115! Elhiszitek ezt? :D Én csak alig. :DD Hihetetlen, hogy már ennyien összegyűltünk, álmomban sem reménykedtem ennyi olvasóban! Nagyon-nagyon boldog vagyok! ^-^
Nem szeretnék túl sokat hozzáfűzni a részhez, nagyon szerettem írni, habár nincs benne semmi izgalmas esemény, de szerintem némely részek aranyosak. :D Jó olvasást hozzá!
Ja, és ha valaki még nem tudná: FACEBOOK CSOPORT
Nem szeretnék túl sokat hozzáfűzni a részhez, nagyon szerettem írni, habár nincs benne semmi izgalmas esemény, de szerintem némely részek aranyosak. :D Jó olvasást hozzá!
Ja, és ha valaki még nem tudná: FACEBOOK CSOPORT
___________________________________________________________________________________________
Tizenötödik fejezet
„Az életnek csak akkor van értelme,
ha van kivel megosztani az érzéseinket..”
Paulo Coelho - Tizenegy percha van kivel megosztani az érzéseinket..”
Már korán reggel elkeseredetten forgolódtam az ágyamban és mérges voltam a világra. Miért kellett feltalálniuk az embereknek a szobafogságot?
Alexanderrel a kis játékunk után még beszélgettünk egy darabig,
aztán hazahozott. Anyuék dühös pillantásokkal figyelték minden
mozdulatomat a kanapén ülve és csak arra vártak, hogy
elkezdhessék a mondandójukat. Nem igazán díjazták, hogy tíz
helyett csak hajnali kettőre sikerült hazakeverednem, ezért
büntetésből egy egyhetes szobafogságot kaptam, ami annyit
jelentett, hogy nem tehettem ki a lábam a házból, csak abban az
esetben, amikor iskolába mentem, de amint vége volt az óráimnak,
haza kellett indulnom és bejelentenem, hogy megérkeztem. Normál
esetben az egész nem is zavart volna, hogyha nem akartam volna
szombaton elmenni a hokimeccsre, hogy találkozzak Kyle-lal. Beszélni
szerettem volna vele a történtekről, hogy ő mennyire gondolja
komolyan, vagy hogy valaha egy kicsit akarta-e, hogy legyen valami
közöttünk. Hiába mondogattam nekik, hogy muszáj elmennem, nem
érdekelte őket. Kétségbeesetten próbáltam megoldást találni a
problémára, de az utolsó esélyemet is elvették azzal, hogy
megfosztottak a telefonomtól és a laptopomtól, amik segítségével
még lett volna esélyem elérni a srácot. Fogalmam sem volt, hogy
mihez kellene kezdenem, rosszul éreztem magam amiatt, hogy csak arra
vagyok képes, hogy tehetetlenül forgolódjak az ágyamban. Ebben
még az sem segített, hogy az éjszakai kalandomnak köszönhetően
sikerült szert tennem egy elég komoly megfázásra, ezért
percenként kellett fújnom az orromat, megállás nélkül zúgott a
fejem, hangom alig volt és folyamatosan gyötört a köhögés. Az
arcomat belefúrtam a párnámba, a számon át vettem a levegőt és
vártam, hogy végre vége legyen a hétvégének, meggyógyuljak és
találkozzak Kyle-lal, Angelinával és Alexanderrel.
Már éppen az álomvilág és a valóság között jártam, amikor
arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet kiabálja. Értetlenül
tápászkodtam fel és mentem az ablakomhoz. Anya állt kint az
udvaron, miközben egy szőke sráccal rikoltozott, akit látszólag
hidegen hagyott a dolog, mert ahelyett, hogy reagált volna, az én
nevemet üvöltötte, majd mikor meglátott, abbahagyta és integetni
kezdett. Egy mosoly költözött az arcomra, gyorsan kinyitottam az
ablakot, mire anya csak még mérgesebb lett.
– Veronica Miracle! Azonnal csukd vissza az ablakot! Még jobban
meg akarsz fázni? – szólt rám, de figyelmen kívül hagytam és
a szöszire figyeltem.
– Sajnálom, Ronnie! – ordította. – Ne haragudj a tegnapiért!
Kérlek, bocsáss meg! Meg tu...
– Na ebből elég legyen! – érkezett meg apa is és látszólag
nem tetszett neki a helyzet. Kyle hirtelen megdermedt és nem tudott
mit kezdeni magával, ezért hagyta, hogy apa megragadja a grabancát
és elkezdte kifelé ráncigálni a kertből. Habár a szöszi jóval
erősebb volt apánál, hagyta magát, de a szemét nem vette le
rólam. Szerettem volna tudatni vele, hogy már nem haragszom, de a
hangom nem engedte. Hiába köszörültem meg a torkom többször is,
olyan hangosan nem tudtam megszólalni, hogy hallhassa. Utolsó
kétségbeesésemben egy szívecskét formáltam a kezemmel és azt
mutattam fel neki. Láttam, ahogy egy megkönnyebbült vigyor kúszik
az arcára, egy pillanatra megtorpan, ezzel apát is megállásra
késztetve, majd felmutatja ő is a szívét. Az én arcomat is egy
levakarhatatlan mosoly vette hatalma alá és úgy néztem, ahogy apa
egy erőset ránt a szöszin, mire ő elkapja tekintetét rólam,
majd engedelmesen követi őt. Anya fejcsóválva állt a fa alatt,
de észrevettem, hogy a szája felfelé görbül, ami kicsit megnyugtatott és újra
reménykedtem benne, hogy nem fogja meghosszabbítani a büntetésemet.
Az ablakot becsukva visszamásztam az ágyamba és fülig érő
vigyorra öleltem át a párnámat. Alexandernek nem volt igaza. Én
igenis hiszem, hogy létezik még olyan fiú, aki küzd értem,
akinek nem csak egy újabb vagyok. Hiszem, hogy létezik még szőke
herceg fehér lovon.
Merengésemet az ajtóm nyitódása szakította félbe, mire
odakaptam a tekintetemet. Elkerekedett szemekkel néztem, ahogy a
szőke srác rám mosolyogva belép a szobámba, majd becsukja maga
mögött a bejáratot. Az első gondolatom azt volt, hogy a nyakába
ugrok és elmondom neki, hogy mennyire örülök, hogy eljött, mert
ez azt jelenti, hogy még is jelentek neki valamit. Aztán rájöttem,
hogy a fehér, rózsaszín pöttyös pizsamámban vagyok, nem éppen
a legszebb állapotomban, ezért az első tervem helyett inkább
magamra húztam a takarómat. Hallottam, hogy Kyle léptei egyre
közelebb érnek, majd lesüpped a súlya alatt az ágy.
– Most miért bújsz el? – csúsztatta kezét a paplanom alá és
kicsit megemelte, hogy bekukkanthasson a bunkerembe.
– Mert nem vagyok olyan állapotban – húztam vissza a takarómat.
– Nem túl biztató a hangod. Beteg vagy?
– Igen, meg vagyok fázva – feleltem. – Nincs rajtam smink,
kócos a hajam és még ráadásul pizsamában is vagyok, úgyhogy
jobb, ha elmész.
Felnevetett.
– Végre sikerült kiharcolnom a szüleidnél, hogy beszélhessek veled néhány percet, nem fogok elmenni csak azért, mert nem jól áll a hajad. Meg egyébként is, biztos vagyok benne, hogy neked a kócos haj is jól áll.
– Végre sikerült kiharcolnom a szüleidnél, hogy beszélhessek veled néhány percet, nem fogok elmenni csak azért, mert nem jól áll a hajad. Meg egyébként is, biztos vagyok benne, hogy neked a kócos haj is jól áll.
Olyan édesen hívogatott, hogy egy idő után beadtam a derekam és
szép lassan leemeltem magamról a takarót. Figyeltem Kyle
reakcióját, de ahelyett, hogy elborzadt volna egy édes mosolyra
húzta az ajkait.
– Na látod, megmondtam én, hogy te így is szép vagy.
– Ezt csak úgy mondod – ültem fel az ágyon. – Tudom, hogy
rémesen nézek ki.
– Nem kéne vitatkoznod velem, mert nem fog visszajönni a hangod –
dorgált meg kedvesen. Durcásan néztem rá, ő pedig közelebb
csúszott hozzám és megölelt. Az arcomat belefúrtam a pulcsijába,
már hiányzott a közelsége. Az orrom teljesen be volt dugulva és
levegőt is alig kaptam rajta, ezért legnagyobb bánatomra nem
érezhettem az illatát. Hirtelen feltörtek belőlem az elfojtott
köhögések, ezért eltávolodtam tőle. – Sajnálom, az én
hibám, hogy megfáztál. Alex mesélte, hogy egy órát vártál rám
kint a hidegben – nézett rám bocsánatkérően.
– És még mit mesélt? – kérdeztem ijedten, de a végébe
beleköhögtem.
– Ne aggódj, nem mondott semmit – mondta, de látszott
rajta, hogy igazából jobban örült volna, ha mondott volna. –
Szerinte majd úgy is beavatsz, ha akarsz.
Csak egy bólintással reagáltam rá, pedig tudtam, hogy igazából
azt szeretné, ha kitálalnék az estéről, de jelenleg nem éreztem
úgy, hogy meg akarnám tenni. Inkább visszafeküdtem az ágyamba, a
keze után nyúltam, és összekulcsoltam az ujjainkat.
– Megértelek – suttogta. – Azok után, amit tegnap csináltam,
én sem bíznék magamban.
Még nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor az ajtó
kinyílt és apa lépett be rajta.
– Lejárt az idő – mondta Kyle-ra nézve.
– Még kaphatok pár percet? Csak megmagyaráznék valamit –
kérlelte apát, aki először visszakozott, de végül beleegyezett
és újra egyedül hagyott minket. A szöszi lefeküdt mellém és
nyomott egy puszit az arcomra. – Hiányoztál. Amikor felébredtem
és eszembe jutott, hogy mi történt, nagyon megijedtem. Azt hittem,
hogy nem fogsz megbocsájtani – tette óvatosan kezét az arcomra
és hüvelykujjával simogatott. – Megígérem, hogy soha többet
nem csinálok ilyet. Tudom, kicsit sokáig tartott, de rájöttem,
hogy sokkal fontosabb vagy nekem, mint hittem és nem akarlak
elveszíteni a hülyeségeim miatt – monda miközben végig a
szemembe nézett. – Alexander elmondta, hogy megemlítette neked a
gyengémet. Igaza van, nem vagyok valami kitartó – Egy szomorkás
mosoly költözött az arcára. – De ezúttal az leszek. Esküszöm
– súgta. Arcával kicsit közelebb kúszott az enyémhez és
homlokunkat egymásnak döntötte. Megszeppenve néztem rá, zavarba
hozott a közelsége.
– Mit csinálsz? – kérdeztem, de kételkedtem benne, hogy
egyáltalán jött ki hang a torkomon.
– Semmit – lehelte alig hallhatóan. Pillantását a szememről a
számra vezette, majd ajkaival megérintette, de mielőtt még többet
tehetett volna, felültem, hogy elkerüljem, amit tenni akart.
Döbbenten nézett fel rám, aztán arca bűnbánóvá változott és
feltornázta magát mellém. – Sajnálom.
– Semmi baj, csak beteg vagyok. Nem akarom, hogy elkapd –
mosolyogtam rá és közelebb csúszva hozzá a vállára hajtottam a
fejem.
– Kemény fából faragtak, nem kapnám el – ölelt át.
– Ha nem haragszol, nem kockáztatnék – bújtam oda hozzá és
lehunyt szemmel pihentem a mellkasán, miközben ő a hajamat
simogatta és néha nyomott rá egy-egy apróbb puszit. Kellemes
érzés volt a karjaiban tudni magamat. Azt kívántam, hogy bárcsak
ne érne véget, de hála a büntetésemnek, apa másodszorra is
megzavart minket. Kissé szomorúan bújtam ki a srác öleléséből,
aki vigasztalásul adott egy csókot az arcomra, aztán felállt.
– Lehet, hogy szimpatikus vagy, – állította meg apa Kyle-t az ajtóban, mielőtt kimehetett volna – de azért el a kezekkel a lányomtól, mert bajok lesznek, értve vagyok? – kérdezte komolyan.
– Értettem – felelte határozottan, majd apa kíséretével távozott.
– Lehet, hogy szimpatikus vagy, – állította meg apa Kyle-t az ajtóban, mielőtt kimehetett volna – de azért el a kezekkel a lányomtól, mert bajok lesznek, értve vagyok? – kérdezte komolyan.
– Értettem – felelte határozottan, majd apa kíséretével távozott.
Az ágyamból kimászva a füzetemet kezdtem keresgélni a táskámban,
amit múlt éjjel magammal vittem. Közben a fejemben elkezdtem
összeszedni a gondolataimat, amiket majd papírra terveztem vetni.
Először nem igazán tudtam, hogy pontosan mit is szeretnék leírni,
de amint eszembe jutott a beszélgetésem Alexanderrel, már nem volt
kétség. Az ágyamon ülve ölembe fogtam a füzetemet és a címen
töprengtem, majd felfirkantottam a lap első sorának közepére
azt, amelyiket elfogadhatónak találtam: Az
álarc mögött.
Az egész hétvégém magányosan telt egyedül a szobámban, ahonnan
szinte egyszer sem tehettem ki a lábam, hiszen a betegségem az idő
teltével nem igazán akart javulni, ezért anya komolyabb kezelésbe
kezdett. Megtiltotta, hogy felkeljek az ágyamból és folyamatosan
teával és gyógyszerekkel tömött, míg végül már csak azért
is lejjebb ment a lázam és alább hagyott a fejfájásom, hogy
megszabaduljak tőle.
Hétfő reggel majd kicsattantam örömömben, hogy végre
elhagyhattam a házat és találkozhattam a többiekkel. A vigyorom
levakarhatatlan volt, ami anyának is azonnal szemet szúrt és nem
tudta szó nélkül hagyni.
– Mi ez a nagy vidámság? – nézett rajtam végig és rá is
átragadt a mosolyom. – És milyen csinos ma valaki – tette hozzá
az öltözékemre utalva, amit a lenge, egyszerű pulcsi helyett most
egy kötött, kicsit téliesebb hangulatú pulóver alkotott, rajta
egy barna, fodros sállal és egy rám nem jellemző szűk szárú
farmernadrággal.
– Tényleg? – kérdeztem vissza kicsit bizonytalanul és tettem
egy teljes fordulatot, hogy minden irányból megnézhessen.
– Biztos vagyok benne, hogy a srácok nyálcsorgatva néznek majd
utánad. Csodásan nézel ki – küldött felém egy biztató
mosolyt, aztán a kezembe nyomta az uzsonnámat és utamra engedett.
Sajnos telefonomat azóta sem kaphattam vissza, ezért csak
reménykedni tudtam, hogy Angelina számít az érkezésemre, így
várni fog rám a kereszteződésnél és nem megy el nélkülem.
Szerencsémre a lány ott állt a villanyoszlop mellett egyik lábáról
a másikra támaszkodva, majd amint meglátott elém sietett és
köszönésképen szorosan magához ölelt.
– Jaj, tudod, hogy megijesztettél pénteken? – tolt el magától.
– Azt hittem, hogy valami bajod esett, ezért nem hívsz, vagy Kyle
valami olyanra vett rá, ami még túl korai lenne, annyira aggódtam
– hadarta el gyorsan, aztán ismét megölelt.
– Jól vagyok – viszonoztam az ölelését. –
Sajnálom, hogy aggódnod kellett.
– Semmi baj, csak máskor ne csinálj ilyet! – emelte fel
fenyegetően a mutatóujját. – Na, de mindegy is, inkább mesélj!
Mi volt? Remélem, hogy Kyle semmire nem kényszerített rá!
– Hát, igazából Kyle aznap nem jött el – vallottam be, mire
értetlenül meredt rám, én meg fülig érő szájjal belekezdtem a mesélésbe.
Mindent elmondtam neki szóról szóra, egyedül Alexander
vallomását hagytam ki, hiszen az nem olyan dolog volt, amit
megoszthattam volna vele. Figyelmesen végig hallgatott és közben
végig ott virított az arcán egy számomra ismeretlen vigyor, amit
nem tudtam hová tenni.
– Hé, csajok! – zökkentett ki a beszélésből egy kiáltás
mögülünk éppen, mikor beléptünk volna az iskola kapuján, aztán
egy ismerős alak furakodott be kettőnk közé és teljesen
természetesen tette kezeit a vállainkra. – Mentsetek meg egy
szerelmi vallomástól, kérlek – nézett ránk könyörögve, mire
Angel rosszallóan megrázta a fejét.
– Akkor majd máskor elmeséled – fordult felém a szőke lány
egy halvány mosollyal az arcán és hagytuk, hogy a srác velünk
folytassa az utat.
– Otthagytad szegény lányt? – kérdeztem felpillantva rá, ő
pedig felsóhajtott.
– Tudom, hogy még mindig azt hiszed, élvezem kikosarazni a
lányokat, de még mindig tévedsz. Egyáltalán nem szeretem ezt
csinálni, ezért ha tehetem, inkább elkerülöm az ilyen
helyzeteket – magyarázta. – Egyébként Kyle mesélte, hogy
lebetegedtél és szobafogságot kaptál. Sajnálom, hogy így
történt – mondta, miközben összepacsizott egy fiúval, aki
szembe jött velünk. – Már jobban vagy?
– Igen, hála anyának és a módszereinek, bár még fújom az
orrom és a hangom sem a régi.
– Ronnie! – hallottam a már egészen megszokott új becenevemet,
majd két kar hátulról átölelte a derekamat és éreztem, ahogy a
hátam egy széles mellkasnak ütközik. – Végre megvagy –
nyomott egy puszit az arcomra, mire mosolyogva felnéztem rá. Kezet
fogott Alexanderrel és köszönésképen biccentett Angelina felé,
aztán ismét rám fordította figyelmét. – Hívtalak reggel, de
nem vetted fel a telefont.
– Büntetésben vagyok – fordultam meg a karjaiban és
megöleltem. – Nincs telefonom.
– Ja, igen, persze – húzta el a száját. – Pedig úgy
terveztem, hogy ma elviszlek valahová munka helyett.
Fájdalmasan felnyögtem és arcomat belefúrtam a kabátjába. –
Így is kész kínszenvedés a szobafogság, miért rontod el még
jobban?
– Jaj, ne haragudj, nem akartam – nevetett fel, majd megfogta a
kezemet és bementünk az iskola épületében, hogy lehetőleg ne
rosszabbodjon az állapotom. Útközben folyamatosan azt ecseteltem
neki, hogy mennyire rossz volt a hétvégém, hogy mennyire szerettem
volna, ha ott marad még egy kicsit, vagy legalább telefonon
megerősít abban, hogy ami történt, nem csak lázálom volt. Kyle
vigyorogva hallgatta a szenvedésemet és cseppet sem látszott az
arcán, hogy zavarná a panaszkodásom, sőt, talán még tetszett is
neki, hogy ezt mind megosztom vele. Nekem is jólesett a folyamatos
fecsegés és, hogy ő meghallgat, ezért néhány mondat után nem
álltam le, részletesen elmagyaráztam neki, hogy milyen különös
és szokatlan érzés volt minden egyes alkalommal, mikor eszembe
jutott, azt tapasztalni, hogy a szívem legszívesebben kiszakadna a
helyéről.
– Te is nagyon hiányoztál nekem – ajándékozott meg egy újabb
puszival. – Nem lehet valahogy kijátszani a szüleidet? Tudom,
ezért a mondatért egy életre megutálnának, ha tudnák, de akkor
is, nem fair, hogy pont most büntetnek meg.
– Hát, igazából az vezetékes telefonon kell felhívnom őket,
hogy megérkeztem, de akár téged is hívhatlak rajta –
töprengtem.
– Hmm... egy igazi rosszkislány veszett el benned – fordított
szembe magával és homlokát az enyémnek döntötte. – Kapok
végre egy csókot? – kérdezte egy pimasz vigyorral.
– Még beteg vagyok – feleltem, mire lebiggyesztette az alsó
ajkát és könyörögve nézett rám. Két kezemet az arcára
vezettem, ő pedig közelebb húzott magához a derekamnál fogva
úgy, hogy testünk összeért. Gyönyörű kék szemeiben teljesen
elvesztem, megigézett pillantásával. Észre sem vettem, hogy arca
közelebb került az enyémhez, egészen addig, míg orrával meg nem
érintett. Enyhén elfordítottam a fejemet és egy lágy csókot
leheltem a szája mellé. Éreztem, ahogy elvigyorodik, amitől
rögtön elszállt a bátorságom és elpirulva rejtettem arcomat a
kabátjába. Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy az érzéseimet
ilyen szinten kinyilvánítsam, ezért érthető, hogy zavarba
jöttem.
– Csak nem zavarba jöttünk? – emelte meg az államat. –
Hihetetlen, hogy mennyire aranyos tudsz lenni, mikor elpirulsz.
– Ne piszkálj! – toltam el a kezét.
– Sajnálom, de túlságosan szeretlek zavarba hozni ahhoz, hogy
leálljak vele – nevetett fel, én pedig mérgesen néztem rá.
– Alexander Armstrong! Mégis mit képzelsz te magadról? – A
hangomtól zengett az egész folyosó, de szinte már senki nem kapta
fel a fejét, hiszen egy hét alatt már megszokhatták, hogy vagy én
üvöltöm a srác nevét torkom szakadtából vagy ő az enyémet.
Az elején még csak ártatlan kis játék volt az egész, néha mikor nem
figyeltem belém csípett, vagy megijesztett, amiket előszeretettel
viszonoztam, de aztán egyre durvább dolgokat kezdett csinálni. Nem
sokkal a hét legutóbbi esete előtt az jutott az eszébe, hogy
felrázza a szénsavas üdítőmet. Természetesen fogalmam sem volt
róla, hogy ilyen dolog az eszébe juthat, ezért gyanútlanul vettem
a markomba a kupakot és kezdtem lecsavarni az üvegről, ennek
következtében pedig a tartalmának fele kiáramlott belőle és egy
méteres körzetben mindent lefröcskölt. Döbbenten pislogtam
párat, aztán meghallottam az ismerős röhögést az ajtóban, mire
mérgemben felpattantam a helyemről és a jól szórakozó srácra
öntöttem a maradék vizet, akinek meglepettségtől elállt a
szava. Egy darabig csendben meredtünk magunk elé, majd ahogy
találkozott a tekintetünk egyszerre kitört belőlünk a nevetés.
Szerencsére mindketten tudtunk magunknak váltásruhát szerezni,
ezért az én javuló megfázásom sem esett vissza a régi
állapotába és Alexander sem tett szert egyre.
Ám a mostani húzásával már túlzásba esett és egyáltalán nem
tartottam viccesnek. Nem csak azért, mert alapvetően elég prűd
vagyok és nem viselem jól a fiúk ilyesfajta véleménykifejtésüket,
de egyébként sem csinálunk ilyet a haverunk barátnőjével.
Mérgesen néztem rá, ő pedig egy szemtelen mosollyal állta a
tekintetemet.
– Már megint mit műveltetek? – rázta meg a fejét Kyle
jót derülve rajtunk.
– Ez a bunkó barom szemérmetlenül rácsapott a fenekemre! –
mutattam rá és komolyan dühös voltam.
– Hogy mit csináltál? – kerekedett ki a szöszi szeme, mire
Alexander csak védekezően felemelte a kezét. – Azt még elnézem,
hogy a barátnőmmel szórakozol, de azért ez már mégis csak sok!
– Meg sem várta a srác magyarázkodását, neki ugrott és
belökte a termünkbe, ahol aztán hatalmas csattanással bevágódott
az ajtó. Angelinával megnémulva álltunk és próbáltuk felfogni
a helyzetet, majd szinte egyszerre siettünk az ajtóhoz, hogy
megállítsuk a fiúkat. A helyiségből ahelyett, hogy verekedés
hangja szűrődött volna ki és a földön fetrengve találtunk
volna rájuk, meggörnyedve röhögtek.
– Te komolyan rávágtál a seggére? – kérdezte fuldokolva
Kyle.
– Komolyan.
– Ez kész!
Nem hittem el, hogy még Kyle is képes volt nevetni, és nem védett meg. Pedig Alexander tényleg megérdemelte volna, hogy
valaki helyre rázza és rájöjjön, hogy nem tehet meg mindent,
amit csak akar csak azért, mert ő a nagy Alexander Armstrong.
Megalázottnak éreztem magam amiért képes volt ilyen csúnyán elbánni velem és mindenki szeme láttára ilyet tenni. Nem volt
joga hozzá. Dühösen mentem oda hozzá, majd mikor meglátott egy
idegesítő vigyorba fojtotta a röhögését. Megemeltem a kezemet
és egy hatalmas csattanással találkozott az arcával, mire
hirtelen a szöszi is abbahagyta a nevetést és mindenki hitetlenül
meredt rám, majd néhány pillanattal később Kyle megint kitört.
Éreztem a karjait a csípőm köré fonódni.
– Imádlak – mondta és belecsókolt a nyakhajlatomba, amit
szabadon hagyott a kivágott nyakú pulcsim. – Megérdemelted,
Alex, ilyet csak én csinálhatok – csúsztatta a tenyerét a
fenekemre.
Még nem voltam hozzászokva Kyle minden érintéséhez, ezért volt,
hogy összerezzentem vagy nemes egyszerűséggel ellöktem a kezét,
amin ő mindig jókat szórakozott, amitől én ismét zavarban
éreztem magam. A hetek alatt mindig próbált egy kicsit közelebb
édesgetni magához, hogy szép lassan lebontsa a falat, amit magam
köré húztam és sokkal felszabadultabban érezzem magam mellette.
Mindig türelmes volt velem, ha valamit élből elutasítottam, egy
darabig felhagyott vele, majd újra próbálkozott és soha nem
szólt, ha valami sokáig tartott, míg megszoktam.
– Beszélgettem Alexszel – jelentette be hirtelen Angelina, mikor
átnyújtotta nekem a húsos szendvicsét, amit elcserélt az én
salátásomra.
– Tudom, sokat szoktál vele beszélgetni. – Nem értettem, ezt
miért kellett így bejelentenie, hiszen tényleg sokat szokott vele
beszélgetni, ahogy én is, Kyle is és még rajtunk kívül egy
csomó mindenki.
– Jó, de ez más volt – sütötte le a szemét zavartan, mire
nekem elkerekedett a szemem.
– Te megint beleestél Alexanderbe? – kérdeztem talán a
kelleténél kicsit hangosabban, mert többen felénk kapták a
tekintetüket a teremben. A gondolattól egy mosoly költözött az
arcomra és már láttam magam előtt, ahogy négyen elmegyünk közös
randira, ahol ők ketten gátlástalanul csókolóznak mellettünk,
míg én félénken Kyle-hoz bújok és csendben nevetgélünk. Régen
talán élve eltemettem volna Alexandert, ha megtudtam volna, hogy ők
egy párt alkotnak, de most elképzelni sem tudtam volna jobb
partnert Angel számára. Már ismertem az igazi oldalát, ezért
biztos voltam benne, hogy jól bánt volna vele és mindent megadott
volna neki.
– Jaj, dehogy! – rombolta le a képet a fejemben egy legyintés
kíséretében. – Csak látta, ahogy Erik után epekedem, ezért
elmondta a véleményét, hogy szerinte mindenképpen meg kéne
próbálnom szerelmet vallani neki, mert ha nem teszem, az sokkal
jobban fog fájni, mintha visszautasít vagy összejövünk, de nem
tart sokáig a kapcsolatunk – magyarázta. – És azt hiszem, hogy
igaza van, ezért szerelmet fogok vallani neki. Méghozzá most
rögtön! – ugrott le a padomról eltökélten. Büszke voltam rá,
amiért ilyen bátor elhatározásra jutott. Segítettem is neki
megtalálni a srácot, aki éppen biológia órára készült Kyle-al
és Alexanderrel egy teremben. Még az ajtóban megszorítottam Angel
kezét és sok sikert kívántam neki, aztán útjára engedtem, ami
egyenesen a szőke srác irányába vezette, de az utolsó
pillanatban megváltoztatta és inkább Alexander padjára ült fel,
aki mosolyogva fogadta. Csalódottan sóhajtottam egyet, majd inkább
lassan odasettengtem a barátom háta mögé és mielőtt
észrevehetett volna, gyorsan befogtam a szemét. Kezével
beterítette az enyémet, aztán lassan elkezdett végigtapogatni a
karomon, hátha abból rájön, ki vagyok.
– Őőő... Angel? – kérdezte, mire óvatosan jobbra-balra
kezdtem mozgatni a fejét, miközben folyamatosan vigyorogtam. –
Akkor... Emily? – Megint megismételtem a mozdulatot és ezzel
együtt a mosolyom is letörlődött az arcomról. – Emma?
Beatrice? – Válasz helyett csak lecsúsztattam a karom a nyakára
és az államat a vállára hajtottam.
– Csak én vagyok az – suttogtam halkan. Fájt, hogy még csak
eszébe sem jutott a nevem. Meg egyébként is, mi ez a sok lány
név?
– Ó, Ronnie – lepődött meg. – Hát, te?
– Kik ezek a lányok? – egyenesedtem ki és lenéztem rá, amire
csak egy mosollyal reagált és felállt a székéről, hogy
átölelhessen.
– Édes vagy, mikor féltékenykedsz – puszilt meg. – De semmi
okod rá, nekem te vagy az egyetlen. Végig tudtam, hogy te vagy,
csak vicceltem.
Mérgesen belebokszoltam a mellkasába, amivel csak azt értem el,
hogy felnevetett, aztán visszaült a helyére és belehúzott az
ölébe. Durcásan karba tettem a kezemet és direkt nem adtam neki
én is egy puszit, pedig tudtam, hogy szereti.
– Nem szép dolog, hogy a szinglik előtt csináltok ilyeneket –
szólt oda Angel és szúrós pillantással méregetett. Válaszképpen
csak Erik irányába emeltem az ujjamat és másik kezemen
felmutattam a hüvelykujjamat. Leszállt a hokis srác padjáról és
magabiztos léptekkel indult meg Erikhez, aki éppen valami újságot
olvasott. Keresztbe tettem az ujjaimat, Kyle pedig megfogta a
kezemet, a szájához emelve egy csókot lehet rá, és a távolból
szurkoltunk a lánynak.
Kedves M. Mircsi!
VálaszTörlésElőször is: VÍÍÍ! Enyém az első komi! :-)
Másodjára: Imádtam!! De én jobban szeretem Alexandert, mint Kyle-t... Remélem nem vagyok egyedül :-) Szóval nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy a következő részben több Alexander lesz ;) De a "fenékre csapós" rész a kedvencem... :-D Várom a kövi részt
Viki ;)
Kedves Viki!
TörlésNem, egyáltalán nem vagy egyedül! :D Néha sajnálom is szegény Kylet, amikor írják, hogy nem szeretik. Pedig ooolyan cuki. :') Még nem igazán tudom, hogyan fog kijönni a következő fejezet, de nagy valószínűséggel a következőben vagy az azutániban már jóval több szerepe lesz. :D
Ölel,
M. Mircsi
Kedves M. Mircsi!
VálaszTörlésEgyszerüen fantasztikus ez a rèsz
Söt! Az egèsz törtènet az! Egydzerüen.... Awwww! :)
Várom a folytatást!
Puszil : Maddie :*
Kedves Maddie!
TörlésJaj, de boldog vagyok, hogy tetszett! ^^ Annyira jól esik hallani, hogy sikerült elérnem, amit akartam. :")
Ölel,
M. Mircsi
Kedves M.Mircsi
VálaszTörlés1. Nem tudom hogy..... de te isteni,ismétlem ISTENI részt írtál ismételten. (Tehetség kérdése)
2. Kyle párti vagyok és tényleg aranyos volt az a rész mikor a kertbôl ordítozta a nevét. Csak nekem jut eszembe a Rómeó és Júlia egyik része? "Ronnie,Ronnie" xD
3.Eddig is már szerda óta lesegettem és be voltam zsongva és kezdôdik elôrôl. :) Kétség kívül benne vagy a top20 kedvenc bloggereim között és azon belül is a dobogós helyen :) Várom a kövi részt! :)
Kedves Ange! (Bocsi, ha ezt nem szereted :D)
Törlés1. Istenem! Mindjárt sírok. :"D Köszönöm. <3
2. Végre valaki Kyle-os! ^^ Tényleg, ez eszembe sem jutott, de most hogy mondod... igazad van. :D
3. A következő fejezetet sajnos csak két hét múlva tudom hozni a suli miatt. Egy hét alatt szinte lehetetlen megírni egy ilyen minőségű és terjedelmű fejezetet az én időbeosztásommal. :/ De remélem, ezzel nem kedvtelenítettelek el a várakozástól. Juj, ezt annyira jó hallani! <3 Igyekszem majd megtartani a helyem a listádon! :D
Ölel,
M. Mircsi
Drága Mircsi!
VálaszTörlésFantasztikus lett ez a rész!! Fejezetről fejezetre egyre jobban imádom^^ Én nem tudom eldönteni, hogy Kyle-t szeressem jobban, vagy Alexandert. Egyszer az előbbit, egyszer az utóbbit imádom jobban, épp ezért borzasztó kíváncsi vagyok, hogyan is alakul a folytatás. Továbbra is hűséges olvasód,
Rose❤
Drága Rose!
TörlésKöszönöm, próbálkoztam. ^^ Én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy végül ki mellett fogsz megállapodni. :D
Ölel,
M. Mircsi
Kedves Mircsi,
VálaszTörlésImádtam (megint), fantasztikus rész lett, talán az egyik kedvencem ha lehet ilyet mondani mivel az összeset imádtam. Kiváncsi vagyok mi lesz a következő részben, nagyon szurkolok Angelnek.
Én szeretem Kylet,úgyhogy remélem a következő részekben ugyanilyen aranyos lesz és sok szerepet fog kapni. Viszont Alexander is egyre és egyre szimpibb,úgyhogy kiváncsi leszek mi fog kisülni belőle.
Nagyon várom a következő részt.❤
Ölel,
K
Kedves K!
TörlésIgazán? Pedig én komolyan azt hittem, hogy unalmasnak fogjátok tartani, mert igazándiból nem történt semmilyen fordulat, meg ilyesmi, és a tapasztalatok szerint az olvasók 90%-a az ilyen részeket szeretik. De örülök, hogy nekem ilyen olvasóim vannak! ^^
Kyle-ból egy darabig nem lesz hiány. :D
Ölel,
M. Mircs
Kedves Mircsi!
VálaszTörlésA fejezetet már vasárnap elolvastam de úgy igazán csak most szántam rá magam arra, hogy írjak neked egy megjegyzést. Ezt is csak azért mert tudom, hogy egy írónak fontosak a visszajelzések na meg mivel pozitív véleménnyel vagyok erről a részről is valószínűleg örömöt is szerezhet neked ezt a komment. :) Ezért pedig megéri megírni.
Szóval kezdjük azzal, hogy nagyszerű volt. Valahogy képes vagy úgy írni, hogy ne hagyjam abba az olvasást. Mindig izgatottan várom az új fejezetet. Kyle nagyon aranyos meg minden de nekem még mindig nem stimmel vele valami. Lehet, hogy csak én gondolom így és lehet ezt is csak a sok krimi hatására. :D De szerintem akkor is lesznek még itt váratlan fordulatok. Amikor jött az a rész, hogy Alexander rácsapott Nica fenekére kicsit meglepődtem. Nem vártam volna ilyet azt meg pláne nem, hogy Kyle ezek után vidáman nevetgél a teremben a fiúval. Azért ezt nem teljesen így képzeltem el. Nicát minden résszel csak egyre jobban megkedvelem. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit tartogatsz a következő részekben. Egyébként nálam még mindig Alex a nyerő. :)
Ölel, Savannah
Kedves Savannah!
TörlésEl sem tudod képzelni, mekkora örömet szereztél a kommenteddel. ^^
Miért hiszi mindenki azt, hogy nem létezik olyan fiú, aki egyszerűen csak kedves? :D Ennyire rosszak lennének a tapasztalatok?
Igen, a következő részekben még lesznek váratlan fordulatok a szereplők viselkedése szempontjából, hiszen most kezdenek csak igazán összekovácsolódni. :) Ami pedig Kyle-t illeti, nem szeretek minden poént egy fejezetben lelőni, ezért csak annyit mondanék, hogy tőle még várhatsz más reakciót is a nevetgélésen kívül. ;)
Ölel,
M. Mircsi
Örülök, hogy örömet szerezhettem. :) A kérdésedre válaszolva azért mert igazából nem tudom. :D De manapság nincs túl sok olyan fiú, aki csak kedves. A válaszoddal sikerült még jobban felcsigáznod Kyle-val kapcsolatban. Nem tudom, hogy mit tervezel de már nagyon kíváncsian várom. :))
TörlésIlyenkor örülnék, ha a napok gyorsabban telnének vagy ha lehetne az időben utazni. Olyan messze van még a vasárnap. :( De kivárom, hogy megérkezzen a rész! :D
Drága Mircsi!
VálaszTörlésNagyon jól tudod, hogy én mennyire vártam már ezt a fordulatot, erre képes voltál pont itt abbahagyni a fejezetet? Csak pár mondat lett volna, ajjj... most megint tűkön ülve várhatom a folytatást a fejlemények miatt. Egyébként pedig, ahhoz képest, hogy azt mondtad, szinte semmi sem történik a részben, egész tartalmas lett, én legalábbis nagyon élveztem az olvasást, még annak ellenére is, hogy leginkább Kyle-ról szólt. Még mindig van egy kis ellenérzésem vele kapcsolatban, pedig tényleg annyira jó gyereknek tűnik. Nem tudom, mi bajom van vele... talán csak a túlzott Alex imádatom teszi. És épp ezért, szerintem nem okozok meglepetést azzal, ha kijelentem: az a részlet tetszett a legjobban, amikor incselkedtek egymással *o* Jaj, annyira aranyosak!
Alig várom a folytatást!
Millio puszi Xx
Drága szerecsendio!
TörlésBocsánat, de szerettem volna felkelteni az érdeklődéseket, és amint látom, a tiédet sikerült. :D
Örülök, hogy ennyire tetszett a rész. Remélem, hogy a következőkkel sem okozok majd csalódást. :D
Ölel,
M. Mircsi
Szia Mircsi!:)
VálaszTörlésMostanság sajnos mindig az utolsók között írok kommentet, de ettől még továbbra is imádom a történetet!! És ez annyira aranyos rész volt. :D I love Kyle. ♥
~Cassie
Drága Cassie!
TörlésSemmi gond, a lényeg, hogy írsz és még életben vagy. :D Mostanában nem beszéltünk. :(
Ölel
M. Mircsi
Arg. Miert bocsajtott meg ilyen gyorsan Nica?:( pedig annyira birtam amikor Alexanderrel volt!:0 Rossz erzesem van Kyle-al kapcsolatban, bar lehet csak az Alexander maniam miatt. Mindegy attol meg fantasztikus lett!;)
VálaszTörlésOleles
~Hann
A naiv kislány életében először szerelmes, naná, hogy azonnal megbocsájtott neki. :D Szegény Kyle, még jó, hogy nem olvassa ezeket a kommenteket. Mindenki rosszat feltételez róla. ><
TörlésÖrülök, hogy tetszett. :D
Ölel,
M. Mircsi
Kedves Mircsi!
VálaszTörlésA napokban akadtam a tortenetedre, es megkell mondjam, nagyon meglepodtem!
S hogy miert?
Ket evre kicsit szunetre tettem a blogok vilagat, meg annal is elobb a blogspotos blogokat es nem hittem volna, hogy most egy(illetve ahogy kutatgattam az elmult napokban tobbet is, de most a te blogodrol, a te iromanyodrol van szo) ilyen fantasztikus tortenetre bukkanhatok itt!
Egyszeruen imadom.
Ittam minden egyes szavat, es igy valamilyen szinten szerencsesnek is erzem magam, hogy csak most talaltam ra es igy nem kellett eddig a reszig oly sokat varnom. Hogy nem kellett minden eddigi resz kozotti szunet alatt azon 'gorcsolnom', hogy mikor lesz mar resz. (Eleg turelmetlen vagyok, sajnalom.)
De sajnos viszonylag gyorsan olvasok, igy egy ora olvasas utan, elolvastam az egeszet es azota tukon ulok, hogy vajon mikor teszed fel az uj reszt.
Vajon mikor tudhatom, illetve tudhatjuk mar meg, hogy mik fognak tortenni benne.
Szinte ket oranket (es nem tulzok!) frissitem az oldalt, hatha..
de sajnos nem.
(Igy kiterve megkerdenem, hogy esetleg nagyjabol megtudhatjuk mikorra varhato a kovetkezo resz? Megertem, hogy tanulnod kell, csak egyszeruen megnyugtatna mar egy idopont, hogy esetleg mikor tajt...)
De egy kisse elkanyarodtam, szoval..
Visszaterve a tortenetre:
Kyle vs. Alexander
Oszinte leszek. Az elso pillanattol kezve az "Alexander fanok" taborat erositem. Kyle valamiert gyanus nekem. Nem stimmel vele valami! Egyszeruen keptelen vagyok megkedvelni ot, es igazabol... nem is akarom. :D
Angelnek pedig szurkolok! S remelem, te sem akarsz gonoszkodni vele. :D
Izgatottan varom, hogy mit tartogatsz meg a kovetkezo reszekben!
Komolyan, reszrol-reszre egyre jobban beleszeretek ebbe a tortenetbe!
ui.: az esetleges elirasokert, helyesirasi hibakert, a sok szoismetlesert, illetve az ekezet hianyaert bocsanatot kerek. Egy kisse faradt is vagyok mar, na meg az a franya telefon...
Olel,
Annabelle.
Szia, nem Mircsi vagyok, viszont egy olvasója, és a következő fejezet érkezését illetően én is tudok válaszolni, így gondoltam megteszem, tehát.:
TörlésA fejezetek két hetente vasárnap érkeznek, egy ideje van ez a rendszer, nem rég óta. De egyébként azt hiszen egy fejezet előtt említette is. Szóval most vasárnap jön a következő (15.-e)
Ui.:Ezt a két hetente vasárnap fejezet dolgot betartja Mircsi, legalábbis eddig nem volt késés. (reméljük nem is lesz. :) )
Kedves Annebelle!
TörlésJaj, annyira jó olvasni a soraidat. Őszintén örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet a blogom és ilyen véleménnyel vagy róla. Sajnos a részeket nem tudom, olyan sebességgel hozni, mint azt gondoltad, de mindent beleadok, hogy a kedves névtelen olvasóm által említett időpontot betartsam. Habár ezen a héten ez nem lesz egy könnyű menet, hiszen eléggé el vagyok havazva, de mindent bele fogok adni, hogy ne okozzak csalódást.
Egyébként a fejezet elején belinkeltem a facebook csoportot, amihez ha csatlakozol, informálva leszel a fejezetek késéséről és akár még olyan adatokat is megtudhatsz, amikre egyébként csak a fejezet megérkezésekor derülne fény. :D Továbbá a fejezetek várható megjelenését megtalálod a blog "fejezetek" menüpontja alatt a neki készített szövegdobozban. :)
Istenem, szegény Kyle! :"D Azért remélem, hogy majd jobb véleménnyel lesztek róla idővel. ^^
Köszönöm szépen a kommentedet. <33
Ölel,
M. Mircsi
U.I.: Ha ezt olvasod kedves névtelen, akkor nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál helyettem is. <3 :D
Ne má! Pont mikor összemelegedtek? Komalyan arra játszol , hogy agyvérzést kapjak!?
VálaszTörlésEgyébként imádlak!