2015. március 2., hétfő

Tizenhetedik fejezet

Sziasztok!
És egy héttel előbb érkeztem! :DD Bűntudatom volt, amiért múltkor csúsztam, ezért gondoltam most minden erőmet beleadva megírom nektek a következő fejezetet és DÁDÁMM, sikerült is. :) Remélem, hogy meg lesztek vele elégedve és nem okozok csalódást. Kicsit későre jár már és igazából már félórája aludnom kéne, de még meg akartam várni, hogy a bétám végezzen. Nem is mondanék többet, olvassátok élvezettel és írjátok meg a véleményeteket.
Ölel Titeket,
M. Mircsi

___________________________________________________________________________________________


Tizenhetedik fejezet



A barátság mindig múlékony és véget ér majd.
Dr. Csont c. film

Ha egy hónappal ezelőtt megkérdezték volna tőlem, hogy szerintem találkozni fogok-e azzal a sráccal, akit el tudok képzelni magam mellett, biztosan nemmel feleltem volna. Régen nem hittem, hogy lesz majd valaki, aki megért, és elfogad majd olyannak, amilyen vagyok, és úgy is szeretni fog. A szüleim sokszor akartak megváltoztatni, kényszerítettek rá olyan dolgokra, amiket nem akartam. Hallottam, amikor veszekedésük oka én voltam, és olyan dolgok hagyták el a szájukat, amiknek nem szabadott volna, hogy a fülembe jussanak. Még mindig emlékszem minden egyes szóra, mélyen belém vésődtek, és nem hagytak nyugodni, befolyásolták minden mozdulatomat és gondolatomat.
Elképzelni sem mertem, hogy egyszer ott fogok ülni egy puccos étteremben, szemben egy helyes sráccal, aki mindig széles mosollyal néz rám, és annyiszor adja tudtomra, hogy fontos vagyok neki, ahányszor csak teheti. Néha csak egy-egy szóval, máskor az érintésén érzem vagy a pillantásából, amikor találkozik az enyémmel.
– Mit szeretnél enni, Ronnie? – pillantott fel a kezében tartott étlapból. Azelőtt még nem láttam ennyire elegánsan felöltözve, azt hiszem, a fehér ing és a zakó nem igazán volt a kedvenc öltözéke, míg az egyszerű póló és kapucnis pulóver annál inkább. Szerette lazára venni a figurát, ez azonnal látszott rajta. – Mi az? – vigyorodott el.
– Semmi, csak elgondolkodtam – magyarázkodtam, és rámutattam egy viszonylag olcsó fogásra a menün. – Én ezt szeretném.
– Biztos? Én fizetek, rendelj valami drágábbat nyugodtan.
– Nem, nekem ez tökéletes lesz, köszönöm.
– Jó, rendben, akkor én is azt eszek – mondta, leintett egy pincért, és leadta a rendelésünket. – Ez az utolsó hónapom a munkahelyemen, felmondok.
– Hogyhogy? – lepődtem meg, de aztán eszembe jutott, hogy ez mit is jelent. Nem kell minden nap gyorsan elrohannia, hanem sokkal több időt tölthetünk együtt. A gondolat mosolygásra késztetett.
– Igen, majd sokkal több időm lesz, amikor veled lehetek – nevette el magát a reakciómon, amitől enyhén elvörösödtem. – Visszatérve, azért mondok fel, mert sikerült összegyűjtenem a pénzt a saját kocsimra, ezért már nincs miért tovább dolgoznom, és őszintén, nem is szerettem csinálni – vallotta be.
– Ez tök jó! – örültem vele. – Mikor szeretnéd megvenni?
– Minél előbb – felelte, mikor a pincér letette elénk a tányérjainkat.
Az ember azt hinné, hogy Kyle megjelenésével és udvariasságával csaknem megüti a tökéletes mércét, de minél több időt töltöttem vele, annál inkább vettem észre a hibáit is. Az első tökéletlensége, amivel szembe kellett néznem a rettentően kicsi ellenállóképessége volt, ami sokszor nehezítette meg az együtt töltött időnket. Ez eredményezte a legelső akadályt is, amit meg kellett másznunk a kapcsolatunk eléréséhez. Szerencsére nyertesként végeztünk, ezért a második szintre léphettünk, ahol már sokkal könnyebben vészeltük át a megpróbáltatásokat, de aztán szép lassan megismerhettem azt az énjét is, akinek bizony nem volt nagy az akaratereje. Hamar feladta a programjainkat, ha kisebb nehézségbe ütközött és inkább olyat talált ki, ami erőfeszítések nélkül volt kivitelezhető.
Az elején nem zavart, de az idő teltével kezdtem egyre többször azon kapni magamat, hogy egyre jobban idegesít, amikor a kényelmét helyezi előtérbe és inkább lemondja a mozit, mert a haverja nem tudta kölcsönadni a kocsiját, hogy elmehessünk. De hibái néhány apróbb vitán kívül soha nem váltottak ki nagyobb gondot, hiszen hamar túltettem magam a dolgokon és csak még jobban szerettem annál a tökéletes személynél, akinek először láttam.

– Alexander! – könyörögtem utolsó kétségbeesésemben és lábujjhegyen nyújtózkodva próbáltam elérni a magasba emelt füzetemet, amit egyik óvatlan pillanatomban sikerült kikapnia a kezemből, annak ellenére, hogy megkértem, ne tegye.
Habár az időm nagy részét a barátommal töltöttem, továbbra is folytattam az írást. Leírtam az összezördüléseinket, azt a boldogságot, amit mellette éreztem, az első csókom élményét és mindazt, amit kiváltott belőlem. Annyi mondanivalóm volt vele kapcsolatban, hogy lassan kezdtek megint elfogyni a lapok a füzetemben, ezért úgy döntöttem, hogy Az álarc mögött című nagyobb hangvételű irományomat semmiféleképpen nem fogom abban folytatni, ezért vettem egy másik, kemény borítójú, kék spirálfüzetet.
Azonnal beleszerettem a füzetbe, amikor megláttam a boltban, hiszen amellett, hogy nagyon szép színe volt, a gyártó még két ugyanolyan színű gumit is tervezett rá; egyikkel össze lehetett zárni, míg a másikkal egy a füzethez passzoló toll volt ráerősítve. Nem is haboztam megvenni, de nagy balszerencsémre Alexandernek is szemet szúrt az újdonság, ezért rögtön tudni akarta, hogy mi van benne.
Nevetve emelte még magasabbra a kezét, és hagyta, hogy tehetetlenül próbáljam a kabátjánál fogva leráncigálni a magasból, de minden pillanatban, mikor már túl közel jártam ahhoz, hogy elvehessem, beletette a másik kezébe.
– Kérlek! – esedeztem, de egy pimasz vigyorral az arcán a háta mögé rejtette. Gyorsan kaptam mögé, de még így is el tudta húzni, mielőtt megkaparinthattam volna.
Már az elején teljesen esélytelen volt, hogy visszavegyem, hiszen jóval magasabb volt nálam, épphogy csak pár centivel a válla fölé értem. Arról már nem is beszélve, hogy olyan gyorsan váltogatta a kezében a tárgyat, hogy volt olyan, amikor még csak azt sem tudtam, hogy hol keressem.
– Most már legyen elég – kapta ki Alexander kezéből Kyle a füzetet és adta vissza nekem. Könnyedén emelte ki a kezéből, ugyanis a másik srác egyáltalán nem számított erre a fordulatra, arról még már nem is beszélve, hogy a szöszi egy jó tíz centivel fölé emelkedett, így erőlködés nélkül érhette el. – Komolyan nem értem, hogy néha mi üt beléd, de elképesztően gyerekes vagy – korholta le Alexandert a viselkedéséért. Én közben egy győzelemittas mosollyal néztem rá, aztán kinyújtottam a nyelvemet, mire az eddig csendben ülő Angelina felröhögött. Étetetlenül néztünk rá.
– Mind a ketten nagyon gyerekesek – javította ki a szöszit, aki csak megcsóválta a fejét és visszaült a fa tövében álló padra Angel mellé, ezzel nem hagyva helyet egyikünknek sem.
– Ő kezdte az egészet! – mutattam a mellettem álló fiúra. – Engedély nélkül vette el, ami nem az övé.
– De csak, mert önző vagy. Csak egy lapot akartam belőle – magyarázta.
– Hazug! – vágtam rá és folytattam volna még, de Angel bejelenteni valója félbeszakított.
– Nekem beszélnem kéne az egyik tanárral még óra előtt, majd a következő szünetben találkozunk – állt fel.
– Most, hogy mondod, nekem Logannel van némi elintéznivalóm – követte a lány példáját a szöszi is. – Ti meg próbáljátok meg nem megölni egymást – vetett még egy utolsó pillantást ránk, aztán ő is elment.
– Na, jól itt hagytak minket – ült le Alexander a felszabadult padra, majd én is helyet foglaltam mellette.
– Szerintem Angel csak Erik miatt ment be, mintha őt láttam volna a bejárati ajtónál.
– Az egy seggfej, nem tudom, Angel hogy lehet belé szerelmes – rázta meg a fejét mérgesen.
– Csak nem vagy féltékeny? – löktem meg a vállát egy vigyorral az arcomon, mire felröhögött.
– Természetesen nem – felelte, mire felvontam a szemöldököm. Természetesen? – Nem úgy értem, Angel gyönyörű lány, okos és jófej, meg minden, de csak barát – magyarázta.
– Akkor nem értem, miért zavar, hogy Erikbe szerelemes.
– Azért, mert mint mondtam, a barátom és nem akarom végignézni, ahogy lelkileg tönkremegy – felelte. – Tudom, hogy te az egekig dicséred, amiért ennyire figyelmesen utasította vissza, de szerintem nincs igazad. A lehető legkegyetlenebb módszert használta.
– Már nem azért, de szerintem a te módszerednél nincsen kegyetlenebb! – háborodtam fel. – Tudod, te hány lány szívét törted össze cirka fél perc alatt? Köztük Angelináét is.
– Tényleg nagyon okos lány vagy, Nica, nem is értem, hogy néha miért nem gondolkodsz egy kicsit – sóhajtott fel. – Figyelj, azok a lányok, akiket én visszautasítok, sírnak, aztán kihevernek. Vagy nem, de arról már nem én tehetek, mert én mindent elkövettem az érdekében, hogy megutáljanak. Míg ha úgy viselkednék, mint Erik és minden lánynak azt mondanám, hogy mennyire szép, okos és aranyos, meg minden, de aztán közölném vele, hogy hát nagy bánatomra nincsen időm arra, hogy vele törődjek, ezért mindenkinek jobb, ha inkább nem is jövünk össze, akkor minden lány körülöttem legyeskedne és abban reménykedne, hogy talán mégiscsak összejöhet valahogy. Persze, nekem eszem ágában sincs járni egyikkel sem, ezért sokkal nagyobbat koppannának, amikor ez kiderül és sokkal nagyobb sebet okoznék – próbálta megértetni velem. – Ugyanez történik most Angellel. Erik szépen, kedvesen visszautasította, ezért most Angel reménykedik, hogy egyszer lehet valami közöttük, mert nem fogta fel, hogy Erik nem akarja. Hatalmas pofára esés lesz neki, ha srác úgy ballag el, hogy még mindig csak a divatcikk íróját látja benne. És nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem nézném végig.
– De mi van, ha ő tényleg így gondolja? – ellenkezdtem még mindig.
– Lehetetlen eset vagy – rázta meg a fejét. – Kyle dolgozik, napi szinten jár edzésre, imád bulizni, alig volt ideje, de aztán beléd szeretett és feladta azt a csekély szabadidejét is, ami volt, hogy veled lehessen. Még az ivásról is lemondott a kedvedért, pedig ő aztán nagy ivó volt. Mindent elkövetett az érdekében, hogy összejöjjön, mert akarta. Erik nem tesz semmit, ergo nem akarja. Nem olyan nehéz ez.
Elgondolkodtam azon, amit mondott és bármennyire nem akartam, egyet kellett értenem vele.
Egész nap Alexander szavain járt az eszem. Minél többször gondoltam rá, annál biztosabb voltam az igazában. Egyik szünetben el is terveztem, hogy beszélni fogok Angelinával a helyzetről, hiszen én sem szeretném, hogy még rosszabbul végződjön a dolog.
Az udvaron kerestünk magunknak egy üres padot, viszonylag messze a tömegtől. Angelina érdeklődve pillantott rám, akkor még nem mondtam el neki, hogy miről szeretnék beszélni vele.
– Átgondoltam a dolgot veled és Erikkel kapcsolatban és rájöttem valamire – kezdtem bele. – Vagyis, nem is igazán én jöttem rá, inkább Alexander, de most nem ez a lényeg. Szóval, szerintem kicsit félreértelmezted Eriket.
– Ezt hogy érted? – nézett rám barna szemeivel.
– Nem hiszem, hogy... – Fogalmam sem volt, hogy tudnám megfogalmazni úgy a mondandómat, hogy ne törjem össze a barátnőmet. – Szóval... Szerintem nincs esélyed Eriknél – mondtam ki és gyorsan lesütöttem a szememet a földre.
– Tessék? – lepődött meg. – Hogy micsoda?
– Tudom, hogy Erik azt mondta neked, hogy szívesen együtt lenne veled, csak nem teheti, de ez hazugság. Nem akar veled lenni, csak mint szerkesztők.
– Mégis hogy mondhatsz ilyet?! – kérdezte felháborodottan. – Zavar, hogy talán nekem is lehet valakim? Hogy lehetsz ennyire önző?
– Én nem... – kaptam fel a fejem ijedten. Nem ilyen reakcióra számítottam. – Csak jót akartam neked...
– Jót? Azzal, hogy elveszed tőlem az egyetlen embert, akit igazán szeretek?
– Nem, én csak nem akarom, hogy csalódj.
– Hát, most nagyot csalódtam. – Felállt a padról és ott hagyott. Megdöbbenésemben azt sem tudtam, hogy mit csináljak, csak ültem ott és néztem, ahogy elsétál. Eltartott pár pillanatig, míg felfogtam, hogy mi történt. Gyorsan felálltam és utánaindultam, hogy tisztázzam a dolgokat. Én egyáltalán nem ezt akartam. Néhány méterrel a hokisok társaságától sikerült csak elkapnom.
– Angel! Félreérted! – kiabáltam és a vállánál fogva megállítottam. – Én csak neked akarok jót. Nem akarom, hogy megsérülj, csak jó barátnő szeretnék lenni!
– Te soha nem leszel jó barátnő! – ordította az arcomba mérgesen. – Folyamatosan titkolózol és a hülye füzetedbe írsz le mindent ahelyett, hogy nekem mondanád el. Soha nem vagy ott, ha szükségem van rád! Alexander jobb barátom volt ebben a két hónapban, mint te egész életemben! Gyűlöllek! – Alig mondta ki az utolsó szót, de már el is viharzott. Éreztem a kíváncsi tekinteteket magam körül, akik minket fürkésztek, mert balhé szagot éreztek. Lassan elhomályosultak előttem a körvonalak. Egy helyben álltam, moccanni sem bírtam, csak néztem magam elé és vártam, hogy történjen valami. Akármi. Fel akartam ébredni, hogy kiderüljön, az egész csak egy álom. Egy borzasztó rémálom.
Angelina szavai még mindig ott visszhangoztak a fejemben. Te soha nem leszel jó barátnő!” Szorosan lehunytam a szememet. Soha nem vagy ott, ha szükségem van rád!” Az első könnycsepp kibuggyant a szememből és lassan folyt végig az arcomon. Alexander jobb barátom volt ebben a két hónapban, mint te egész életemben!” Nem tudtam elhinni, hogy ezt mondta. Soha életemben nem éreztem még akkora fájdalmat a mellkasomban, mint akkor. Ott állva az iskola udvarán egyedül a hidegben több száz emberrel magam körül. Soha nem voltam még annyira egyedül. Gyűlöllek!– ordította egy hang a fejemben. Hirtelen két kar fonódott körém és egy mellkasra vont. Ekkor tört el bennem a mécses és minden kizúdult belőle. A könnyeim ellepték a szememet és patakként folytak végig az arcomon és végezték az idegen kabátján.
– Én nem ezt akartam. – Belefúrtam az arcomat a mellkasba, olyan távolinak éreztem mindent.
– Tudom – szólalt meg az idegen Alexander hangján és a hajamat simogatta. Eltoltam magam tőle és a felnéztem rá.
– Én csak azt mondtam neki, amit te mondtál. Csak jót akartam neki, de most utál.
– Sajnálom. – Hideg kezeivel letörölte a könnyeimet, aztán hirtelen megjelent mellette Kyle is.
– Mi történt? – kérdezte.
– Összekaptak Angellel – felelte helyettem Alexander, hagyta, hogy átmenjek a szöszihez, aztán egy „Megkeresem.” mondattal elment.
A nap további részében próbáltam beszélni Angelinával, de minden egyes alkalommal pofátlanul ott hagyott és nem hagyta, hogy megmagyarázzam a dolgokat. Alexander is igyekezett beszélni a fejével, de hajthatatlan volt, bebeszélte magának, hogy önző módon meg akartam fosztani az egyetlen boldogságától és nem tágított. Ez teljesen rányomta a pecsétet az egész napomra, ezért csak a termemben ültem, ahol Kyle mindig meglátogatott, de azon kívül, hogy édes szavakkal biztatott és ölelgetett, nem sokat tudott tenni az ügy érdekében.
Nagy mázlimra Kyle a mai napon nagyon elfoglalt volt, ezért esély sem volt arra, hogy esetleg együtt lehessek vele, ezért már előre láttam, hogy a programom nem másból fog állni, mint az egyedül szenvedésből az ágyamon fetrengve. Nem akartam ezt. Már minden kezdett rendbe jönni, hogy mehetett minden tönkre egy nap alatt?
Éppen kimentem a kapun, hogy egyedül hazamenjek, amikor nagy meglepetésemre Alexander még ott állt a motorjának támaszkodva és valamin röhögött a haverjaival, majd mikor meglátott, ellökte magát és felém indult. Már rég nem kellett volna itt lennie, hiszen nem volt már több órája.
– Szia – köszönt. Egy biccentéssel viszonoztam. – Kyle mondta, hogy rengeteg elintéznivalója van mára, így nem tud veled lenni, ezért arra gondoltam, hogy akkor lehetnél velem. Elmegyünk Aniért az oviba, aztán az edzésre. Tudom, nem valami izgalmas program, de most csak ezzel szolgálhatok. Na, mit szólsz?
– Benne vagyok. – Először nem akartam belemenni, de úgy éreztem, ha csak hazamentem és sírtam volna, csak ismét befordultam volna, azt meg nem akartam.
– Remek. – Megragadta a csuklóm és a motorjához húzott, ahol feltette a nekem a saját sisakját, aztán felsegített a járműre és elindultunk. Már egyáltalán nem féltem a száguldástól, sőt jól esett, ahogy a szél süvített a fülemben.
Nem tartott sokáig, míg elértünk az óvodához, ahol megálltunk és bementünk az épületbe. Ahogy beléptem az ajtón, rögtön megcsapott a jóleső meleg és a gyerekek sikoltozásai. Alexander kinyitotta előttem a csoport ajtaját és udvariasan előreengedett, amit megköszöntem. A gyerekek, amint megláttak minket, szinte egy emberként ugrottak fel a játékoktól és szaladtak a srác köré. Mosolyogva figyeltem, ahogy nevetve rángatják beljebb és különböző játékokra próbálják rávenni.
– Jól van, jól van, mindjárt játszunk mindent – nyugtatta őket és rám emelte a tekintetét. Csak bólintottam, hogy nyugodtan menjen velük, én elleszek.
Leültem egy székre és onnan néztem, ahogy a kicsik megtámadják a kigyúrt srácot, aki eljátssza, hogy nem bír velük és tehetetlenül lerogy a földre. Nevetnem kellett a látványon, ahogy a gyerekek rámásznak, aztán sikoltozva igyekeznek megmenekülni, amikor a srác elkapja őket. Incselkedve léptek felé, aztán fújtak visszavonulót, volt, aki meglökte a kezét, majd elrohant, nehogy elkapja.
Szerettem Alexanderben, hogy ennyire jól kijött a kisgyerekekkel és nem esett nehezére játszani velük. Mindig megtalálta a közös hangot velük, éppen ezért imádták. Soha nem kérdeztem rá, de egyszerűen sütött róla, hogy ő is imádja őket.
A bambulásomból egy kislány húzott vissza egy lapot tartva felém.
– Rajzolsz nekem? – kérdezte vékonyka hangján és letette elém a lapot meg egy ceruzát.
– Hát, én nem igazán tudok rajzolni, de megpróbálhatom. – Kezembe vettem a ceruzát és a fehér lapra meredtem. Mégis mit rajzoljak? Esetlenül meredtem magam elé, aztán eszembe jutott az egyszerű babakocsi, amit még anya rajzolt nekem anno. Magabiztosan rajzoltam meg a két karikát, majd egy X-ben felhúztam belőlük két vonalat és firkantottam rá a tetejét. – Tessék – toltam a kislány elé, aki ránézett, aztán elrohant. Értetlenül néztem utána. Nem lett a legjobb babakocsi, de azért ennyire borzalmas sem volt.
Néhány perccel később pár színes ceruzával tért vissza és szó nélkül kezdte kiszínezni a rajzomat. Néztem, ahogy különböző színekkel fest, a vonalakat figyelmen kívül hagyva, ezért itt-ott túlment rajtuk.
– Most egy babát is.
Bizonytalanul vettem ismét a kezembe a ceruzát és húztam néhány vonalat. Soha nem voltam jó rajzoló, mindig csak a próbálkozásaim miatt kaptam meg a jó jegyet, de a rajzaim általában egész felismerhetőek voltak. Az akkori pólyásbabámmal is egészen meg voltam elégedve és látszólag a kislánynak sem volt semmi kivetnivalója benne.
Ő sem szólt bele a firkálgatásomba, ezért úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy narancssárgára színezze a baba arcát és csak mosolyogtam rajta. Nem sokkal később megjelent egy másik kisgyerek is rajzot kérve, amit színezhet. Szép lassan egyre többen lettek körülöttem a gyerekek és egyre több mindent kellett papírra vetnem.
Éppen egy kisautóval lettem kész, amikor magam mögé nézve megláttam Alexandert felettem állni kezében az újonnan beszerzett füzetemmel és vigyorgott. Hirtelen álltam fel és akartam kikapni a kezéből, de valószínűleg számíthatott rá, mert a magasba emelve olvasta tovább és lépett néhány lépést hátrébb.
– Szóval, rólam írogatsz – mosolygott és visszaadta. Mérgesen vettem el tőle és süllyesztettem a táskámba, ahonnan kivette. – Észrevettem, hogy mostanában egészen megkedveltél, de jó tudni, hogy nem csak képzeltem. Érdekes olvasni, hogy milyennek látsz – vigyorgott, mint a vadalma.
– Nem akartam, hogy elolvasd – sütöttem le a szememet. Zavarban voltam, amiért kiderült, hogy róla írok.
– Pedig majd még szeretném folytatni, kíváncsi vagyok, hogy végül az összehasonlításod mivel fog végződni. Vajon a szőke herceg fehér lovon a nyerőbb, vagy az álompasi lángcsóvás motoron? Bár nagyon úgy néz ki, hogy az utóbbi – vigyorgott.
– Egy motor hasznosabb – mosolyodtam el.
– Ezzel teljesen egyetértek.
Az edzés előtt hazavittük Annice-t és csak azután mentünk az arénába, ahol találkoztam Kyle-lal. Mosolyogva ölelt meg, aztán meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem, mint mindig, mikor mások előtt akarta ezt tenni. Utáltam, hogy mások szeme láttára akar csókkal köszönteni, ezért soha nem is engedtem neki. Az elején mérges volt ezért és teljesen ki volt akadva, de aztán megmagyaráztam neki, hogy miért nem szeretném, de azóta sem állt le vele. Néha volt, hogy egy-egy óvatlan pillanatban lopott pár csókot, de amint tehettem elkaptam a fejemet és csak akkor engedtem megint, ha már csak ketten voltunk. Nem sűrűn volt ilyen alkalom, ezért csak ritkán csattant el közöttünk olyan igazi csók, az is általában a szobám rejtekében.
A lelátón ülve figyeltem, ahogy az edzőjük nehezebbnél-nehezebb feladatokat végeztet el velük és már csak attól izomlázam lett, ha csak néztem őket. Az elején a székek között futották a köröket. Az egyik alkalommal Alexander kinyújtotta felém a kezét, ezért belecsaptam, amikor mellém ért, majd a többiek utánozták őt. Minden alkalommal mikor elfutottak mellettem, lepacsiztam az összes taggal, amitől a végén vörös lett a tenyerem, akkora erővel csapott bele némelyik.
Az edzés második fele a pályán történt, ezért teljesen kivonultam belőle és tényleg csak néztem őket. Egyedül voltam a gondolataimmal, amik egyre inkább csak Angelinára terelődtek. Elővettem a füzetemet és elkezdtem egy levelet írni neki, amiben mindent elmondtam. Bocsánatot kértem tőle mindenért, azért, hogy nem voltam jó barátnő, hogy titkolóztam és, hogy így kellett végződnie a barátságunknak. Őszintén, reménykedtem benne, hogy ez nem a vége, ezért a végén megemlítettem neki, hogy ha egyszer hajlandó lesz megbocsájtani nekem, én mindig ott leszek, hogy újrakezdhessük.
Mikor befejeztem, kitéptem a lapot és lementem a pálya széléhez. Kyle azonnal odajött hozzám, amint meglátott.
– Írtam Angelnek egy levelet, elmegyek, hogy odaadjam neki – mondtam.
– Majd írj, ha hazaértél, rendben? – Bólintottam, majd odahajolt hozzám egy búcsúcsókért, de elfordítottam a fejemet, ezért csak egy puszi lett belőle.
– Ha korábban végzel, majd nézz be – mondtam még, aztán elmentem.
Angelinával nem laktunk messze egymástól, ezért a levél bedobása után viszonylag hamar hazaértem. Este még Kyle meglátogatott és együtt filmeztünk.

Angelina továbbra sem akart beszélni velem, azt mondta Alexandernek, hogy szeretne egy kis időt gondolkodással tölteni, aztán elmondja, hogy döntött. Azelőtt soha nem voltunk rosszban, ezért kicsit fájt, hogy ennyire nehezére esett megbocsájtani nekem annyi idő után. Ennyire rossz barátnője voltam?
Iskola után Kyle elment egy haverjával kocsit venni. Engem is hívott, de igazság szerint semmi kedvem nem volt menni. Nem szerettem a kocsikat és nem akartam pótkerék sem lenni, hiszen nem nagyon tudtam volna hozzászólni a témához. Kyle megértette és megígérte, hogy én leszek az első, aki mehet majd vele.
Mivel aznap egy órával hamarabb végeztem, mint a többiek, ezért köszönés nélkül indultam haza az üres házba. Anyáék aznap sokáig dolgoztak, ezért teljesen egyedül lettem volna egészen estig. Semmi kedvem nem volt hozzá, ezért az utolsó lehetőségnél lefordultam az óvoda felé. Előző nap nagyon jól éreztem magam ott, ezért abban reménykedtem, hogy most sem lesz másképp. Meg egyébként is Alexander arra kért, hogy majd megint hagy olvashassa el, amit írtam. Így legalább meg tudom várni.
A gyerekek engem is lelkesen fogadtak és invitáltak játékba, én pedig készségesen mentem velük. Nagyon élveztem a játékokat; hol olvastam nekik, vagy magamtól meséltem, hol rajzoltattak, de még olyan is volt, hogy a lányok bevontak a babázásba. Egyedül Annice ült az egyik széken szomorúan az órát lesve. Alexander késett. Sokat.
– Nem tudod véletlenül, hogy Alex merre lehet? – jött oda hozzám az vörös hajú óvónő.
– Sajnos nem, már itt kéne lennie.
– Aninak is otthon kéne lennie már egy órája – utalt arra, hogy lejárt az idő, amit Annice az oviban tölthet.
– Értem. Esetleg lehet róla szó, hogy én vigyem haza?
– Felhívtam Amandát és mondtam, hogy nyugodtan rád bízhatja Anit és beleegyezett.
– Rendben. – Bólintottam és odamentem az asztalnál búslakodó kislányhoz. – Ani, most beszéltem az óvónénivel, ma én viszlek haza, rendben?
– És Alex?
– Vele majd otthon találkozunk, jó?
Aprót bólintott és elköszönve a barátaitól hagytuk el az óvoda területét. Szerencsére tudta az utat hazáig, mert őszintén nekem halvány lila fogalmam sem volt, hogy merre keressem az utcájukat.
A kislány csendben sétált mellettem, látszólag nagyon le volt törve az miatt, hogy a bátyja nem ment el érte. Fogalmam sem volt, hogy merre kószálhat Alexander, pedig igazán beolvastam volna neki. Hogy hagyhatta ott csak úgy a húgát?
– Itt vagyunk – szólalt meg hosszú ideje először és egy házra mutatott. Átlagos ház volt, téglakirakással és szürke tetővel. Nem volt kerítés, egy néhány méter hosszú járda vezetett az egyszerű, fából készült bejárati ajtóhoz. Annice benyúlt a lábtörlő alá és kinyitotta a kulccsal az ajtót és beengedett minket. Kíváncsian néztem körbe a házban. Rend és tisztaság uralkodott mindenhol, a falak fehérek voltak, a bútorok a helyükön. A nappali baloldalán egy lépcső vezetett fel az emeletre, mellette a falat rajzok és a kitűnő dolgozatok díszítették. Meglepetten néztem végig a dolgozatokon és bizonyítványokon, amik sokkal jobbak voltak, mint amit kinéztem volna Alexanderből.
Éppen az egyik általános iskolai eredményeit tartalmazó füzetet nézegettem, amikor az ajtó nyílásának zajára lettem figyelmes. Megfordultam a tengelyem körül és szembe találtam magam az elkerekedett szemű Alexanderrel. Ahogy végignéztem az arcán nekem is szétnyíltak a szemeim. A szemöldöke felszakadt és vékony csíkban folyt belőle a vér, míg bal szemén hatalmas lila monokli díszelgett. Benyálazta alsó ajkát, amin akkor vettem észre a repedést.
– Te meg mi a faszt keresel itt?

19 megjegyzés:

  1. Haliho :) nagyon szuper lett ez a resz is mint az osszes tobbi egyarant :) sajnaltam amikor Angel es Nica osszeveszett remelem minel elobb kibekulnek. Kyle nagyon aranyos Nicaval de nekem meg mindig Alex a nyero <3 A vege meg egyszeruen..nincsenek ra szavak..hogy voltal kepes itt abbahagyni :D annyira kivancsiva tettel hogy mi tortent Alexanderrel. Szegeny :( Nagyon varom a kovetkezo reszt csak igy tovabb :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Vanessa!

      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. :D
      Igyekszem most időben hozni a részt.
      Köszönök mindent! :)

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  2. Drága Mircsi!

    Mint ahogy ígértem itt is vagyok! :)
    Nos, hát, haragszom rád! Mindjárt bővebben kifejtem, miért is, de először.
    Észre vettem, hogy először tizenhetedik fejezetet írtál, utána tizenhatodika, ez szándékos lenne tán? :O
    De a lényegre is térek. Ki merészelte bántani Alexander-t? Megverek :D
    Nagyon tetszett a rész, úgy érzem, ideje volt már egy kis csajos drámának, és mint látom, a magasságot és ügyesen beépítetted. Komolyan nagyon tetszett. Klye, igen, khm. Nem. Egyszerűen, olyan érrzésem van vele kapcsolatban, hogy ő nem olyan, mint amilyennek mutatja magát. Tévedek?
    Majd kiderül, ezen felül, még mindig megkell zabálni a kislányt *.* és a többi gyerköcöt.
    Remélem, mihamarabb hozod a folytatást!
    Alexander forever :")

    Ölel;
    Amnestia Simon

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Amnestia!

      Köszönöm szépen, hogy szóltál, véletlenül úgy hagytam a címet, de már javítottam is.
      Hehe, ez majd kiderül és megverheted. :D
      Sajnos csak annyit mondhatok, hogy mint mindenre, erre is hamarosan fény derül. ^^
      A folytatás valószínűleg két hét múlva lesz olvasható, de ezt a Fejezetek menüpontban is megtalálod. :)

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  3. Kedves M. Mircsi!
    Már bocsánat, de nagyon nagyon mérges vagyok rád! Csak 2 mondat.... na mindegy. Pillanatnyi haragomat félretéve, imádom ahogy írsz, imádom a sztorit és imádom Alexandert is,❤❤ de ki merte megverni?! Én nem engedtem meg senkinek... mert, aki ujjat húz velem... na jó azzal nem lesz semmi, de mérges vagyok rá! Viszont szomorú is vagyok... kár, hogy Angel és Nica összevesztek. 😢Remélem, hogy azért kibékülnek.Valamint Kyle nekem még mindig nem szimpatikus,de hátha megkedvelem, viszont azt várom, hogy milyen kocsit fog venni. Még egyszer.... imádom a sztorit és..... ALEXANDER 4ever☺❤
    Ölel, Viki ☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Viki!

      Jaj, tudom, de muszáj volt így befejezni. Hát nem jobb így várni a következő fejezetre, mintha a végén minden kiderült volna? :D
      Köszönöm szépen a kommented. <3

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  4. Drága Mircsi!
    Hűha, ennél szebb ajándékot nem is kaphattunk volna tőled, igazán feldobtad a napom a friss résszel, ami igencsak eseménydús lett, ráadásul az eddigi kedvencemmé vált a váratlan befejezés miatt. Alex otthonát mindig lepukkantnak gondoltam, így örültem, hogy nem él olyan lepratanyán, mint a képzeletemben. Mivel az interjúban nem szívesen írt a családjáról, ezért már a húga is meglepett, akit annyira szeret. El sem tudom képzelni, mi történhetett, amiért megfeledkezett róla. Remélem, hogy nem lesz semmi komoly veszekedés, és hogy elnézést kér a durva kérdés miatt... Angel pedig. Ajj, be kellene látnia, hogy Alexnak igaza volt, Erik tényleg a lehető legrosszabb módon adta ki az útját, és ezt szintén tapasztalatból mondom. Nekem több hónapba tellett, mire rájöttem, hogy fel kellene adnom, ma van a második napja, hogy nem beszélek azzal a sráccal... nehéz, de nem kellene a barátnőjét hibáztatnia :(
    Alig várom a folytatást, nagyon imádlak és a történetet is <333
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Jaj, ennek nagyon örülök, remélem, hogy máskor is sikerül majd feldobnom a napodat egy-egy résszel. ^^
      Igazán sajnálom, hogy ezen kell keresztül menned. Szerencsére én még nem kerültem hasonló helyzetbe se, de el tudom képzeni, hogy mennyire rossz lehet. :/ Remélem, hogy minden rendbe jön majd!
      Én is imádlak! <33 ^^

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  5. Drága Mircsi!
    Több szempontból is sokkolt a fejezet, egyrészt természetesen Nica és Angel barátságának törése miatt, másrészt pedig abszolút nem tudom hova tenni a végén történteket... Kimondhatatlanul kíváncsivá tettél, úgyhogy azt hiszem, minden olvasó nevében mondhatom: izgatottan várjuk a következő fejezetet!! :D
    ~Cassie ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cassie!

      Próbálom időben hozni a fejezetet és remélem, hogy nem lesz majd csalódás. :D
      Köszönöm a kommented. ^^^

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  6. Szia Mircsi!<3
    Angelra nagyon haragszom, bár azt hiszem valamely részben érthető hogy megharagszik, hiszen lehet hogy ő neki is eszébe jutott már, és most hogy Nica említette, még jobban felerősödött benne ez az érzet hogy Eric csúnyán átvágja. De azt hiszem a legrosszabb barát, gyűlöllek, Alexander jobb... kijelentések enyhén szólva is túlzás. Attól hogy őrá hatalmas felismerés tört (ezt nem így van helyesen, egészen biztos) nem kellene a másik kedvét, napját, hetét elrontani. Nica egészen biztosan segített volna rajta.
    Kylet még mindig nagyon szeretem, és az hogy van hibája... Nincs olyan ember akinek nincs. Kyle se kivétel.
    Az hogy vissza ment az oviba igazán aranyos, és jó gondolat elterelés volt, más rész Alexanderrel is találkozhatott VOLNA.
    Alexanader húga, Annice annyira édes ( <3 ), én őszintén szólva Alexander otthonát pont ilyenek képzeltem el, gyönyörű, tiszta, rendezett. A jegyeken, bizonyítványokon meglepődtem, bár ha ez a történet elején lett volna azt mondanám áhh, vicc, biztos nem. De most már úgy érzem, nem akkora meglepetés, hiszen inni se iszik, és azon kívül hogy jégkorongos, mindeki kedvence, helyes, bandába tartozik, azt képzelnénk hogy hangos, bulizós, ivós fiú, akit a tanulás egyáltalán nem köt le. De Alexander nem ilyen ezek szerint, ami jó. Nagyon.
    Viszont negatívum a : " - Te meg mi a faszt keresel itt? " megszólalása volt, azért NA. De az hogy össze volt verve, jaj, édes Istenem! ( :'/ )
    Úgy félek hogy Kyle tette ezt, hiszen ráadásul múltkor azt válaszoltad amikor írtam hogy számomra seggre csapás túl könnyen volt kezelve, hogy lesz ennek még következménye. Na ha ez az, akkor jaj neked Kyle!
    Másik ötlet hogy esetleg az apja veri, mivel annyira nem akart beszélni a családról, lehet hogy ezért, ha igen akkor ezt nagyon nagyon sajnálom. ( :( )
    A következő fejezet 15.-én lesz? Most hogy így vissza álltunk az eredetibe, vagy 22.-e? (ne haragudj hogy most is és a múltkori fejezet alatt is megkérdeztelek de így a csúszás miatt nem tiszta)
    (Láttam hogy a fejezetek menüpontba 22.-e van írva de a szerint viszont ez a rész is csak jövőhéten lesz.)
    Ölel, Roro

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roro!

      Érdekes felvetések és vannak közötte nagyon jó megközelítések, de ezúttal nem szeretnék semmit sem kijavítani, vagy helyeselni, mert akkor már túlságosan közel járnál a megoldáshoz és nem lenne akkora meglepetés se neked, se azoknak, akik olvassák majd ezt a kommentet.
      Nagyon szépen köszönöm, hogy mindezt leírtad, olyan jó olvasni, hogy néhány ember fantáziáját megmozgatom a történettel és elgondolkodnak azon, hogy mi miért történhetett. :D

      Minden vissza fog állni az eredetibe, csak eddig még nem volt időm frissíteni a fejezetek menüpontot, de ennek a kommentnek az elküldése után mindenféleképpen javítom a dátumokat. :)

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
    2. Nem baj, én sem szeretném ha előre megtudnám, vagy bármiféle útmutatást kapnék, hogy mi a jó megközelítés, mi nem. Imádom végigizgulni a történeteket! :)<3
      Én köszönöm hogy írsz nekünk!

      Köszönöm a válaszod, és tényleg ne haragudj, csak ne volt tiszta.

      Ölel, és köszön mindent, Roro

      Törlés
  7. Hello, nemrég kezdtem el olvasni a blogod és imádom, azt is ahogy írsz ...♥♥... Erik szerintem is elég tapintatlanúl rázta le Angelt ... azt viszont sajnálom hogy félre értette Nica viselkedését pedig csak nem akarta hogy baja essen :/ Nem tudom hogy ki verte meg Alex-et de én is lecsapnám azt a gyereket .... viszont Alexnek az a kérdése elég durva volt ( inkább örültvol a hogy haza hozta a hugát !!!! ) de birtos van valami oka amiat hogy így viselkedett .... néha úgy viselkedik Nicaval mintha nem csak barátna ként tekintene rá legalább is szerintem :D Kyle nekem viszont elég gyanús, valamit tuti titkol Nica elől !!!! Remélem minél előbb szakitanak és össze A
    jön Alex-el !!!!♥ Alex forever !!!! Folytasd hamar !!!!!

    Ölel
    xoxo Tia ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Viki!

      Nagyon örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet a blog. :D
      Nagyon szépen köszönöm a kommentedet, hamarosan minden ki fog derülni. :)

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  8. Szia, nagyon szeretem a blogod! És ha minden igaz ma.... jön..... az új rész! :33 Már nagyon várom. Addig is itt egy kis meglepetés számodra. :) http://kis-tortenetek.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Réka!

      Nagyon szépen köszönöm! ^^

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  9. Az elején nekem szimpatikus volt a szöszi, de már akkor sem tetszett valami, most meg végkép. Szegény Nicának most szakad le az ég :/ Angelt is megértem valamilyen szinten, de N jót akart neki, mert így csak reménykedik a reménytelenben és így nem tud tovább lépni. Alex meg inkább örülhetne hogy hazavitték a hugát. Bár valami körülötte sem stimmel. Szerintem kezd érezni valamit Nica iránt, vagy ha nem is majd fog.... :D Bár még mindg szöszi fan vadok :) xD Nagyon jó rész lett! Így tovább! :) (Elnézést hogy nem kezdem úgy hogy "Kedves" de engem a pszihológusokra emlékeztet :/) Várom a kövi részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, egyáltalán nem kell így kezdeni, ha nem akarod. :D Akkor én sem írom. ^^
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a fejezet! És köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat. :D

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés