésemben véletlenül útjukba kerültem, és kénytelenek voltak irányt váltani az ütközés elkerülése végett.
Hirtelen ugyanolyan távol éreztem magamtól Kyle-t, mint ezeket az idegeneket. Kitalálhattam a megjelenésükből, hogy milyen életük lehet. Vajon házasok, egyedülállók, esetleg elváltak? Bármit mondhattam, az esélye annak, hogy igaz, minden eshetőségben ötven-ötven százalék. Akárcsak Kyle esetében. Hazudott. Nagyot. Talán kicsit túlreagáltam a dolgot, de abban a pillanatban azt gondoltam, hogy már semmiben nem vagyok biztos vele kapcsolatban. Tényleg az apjához vitt volna? Talán igen, talán nem. Valójában is ilyen kedves? Nem használta volna ki az alkalmat, hogy ott vagyok, egyedül, vele? Talán. Mennyi az esélye annak, hogy amit mondott igaz? Ötven százalék. Egy ezreddel sem több.
Minden, amit mondott, tett, vagy ígért hazugság lenne? Csak ágyba akart vinni? Megnyerni az ostoba fogadást, amit a haverjaival kötött? Csak ennyi lennék neki?
Próbáltam erősnek látszani kívülről annak ellenére, hogy belül teljesen összetörtem. Képtelen voltam eldönteni, hogy mi igaz és mi színjáték. Vagy, hogy ki színész, és ki önmaga. Alexander? Ő is benne volt a játékban? A lábaim lassan kezdték felmondani a szolgálatot, ezért hálát adtam az égnek, amiért egy kis paddal ajándékozott meg a járda szélén, amire leülhettem. A táskámat az ölembe vettem, rákönyököltem, és beletemettem az arcomat a tenyerembe.
Kyle a haverja, látszólag elég jóban vannak, de akkor miért nem szólt, hogy ne higgyek neki? Ő is részese volt? Tudott mindenről, és végignézte, ahogy lassan magához édesget, hogy majd amikor megun, ellökjön? Tényleg képes ilyenre? Hát nem a barátom? Azok után, amiken keresztül mentünk, amiket mondtunk, tettük...
Már nem tudom, miben higgyek – suttogtam a tenyerembe. – Nem tudom, kiben bízzak. – Néhány könnycsepp kibuggyant a szememből, letörölve a sós cseppeket néztem fel az útra, ahol nagy sebességgel száguldoztak az autók. Aztán az egyik ismerős éjfekete színű kivált a tömegből, és egyenesen mellém állt fel a járdára, majd kiszállt belőle egy ismerős ismeretlen. Nem akartam látni, és azt sem, hogy visszajöjjön. Egyedül akartam lenni, gondolkodni, ismét fel akartam építeni a falaimat, amiket lerombolt. Be akartam zárkózni, olyan lenni, mint régen, amikor senki nem férkőzhetett a közelembe, hogy aztán tönkretehessen.
Nem néztem rá, abban reménykedtem, hogy akkor talán érti a célzást, és elmegy. De nem tette. Leült mellém, egy szót sem szólt, csak várt.
– Ne haragudj rám – szólalt meg halkan, szinte nem is hallottam, mert elfújta hangját a szél. Nem feleltem. Felsóhajtott, közelebb csúszott hozzám, és átkarolva húzott magához, majd a hajamba temette az arcát. Ezzel a mozdulattal csak még egyet csavart a már így is megsebzett szívemen. A könnyeim utat törtek maguknak, nem tudtam megakadályozni. Kyle vállába temettem az arcomat, hogy elrejtsem, és halkan szipogtam, néha még a vállam is megugrott, mire a szöszi nyugtatóan simogatni kezdett. – Sajnálom, hogy kiabáltam. Ideges voltam. – Belepuszilt a hajamba, és testhelyzetet váltva a mellkasára vont.
– Hazudtál – motyogtam bele a kabátjába két szipogás között. Hideg volt, még a közelsége ellenére is fáztam. Megremegtem a karjaiban, mire szorosabban fonta össze körülöttem őket.
– Szálljunk be a kocsiba, nehogy megint megfázz nekem – állt fel, és húzott magával engem is. Nem ellenkeztem, ezért kivette a kezemből a táskámat, kinyitottam nekem az anyósülés ajtaját, majd megkerülve a kocsit, beszállt mellém. Azonnal gyújtást adott, és lekanyarodva a járdáról visszatért az iskolába vezető útra. Már kicsit késében voltunk, de nem érdekelt. Legkisebb problémám is nagyobb volt annál, hogy elkések az órámról.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak a szipogásom hallgattuk, míg Kyle meg nem állt az iskola parkolójában, és egy sóhaj közepette leengedte kezét az ölébe.
– Itt is volnánk – mondta röviden, de nem úgy tűnt, mint aki fontolgatja, hogy kiszáll a kocsiból. Velem ellentétben, ugyanis nekem megfordult a fejemben, hogy bemegyek az órámra, hiszen még nem késtem volna olyan sokat, azt talán elnézték volna, de inkább maradtam. – Meg tudsz nekem bocsátani, amiért hazudtam?
– Azt... azt sem tudom, miért hazudtál – emlékeztettem. Abban reménykedtem, hogy végre engem is beavat. Nem akartam elveszíteni, szerettem azt a lányt, aki mellette voltam.
Idegesen beletúrt a hajába, és percekig nem szólt egy szót sem, csak kibámult a szélvédőn. Azt hiszem, a szavakat kereste, amikkel vázolja a helyzetet. Néztem az autó digitális óráját, ahogy percenként eggyel nagyobb számra váltja az előzőt. Lassan kezdtem azt hinni, hogy egész nap ott fogunk ülni ketten a néma csendben, amikor végre beszélni kezdett.
– Azt gondolom, Alexander mesélte, hogy miért nem voltunk edzésen – emelte rám égszínkék szemeit. Bólintottam, és tekintetemmel az arcát fürkésztem. – Helyette elmentünk szórakozni. Tudod, ittunk, hülyültünk, csak a szokásos – vont vállat mesélés közben. – Aztán csatlakozott hozzánk néhány lány is. Az egyiküknek nagyon bejöttem, ezért feltűnően rám mozdult, ami tetszett. Nagyon is – mosolyodott el, de amikor észrevette magát, gyorsan lehervasztotta az arcáról, és megbánóvá változtak vonásai. – Nem akartam elutasító lenni vele, mert mint mondtam, tetszett, hogy bejövök neki. Talán ezt biztatásnak vette, vagy szimplán ilyen a természete, nem tudom, de... – Elhallgatott, láttam, ahogy ádámcsutkája megmozdul nyelés közben. Még nem mondta ki, mi történt, de már sejtettem a végét. Elfátyolosodott szememmel vártam, hogy kimondja. Nem akartam elfordulni, látni akartam az arcát, a mimikáját, a megbánást a szemében. – Megcsókolt. – Néhány másodpercig csak meredten bámultam rá, vártam a folytatást, a beismerést, hogy visszacsókolta, ám mégsem kaptam meg. Vettem egy nagy levegőt, hogy visszatartsam a sírásomat, és meg tudjak szólalni.
– Vi...viszonoztad? – tettem fel a kérdést. Összeszorította az ajkait, és elkapva rólam a pillantását nézett a kezeire, majd újra rám.
– Szeretlek, Nica – vallotta be. Láttam az őszinteséget a szemében, és ha ugyanezt egy normális napon mondta volna, egy normális beszélgetésünk közepén, örömömben madarat lehetett volna fogatni velem. De ez közel sem volt egy normális helyzet, az időpont sem volt megfelelő, a beszélgetésünk témája meg tragikus.
Éreztem, ahogy az első könnycsepp lecsúszik az arcomon. Megráztam a fejem, mondani akartam valamit, de nem ment.
– Nem akarlak elveszíteni – tette hozzá, de továbbra sem válaszolt a kérdésemre. Minden erőmet összeszedve nyitottam szólásra a számat.
– Nem ezt kérdeztem.
– Tudom, de...
– Visszacsókoltad?
– Igen, de meg tudom magyarázni! Nica...
– Nem érdekel! – szakítottam félbe kiabálva. – Nem érdekel a kifogásod. Megcsókoltad, pedig együtt jársz velem! Hogy tehetted? Hogy szégyeníthettél meg ennyire? Ennyit jelentek neked? – ordítottam. Ismét hatalmába kerített a düh, csalódottság, és a szégyen. Elbuktam, mint barátnő. Ha Kyle elégedett lett volna velem, nem tette volna ezt. Csak tudnám, mit rontottam el.
– Nem, persze, hogy nem... Csak... Ne, Nica! Várj! – nyúlt utánam, de akkor már késő volt. Nem akartam egy légtérbe lenni vele, nem akartam, hogy lássa, ahogy megtörök miatta. Kiszálltam a kocsiból, és futottam az iskola épülete felé, ahogy csak a lábam bírta. Nem voltam képes tovább visszatartani a könnyeimet, ezért hagytam, hogy kihulljanak a szememből, és összekenjék az arcomat. Teljes erőmből löktem be a bejárati ajtót, ami hangosan csattant, amikor találkozott a fallal. Az utam egyenesen a lánymosdóba vezetett, ami reményeim szerint üresen várta, hogy megérkezzek. Szerencsémre valóban így történt, ezért az egyik fülkébe bezárkózva ültem rá a wc lehajtott tetejére. Alig kaptam levegőt, és a mellkasom is rohadtul fájt, mintha valaki teljes testsúlyával ránehezedett volna. Remegő kézzel halásztam elő a telefonomat a zsebemből, kikerestem a számot, és írtam egy sms-t.
A lánymosdóban vagyok, kérlek, gyere, amint tudsz. Szükségem van rád!
Alig küldtem el fél perce, de már válasz is érkezett rá. Csak egyetlen szó volt, de mégis megmelengette a szívemet, és mintha könnyített volna a súlyon, ami megakadályozott a lélegzetvételben.
Rohanok.”
A mellkasomhoz húztam a lábaimat, és olyan kicsire bújtam össze, amennyire csak tudtam. Rosszulesett, amit Kyle tett velem, ahogy semmibe vette a közöttünk lévő kapcsolatot, azt, amit elmondása szerint érzett irántam. Vajon igazat mondott? Tényleg szeret? Vagy ez is csak egy újabb hazugság? De a mérhetetlen szomorúság, csalódottság mellett éreztem, ahogy egy apró láng lobban a szívemben, és egyre jobban elnyomja a fájdalmamat. Ez az aprócska gyertyaláng, nem hagyta, hogy még jobban összetörjek, melegen tartott, míg az ajtó kicsapódott, majd egy hang a nevemet mondogatva kezdett benyitogatni a fülkékbe. Harmadik próbálkozásra sikerrel is járt, és szembe találtam magam ijedt kék szemeivel, ahogy végigmér.
– Istenem... – suttogta, mire én felálltam, és karjaiba vetettem magam. Szó nélkül ölelt vissza, belőlem meg kitört az eddig elfojtott zokogás, ezért nyugtatóan kezdte simogatni a hátamat. – Semmi baj, itt vagyok. Itt vagyok.
– Hazudott – nyögtem ki nehezen. – Tönkretesz.
– Kicsoda? Kyle?
Csak bólintani tudtam, arra nem voltam képes, hogy szavakkal válaszoljak, de barátnőm így is megértett. Nem szólt semmit, csak csendben csitítgatott, míg sikerült összeszednem magam annyira, hogy el tudjak távolodni tőle, és a szemébe nézni. Biztatóan mosolygott rám, ami engem is arra késztetett, hogy ajkaimat felfelé görbítsem.
– Gyere, megigazítom a sminkedet, aztán kimegyünk az udvarra, és mindent megbeszélünk, rendben? – kérdezte kedvesen, mire bólintottam, és miután megmostam az arcomat, hagytam, hogy eltüntesse a sírásra utaló jeleket róla.
Mikor kiléptünk az ajtón Alexander és Kyle egy emberként állt fel a közeli padról, és indult meg felénk. Hirtelen megtorpantam Angel mellett, aki ezt észrevéve bátorítóan megszorította a kézfejemet.
– Ronnie, annyira sajnálom! – kezdte Kyle, még mielőtt közvetlen elénk érhetett volna, de folytatni már nem tudta, mert Angelina közbevágott.
– Most befogod, és elhúzol innen, mielőtt még mogyorókrémet csinálnék a golyóidból! – Barátnőm kitörése nem csak engem lepett meg, de a srácok szemei is elkerekedtek. A szöszi amint felocsúdott a döbbenettől, rám emelte tekintetét, és valamilyen megerősítést várt, ezért csak bólintottam egy aprót, aztán szó nélkül elment. Alexander, aki eddig szótlanul állt, közelebb lépett, és kezét az arcom felé emelte, de még mielőtt megérinthetett volna, elfordítottam a fejemet.
– Jól van. Majd beszélünk, ha lenyugodtál, de addig ne ítélj el, amíg nem ismered az én szemszögemet is – húzta lágy mosolyra a száját, és sarkon fordulva elment. Éreztem magamon a diákok tekintetét, ahogy próbálnak nem túl feltűnően felénk pillantani, hátha kideríthetik, mi történt köztem és a menő hokis srácok között. Már talán megszokhatták, hogy sokat vagyok velük, hiszen Kyle a barátom... Vagy már csak exbarátom? Mindenesetre sokat voltam vele az utóbbi időben, ami azt jelenti, hogy már valamilyen szinten én is tagja voltam a társaságuknak, de ez persze csak még több indokot adott a diákoknak, hogy szaftos pletykák után kutatva hallgassanak bele egyes beszélgetéseimbe, lessék a mozdulataimat, és próbáljanak közelebb férkőzni hozzám. Nagyon nem szerettem ezt a helyzetet, mindig kellemetlenül éreztem magam, amikor véletlenül elkaptam egy lány pillantását, amint engem vizslat. Mindig is utáltam, ha magamnak tudhattam mások figyelmét. Olyankor mindig olyan védtelennek éreztem magamat, mintha csak olvasni tudnának bennem, akárcsak a füzetemben, ezzel megismerve minden titkomat. Ezért is próbáltam elkerülni az ilyen helyzeteket, igyekeztem a fiúk mögé bújni, hogy a kíváncsi tekintetetek őket találják meg, ne engem. Szerencsémre ez nem is volt olyan nehéz, mert a lányok figyelmét sokkal jobban lekötötte Alexander, mint én.
Figyelmen kívül hagyva az embereket magunk körül ültünk le egy padra az egyik kihaltabb folyosón, mert a hideg miatt végül úgy döntöttünk, nem megyünk ki az udvarra fagyoskodni. Arra mindig nagyon kevés diák bóklászott, ugyanis azon az útvonalon lehetett megközelíteni a tesitermet, amit mindenki elkerült, ha tehette, így ez tűnt a beszélgetésünk ideális helyszínének.
– Fogalmam sincs, mit rontottam el – sóhajtottam fel. Folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mikor tettem olyan lépést, amivel tönkretettem a kapcsolatunkat. – Talán nem szabadott volna annyit ellenkeznem. Megfosztottam attól, ami kijárt volna neki, ezért megszerezte mástól.
– Ne okold magadat azért, ami történt, mert egyáltalán nem te vagy a hibás. – Nyugtatásképpen a vállamra tette a kezét. Könnyes szememet ráemeltem. – Te mindent megadtál neki, ami tőled tellett, neki kellett volna megelégednie ennyivel, és türelmesen várni, amíg eljutsz addig, hogy mást is hajlandó legyél nyújtani. Az ő hibája, hogy képtelen volt visszafogni magát. Érted?
Elgondolkodtam azon, amit mondott, és kénytelen voltam neki igazat adni. Tudta, hogy én nem olyan lány vagyok. Tekintettel kellett volna lennie rám! Angel érvei ésszerűek voltak, egyértelműen jól látta a dolgot, hittem neki, de valami mégsem hagyott nyugodni. Még mindig éreztem a nyomást a mellkasomon.
– De ha nem az én hibám, akkor miért érzem magam mégis ilyen szarul? – temettem az arcomat a kezembe.
– Te butus – nevetett fel mellettem. – Lehet, hogy mindig erősnek mutatod magad, de ez nem jelenti azt, hogy érzéketlen vagy, és teljesen hidegen hagy, ha megsértenek. Teljesen természetes, hogy fáj. Idővel elfelejted, és minden sokkal jobb lesz – mosolyodott el bátorítóan. Ez nem ilyen könnyű... Azt hittem, hogy benne bízhatok.
– De nem értem, miért történt. Olyan hirtelen jött. Nagyon jól megvoltunk, soha nem panaszkodott. Akkor miért?
– Ezt én sem tudom. Nem ismerem Kyle-t.
– Az az igazság, hogy én sem. Eddig azt hittem, hogy igen. De már nem vagyok ebben olyan biztos.
– Biztosan jó oka volt rá.
– Remélem.
– Alexre meg ne haragudj, ő nem tehet semmiről.
– Tudom, csak annyira rosszulesett, hogy mindennel tisztában volt, és mégsem szólt semmit, hanem csendben végignézte, ahogy ez történik.
– Ahogy mondta is, ne ítéld el, amíg nem tudod az ő szemszögét is. Lehet, hogy Kyle kérte, hogy hadd mondhassa el ő. Nem tudhatjuk, mi van a háttérben.
Még rengeteg mondanivalóm lett volna, de a csengő mindent belém fojtott. Sajnáltam, hogy ilyen hamar véget ért a szünet, de már így is lemaradtam egy óráról, nem mertem volna megtenni, hogy a következőre sem megyek be, ezért kénytelenek voltunk itt befejezni a beszélgetésünket.
A második szünetben, ahogy átvándoroltam volna egy másik terembe, elhaladva az egyik ajtó mellett, megpillantottam a padjában ülő szöszit, amint egy szendvicset eszik, és hallgatja a körülötte beszélgető haverjait, de nem úgy tűnt, mintha ő is aktív tag lenne. Egy pillanatra megtorpantam, elgondolkodtam, hogy be menjek-e hozzá vagy inkább tegyek úgy, mintha nem is láttam volna, és menjek tovább. Időm sem volt eldönteni, hogy melyik opció tetszene jobban, mert Kyle megérezhette, hogy bámulom, ezért felém kapta a fejét, egy darabig bizonytalanul nézett rám, aztán elmosolyodott, és intett, hogy menjek oda. Hirtelen nem tudtam, mit tegyek, de a lábaim önálló életre keltek, és elindultak felé. Egy pillanatig, mintha a döbbenetet tudtam volna leolvasni a szöszi arcáról, de aztán megint elvigyorodott, és elém jött, hogy középen találkozzunk. Egy méterre álltunk meg egymástól.
– Szia, Ronnie – simított végig óvatosan az orcámon. Nem húztam el a fejemet, ám a szememet lesütve babráltam a kezemmel. Kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam, mit kéne tennem. Nem tehettem úgy, mintha minden rendeben lenne, mert nem volt így. – Tudom, hogy szörnyű, amit tettem, és sajnálom – folytatta, amikor biztosra vette, hogy nem fogok én beszélni. – Nem kérem, hogy most azonnal bocsáss meg nekem. Sőt, arra gondoltam, szünetet kéne tartanunk, hogy mindketten el tudjunk gondolkodni kettőnkön. Én az apámnál leszek, holnap reggel indulok. Ez pont jól jön, mert így legalább nem kell minden nap elmennünk egymás mellett, és nem lesz kellemetlen. Tudunk töprengeni anélkül, hogy a másik zavarna, és még azt is ki tudjuk próbálni, hogy milyen a másik nélkül. Így legalább kiderül, hogy hogyan is érzünk. Ha hiányzunk egymásnak, újra megpróbáljuk, ha pedig nem, akkor – vont vállat, – nem csináljuk tovább.
– Rendben, benne vagyok – emeltem rá a tekintetemet végre. Jó ötletnek tartottam, mert így biztosabban meg tudtam állapítani az érzéseimet iránta, viszont belül mégis szomorú voltam, amiért ide kellett jutnunk a kapcsolatunkban. Amikor elkezdtünk azt hittem, minden olyan lesz majd, mint a mesékben. Eljön értem a szőke hercegem, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Egészen a mai napig nem is éreztem máshogy, ám rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Alexandernek igaza volt, szőke herceg nem létezik.
– Azért még kapok egy búcsú ölelést? – tárta szét a kezét előttem, és rám várt. Egy pillanatig hezitáltam, de aztán a mellkasához bújtam, és erősen beszívtam az illatát. Körém fonta izmos karját, szorosan ölelt magához, és egy puszit nyomott az arcomra, aztán elengedett. – Akkor majd találkozunk, ha hazajöttem.
Bólintottam. – Szia – intettem egyet, és tettem egy lépést hátra, majd elmentem. Kicsit megkönnyebbültem a döntésünk miatt, de még mindig nem éreztem teljesen jól magamat.
A nap további részében igyekeztem elkerülni Kyle-lal a találkozást, ezért csak akkor hagytam el a termemet, ha másikba kellett átmennem, egyébként mindig Angelina keresett meg, és próbált segíteni mindenben, de néha elég makacsnak bizonyultam, ezért valószínűleg kezdett elege lenni belőlem, amit teljesen meg tudok érteni.
– Menj el büfébe, ha éhes vagy. Elkísérlek, ha attól félsz, hogy valaki elrabol – ajánlotta fel, mert már percek óta az miatt szenvedtem, hogy éhes vagyok, és megettem minden kajámat.
– De... de nem akarok! Mi van, ha összefutok Kyle-lal?
– Túl komolyan veszed, Nica! Nem azt beszéltétek meg, hogy éhen haltok a biológiateremben, nehogy találkozzatok a másikkal!
– Tudom, de ha találkozok vele, akkor nem tudok ésszerűen gondolkodni. Annyira hiányzik a jelenléte, az ölelése, az édes szavak, amiket a fülembe suttogott, az, ahogy minden alkalommal képes zavarba hozni, az illata, minden! Nem fogom tudni kibírni nélküle – szenvedtem.
– Összevissza beszélsz, Nica! Az előbb még örültél, hogy külön lesztek egy kicsit.
– Látod? Teljesen megőrültem! Már én sem tudom, mit akarok – hajtottam a fejemet a padra.
– Csak az éhség beszél belőled. Ha nem kapsz enni, mindig ilyen leszel – rázta meg a fejét, és írni kezdett a telefonjába valamit.
– Most mit csinálsz? – kérdeztem értetlenül nézve, ahogy gyorsan gépel, fel sem nézve a készülékből.
– Szerzek neked enni, hátha akkor képes leszel normálisan gondolkodni.
– Ennek semmi köze ahhoz, hogy éhes vagyok-e vagy sem! Hiányzik Kyle!
– Már kiskorod óta ismerlek, tudom, hogy milyen hatással van rád az étel.
Ellenkezni akartam, bebizonyítani, hogy nekem csak Kyle-ra van szükségem, semmi másra, de nem tudtam, hiszen igaza volt. Szinte azonnal szenvedni kezdtem minden alkalommal, amikor éppen nem volt nálam semmi, amit ehettem volna, amikor eszembe jutott, hogy éhes vagyok. Ezek általában a lehető legváratlanabb pillanatban törtek rám, főleg, amikor egyedül voltam vagy valami rossz dolog történt velem. Az hiszem, beteg vagyok.
Angel valóban betartotta, amit mondott, ugyanis néhány perc elteltével – , amit én persze a padomra dőlve, szenvedve töltöttem – megjelent Alexander az ajtóba, és jól szórakozva rajtam odajött hozzánk.
– Tessék, éhen ne halj – tett le az asztalomra egy szendvicset, amit a büfében vehetett, miközben ott virított az arcán egy vigyor.
– Köszönöm – ültem fel a székemen, és hálás pillantásokat vetettem a srác felé. Az igazat megvallva, kicsit meglepett a megjelenése, hiszen azóta nem találkoztunk, hogy elküldtem. Meghatott a tudat, hogy ennek ellenére ő mégis azonnal rohant, amikor szükségem volt rá.
– Hogy vagy képes ennyit enni? – Leült a székre, amit odahúzott hozzánk, és tőlem várta a választ, de tekintettel arra, hogy pont akkor haraptam bele buciba, csak vállat vonni tudtam.
– Stresszevő – válaszolt helyettem Angelina. – Ha valami trauma éri, mindig eszik.
Alexander csak bólintott, én meg lesütöttem a szememet, senki nem szólt semmit.
Az óráim után megvártam a barátnőmet, míg összeszedte a cuccait, aztán együtt indultunk ki az udvarra. Angelina megígértette velem, hogy valami nagyon szép, mutatós kocsit fogok választani, hogy majd együtt jöhessünk iskolába, és mindenki irigykedjen, amikor kiszállunk belőle. Engem annyira nem vonzott ez az ötlet, de megesküdtem neki, hogy figyelembe veszem majd a kinézetét is, bár igazából más alapján nem tudtam volna választani, mert nem értek az autókhoz.
– Lányok! – kiabált valaki a hátunk mögött, mire megfordultunk, és Alexander került a szemünk elé, ahogy felénk közeledett, miközben olyan „Ez most komoly?” képet vágott. – Nem esik jól, hogy levegőnek néztek. Nekem még itt kell szenvednem két órát, legalább egy ölelést hadd kapjak vagy csak annyit mondjatok, hogy: Éld túl!
Angellel szinte egyszerre kezdtünk el röhögni, kicsit nevetségesen hangzott, ahogy majdhogynem követelte a figyelmünket, amit a mai napon nem kapott meg olyan dózisban, mint általában.
– Nem röhög! – korholt le minket, de közben neki is ott játszott egy vigyor a képén.
– Ne haragudj ránk – lépett oda hozzá elsőként Angel, és megölelte.
– Sajnáljuk, hogy nem adtuk meg neked a kellő figyelmet, amit érdemelsz – nevettem, és hagytam, hogy engem is a karjai közé zárjon.
– Megbocsájtok, de csak azért, mert ilyen szépen nevetsz – puszilta meg a homlokomat, aztán elengedett. – Majd késő este fele hívlak! Te meg – mutatott a mellettem álló szöszire – , ne késs, mert nem várlak meg!
Angelina válasz helyett csak mérgesen belebokszolt a vállába, amit Alexander röhögéssel reagált le. Az elköszönésünk után mi folytattuk az utunkat, a fekete hajú srác meg visszament a haverjaihoz.
– Ez meg mi volt? – kérdeztem.
– Szegény nincs hozzászokva, hogy nem ő van a középpontban.
– Nem az. Hova mentek? És én miért nem tudok róla? Angel, ugye nem? – csillant fel a szemem. Randira mennek! Ez biztos!
– Csak mesélte, hogy ismer egy nagyon jó szórakozó helyet, amit én még nem ismertem, ezért megbeszéltük, hogy egyszer elvisz oda. De semmi különös – magyarázta. – Úgy megyünk oda, mint két barát.
– Még! – emeltem fel a mutató ujjamat. – Itt nagyon készül valami – mosolyogtam, mint a vadalma.
– Dehogyis! Már túl vagyok Alexen, csak barátok vagyunk, akik együtt buliznak.
– Még csak barátok! – erősködtem, mire megforgatta a szemét. – Érezzétek jól magatokat! – köszöntem el egy ölelés kíséretében a kapuban, és apa autója felé vettem az irányt, ami meglepő módon időben állt a parkolóban, pedig ő soha sehova nem érkezett meg pontosan.
– Szia, Nica! – köszönt, amint beültem mellé az anyós ülésre. – Milyen volt a suli?
– Egész jó – válaszoltam röviden, miközben apa ráhajtott az útra.
– És hogy vagytok a barátoddal? – próbálta meg tovább vinni a beszélgetést, hogy ne üljünk csendben. Elgondolkodtam, hogy mit kéne neki válaszolnom. Mondjam el, hogy megcsalt? Vagy hogy szünetet tartunk?
– Nem túl jól – feleltem végül őszintén, és kibámultam az ablakon.
– Hogyhogy? Csak nem szakítottatok?
– Nem, csak szünetet tartunk, amíg az apjánál van Torontóban, majd utána meglátjuk, hogy érdemes-e folytatni vagy sem.
– Ezt nem értem. Miért kell szünetet tartani?
– Tegnap megcsalt – mondtam ki, és éreztem, ahogy egy kósza könnycsepp buggyan ki a szememből.
– Hogy mi? – taposott bele apa hirtelen a fékbe, ezért előre lendültem, de az övem a helyemen tartott. Szerencsére éppen senki nem jött mögöttünk, ezért nem okoztunk balesetet. – Megölöm! – szorította meg a kormányt, és megint gázt adott. – És még volt képe magával hívni! Csak kerüljön a kezem közé az a... – forrongott magában. Mást már biztosan leüvöltöttem volna, hogy ne merjen így beszélni a szöszimről, de apától jólesett ez a fajta törődés, ezért csak csendben hallgattam egy mosollyal az arcomon.
Az autókereskedőnél egy nagyon kedves férfi segített kiválasztani a leendő autómat. Apa betartotta az ígéretét, és amikor a férfi megkérdezte, hogy mik az elképzelések, intett nekem, hogy mondjam, milyet szeretnék, ő csak kifizetni jött, a többi az én dolgom. Nagyon boldog voltam, mióta elhagytuk az iskolát egyetlen egyszer sem jutott eszembe Kyle miatt szomorkodni, nem éreztem azt a hiányt, amit abban a szünetben. Végigvigyorogtam az egész apuval töltött utat. Vicceket meséltünk egymásnak, felidéztük a régi eseményeket, és kiröhögtük a rokonainkat, akik mindig tudtak valamit szerencsétlenkedni az ünnepeken. Soha nem éreztem még ilyen jól magamat. Azt hiszem, elmondhatom, hogy ez volt életem legszebb napja.
Arról már nem is beszélve, hogy még életem szerelmével is találkoztam ott, abban a gépjárművekkel foglalkozó üzletben, ugyanis miután elmondtam, hogy egy elegáns autót szeretnék, lehetőleg valami kisebb darabot, mert a nagy sportautókat nem szeretem, na meg persze külön kikötésem volt, hogy semmiféleképpen ne legyen kézi váltós, mert azzal nem vagyok kibékülve, és valószínűleg nagyon hamar tönkre vágnám, a férfi elvezetett az első járműhöz, amire ráillett a leírásom. Jóformán még oda sem értünk a közelébe, de én már beleszerettem. Gyönyörű bordó színben pompázott, az elején két fehér csík mászott fel a motorháztetőn egészen a szélvédőig, majd onnan a kocsi színe átváltott feketébe, és fehéren végződött a tetején. Az első lámpái, mintha a szemei lettek volna. A mérete egyáltalán nem volt nagynak mondható, öt ember éppen csak elfért benne kényelmesen. És ami talán a legfontosabb, automataváltós.
Láttam apa szemében, hogy neki is elnyerte a tetszését, ezért nem is néztünk meg másikat, azonnal megvettük, és már mehettünk is haza vele. Ez okozott egy kis konfliktust kettőnk között.
– Nem, ez az én kocsim, én akarom vezetni! – ellenkeztem.
– Nem is emlékszem, mikor vezettél utoljára, nem akarom, hogy már az első úton tönkretedd, menj a régivel, azt nem fogom ennyire sajnálni, ha összetöröd.
– De ez az én kocsim!
– Én fizettem – kontrázott.
– Apa! – szóltam rá mérgesen, még dobbantottam is mellé, mint egy kisgyerek. Meglepő módon használt, apa felsóhajtott, és a kezembe nyomta a kulcsokat. – Köszönöm – mosolyogtam rá, beszálltam az új autómba, dudáltam egyet, majd elindultam a hazafelé vezető úton. Már alig vártam, hogy Angelinának is megmutassam ezt a szépséget.

___________________________________________________________________________________________

Kérdések:
1. Mekkorát csalódtatok? 10/?
2. Gondoltátok volna, hogy Nica stresszevő? (Volt rá pár utalás, csak kíváncsi vagyok, mennyire vettétek észre őket :D)
3. Most ugye egy darabig Kyle nem lesz jelen a történetben olyan sokat, ez milyen érzéssel tölt el?
4. Mit gondoltok, Kyle miért adta be olyan könnyen a derekát annak a lánynak?
5. Most kicsit jobban megismerhettük Nica apját, mi a vélemény róla?
6. Azt hiszem, most ennyi, még írjátok le, amit szeretnétek. Jöhet hideg, meleg. :))

24 megjegyzés:

  1. 1. 10/0
    2. Nem
    3. Kár, hogy csak egy darabig nem lesz jelen.
    4. mert egy csicska
    5. jó

    :**

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    1. Hááát! Én kb 10/7-8. Nem volt rossz, de tényleg nem a legjobb írásod. De nekem ez is tetszett, szóval nem volt ezzel semmi baj!
    2. Nekem eszembe se jutott volna. Nem vettem észre eddig, hogy stresszevő, bár ha belegondolok, tényleg volt rá pár utalás. De szerintem ötletes.
    3. Őszintén, Kyle nekem nem fog hiányozni. Szinte mellékszereplő nállam. Eddig azt reméltem, és gondoltam, hogy Kyle és Nica nem lesz együtt sokáig, ami valószínűleg így is lesz, de azt hittem, hogy Nica végül összejön Alexszel. De mostmár nem tudom mi lesz, és hogy nekem mi tetszene. Persze szurkolok nekik, de nem tudom mennyire fognak végül összejönni.
    4. Szerintem ő egy olyan srác, akinek ha egy szép lány tetszik, és viszont, akkor simán hagyja, hogy megcsókolják. És szerintem Nicát sem szereti annyira, mint kellene. Talán tévedek, de én így érzem.
    5. Nica apja szerintem nagyon jó fej. Nem tudom, de én örülök, hogy a történet, kicsit rákanyarodott a szülőkre, mert eddig csak árnyékok voltak a számomra, sötét árnyékok, akikkel nem szimpatizáltam, de most az apukáját tök normálisnak tartom. Nem tudom mi lehetett az elején a probléma a szülőkkel, hogy Nica ennyire nem volt velük jóban.
    6. Alapvetően nekem tetszett ez is, bár nem tudom mi fog történni a következő részben. Remélem megtudjuk Alexander szemszögéből is ezt a Kyle dolgot, és kicsit ráviszed a dolgot arra, hogy jobban megérthessük ezt a "problémát" a szülőkkel. Nekem Kyle nem fog hiányozni, bár tudom, hogy lesz még róla jó sok szó, tekintve Nica tépelődését. A füzetes részlet, engem annyira nem fogott meg, persze klassz volt olvasni - mármint 1 résszel ezelőtt - de hanyagolhatónak éreztem. Azon gondolkodtam, hogy milyen lenne ha magát a kész írást is feltennéd, de ha belegondolok hülyeség, mivel mi így megismerhetjük Alexandert, nem szükséges a kész történet, amit Nica ír. De jöhetnek még "füzetrészletek" ;). Szerintem összeségében jó volt, lehetőleg gyorsan hozd a következő részt! Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :D
      1. Örülök, hogy akkor nem sikerült olyan rosszra, hogy elijesszelek vele. :))
      2. Hát, igyekeztem itt-ott elejteni pár utalást, de ez szerintem nem olyan nagyon ismert betegség, ezért igazából sejtettem, hogy nem sokan fognak ráismerni.
      3. Kyle az elején valóban elég mellékszereplős volt, de a történet haladtával egyre fontosabb karakter lett/lesz. Aztán, hogy mi lesz a jövőben, majd kiderül. :D
      4. Hmm... Nem rossz meglátás. ;)
      5. Hamarosan ez is ki fog derülni.
      6. Igen, a továbbiakban mindenre fény fog derülni, talán hamarabb, mint gondolnád. :D Igyekszem hozni a folytatást, de jelenleg nem igazán úgy alakul a nyaram, ahogy szeretném.

      Köszönöm a kommentedet!
      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  3. 1Hathhh nem csalodtam igazabolxd..
    Volt mar jobb is, de sebaj.
    3Nincs Kyle van boldogsaaaaag.
    4Mert barom es mert hianya volt ��
    5. Most egy tok normalis szereplonek tunik.
    Eees Alex foreveeer. De ahnjj.ugye Angelinaval csak baratok??
    Oleleees
    ~Hann

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      1. Az a lényeg, hogy nem csalódtál. Ennek igazán örülök. ^^
      2. Hehe :"DD
      3. Elképzelhető. :D
      Majd ez is kiderül. :))

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  4. 1.Igazából én nem nagyon csalódtam, oké kicsit más volt de így is jó volt. :3 10/9
    2. Én nem gondoltam volna. :'D De komolyan most így hirtelen még az utalásokra sem emlékszem. ><
    3. Jó érzéssel. Én nagyon örülök neki, hogy Kyle nem lesz benne egy ideig na meg amúgy sem olyan a kapcsolatuk most, amilyen eddig volt és ennek is örülök. xd Kyle nekem egyre inkább unszimpatikus. ><
    4. Nem tudom miért. De marha rossz döntés volt. Talán az alkohol, talán a lány szépsége vagy egyszerűen csak akkor megunta, hogy Nicára mennyit kell várnia. De ez akkor sem volt helyes.
    5. Szerintem tök normális apa, aki néha kicsit szigorú de egy szülőnek annak is kell lennie.
    6. Ez a fejezet is nagyon-nagyon tetszett és már várom a következőt. Remélem, hogy Nica és Kyle között nem javulnak meg a dolgok. Sokkal jobban örülnék neki, hogy ha Alexander jönne össze Nicával. Ők jobban össze is illenek meg Alex nem bántaná meg még véletlenül se a lányt max. akkor, hogy ha előjön a durva oldala bár nem tudom. Szerintem még arra is figyelne de ha mégsem akkor ő minél jobban igyekezne jóvátenni. Nem úgy mint Kyle, aki csak ül a teremben és sajnáltatja magát. xd Jó ez talán kicsit durván hangzik de akkor is nem sok mindent csinált azért, hogy kibéküljenek. Ez a szünetes dolgot se azért vetette fel, hogy kibéküljenek, ha nem pont azért, hogy ne béküljenek ki. Ha tényleg szeretné Nicát akkor valami olyasmit tett volna, ami abban segít, hogy rendbe hozza a dolgokat. A szünet pontosan arra lesz jó, hogy Nica rájön arra, hogy Kyle nélkül is boldog tud lenni. Hát nagyon remélem is, hogy végleg szakítanak. (hű nagyon ellenszenvesnek tűnhetek xd)
    Várom a folytatást. ^-^
    Ölel, Savannah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      1. Örülök. ^^
      2. Hát... volt pár. Az egyik ilyen, ami talán kicsit emlékezetesebb lehetett, az a pizzás eset.
      3. Pedig neki is van ám magyarázata a viselkedésére, oké, valószínűleg ez nem változtatná meg a véleményedet, de azért na. :D Ő is ember.
      4. Helyesnek természetesen nem volt helyes, az oka meg hamarosan kiderül.
      6. Már kezdem sajnálni szegény Kyle-t, nagyon nem akarjátok támogatni a kapcsolatukat. :"D Alexander örülhet, hogy ennyire szurkoltok neki, habár lehet, hogy máshoz húzza a szíve. :D

      Köszönöm a hozzászólásodat. <3
      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  5. 1. Nem csalódtam.
    2. Nem
    3. Annyira örülök, hogy el sem hinnéd
    4. Mert hülye és így is kinéztem volnabelőle
    5. Tisztára kedves és aranyos volt most.
    Xoxo IL

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Látom, te is egy Kyle ellenes vagy. Szegény srác, még jó, hogy nem tudja, mennyien vagytok ellene...

      Köszönöm a hozzászólásodat. ^^
      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  6. Édes, drága Mircsi!
    Hülyeségeket beszélsz, egyáltalán nem volt olyan vészes ez a fejezet, mint amilyet a leírásaid alapján vártam, sőt! Szerintem teljesen normális volt, és tekintettel arra, hogy Nica milyen lelki állapotban van, kellően nyomott egyes helyeken, Erről jut eszembe a stresszevés... én eddig nem vettem észre rajta, de lehet ez csak az én figyelmetlenségem hibája, egyébként ésszerű, nem volt erőltetett és jól kijött, hogy Alex hozott neki ennivalót. Kedves tőle, és ajj... alig várom már hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, épp ezért egyáltalán nincs bajom azzal, hogy mellőznünk kell Kylet, hiszen amúgy is egyet értek Nica apjával... utálom a fiút! Értem én, hogy pasi és Nica nem akart szexet ellentétben vele... (igen, ez volt az oka annak a csóknak, mert ahogy ő is mondta, végre valakinél érezte, hogy bejön neki khmm talán úgy is), de akkor sem kellett volna ezt tennie. Na mindegy :) Várom a folytatást!
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendió!
      Nem tudom, ezzel mennyire feldobtad a napomat! Nagyon jólesnek a szavaid, és őszintén örülök, hogy így gondolod. ^-^ Jajj, szegény Kyle. :")
      Igyekszem hozni. :D

      Köszönöm, hogy időt szántál egy megjegyzés megírására. <3
      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  7. 1. 10/0... Én nem csalódtam:) Azt hittem tényleg rossz lesz, de nem volt gáz.
    2. Nem, viszont Alex nagyon aranyos volt, hogy hozott Nicának kaját. :3
    3. Vissza se jöjjön. :D
    4. Mert Nica visszautasította és szüksége volt arra, hogy... Khm... xD
    5. Rendes, de szerintem csak Campbellék (bocsi, de így kell írni? xd), miatt akarta azt az autót megvenni... Csak talált egy jó indokot, amivel megfogta Nicát. Bár lehet, hogy csupán én látom rosszul... :P
    6. Mostanában eléggé sokat változik a véleményem a szereplőkkel kapcsolatban. Nicát az elején bírtam, aztán kezdett unszimpatikus lenni amiatt, hogy Angelnek soha sem mond el semmit, vagy mert Alexandert nem is ismerte, de "elítélte". Mostanra pedig ismét megkedveltem. :D Kyle egy barom, aki az elején aranyos volt, de mostanra inkább Team Alexander vagyok. Alexander... Titokzatos, és nagyon érdekelne az ő szemszöge a verekedéssel kapcsolatban (jobban ks megverhette volna). Angel jó barátnő, sajnálom, hogy nem sikerült neki Erikkel. Nica szülei jól tették, hogy nem engedték el a lányukat egy idegen helyre és jó lenne többet is megtudni róluk/a vitákról.
    Ja, és nem régen (pontosabban két napja), kezdtem el olvasni a blogot. Azelőtt nem tudtam rávenni magam arra, hogy elkezdjem (nem tudom miért), és meg is bántam, hogy nem kezdtem el olvasni hamarabb! Imádom. Kíváncsi vagyok a folytatásra... :)❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      1. Ez igazán boldoggá tesz. :D
      6. Nagyon örülök, hogy végül rászántad magad és elolvastad a blogomat, annak meg csak még jobban, hogy tetszett is. :) Köszönöm szépen, hogy leírtad a véleményedet a szereplőkről, egy élmény volt olvasni, remélem, hogy a következő részekkel is legalább ennyire meg leszel elégedve, és máskor is olvashatom a nézeteidet egy komment vagy akár egy üzenet formájában. :)

      És köszöntelek az olvasók között, még így utólag is. :D
      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  8. Sziaa!
    1. Hogyha a tíz a nagyon csalódtam, és a nulla az egyáltalán nem csalódtam, akkor nulla. Mert nem csalódtam, csupán úgy gondolom, hogy a rész gyengébb lett az átlagnál, de mindenkinek van ilyen hullámvölgye az írásban, és mi nagyon örülünk, hogy egyáltalán fáradoztál a rész megírásával a viszgáid mellett is. :3 És beleszámítva azt, hogy Nica az elbeszélő szerintem teljesen jó lett, mert ebben a lelkiállapotban, amiben ő volt, természetes, hogy ilyen csapongóan, kissé szétszórtan számol be róla.
    2. Neeeem. Pedig így utólag belegondolva teljesen logikus, és teljesen meg tudom érteni (én stresszzugevő vagyok, az egy fokkal komolyabb betegség :D). És amúgy nagyon cuki volt az egész jelenet, ahogy ott szenvedett, hogy éhes, de nem vesz, de talán vesz, de mégsem vesz kaját. És Angeltől nagyon rendes volt, hogy rögtön szervezkedett, meg az is a rész elején, ahogy azonnal rohant Nicához, hogy megbeszéljék a dolgokat. Szóval most olyan erős a kapcsolatuk, és ez tök jó. ^*w* Bár igazából nem tudom, mit gondoljak erről a lányról, mert nagyon bírom az elevenségét (annak ellenére, hogy sok történetben előfordul egy hasonló legjobb barátnő, engem mindig felvidít a jelenléte, szóval nem gondolom sablonosnak), viszont nem tetszik benne, hogy Alex-szel találkozgat, mert én maximálisan Alex-Nica fan vagyok. :3
    3. Nagyon jóval, igazából azt se bánnám, ha örökre halmazállapotot váltana (mondjuk érdekes lenne, ahogy elszublimálna, akkor olyan lenne, mint egy szellem, de azt is megnézném, ahogy szétfolyik, mint valami tehetetlen fagyi). Mindenesetre úgy gondolom, hogy nagyon korrekten kezelték a helyzetet, nem kezdtek gyűlölködni, utálkozni, hanem csak pihentetik a kapcsolatot (igazából az, hogy Kyle felajánlotta ezt a szünetet nagyon tetszett, ez az egyetlen szimpatikus megmozdulása :D). Igazából szerintem Nicának nagyon fog hiányozni Kyle, de fordítva nem vagyok ebben annyira biztos, sőt, igazából Kyle ezt a kis időt nem gondolkodásra fogja használni, hanem felír még néhány lánynevet a lsitájára.
    4. Erre csak a húgodat tudom idézni, annyira jól összefoglalta: "mert egy csicska". :D
    5. Ó, hát szerintem nagyon aranyosan viselkedett, nem akarta a saját ízlését Nicára erőltetni. Nagyon szimpatikus volt, ahogy féltette az új autót, benne volt az apai gondoskodás. És nekem már akkor tetszett, mikor határozottan kijelentette, hogy Nica nem mehet el Kyle-lal, ez okos gondolkodásra vallott, és ugyanakkor benne volt a gondoskodás. :3
    6. Szerintem annyira eltértem a kérdésektől, hogy már mindent kifejtettem, azt is, amire nem kérdeztél rá, de oda tudtam kötni. :D

    Maffia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      1. Jaj, annyira boldog vagyok, hogy ennyire megértő és kedves olvasóim vannak. ^^
      2. Igen, az elkövetkezendő részekben szeretnék egy kicsit többet foglalkozni Nica kapcsolataival, mert úgy érzem mind a ketten elhanyagoltuk őket.
      Azért elég gonoszak vagytok, hogy ennyire ragaszkodtok a Nica-Alexander pároshoz, és nem érdekel, másnak mi a jó. :"D
      3. Elszublimál. x"DD Ez tetszik. :"D A többire meg nem akarok mondani semmit, majd kiderül. :))
      4. Hát, igen, tehetséges mások szapulásában. :"D
      5. Úgy látszik szinte mindenkinél sikerült elérnem, hogy megszeresse Nica apját és egy kicsit jobb véleménnyel legyen róla. ^^

      Nagyon szépen köszönöm a megjegyzésedet. <3
      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  9. Szia!
    1. 10/0 szerintem egyáltalán nem lett rossz ��
    2. Hmm... Eddig nem gondoltam rá, bár lehet, hogy tényleg voltak rá utalások :P
    3. Huhh. Végre!!
    4. Mert egy hülye barom és nem szereti Nicát, egyébként egy idióta :*
    5. Tök jó fej, én bírom ��
    6. Alexander forever *-* Mikor jönnek összeeee? :3
    xoxo: Deszy ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      2. Hát, ha emlékszel a pizzás jelenetre, akkor az például egy akart lenni a sok közül, de talán ez lett a legemlékezetesebb. :D
      4. Eh, látom jó véleménnyel vagy róla. :D
      6. Titok. ^^

      Köszönöm, hogy írtál. ^^
      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  10. Szia!:))
    Csak most találtam meg a blogodat, és nagyon tetszik ,nagyon jol fogalmazol, csak az az egy kivetni valom van , hogy elvileg ez Nica és Alexander szerelméről kéne hogy szóljon, vagy nem?! Mert akkor lehet hogy én értelmeztem félre a történet rövid leirásának elolvasása utan..De tényleg egy nagyon tehetséges irónak tartalak, és csak így tovább!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa!
      Akkor köszöntelek téged is az olvasók között! :D
      Nem, valójában nem Nica és Alexander szerelméről kell, hogy szóljon, csak a kapcsolatukról, ami lehet szerelmi, baráti, vagy akármi más is. A történetben főleg a kettejük egymásra találására szerettem volna tenni a hangsúlyt, nem arra, hogy összejönnek, aztán megcsalják egymást, ráunnak a másikra, veszekednek, meg kiderül, hogy Alexander egy maffia tagja, és valójában csak kihasználta Nicát. Nem, ez egy ilyen könnyed történet akart lenni, ennél kicsit kiszámíthatóbb fordulatokkal. :D Persze, nyílt titok, hogy Alexander és Nica egymásba szeret - ahogy ez az előszóban ki is derült. :))
      Köszönöm szépen, nagyon igyekszem. :D

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  11. Szia Mircsi!
    Azt hittem elkéstem a kommentálással, de látom nem, úgyhogy itt vagyok és írok, valamint NAGYON várom a következő fejezetet.
    1. Egyáltalán nem csalódtam, Nica lelkiállapotához még illet is!
    2. Nem voltam határozott ebben a dologban, viszont az lejött, hogy nincs minden rendben vele.
    3. Kyle-ra haragszom, úgyhogy most nem annyira zavar, hogy egy kicsit eltűnik. Legalább Nica összeszedi magát, tudd normálisan gondolkodni, nem fogja Kyle befolyásolni!
    ui.: Gondolom ez max. 2 fejezet nélküle. Nem? :)
    4. Sokat ivott?! Meg mert h*lye. (Egyébként ellőtte magát nálam...)
    5. Én bírom, igazából eddig se volt vele bajom.:)

    Ölel, Roro

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :D
      Igen, késtél volna, de szerencsédre nagyon elfoglalt voltam, ezért se időm se energiám nem volt a kommentek válaszolgatására. :))
      1. *Most tényleg nagyon büszke magára* ^^
      3. Hááát... majd meglátjuk. :D

      Köszönöm szépen, hogy írtál nekem. ^^
      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  12. Vegre! Viszlát Keyl, hello Alexander! Mar olyan reg ota varom, hogy szetmenjenek. Alexel sokkal jobban osszeillenek!

    VálaszTörlés