2015. február 22., vasárnap

Tizenhatodik fejezet

Sziasztok!
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon röstellem a késést, de meg volt rá az indokom. Most nem akarlak ezzel untatni titeket, ezért nem sorolnám fel őket, de higgyétek el, nem a lustaság volt az.
Emlékszem, hogy akartam mondani nektek valamit, de elfelejtettem. Na, sebaj, ha eszembe jut, majd facebook csoportba kiírom. :DD
Nem is húznám az időt. Köszönöm, hogy már 124-en követitek a történetet! A kommenteket, a biztatást, mindent!

Ölel Titeket,
M. Mircsi

___________________________________________________________________________________________


Tizenhatodik fejezet


A szerelem a legjobb esetben halloweeni csokivadászat,
legrosszabb esetben finom whiskey, számomra szúrós hőség,
egy hely a nézőtér sorában...
Jacquelyn Mitchard - Az arc nélküli lány

 Erik mindig is szimpatikus volt nekem. Ha valaki megkérdezte volna, hogy ki az a személy, akire a legjobban felnézek, biztosan az ő nevét mondtam volna. Rettentően magabiztos és ambiciózus személyiség, ezért el is érte mindig, amit akart. Az újságnál mindenki tisztelte és követte az utasításait. Amikor ő volt a főszerkesztő, a lap soha nem remélt sikereket ért el, ami persze mind az ő érdeme volt. Mindenhez a lehető legkomolyabban állt hozzá, soha nem volt számára olyan dolog, ami kevesebb figyelmet kapott volna, mint a többi, és soha semmi nem volt elég jó. Amikor elkezdtem az újságnál interjúkat készíteni, volt hogy ötször-hatszor dobta vissza a munkámat, mert talált benne apróbb hibákat. A helyesírás alapvető követelmény volt nála, ezért ha csak egyetlen egy elírást talált a beadott szövegen, már küldte is vissza a feladónak anélkül, hogy tovább olvasta volna. Mindig a legjobbra törekedett és addig nem adta fel, míg el nem érte. Mondanom sem kell, hogy egy ekkora akaraterővel megáldott embernek ez soha nem is jelentett gondot. Számára nem létezett lehetetlen, és tényleg nem is volt. Az újságnál gyakran esett szó róla, amikor éppen nem volt jelen, ezért hamar kiderült, hogy kinek mi a véleménye róla. Volt, aki kedvesnek tartotta, mert mindenkinek segített, amiben csak tudott, habár néha kicsit sajátos módon tette, de mindig ott volt a segítőszándék a tetteiben. Tagadhatatlanul okos, sőt bölcs volt. Mindenre volt válasza, ezért előszeretettel mentünk hozzá segítségért, ha elakadtunk a háziban, vagy csak nem értettünk valamit a kémiában. Talán az egyik dolog, ami miatt léteztek nemkedvelői is, az az lehetett, hogy mindezzel ő maga is tisztában volt, ezért gyakran akadtak tudálékos megnyilvánulásai, a járásán látszott a felsőbbrendűség érzése. És mindezek mellé társult a felettébb jóképű mivoltja. Szőke tincsei mindig makulátlanul simultak homlokára anélkül, hogy akár csak egyetlen szál is smaragdzöld szeméibe lógott volna kissé gomba frizurájából. Az ember akaratlanul is azt érezte, hogy muszáj beletúrnia és jól összekócolnia. Angelnek minden oka megvolt rá, hogy beleszeressen.
Feszülten figyeltem a lányt, ahogy az asztalhoz lép és óvatosan megszólítja a srácot, aki erre felkapta a fejét. Angelina megeresztett felé egy félénk vigyort, majd elkomolyodott és a tátogásából ítélve megpróbálta felvázolni a helyzetet. Erik arca elkomorodott és felállt a székéről, hogy ezzel megtisztelje a lányt. Soha nem tartozott a magas fiúk közé, éppen csak súrolta az átlagosat, de még így is Angelina fölé magasodva nézett le rá. Kezét a vállára tette és azt simogatva vette át a szót Angeltől, aki a mondandó végén lassan bólintott, majd sietősen elfordult és elindult felénk. Döbbenten néztem fel Kyle-ra, aki szomorkásan elhúzta a száját és elengedett, hogy fel tudjak állni. Alexanderrel szinte egyszerre mentünk a lány elé, aki már alig bírta visszatartani a könnyeit. A karjaim közé vontam, mire a vállamra hajtott fejjel szipogott.
– Semmi baj – simogattam a hátát. – Nem tudja, hogy mit veszített.
– Jól vagyok – távolodott el tőlem és megtörölte az arcát. – Erik nagyon kedves volt és mondta, hogy szép és okos lány vagyok és, ha most megengedhetné magának, akkor soha nem utasított volna vissza, de jelenleg rengeteg mindent kell még elérnie ahhoz, hogy megvalósítsa az álmát, ezért nem lenne ideje arra, hogy foglalkozzon velem, és nem akar ennek kitenni, mert az csak jobban fájna nekem, mintha simán visszautasít. Igaza is van, nem fáj, hogy ezt mondta, szimplán csak – szipogott, – olyan szerencsétlen vagyok – ölelt meg ismét. – De nem fogom feladni, várok rá – suttogta.
Elmosolyodtam, és ha lehet ilyet mondani, csak még jobban tiszteltem a főszerkesztőt, amiért ennyire figyelmesen tudta visszautasítani a barátnőmet. Ellentétben velem, Alexander mérgesen megrázta a fejét és látszólag neki annyira nem tetszett Erik viselkedése. Nem értettem, hogy mi baja. Talán inkább azt várta volna, hogy olyan bunkó lesz, mint amilyen ő szokott lenni? Bárcsak egyszer őt is visszautasítaná valaki.
Megszólalt a csengő, ezért Angelinával kénytelenek voltunk visszamenni a termünkbe. Előtte még adtam egy gyors puszit Kyle-nak, ám most a hosszú ölelkezés elmaradt, mert nem akartam Angel előtt tenni. Kyle megértette, ezért nem is erőltette, hagyta, hogy ennyivel elmenjek.
Nagy meglepetésemre Angelt tényleg nem hatotta meg a visszautasítás, sőt, talán még boldogabbnak látszott, mint előtte. Értetlenül kérdeztem rá az egyik szünetben, miközben az udvarra tartottunk, hogy találkozzunk a srácokkal.
– Lehet, hogy most még visszautasított, de közben szinte szerelmet is vallott, ami azt jelenti, hogy nem vagyok közömbös számára – magyarázta. – És ez sokkal több annál, mint amiben valaha reménykedtem.
Elmosolyodtam és őszintén örültem Angelina boldogságának. Szerencsére cseppet sem szomorította, hogy a hideg miatt Kyle-hoz bújtam és egy puszival köszöntöttem. Nem is figyelt ránk, helyette inkább becsatlakozott Alexanderék beszélgetésébe és egy Halloween-i bulit szerveztek.
– Te is jössz, ugye?
– Nem tudom, hogy anyáék elengednének-e – húztam el a számat. – Minden évben rendeznek egy partit, ahova meghívják a rokonokat, ismerősöket és elvárják, hogy én is ott legyek. Félek, hogy idén is így lesz.
– Pedig tök jó buli lesz. Megnézünk egy filmet, röhögünk, lesz ital is, meg minden – sorolta.
– Az hiszem, ha ezt így elmondanám anyának, újabb egy hét szobafogságra ítélne, amiért már csak eszembe jutott elmenni. Meg gondolom, mindenki részeg lesz, az meg nem tetszene.
– Ha ott lennél, nem innék. Alexander meg nem is szokott – mondta.
– Nem? – lepődtem meg.
– Nem – csókölt bele a hajamba.
Az iskola után a napom hátra lévő részét azzal töltöttem, hogy anyának segítettem kidekorálni a házat, hogy minden tökéletes legyen mire ideérnek a vendégek. Készítettünk sütiket, amiket aztán fel is díszítettünk, hogy adjanak egyfajta hangulatot majd az evésnek és minél káprázatosabban nézzenek ki. Hála a tehetséges rajztudásomnak, anya a közelébe sem engedett a lemázolt sütiknek, amikre aztán arcot rajzolt a szellemeknek, tököknek, ami igazán nagy mókának tűnt, ám én csak a mázolást készíthettem el, de bosszúból minden tizediket megettem.
Másnap reggel Kyle mosolyogva köszöntött a kapunak támaszkodva, amint kiléptem a bejárati ajtón. Nem is kellett nekem több, megszaporáztam a lépteimet és szinte a karjaiba ugorva öleltem meg. Nevetve zárta karját körém és így álltunk néhány percig, néma csendben. Kiélveztem minden egyes pillanatát és mélyen beszívtam illatát.
– Félre ne értsd, én egész nap itt állnék veled, de ha a szüleid megtudják, hogy miattam elkéstél a suliból, élve megnyúznak – tolt el enyhén magától.
– Igazad van – vigyorodtam el. Kyle a kézfejemre vezette ujjait és rákulcsolta, majd elindultunk az iskolába.
– Anya elengedett a buliba, de legkésőbb egyre otthon kell lennem és nem ihatok egy korty alkoholt sem, vagy örök szobafogságot kapok – meséltem a nagy hírt út közben.
– Ez nagyszerű! – lelkesedett. – Majd nagyon figyelek rá, nehogy sörhöz juss.

Angelina egész nap be volt zsongva, már alig várta, hogy végre mehessünk át hozzá és mindkettőnknek összedobjon valami csinos jelmezt. A lelkesedése rám is teljesen átragadt, ezért a szüneteimet és az órák egy részét azzal töltöttem, hogy azon agyaltam, minek is öltözhetnék be. Kyle-t is nyaggattam egy darabig, hogy adjon ötleteket, de vagy túl extrém dolgot kért vagy azt szerette volna, ha félig meztelenül jelenek meg az edzőjük garázsában.
– Nem, Kyle, nem leszek hastáncos – löktem meg durcásan. – Egyébként is arra gondoltam, hogy összeöltözhetnénk, ezért ha én hastáncos lennék, erre nem lenne semmi esély, hacsak nem leszel te is az – magyaráztam, mire páran felröhögtek körülöttünk.
– Most meg mi olyan vicces? – akadt ki a srác.
– Semmi, haver. Szerintem nagyon szexi hastáncos lennél – fojtotta el a nevetését Logan.
– Meg egyébként is én leszek a hastáncos – szólt közbe Angelina is. Kyle megadóan megrázta a fejét és rám nézett.
– Akkor mi szeretnél lenni? – kérdezte.
– Arra gondoltam, hogy lehetnénk kalózok.
– Ez nagyon jó ötlet! – csillant fel Angel szemem mellettünk. – Van is egy tök jó fekete, tépett szoknyám, ami nagyon jól állna rajtad, és tudnék adni hozzá nagy, arany fülkarikákat. Ú, és van anyukádnak egy fehér blúza, ami tökéletes lenne hozzá, plusz a fekete-piros csíkos sálam, meg a térdig érő, fekete csizmám... – sorolta teljesen beleélve magát. Láttam a fiúkon, hogy elkerekedett szemekkel néznek a lányra, mintha egy űrlényt látnának, amin muszáj volt nevetnem.
Angelina nem is hazudtolta meg magát, elkértük anya blúzát, aztán a saját ruhásszekrényében kezdett el további kiegészítők után kutatni. Először a szoknyát vetette fel velem, majd a kezembe nyomott két fekete-piros kendőt, amiből az egyik a derekamra került, a másik a fejemre. A hajamat csak megmostam és hagytam, hogy kicsit behullámosodjanak a fürtök, amitől csak még jobban hasonlítottam egy kalózlányra. Az ígért arany fülkarikákat is megkaptam, amik kissé idegenek voltak még nekem, de hamar megszoktam. Angelina füstös feketére sminkelte a szememet és vörös rúzst kent a számra. A tükör előtt állva teljesen meg voltam elégedve a jelmezemmel, egyszerre voltam vad és visszafogott.
Időközben a futár meghozta Angel kosztümjét is, ami egy kék nadrágból és egy ugyanilyen színű topból állt, rajta aranyszínű díszekkel, amik minden egyes alkalommal csilingelni kezdtek, amikor megmozdult. Szívdöglesztően nézett ki. Én biztos, hogy nem mertem volna ezt mások előtt felvenni, zavart volna, hogy minden látszik, és a fiúk kutakodó tekintete is együtt járt volna vele, amibe beleőrültem volna.
Éppen segítettem Angelnek megcsinálni a sminkjét, amikor megszólalt a telefonom és Kyle neve jelent meg rajta.
– Szia – köszöntem bele.
– Szia, Ronnie. Csak azért hívlak, mert nagyon úgy néz ki, hogy nem tudok elmenni értetek. Valahogy el tudtok jutni ide?
– Persze, majd hívunk taxit.
– Remek. És hogy álltok a jelmezekkel?
– Nagyon jól. Én már készen vagyok, Angelnek meg most csináljuk a sminkjét.
Belemorgott a telefonba. – Már alig várom, hogy láthassalak.
– És nálad mi a helyzet?
– Szerencsére sikerült szereznem egy kölcsönzőből kalóz jelmezt, de hadd ne mondjam el, hányat jártam már be, mire meglett – nevette el magát. – Majd jövőre előbb találd ki, mit szeretnél, hogy ne legyen ilyen nehéz beszerezni.
– Rendben – nevettem fel.
– Ja, és még szólni akartam, hogy készülj fel, mert ma este biztosan meg foglak csókolni – tudatta velem, aztán egy „majd találkozunk” mondattal letette a telefont. Pár pillanatig még emésztettem a hallottakat fülemhez fogott telefonnal, aztán elvigyorodtam. Kyle mindig is nagyon figyelmes volt, ezért nem siette el a dolgokat, amiért nagyon hálás voltam neki. Már egy ideje nem firtatta a csókot, ezért már vártam, hogy mikor fog megint előállni vele, de arra nem számítottam, hogy ilyen formában teszi majd. Akárhogy is, aranyosnak és kicsit viccesnek találtam, hogy előre figyelmeztetett, hogy akár akarom, akár nem, meg fog csókolni. Lehet, hogy csak azért reagáltam rá így, mert igazság szerint már én is túl akartam lenni rajta, talán ha néhány héttel előbb jelenti be, akkor minden erőmmel azon lettem volna, hogy minél távolabb kerüljek tőle. Mindenesetre, akkor boldog voltam.
A taxiba beszállva kezdtem ideges lenni. Nem igazán a csók miatt, hanem az egész este aggasztott egy kicsit. Azelőtt soha nem voltam még olyan buliban, ahol nem a barátnőim és az ők barátnőik vettek részt, hanem rajtunk kívül fiúk is. Ráadásul nem a jobbik fajtából. Angelina most is, mint mindig, megnyugtatott, hogy ne aggódjak, nem lesz semmi baj, Kyle ott lesz.
Az sárga autó pont a ház előtt állt meg. Kiszálltunk és miután kifizettem a pasast, lementünk a garázshoz, aminek az ajtajában egy nagy méretű felfújhatós múmia fogadott minket. Belépve a helyiségbe már nagyban ment a buli, de nagy meglepetésemre, rajtunk kívül nem volt csak két másik lány, de őket sem ismertem még, nem tartottam valószínűnek, hogy a mi sulinkból valók. A jöttünkre többen ide kapták a fejüket, még Kyle is, aki azonnal odajött hozzánk. Fekete kalózsapka volt a fején, míg a jobb szeme le volt takarva. Fehér, buggyos inget viselt, rajta egy fekete mellénnyel, és egy fekete-piros csíkozott nadrággal, amit egy széles bőröv tartott a derekán.
– Ki ez a szexi kalózlány? – nyomott egy cuppanós puszit az arcomra és megölelt. Mosolyogva viszonoztam az ölelését, aztán tőlem eltávolodva köszöntötte Angelt is két puszival. – Nagyon jól nézel ki – fordult vissza hozzám.
– Te is – néztem rajta végig még egyszer.
Időközben Logan is megérkezett, amit hangos köszönéssel tudatott is a többiekkel, majd illedelmesen segített Angelnek levennie a kabátját.
– Hű, nagyon dögös vagy – bókolt a barna hajú srác a barátnőmnek. Kyle is felé nézett, de egy torok köszörülés kíséretében, vissza is kapta rám a tekintetét.
– Örülök, hogy végül kalóz lettél – suttogta, aztán a kezemet megfogva egy megterített asztalhoz húzott. Volt rajta minden, ami kellett; kaja minden mennyiségben, természetesen egészségtelenebbnél egészségtelenebb, sok-sok cukorral. Alsó ajkamba harapva néztem végig az ételeken, legszívesebben mindegyikbe belekóstoltam volna, de nem akartam disznónak tűnni már az első néhány percben. Majd csak ha már mindenki a földön fetreng.
– Szia, Nica – ölelte át a vállam az ismerős hang gazdája. Vigyorogva öleltem meg és adtam neki két puszit köszönésképen. – Csinos kis kalóz lettél – vezette végig rajtam pillantását. Ő egy szakadt, koszos inget viselt egy hasonló állapotban lévő farmernadrággal. Egész egyszerűnek néztek ki ruhadarabok, az összhatás még is fantasztikus volt. Nála szexibb és jóképűbb zombit sem láttam még. A homlokától a szemöldöke mellett húzódó élethű sebhely meg csak tetőzte az egészet.
– Te is nagyon jól nézel ki. Elképesztő a sebed. Ki csinálta? – kíváncsiskodtam.
– Az én saját jelmezkészítőm – titokzatoskodott. – Egyébként ha éhes vagyok, akkor... – közelebb hajolt, hogy a fülembe suttoghassa – … eldugtam neked kukorica és gomba nélküli pizzát a pult legfelső szekrényébe.
– Köszönöm – ugrottam szinte a nyakába boldogan és nyomtam az arcára egy puszit. Alexander meglepetten felnevetett, de azért megpaskolta a hátamat, aztán elengedett. Kyle hirtelen mögöttem termett és a derekamat átkarolva húzott magához. Mosolyogva megragadtam a kezét és a pulthoz siettem vele, ahol lábujjhegyen pipiskedve akartam elérni a legfelső polcot, de nem az én magasságomnak találták ki, ezért a szöszi segített levenni a doboz pizzát. Szinte még le sem emelte, de már kinyitottam és kivettem belőle egy szeletet. Nevetve nézte, ahogy mohón beleharapok és felemelte a félszeméről a szemkötőt, hogy lásson.
– Én is kapok? – kérdezte és felém hajolva kinyitotta a száját. Mosolyogva nyújtottam felé a szeletet és hagytam, hogy beleharapjon.
– Gyertek, kezdjük a filmet! – szólt egy hang, mire mindenki a tv köré gyűlt. Két srác a kanapéra ült a barátnőikkel, míg mi a lábaiknál foglaltunk helyet. Egyik oldalamon Kyle volt, míg a másikon Alexander és mellette Angelina. A többiek széket hoztak maguknak, vagy csak a földre ültek, egyesek feküdtek. Lekapcsolták a villanyt, én Kyle-nak dőltem, mire átölelte a vállamat és a fejemnek támasztotta az övét.
– Mit nézünk? – kérdeztem.
– Nem tudom, szerintem valami horrort – emelt a szájához egy sörös dobozt, amire egy grimasszal reagáltam. – Nyugi, mentes.
Megráztam a fejemet és a tévére szegeztem a tekintetemet, amin megjelent a film első képkockája, amit követett az össze többi. Soha nem voltam az a fajta lány, aki megijedt már csak a horror szó hallásától, ezért viszonylag nyugodtan néztem a filmet és csak egyszer-egyszer rezzentem meg ijedtemben, ám a véres jelenetek már kifogtak rajtam, ezért minden ilyen alkalommal a szöszi mellkasába rejtettem az arcomat, hogy ne kelljen végignéznem, aki erre óvatosan simogatni kezdett és szólt, ha vége volt.
– Mindjárt jövök – suttogta és felállt mellőlem.
– Mi az Kyle, nem bírod? – röhögött fel az egyik csapattag, mire a srác bemutatott neki.
Persze pont akkor kellett elmennie, mikor éppen egy lányt kínoztak, amit képtelen voltam nézni, ezért felhúzott térdeimet átölelve szorítottam össze a szemeimet. Egy kéz érintette meg a hátamat, mire összerezzentem és ijedten néztem a srácra. Elmosolyodott és hagyta, hogy közelebb csúszva hozzá átöleljem. Belemarkoltam az ingébe, erősen behunytam a szememet és próbáltam nem a hangokra koncentrálni.
– Ronnie – hallottam meg a nevemet, mire azonnal átfordultam a másik oldalamra és átkaroltam Kyle nyakát, aki ezen halkan kuncogott. – Semmi baj, itt vagyok.
– Itt hagytál – biggyesztettem le az alsó ajkamat. Az arcunkat alig választotta el néhány centi egymástól, ami hirtelen zavarba hozott. Kyle csak elmosolyodott ezen és egy apró puszit lehelt az ajkaimra. Látva, hogy nem húzódóm el, enyhén megbillentette a fejét és lágyan megcsókolt. Egy új, még ismeretlen érzés kerített hatalmába, úgy éreztem, hogy körülöttem minden forogni kezd, elhomályosulnak a képek és csak Kyle és én vagyunk középen, csak mi. Éreztem, ahogy ajkainak széle felgörbül, amitől nekem is mosolyognom kellett. Nem akartam, hogy elmúljon a különös, de jóleső érzés, ezért kezem felvezettem a tarkójára és közelebb húztam magamhoz. Értette a célzást, újra és újra megcsókolt. Beletúrtam szőke tincsei közé, teljesen megfeledkeztem a külvilágról, a szenvedő csajról, a Halloweenról, mindenről. Levegő híján ajkaink elváltak és homlokát az enyémnek támasztva járatta az arcomon a tekintetét. Gyorsan vettem a levegőt, már egyáltalán nem éreztem zavarban magam, nem lett volna értelme, már nem volt miért. A többiek sem érdekeltek, sötét volt, nem láthattak, meg különben is, biztosan a film kötötte le a figyelmüket. Gyengéden megpuszilta az orromat, az orcámat, államat, és csak legvégül csókolt meg ismét. Teljesen megszűnt létezni az idő, nem tudom, meddig tarthatott, csak arra eszméltem fel, hogy ismét elöntötte a világosság a szobát. Eltávolodtam a szöszitől és felálltam. A többiek a filmről beszélgettek, kinevették Vincentet, mert az egyik jelenetnél feltűnően megijedt. Kyle is követte a példámat és mellém állva átkarolt.
– És neked, Nica, hogy tetszett a film? – kérdezte Alexander.
– Hát... őőő... jó volt – dadogtam zavartan.
– Ha szeretnéd, majd elmesélem a végét – küldött felém egy mindentudó vigyort, aztán elment.
– Menjünk enni – kulcsolta ujjait a kézfejemre Kyle és magával húzott az asztalhoz, amire a pizzás dobozt tette. Megint kezdtem érezni az éhséget, ezért gyorsan felnyitottam a tetejét, de legnagyobb bánatomra teljesen üres volt.
– Hé, ki ette meg a kukorica nélküli pizzát? – kiabálta mérgesen Kyle.
– Én csak egyet ettem – emelte fel a kezét védekezően Vincent.
– Te hagytad ott! – mondta egy másik.
– Jó, mindegy – sóhajtott fel és földre hajította az üres dobozt.
– Egyetek ezekből, nagyon finomak – nyújtott felém Alexander egy tányért tele jól kinéző sütikkel. Megköszönve elfogadtam és megkóstoltam az egyik kis golyócskát. Ahogy beleharaptam valami rossz ízű lötty áradt szét a számban, amitől vágnom kellett egy fintort.
– Mi van ebben? – kérdeztem.
– Rum, miért? Nem ízlik? – vette elő az idegesítő vigyort és bekapott egyet a kezemben tartott tányérról.
– Ne adj neki ilyet, ha a szülei megtudják, hogy alkohol volt benne, örök szobafogságra ítélik – szórakozott rajtam Kyle.
– Ó, akkor ezek a sütik nem neked lettek kigyűjtve, majd inkább én megeszem – vette ki a kezemből és valami más után kezdett nézni az asztalon. – Sajnos alkohol nélkül csak ezzel tudok szolgálni – nyomott a kezembe egy pohár narancslevet.
– De én éhes vagyok – szenvedtem és közel jártam ahhoz, hogy toporzékolni kezdjek, mint egy kisgyerek.
– Nincs semmi, amiben ne lenne alkohol? – ráncolta a szemöldökét Kyle értetlenül.
– Lukas és David poénból mindenbe öntött valamit, mert abban reménykednek, hogy így egy lány sem marad öntudatánál – magyarázta egy vállrándítás közepette. Egy sóhaj közben emeltem a számhoz a nemrég kapott poharat, már kezdtem beletörődni, hogy nekem csak ennyi jut, amikor a szöszi hirtelen kivette a kezemből.
– Te megőrültél?! – ripakodott rá Alexanderre. – És te még képes vagy narancslével itatni?!
– Nyugi, haver, ez most bontottam fel, ebben nincs semmi, aminek nem kéne benne lennie – emelte fel védekezően a kezeit.
– Rendelek neked pizzát – hagyta figyelmen kívül a srácot és visszaadta az üdítőt, aztán nyomott egy cuppanósat az arcomra és elment. Kicsit feszélyezve éreztem magamat a tömegben, kezemben a narancslével. Szinte senkit nem ismertem Alexanderen és Angelinán kívül, de az utóbbi valahol jól szórakozott a társasággal, míg az előbbi csendben állt előttem és feltűnően vizslatott. Lassan kezdtek egyre többen özönleni a garázsba, már nem csak négyen voltunk lányok, sőt, nem Angelina volt a legalulöltözöttebb. A buli éppen beindulófélben volt és már előre féltem, mi kerekedik belőle. Idegességemben beleittam a poharamba és annak az alját bámultam, amikor két kar fonódott körém és valaki nekicsapódott a hátamnak, aztán meghallottam a barátnőm vihogását közvetlen a fülem mellett.
– Na, milyen a buli? – kérdezte és amennyire meg tudtam állapítani, már kicsit be volt csípve. – Láttam ám, hogy Kyle-al egymás szájában turkáltatok. Büszke vagyok rád – puszilt meg és röhögve odébb táncikált. A fiúk nem is próbálták leplezni, hogy a lányt stírölik, némelyik még szemérmetlenül a fenekére is csapott.
– Oké, azt hiszem, ennyi elég volt – tette vissza a tányérra az alkoholos sütit Alexander, amit még be akart kapni, aztán engem karon ragadva húzott maga után. Engedelmesen követtem, bár nem értettem, hogy hova visz és mit akar. A szőke lányhoz érve, aki éppen beszélgetett és jól szórakozott az egyik sráccal, őt is elráncigálta onnan, majd elkergetett egy csókolózó párt a kanapéról és mindkettőnket a helyükre ültetett. – Itt maradsz és nem csinálsz hülyeséget – mutatott rám, aztán a barátnőmhöz fordulva kivette a kezéből a poharat. – Te meg már így is eléggé be vagy rúgva, úgyhogy erre már nincs is szükséged.
– Ne már! – ellenkezett. – Ez még csak az első pohár volt.
– Az iváson kívül még vagy ezer módja van annak, hogy itt berúgj, szóval ez nem indok semmire.
– Jó, de akkor hogy érezzem jól magam? Józanon állandóan Eriken jár az eszem – nyavalygott, aztán fülsiketítően hangos zene szólalt meg, ami miatt már nem hallhattam a veszekedésüket, csak annyit láttam, hogy a srác közel hajolva artikulál. Egyedül éreztem magam a hatalmas káoszban körülöttem és egyre csak azt lestem, hogy Kyle merre lehet.
– Hé! – szólított meg egy hang, akinek a tulajdonosa közvetlen előttem ült a földön egy kisebb körben néhány lánnyal és fiúval. – Gyere te is játszani!
Alexanderre néztem, aki még mindig Angelinával próbált dűlőre jutni, látszólag nem sok sikerrel, mert a lány megmakacsolva ült a kanapén és arra sem vette a fáradtságot, hogy a srácra nézzen. Jól ismertem már ezt a viselkedését, ilyenkor a legnehezebb észhez téríteni, de nem féltettem Alexandert, ha valakinek menni fog, az ő. Még utoljára körbenéztem a teremben, hátha meglátom a szőke hajkoronát, de sehol nem pillantottam meg azt, akit kerestem. Minden mindegy alapon lemásztam a kanapéról közéjük, hogy ne töltsem egyedül az első ilyesfajta bulimat.
– Ken vagyok – mutatkozott be az előbbi barna hajú srác.
– Nica.
– Jól van, akkor kezdődjön a játék – csapta össze a tenyereit és szájához illesztett egy papírdarabot, amit a folyamatosan szívott levegővel tartott a helyén, majd felém fordulva egyre közelebb hajolt. Elkerekedett szemekkel, értetlenül dőltem egyre távolabb tőle, míg nem két kar megragadott a hónom alatt és felrángatott a földről.
– Mondtam, hogy maradj a seggeden és ne csinálj hülyeséget! – szólt mérgesen a fülembe egy hang és visszaültetett a kanapéra, aztán beült Angelina és közém. – Nagyon remélem, hogy hamupipőkéset játszotok, lányok, és éjfélre otthon kell lennetek, mert tovább nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni értetek.
– Nem csináltam semmi rosszat, csak szórakozni akartam – magyarázkodtam túlkiabálva a zenét. Még mielőtt válaszolhatott volna lehuppant kettőnk közé a szöszi kezében a pizzás dobozzal.
– Ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartott – karolta át a vállamat és arcon csókolt.
Az este további részében Kyle és Alexander közösen figyeltek ránk, az utóbbinak kicsit több gondja volt, mint a szöszinek, akinek semmi dolga nem volt, hiszen eszem ágában sem volt elmozdulni mellőle. A buli nem igazán nyerte el a tetszésemet, a barátomon kívül nem sok mindenben leltem szórakozásra; a zene nem tetszett, innom nem szabadott és nem is igazán vonzott a dolog, a játékok meg, mint kiderült, nem nekem valók. Egy darabig elvoltunk a pizzaevéssel, de amint az is elfogyott, csenden ültem a kalózom karjaiban, hallgatva a hatalmas felfordulást magam körül, míg Alexander unalomból az ölembe nem repítette az összegyűrt szalvétáját. Összevont szemöldökkel csíptem két ujjam közzé és dobtam vissza neki, amiből az lett, hogy egymást kezdtük hajigálni vele, miközben egymáson röhögtünk. Előfordult párszor, hogy a célzási tehetségem miatt eltaláltam a közöttünk ülő, kissé furcsán méregető srácot, aki lassan kezdte elveszíteni a türelmét, ezért nem is olyan meglepő módon ő vetett véget a szórakozásunknak és tette bele a golyót az üres dobozba. Szó nélkül dőltem vissza a mellkasának és így is maradtam egészen addig, míg elő nem állt azzal az ötlettel, hogy most már menjünk haza, mert semmi érdekes nem történik már. Egyetértettem vele, ezért Angelina hazafuvarozása után engem is elvitt a házunkhoz. Beinvitáltam, hogy a még egy kicsit több időt tölthessek vele, habár a tervem nem éppen úgy alakult, ahogy szerettem volna, ugyanis a nálunk partizó emberek azt gondolták, hogy nekik több joguk van vele lenni, ezért minden lehetséges alkalommal elvonták a figyelmét róla és az életéről meg a mi kapcsolatunkról faggatták. Azért kicsit örültem, hogy ennyire jól kijön a rokonokkal és kedvelik is őt, de azért előfordult, hogy néha feltűnően untam magam a beszélgetéseik közben. Főleg, mikor az unokatestvéremmel a kedvenc videojátékukat vitatták meg.

9 megjegyzés:

  1. Drága Mircsim!

    Mint, ahogy neked is írtam, rettenetesen vártam már, hogy olvashassam tökéletes soraidat. A fejezet remekre sikeredett, mint mindig. Nagyon meglepődtem, amikor azt olvastam, hogy "Alexander meg nem is szokott " (mármint inni) ez hihetetlen számomra. :D MI? KOMOLYAN?Mindig össze vissza mosolygok, amikor olvasom a fejezeteidet, és ez természetesen most sem volt másképp. Az a rész, amikor Kyle odakapta a tekintetét Angelre és az extravagáns jelmezére, különösen megnevettetett, kiváltképpen azért, mert ez már nem az első eset, hogy ehhez hasonló dolgot tesz.
    Furcsa, ahogy a két srác észrevétlenül harcol Nica kegyeiért, de én azért még mindig Alex párti vagyok.
    Összességében imádtam mindent, de azért ígérd meg, hogy következőleg többet írsz majd a drága Alexemről.

    Puszi,
    Bri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Brim!

      Tökéletes? Te jó ég, elpirulok. ^^ Alexandernek megvan az oka rá, hogy miért nem iszik, ez meg ki is fog derülni. :D Örülök, hogy sikerül mindig megmosolyogtatnom téged, már van értelme írnom. :D
      Úgy tervezem, hogy több Alexanderes rész lesz, de nem ígérhetek semmit, bocsi. :/

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  2. Drága Mircsi!
    Nem tudom miért van ez így, de valahányszor egy-egy fejezet végére érek tudatosul bennem, hogy mennyire hiányzott már ez a történet. Imádom, hogy a fejezetek nyolcvan százaléka megnevetett, és az a másik húsz is kiváltképp szíven üt. Itt volt például Angel, akit finoman, de azért mégiscsak visszautasítottak. Nagyon büszke vagyok rá, amiért nem borult ki és nem rendezett jelenetet, bár túlzásnak találtam, hogy a fiú "szerelmet" vallott neki. Szerintem csak megpróbálta finoman lekoppintani és ennyi, mert aki szeretne az tud időt szakítani azokra, akik fontosak nekik, de ez az én véleményem, lehet, hogy egyedül vagyok vele.
    A buliról csak annyit, hogy nagyon aranyos első csók volt, amit Nica kapott, de nekem akkor is Alex kis gesztusai - a pizza, a figyelmesség és a dobálózás - tetszettek a legjobban. Ahw, menthetetlen vagyok.
    Csak így tovább! Legyen szép napod!
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Igazán boldoggá tesz, hogy ezt hallom. :D
      Teljesen megértem az álláspontodat Erik visszautasításával kapcsolatban és egyet is értek veled. De ezt most próbáld meg elmagyarázni egy lánynak, aki szerelmes. Egy ilyen lány még azt is egyfajta jelnek venné, ha a srác véletlenül pont az ő termükbe nézne be, miközben elsétál mellette és pont az ő tekintetével találkozna, főleg, ha a lány, akiről beszélünk, Angelina. :D
      Ezzel nem akartam semmilyen jövőbeli poént lelőni, de úgy éreztem, hogy muszáj tisztáznom a helyzetet. :) De terveim szerint a következő fejezetben több információt is találsz ezzel kapcsolatban.
      Én is nagyon élveztem azokat a jeleneteket írni, örülök, hogy sikerült elnyernem a tetszésedet. ^^
      Neked is legyen szép estéd! <3

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  3. Drága! Ne haragudj amiért az előző fejezethez nem kommentáltam.
    Ez, és az előző fejezet is nagyon tetszett, bár a fenékre csapást hogy ilyen könnyen kezelték az számomra elég furcsa, hiszen azért még is csak egy nőről beszélünk akinek mellesleg barátja is van, aki a csapós legjobb haverja. Szóval ez nálam olyan What? volt.
    Alexander -elrakok egy olyan pizzát amit szeretsz- akciója igazán aranyos volt, valamint ahogy kimentette a lányokat.
    Kyle-t is bírtam, bár most haragszom rá a tizenötödik fejezetben történt dolgok miatt. Értem én hogy fiatal fiúk mással sincsenek elfoglalva mint a lányok, de azért na a barátnőjéről van szó.
    JA ÉS VOLT CSÓK*-*

    Ölel, Roro

    ui.: mivel most egy hetet késtél, viszont most a hétvégén is lenne alapból rész, így most akkor most is lesz, vagy csúszunk egy hetet és a következőhéten?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Roro!

      Semmi gond, a lényeg, hogy most itt vagy és írtál. ^^
      Igen, ez úgy tűnik, mindenkinek úgy esett le, hogy Kyle túl lazán kezelte a helyzetet, de higgyétek el, ez csak a felszín és még a továbbiakban lesz következménye. ;)
      Ezt a Kyle-osat nem igazán értem. :D Mit csinált?
      A fejezetekhez jövőhetet írtam, de ha most hétvégén meg tudom írni a következőt, akkor szerintem közzé teszem. :)

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
    2. Hát hogy most is nagyon aranyos volt Kyle, de ugye bár az előző fejezetes dolog miatt most egy picit neheztelek rá. No meg értem én hogy a lányokkal vannak a fiúk elfoglalva (még jó hogy lányokkal) de ettől függetlenül én Nica helyében biztos jól oldalba böktem volna, mikor végignézett Angelen.
      Ölel, Roro

      Törlés
  4. Drága Mircsi!
    Ez egy igazán fontos fejezet volt Nica életében, hiszen megkapta a csókját Kyle-tól, amit már annyira vártunk!!!! :D Én egyszerűen imádom Kyle-t, nekem ő a tökéletes, úgyhogy abszolút támogatom a kapcsolatukat Nicával. :))
    ~Cassie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cassie!

      Jó ezt hallani valakitől, mert mások nem igazán támogatják. ><

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés