2015. január 4., vasárnap

Tizenharmadik fejezet

Sziasztok!
Időben itt is vagyok az új fejezettel, amit remélem, hogy örömmel láttok. Most nem akarom nagyon húzni az idő, szóval csak annyit említenék meg, hogy ismételten többen lettünk, pontosabban 91-en, ezért üdvözlöm az újonnan érkezőket! Továbbá megint sikerült megnyerni több kategóriát is két versenyen, amit most is hatalmas örömmel fogattam. :) Lezárult a szavazás és megszavaztátok a csoportot, ezért ha valaki szeretne csatlakozni az az oldalmodulban megtalálja majd a linket.
Aztán még, ha nem haragszotok, megemlítenék pár szót a következő fejezettel kapcsolatban, ami 1000 szó híján már elkészült, már csak egy kevéske időt kell rászánnom. Úgy tervezem, hogy a jövőhéten be is fejezem, vagy talán még ma, de csak két hét múlva teszem közzé, hogy Roro kérésére valamilyen rendszert csináljak. Szóval előre láthatólag a részek minden második héten vasárnap fognak megjelenni a blogon. Remélem, hogy így nektek is meg felel majd.


Ölel Titeket,
M. Mircsi
___________________________________________________________________________________________


Tizenharmadik fejezet


Rád várni olyan, mint esőre várni aszályban:
hasztalan és időrabló.
Los Angeles-i tündérmese c. film


Angelina hirtelen támadt rosszkedve rányomta a bélyeget a beszélgetésünkre, ezért csak általános dolgokról fecsegtünk, nem mertem tovább ömlengeni a Kyle-al töltött időmről, féltem, hogy ezzel csak még jobban elrontanám a hangulatát. Legjobb barátnőm aggályai még másnap sem hagytak nyugodni. Még Kyle-nak is feltűnt, hogy sokszor meredtem gondterhelt arccal a távolba, azon rágódva, mivel segíthetném túl Angelt a félelmein. Bűntudatom volt, amiért én mindig számíthattam rá bármiről is volt szó, és ő mindig elő tudott rukkolni valami okossággal, míg én csak annyira voltam képes, hogy hallgattam és bólogattam, mint valami fogyatékos.
Elárulod, hogy min rágódsz ennyit? – ugrasztott ki a gondolataimból a szöszi hangja. Felsóhajtottam és közelebb bújtam hozzá, hogy kevésbé fázzak.
Te mit mondanál a helyemben, ha a barátnőd félne, hogy nem úgy történnek majd a kiválasztottjával a dolgok, ahogy szeretné? – kérdeztem és abban reménykedtem, hogy ő tudja a választ.
Ez csak természetes, ettől mindenki fél.
Jó, de ő annyira fél, hogy nem mer lépni. Jobban megrémiszti a gondolat, hogy igent mondanak neki, mint az, hogy visszautasítják – magyaráztam. – Én meg még csak segíteni sem tudok neki, mert semmi tapasztalatom ilyen téren. Szar barát vagyok – panaszkodtam és az arcomat elrejtettem a kabátjába.
Nem vagy szar barát – vigasztalt és a fejemet simogatta. – Nagyon jó barát vagy és ezt Angel is tudja. – Nem mondtam semmit, mire ő átölelt és belepuszilt a hajamba. – Tudja, hogy ilyenben nem tudsz neki segíteni és ezt nem is várja el tőled. Ne emészd magad emiatt, fogadok, hogy Angel nagyon örül, hogy olyan barátnője van, mint te. Na, gyerünk, mosolyogj! – tolt el magától és az ujjával felfelé görbítette a számat, amitől muszáj volt nevetnem. – Erről beszéltem – vigyorgott rám.
Angel! – ordította el magát mellettem Alexander, majd integetni kezdett. Abba az irányba kaptam a fejem, amerre a srác nézett. A szőke lány pont akkor lépett ki az iskola ajtaján és gyorsan összehúzta magán a kabátját, ahogy megcsapta a hideg levegő, de nem hallotta meg a nevét, ezért a hokisok közül többen kiabálni kezdtek neki. A hirtelen támadt hangzavarra mindenki felkapta a fejét és az irányunkba nézve próbált rájönni, hogy mi folyik itt. Végre Angelina is meghallott minket, ezért elindult felénk. Közben néhányan elkezdtek arról vitatkozni, hogy melyikük hangját hallhatta meg és kinek van több esélye a lánynál. Angelnek mindig is nagy rajongótábora volt a hokisok között, mindenki imádta a kivágott felsőit és a bevállalós természetét, így sokan voltak, akik tettek nála próbát, de egy egy-két napos kalandon kívül senkinek nem sikerült többet kicsalnia belőle. Bár nem hiszem, hogy bánták volna, valószínűleg még egyiküknek sem volt normális kapcsolata.
Angel csak kuncogott a vitatkozásukon, de figyelmen kívül hagyta a kérdésüket és inkább odajött hozzánk. Alexander kinyújtotta felé a kezét és erőlködés nélkül segített a lánynak felállnia a padra, aki leült közém és a srác közé.
Hogyhogy itt? – nézett rám, én pedig mosolyogva csak megvontam a vállam és nekidőltem Kyle-nak. – Ó, már értem – vigyorgott.
Egyébként mit akart tőled az igazgatóhelyettes? – kíváncsiskodtam.
Csak a szokásos – legyintett, mire rosszallóan néztem rá. Angelnek elsőben már a legelső napon sikerült kihúznia a gyufát az igazgatóhelyettesnél a ruházatával, ami az elmondása szerint nem volt iskolába való, arról meg már nem is beszélve, hogy a hidegtől sem védett sokat. Természetesen Angel már általánosban megszokta, hogy – szerinte - minden nőnemű tanár féltékeny az alakjára, így mindig azzal piszkálják, hogy az öltözete „nem megfelelő ilyen helyen”, ezért nem is csoda, hogy az akkori eset is teljesen hidegen hagyta és a következő napokban is ugyanolyan kivágott, sokat mutató ruhákban jelent meg. Szegény igazgatóhelyettest nagyon sajnáltam, mert ő tényleg mindent megtett, hogy leszoktassa barátnőmet erről, még az anyját is felhívta, aki ennek hatására bevezette azt a szabályt, hogy minden egyes alakalommal, amikor elhagyta a házat, előtte be kellett mutatnia a ruházatát neki. Már a legelső napon kiderült, hogy ezzel az égvilágon semmit nem ért el, mert Angelina amint beért az iskolába, az első dolga volt, hogy a lánymosdóban átvedlett.
Azért néha hallgathatnál rá, nem mindig mond hülyeségeket – próbáltam a lelkére beszélni.
Egy ilyen esetet mondj! – mutatta fel egy ujját.
Például, amikor azt mondta, hogy meg fogsz fázni. Aznap tényleg megfáztál – emlékeztettem.
Azt mondta a ruhámra, hogy okádék! – háborodott fel, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, amit mondtam. Már jól ismertem, ezért ebből is tudtam, hogy igazam van, és ezt ő is tudja.
Csak sokat mutat – javítottam ki.
Már te is kezded? – nézett rám mérgesen. – Alex! – fordult a sráchoz, aki eddig a csapattársaival beszélgetett. – Mit gondolsz a ruhámról? – kérdezte és lehúzta a kabátja cipzárját. Megdöbbenve néztem, ahogy a fiú szemei lassan végignézik a lány felsőtestét, aztán megköszörüli a torkát és inkább elfordul.
Húzd össze a kabátod, meg fogsz fázni – felelte, de a pólóra nem tett megjegyzést. Elmosolyodtam.
– Miért van mindenki ellenem? – kérdezte megsértődve.
– Mi csak segíteni akarunk – szólt bele a beszélgetésünkbe Kyle is. – Tényleg nagyon dögösen nézel ki benne, és ezt úgy mondom neked, mint egy fiú, de talán meg kéne tartanod ezeket a darabokat a melegebb időkre, mert bármennyire is jó nézni téged benne, nem lenne jó, ha valami komolyabb bajod lenne, mert nem öltözködsz rendesen.
– Jó, megértettem – sóhajtott fel. – Máskor valami melegebbet veszek fel.
Örültem, hogy Kyle-nak sikerült rávennie a Angelt, hogy végre időjárásnak megfelelően öltözködjön, de valami más jobban lekötötte a figyelmemet és valami olyat éreztem, amit nem tudtam hova tenni.
– Te bámulni szoktad Angelinát? – kérdeztem, mire Kyle zavarba jött és nem tudta, mit válaszoljon, Alexander pedig nevetésben tört ki.

Nem tudom, hogy mások mit éreznek azon a napon, amikor először mennek randira, de én egész nap be voltam zsongva. Egyik pillanatban még boldogan áradoztam Angelnek, hogy mennyire jó lesz a ma estém, a másikban már kétségek között vergődve töprengtem azon, hogy mi lesz, ha valamit elrontok. Elvégre még soha életemben nem voltam hasonló eseményen, mi lesz, ha meg akar csókolni? Szegény barátnőmet találtam meg ezzel a problémámmal is, többször elmagyaráztattam vele, hogy mit kell csinálnom, ha Kyle közelítene felém. Az izgatottságomat persze anya is azonnal észrevette, ezért kérdőre is vont. Büszkén meséltem el neki, hogy végre én is randira megyek, ami őt is lázban hozta, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy ő készítse el a sminkemet és segítsen kiválasztani a ruhámat. Tudtam, hogy nagyon jó ízlése van és Angelinával ellentétben ő nem adna rám olyan darabokat, amitől egy néhány órás program után ágynak esnék, így természetesen hagytam neki, hogy háromszor járja körbe a ruhásszekrényemet és terítse be az alvóhelyemet ruhák tömegével, amiket majd fel kell próbálnom. Angellel csendben figyeltük, ahogy hozzáértéssel fog a kezében néhány göncöt, majd teszi őket félre és keres valami mást.
– Rendben, szerintem ez minden. Most már csak sorban fel kell venned őket – utasított és már a kezembe is nyomta az első kombinációt. Szó nélkül vettem fel és tűrtem, hogy ketten kibeszéljék előttem, hogy miért nem lenne előnyös ebben mennem, majd ezt követte az összes többi. A végén már számolni sem tudtam, hogy hányadikat veszem le és fel, de nem is érdekelt. Azt szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, mert Kyle megérdemel egy olyan lányt, aki jól néz ki mellette és nem kell szégyenkeznie miatta. Még azért sem szóltam, hogy anya túllépte azt a határt, amit én még megengedtem volna magamnak sminkelés szempontjából. Sőt, még az sem zavart, hogy Angelina olyan ékszereket akasztgatott rám, amiket normál esetben nem vettem volna fel túlzott feltűnőségük miatt. Egyszóval, mindent megtettem az érdekében, hogy olyan legyek, amilyen a szöszinek jár.
A készülődéssel éppen időben lettünk kész, ezért gyorsan még belepillantottam a tükörbe, aztán sietősen felvettem a csizmámat és a télikabátomat. Megígértem Kyle-nak, hogy kint fogom várni a ház előtt, ő pedig időben fog érkezni, hogy ne fázzak meg és ne időzzek sokáig a hidegben.
– Ne felejts el felhívni, miután hazaértél! – figyelmeztetett a kapuban és megölelt.
– Nem fogom, megígérem – viszonoztam az ölelését.
– Jó szórakozást! – indult el a járdán a buszmegállóba, hogy hazamenjen. Intettem neki, aztán idegesen sétálgatni kezdtem és minden pillanatban szétnéztem az úton, hogy lássam mikor jön. Szinte minden egyes kocsinál hevesen verni kezdett a szívem és azt reméltem, hogy ő lesz az, de mindegyik továbbhajtott, vagy lefordult mielőtt hozzám érhetett volna. Egy idő után meguntam a járkálást, ezért leültem a kerítés tövébe, ügyelve arra, hogy a ruhám ne legyen piszkos. A percek folyamatosan teltek, lassan kezdtem átfázni és a kabátom is átengedte a hideget. Késett. Sokat. Már a tudatalattim biztos volt benne, hogy nem fog jönni, de a remény még nem halt meg bennem, ezért nem mentem be. Betartottam az ígéretem és ott ültem, arra várakozva, hogy ő is betartsa az övét, és értem jöjjön. Még maradok öt percet, aztán bemegyek – gondoltam, és tényleg vártam. És csak vártam. Az öt percből tíz lett, aztán húsz, a végén meg már nem is mertem megnézni az órám. Az arcomat a kezembe temettem és szép lassan kezdtem elveszíteni a reményt. Hogy lehettem ekkora idióta? Tudhattam volna, hogy csak játszik velem. Túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Már épp készültem felállni, amikor hangos búgásra lettem figyelmes, ezért felkaptam a fejem. Egy motor állt meg közvetlen előttem, majd az idegen leszállt róla. Felismertem rajta a lángcsóvákat, tudtam, hogy kié. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy a sisak alatt Kyle mosolyog majd rám, de amikor a védelmet jelentő tárgyat leemelte a fejéről, minden reményem elszállt. Éreztem, ahogy Alexander tekintete végigpásztáz és láttam lelki szemeim előtt, ahogy gúnyos vigyor húzódik az arcára. Feltápászkodtam a földről, hogy ne tűnjek annyira szerencsétlennek.
– Jöttél, hogy jól kinevess? – kérdeztem, mielőtt még ő mondhatott volna valamit.
– Tévedsz – felelte és egyáltalán nem hallatszott, hogy jól szórakozna rajtam, ami meglepett. – Azért jöttem, hogy szóljak, Kyle nem fog eljönni, ne várj rá hiába.
– De miért nem? – Azt terveztem, hogy hangom határozott lesz és magabiztos, ehelyett egy csalódott, szerencsétlen kislány hangja mondta ki a bennem megfogalmazott kérdést. Alexander letette a kezében tartott bukósisakját és tett egy lépést felém.
– Mert részeg. Logan vitte haza, mert egyedül nem lett volna képes rá – mesélte, nekem pedig könnybe lábadt a szemem. Részeg? Hogy... mégis hogy gondolhatta, hogy iszik? Tudta, hogy ma randink lesz, nem? A fenébe is, persze, hogy tudta, hiszen az iskolában többször is szóba hozta és piszkált vele. Meg akartam tudni a részleteket, de féltem, hogyha kinyitom a számat, elsírom magam, ezért csak álltam ott és azon gondolkodtam, hogy mit kéne tennem. Nem szándékoztam előtte gyengének mutatni magam, el akartam bújni szégyenemben, de előtte magyarázatot akartam. Mintha Alexander olvasott volna a gondolataimban, még közelebb jött, hogy csak két lépés választott el tőle.
– Már egy ideje mindenkinek világossá vált, hogy közted és közte kezd kialakulni valami, amivel egyébként minden pillanatban eldicsekedett, ezért kitaláltuk, hogy még a randi előtt megünnepeljük a sikerét, ezért elmentünk szórakozni – mesélte. – Úgy volt, hogy nem iszunk, mert akkor nem vezethetett volna, de természetesen másnak ez nem volt indok, szóval egy idő után előkerültek a szeszes italok. Egy darabig Kyle tartotta magát, és hogy segítsünk neki, mi sem ittunk, de aztán ő is beadta a derekát. Azt mondta, hogy csak egy keveset iszik, de nem bírta megállni, hiába mondtuk neki, hogy legyen elég. Aztán odáig fajult a dolog, hogy Logannek kellett hazavinnie a többiekkel együtt. – Fájt hallanom, jobban, mint azt feltételeztem. – Sajnálom – tette még hozzá, ami már az utolsó csepp volt a pohárban, ami megrepedt és kizúdult belőle minden. Az arcom elé kaptam a kezem, vettem egy nagy levegőt és be akartam menni a házba, de amikor megfordultam, Alexander megragadta a csuklómat és visszarántott, minek következtében nekiestem a mellkasának. Ijedtemben a könnyeim is megálltak, majd a srác karjai átöltek és nem engedték, hogy elmenjek.
– Előttem nem kell megjátszanod magad, nem kell erősnek látszanod – suttogta a fülembe és szorosabban ölelt. – Nyugodtan sírd ki magad. – Nem is kellett többet mondania, a könnycseppek azonnal záporozni kezdtek, ezzel teljesen tönkretéve a sminkemet, de akkor már semmi nem tudott érdekelni. Fáztam, a lábaim teljesen megfagytak, fájt mindenem, de nem izgatott. Csak sírtam Alexander karjaiban, aki csendben tűrte, hogy összekönnyezem a kabátját és simogatta a hátamat, miközben kedves szavakat suttogott a fülembe. Nem tudom, hogy mennyi ideig állhattunk ott, de egy idő után felfogtam a szavait, amik segítettek abbahagyni a sírást és már csak a szívem sajgott. Ismerős volt az érzés, mintha régebben éreztem volna már ilyet, mintha egy régi begyógyult sebemet újra feltépték volna.
– Jól van – lehelte és megcirógatta az arcomat. – Kisírtad magad? – Némán bólintottam és kicsit eltoltam magam tőle.
– Ne haragudj, hogy összekönnyeztem a kabátodat – sajnálkoztam.
– Semmi baj. Gyere, kárpótlásul, amiért Kyle így hoppon hagyott, elviszlek valahova – húzott oda a motorjához.
– Várj, a sminkem. Biztos úgy nézek ki, mint valami bányarém – takartam el az arcomat és előhalásztam a táskámból a kézitükrömet. Az utca gyér fénye megvilágított, ezért -, ha kicsit sötéten is - láthattam az elmosódott sminkemet. Mielőtt elmentem anya rám erőltetett egy korrektort vészhelyzet esetére. Hálát adtam az égnek, hogy elraktam, így gyorsan tudtam javítani a kinézetemen, amíg Alexander csendben állt mögöttem, majd mikor visszamentem hozzá, segített rám adni a bukósisakot, aztán felvette a sajátját is. Kicsit ügyetlenkedtem a felszállásnál, és éreztem, hogy a srác a sisak alatt jót mosolyog rajtam. Mikor már biztosan ültem a motoron, Alexander hátranyúlt és a kezeimet a dereka köré tekerte, majd felpörgette a motort. Szorosabban kapaszkodtam belé, hiszen még azelőtt nem ültem ilyen járművön, és kicsit féltem. A szememet erősen összeszorítottam és a hátának támasztva a fejemet vártam, hogy megérkezzünk. Fellélegeztem, mikor végre abbamaradt a hangos zúgás és Alexander nyugtatóan simogatta a karomat. Elengedtem a derekát és esetlenül leszálltam, amit ő vigyorogva nézett kezében a sisakjával. Én is le akartam venni a sajátomat, ezért az állam alatt a csatt után kezdtem tapogatni, majd mikor megtaláltam ügyetlenül nyomkodtam valamit, de csak nem akart lejönni. Az idegeim megint hajszálvékonyra zsugorodtak és megint éreztem az előtörni készülő könnyeimet. Alexander egy darabig figyelte a bénázásomat, aztán nevetve magához hívott és egy egyszerű mozdulattal szétcsatolta és leemelte a fejemről.
– Most már szabad vagy – mosolygott rám kedvesen. Magamra erőltettem egy mosolyszerűséget, de nem sikerült sokáig fent tartani, mert még mindig éreztem a felszínre törő sírásomat. – Na, Kyle azért ennyire nem nagy szám. Nem éri meg.
A válaszom csak annyi volt, hogy mérgesen rávertem egyet a mellkasára, aztán hátrafordultam és otthagyva őt bementem a kávéházba. Ezt ő nem értheti, nem tudja, hogy min megyek keresztül. Meglepődve láttam, hogy hova hozott. Egy halvány mosolyszerűség kúszott az arcomra, aztán leültem oda, ahol először zaklatott a haverjaival és ahol először beszélgettem Kyle-al. Alexander nem sokkal később utánam jött és leült velem szembe.
– Nem volt ám szép, hogy csak úgy otthagytál – vágott sértődött képet. Nem törődve vele lehajtottam a fejemet a karomra az asztalon és kibámultam az ablakon. Néztem, ahogy a kocsik elhajtanak az úton, és néhány sétáló ember is sietve lépked a hűvösben. Egy boldog szerelmespár ment el nevetve a kávézó előtt, a fiú szorosan átkarolta a lányt, hogy ne fázzon. A látványtól összeszorult a szívem. Néhány órával ezelőtt még azt gondoltam, hogy Kyle és én is így fogunk sétálgatni az utcákon, boldogan, szerelmesen. Behunytam könnyes szememet és beletemettem az arcomat a karomba. Mit keresek én itt? Otthon kéne ülnöm a szobámban, sírva.
– Nica – rántott vissza Alexander hangja a gondolataimból, mire ráemeltem könnybe lábadt látószerveimet. – Igyál egy kis forrócsokit, attól biztosan jobban érzed majd magad – tolta felém a gőzölgő bögrét. Felemeltem a fejemet és megfagyott kezeim közé fogtam a meleg italt.
– Miért nem voltam elég jó neki? – kérdeztem a barna folyadékot bámulva, amiben ott úszkált három mályvacukor.
– Kyle nem volt elég jó – javított ki. Tekintetemmel az arcát vizslattam. Az ő kezében is ott volt a gőzölgő pohár és komolyan nézett rám. – Tudod, Kyle... – gondolkodott. – Ő nem az a kitartó típus. Ezért is tiltott el tőlem – mondta. Döbbenten néztem rá. Nem tudtam, mit ért ez alatt és azt sem, hogy tudta, Kyle megkért rá, ne legyek vele. – Bevallom, tényleg vannak hangulatingadozásaim, de azért nem annyira durvák, mint gondolod és nem is ez volt a fő oka annak, hogy eltiltott tőlem. Egyszerűen csak nem akart harcolni ellenem, mert az további erőfeszítéseket igényelt volna.
– Ezt mégis hogy érted?
Tudod, elég sokszor fordult már elő olyan, hogy egy lány összejött valakivel a csapatból csak azért, hogy a közelembe kerülhessen. Valószínűleg Kyle is attól tartott, hogy te is csak ezért vagy vele, így megpróbált jó távol tartani tőlem, hogy véletlenül se kelljen a figyelmedért harcolnia, miközben velem vagy. Amit mondjuk meg tudok érteni, mert tényleg nem egyszer fordult már elő, hogy a csaj velem beszélgetett ahelyett, hogy a pasijával foglalkozott volna – magyarázta. Erről eszembe jutott Emily az edzésről. Ő is biztosan egy lehetett azok közül a lányok közül. – Viszont olyan is volt már, hogy a srác annyira ragaszkodott hozzá, hogy elérte azt, hogy helyettem belé szeressen és azóta is együtt vannak. Kyle pont ezt akarta megúszni, ezért kezes egyszerűséggel felhasználta egy jellemvonásomat arra, hogy kellően megijesszen, majd játszotta a figyelmes, szőke herceget, aki majd megvéd az ördögtől.
Nem szóltam semmit, próbáltam megemészteni a hallottakat.
Akkor nem is szeretett igazán? – bukott ki belőlem a kérdés.
Sajnálom. – A felelet hallatán a kanalammal kihalásztam egy mályvacukrot és bekaptam. A cukor édes íze mindig segített enyhíteni a fájdalmon, ám most csak felerősítette.
Miért hoztál ide? Mit akarsz tőlem? – vontam kérdőre.
Segíteni akarok.
De miért? Miért nem hagysz békén? – temettem az arcomat a tenyerembe és lenyeltem a torkomban lévő gombócot. – Egyedül akarok lenni.
Pont ezért nem fogok elmenni – felelte higgadtan. Ismét kezdett hatalmába keríteni az az érzés, amit egyszer sikerült elfojtania. Gyűlöltem, amiért mindig idegesített, hogy ott volt, ahol nem kellett volna lennie, játszotta a kedveset, mikor nem volt az. Nem is értem, hogy vehettem be, hogy helyette magamat utálom. Hülyeség! Azt mondta, tudja min megyek keresztül, hogy tudja milyen érzés most nekem. Fogalma sincs róla. Akkor békén hagyna és engedné, hogy újra begyógyítsam a sebem, hagyná hogy minden a régi kerékvágásban működjön és nem hozott volna most ide.
Jó, akkor megyek én – álltam fel.
Engedd, hogy segítsek – mondta és egész nyugodnak tűnt. Azt hittem, hogy megint erővel itt tart majd, mint legutóbb tette. Ahogy mindig is tette.
Nem kell a segítséged. – Visszatért a régi határozottságom, újfent éreztem magamban azt a magabiztosságot, ami már hiányzott. Erősnek látszottam, olyan voltam, mint Kyle előtt. – Gyűlöllek – sziszegtem a fogaim között. Alexander egy pillanatra lehunyta a szemét, vett egy mély lélegzetet és egy mosolyt erőltetett az arcára, de látszott a gesztenyebarna szempárban, hogy legszívesebben leüvöltené a fejemet.
Ülj le – mondta. A hangjában nem volt semmi parancsoló, még csak kérlelés sem. – Ülj le! – ismételte meg még egyszer, de már volt benne valami ellentmondást nem tűrő. Nem tettem semmit, farkasszemet néztem vele és érzékeltettem, nem félek. Már nem voltam az az elveszett bárányka, akit idehozott. Nincs szükségem a segítségére, egyedül is boldogulok, ahogy eddig is tettem. – Nica, esküszöm, ha most azonnal nem ülsz le, elmegyek és többet soha nem jövök vissza. – Felröhögtem. Ez volt a valaha hallott legnevetségesebb fenyegetése.
Ez minden vágyam – feleltem.
Valóban? – kérdezett vissza. – Akkor miért állsz még itt?
Nem is óhajtottam tovább hallgatni a hülyeségeit, ezért elmentem. Vagy legalábbis akartam, de amikor mellé értem elkapta a csuklómat és megállított.
Ide hallgass! Ezerszer utasítottál vissza, de én ezeregyedszerre is visszajöttem. Ha most elmész, nem lesz több esélyed. Ez volt az utolsó. Nincs több. – Szúrós pillantását belefúrta az enyémbe és csendben várta a választ. Álltam a tekintetét és csak arra a pillanatra vártam, hogy elengedje a kezemet és már ott sem lettem volna. Nem tette, mintha azt akarta volna, hogy én szakítsam ki belőle.
Mit akarsz tőlem?
Azt, hogy végre megtörj és hagyd, hogy segítsek. Nem akarom, hogy tönkretedd az életedet, mert úgy jársz, mint én.
Már megint ezt csinálja. Fogalma sincs semmiről. Nem tud semmit rólam!! Ujjait lefejtette a csuklómról és a szájához emelte a bögréjét. Meglepetten néztem rá. Ennyi? Csak így elenged? Most nem fog bántani? Nem okoz fájdalmat? Nem tettem semmit, csak álltam és néztem, ahogy megissza az utolsó kortyokat is, majd belenyúl a hátsó zsebébe. És én miért vagyok még itt? Hiszen eleresztett! Pénzt tett az asztalra, aztán ujjait rákulcsolta a kézfejemre és magával húzott ki az épületből. Most meg hova visz?

22 megjegyzés:

  1. nagyon nagyon szuper *-* imádom ezt a történetet!!! kérlek siess a következő résszel :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy tetszik! :D
      A következő rész csak két hét múlva fog megérkezni, addig is szíves türelmedet kérem. :)

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  2. Wááá!!! Köviiiit gyorsan, légyszi! :-) Imádom! Alexander 4ever <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD Örülök, hogy ennyire tetszett! ^^

      Törlés
  3. Egyelek meg! :) de aranyos vagy! Es a resznek is nagyon orulok, a csoportba belepek, normalis komit majd irok remelhetoleg holnap. A reszt pedig mindjart olvasom:)<3
    Olel, Roro

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy beléptél, azt hiszem, hogy elfogadtam a csatlakozási kérelmedet, ha te voltál az. :D
      Már nagyon várom a véleményed. :D

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
    2. Szia Mircsi!
      Először is örülök neki hogy próbálsz valamiféle rendszert kialakítani nekünk. Igazán örömmel töltött el hogy megfogadtad tanácsomat! 
      Másodszor, most már a rész elolvasása után (plusz egy nap de lényegtelen) igazán értem miért írtad hogy kíváncsi leszel a véleményemre, hiszen igazán nagy Kyle „fan” vagyok. (Megjegyzem kitartok mellette)
      Harmadszor a részről írnék. Hihetetlenül örültem hogy áhhh randi lesz, jaj de jó. Bár nekem ez a megfelelő lányként akarok lenni Kyle mellett, ezért még olyan sminkem is lesz ami alapból nem, annyira nem tetszet. Igazából önbizalom hiányt mutatott, persze lehet hogy csak én értettem fére előfordul, főleg manapság hogy beszélni is alig tudok, mindig belekavarodok a szavakba. (de utálom)
      Aztán Nica csak várt várt és nem jött Kyle. Viszont a „hős lovag” megjött a motorocskájával (kár hogy szeretem ha van valakinek motorja, annyira szépek és uhh). NEM SZERETEM ALEXANDERT. Oké, lehet hogy igazat mond, hogy Kyle eltiltotta hogy ne kelljen küzdeni Nicaért de az hogy nem szeretné… Nehogy már! Azt nem hiszem.
      Őszintén örültem volna ha Alexander nem kedvesen, megértően szól hogy üljön le Nica. De tényleg, nem akarom ezt a fiút. Legyen már valami nagy hibája megint. Kyle akarom, szerencsétlen meg randi előtt leissza magát. (muhahahaha béna) De nekem akkor is Kyle. És kész. Őt akarom Nica mellé. Remélem együtt lesznek még ha nem is sokáig de Kyle bocsánatot kér és rendbe jönnek a dolgok.
      Nem dumálok tovább, úgy is tudod hogy mit gondolok Alexander és Kyle miatt.
      Jó persze valami rossz dolgon keresztül ment Alexander mint mondta is (és ezt utólag írtam ide mert vissza olvastam és akkor így jó még ezt is leírom), és nagyon aranyos tőle ez a dolog hogy próbálja „megmenteni” az életét, igazán kíváncsi vagyok mi történt vele. ÉSSSSSS megvan, akkor ez ki fog derülni és azt írja le Nica a könyvbe. Aminek nem rég lett kész a borítója. Igaz?
      Ölel, Roro
      ui.: De jó már hogy a húgod vissza írt, aranyos. 

      Törlés
    3. Drága Roro!

      Hát, csak annyit mondanék, hogy még bármi megtörténhet. :D
      Elnézést kérek amiért csak ennyit tudok reagálni a hosszú-hosszú kommentedre, de úgy érzem, hogy elszólnám magam, ha hosszabban írnék neked. :D Még annyit hozzátennék, hogy vannak dolgok, amikben igazad van, másokban aprót tévedtél, de ez hamarosan kiderül. :))

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  4. Mircsi...annyira haragszom rád...fúúú...nem tudok hosszú véleményt írni...ki vagyok borulva...nagyon...gyűlölöm Alexandert...de már Kylet is...hahj...nincs senki, akit szeretnék Angelen kívül... xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, sajnálom. :/ Remélem, ez idővel változni fog...

      Törlés
  5. Szia Mircsi! :)
    Sajnos csak most volt időm elolvasni a részt de ez is nagyon tetszett. Kyle nagyon meglepett ezzel a húzásával és őszintén most valamennyire meg is utáltam... Nem gondoltam volna róla ezt bár lehet, hogy Alexander hazudik de akkor meg az nem tetszene, hogy megvárakoztatja Nicát. Alexet most már tényleg imádom. :D Sejtettem én, hogy valami lesz itt Alexszel, ami miatt ennyire próbál Nicával jó kapcsolatot ápolni. Alex már az elején tetszett bár közben Kyle kicsit bekavart nálam úgy értem ő is megtetszett a karakterek közül. :D De most már biztosan Alexander az, aki szimpatikus nekem. ^-^
    Nagyon várom a következő részt nem tudom, hogy azt a 2 hetet, hogy fogom kibírni. >< De majd igyekszem. ;)
    Ölel, Savannah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Savannah!

      Hjaj, olyan rossz, hogy nem mondhatok semmit, mert azzal lelőném a poént. >< Úgyhogy, csak annyit, hogy a következő részben minden kiderül! :D
      Köszönöm szépen a kommentedet. <3

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  6. Drága Mircsi!
    Nem tudom, hogy írtam-e már azóta, de ha nem, akkor Boldog Új évet, és kitartás az iskolához. Örömmel hallom, hogy sikerült találnod egy kényelmes rendszert, és bár sajnálom, hogy csak kéthetente lesz folytatás, örülök a rendszerességnek. :)
    Amikor elkezdtem a blogod kritikáját, azon belül is a karakterjellemzést, már akkor sántított ez a Kyle dolog. Arról nem is beszélve, hogy mennyire kiakadtam, hogy el akar tiltani Nicától valakit (bár a módszerei azért aranyosak voltak). Egy valamit azonban még most sem értek. Játszott vagy tényleg kedvelte? Ilyet és így nem lehet megjátszani, mert ez már pofátlanul jó alakítás lenne. Ajj, fogalmam sincs mi van. Ráadásul még mindig a rész hatása alatt vagyok, így megint össze-vissza beszélek. Egyet viszont még gyorsan leírok, mielőtt abbahagyom a fecsegést: örülök, amiért nem hagyta ott Alexet. Ennek így kellett történnie. Izgatottan várom, mit hozol ki a folytatásból <33
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Mivel még a fejezet vége nincsen meg, ezért nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor fog kiderülni Kyle szándéka, de vagy a következő fejezet végén, vagy az utána lévő elején. Alexander és Nica beszélgetései mindig keresztülhúzzák a számításaimat, de hamarosan kiderül, hogy milyen irányba haladt a beszélgetésük. :D
      Örülök, hogy ez a rész is elnyerte a tetszésedet és nagyon hálás vagyok a hozzászólásodért. ^^

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  7. Draga Mircsi!
    Egyik nap talaltam ra a blogodra, es rogton beleszerettem. Fantasztikusan jol irsz, imadom! Nagyon varom mar a kovetkezo reszt!:)
    Olel, Petra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Petra!

      Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett. ^^ Remélem, a továbbiakban sem okozok majd csalódást.

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  8. Aszta paszta a cipő is megb*ssza*-*
    Annyiraaa jó lett! Bár most legszívesebben leütném Nicá-t. Meg Kyle-t. Alexander-t meg olyan erősen magamhoz szorítanám, hogy csak na. Meg téged is. Egyszerre ölelkeznénk, együtt, hárman. Milyen jó lenne már! Gondolj bele! Na jó kicsit elkalandoztam. Nagyon jó lett! Gratu!
    Ölel nagyon szorosan
    ~Hann

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, de aranyos vagy! ^^ Az tényleg jó lenne! :D
      Köszönök szépen mindent! <333

      Szintén szorosan ölel,
      Mircsi

      Törlés
  9. Kedves Mircsi!
    Csak most vettem észre, hogy a Tizenharmadik fejezet is fent van. :'D
    Mivel az előző rész alatt hosszabban kifejtettem a véleményem, most rövid leszek.
    Ez a rész is nagyon tetszett, még mindig fantasztikusan írsz, ami pedig az eseményeket illeti... Tudtam, hogy valami nem stimmel Kyle-al, de aztán sikerült elhitetned, hogy minden rendben van vele, erre tessék! Fogalmam sincs, hogy most mégis mit gondoljak róla. =/
    Alexet viszont imádom. :D
    Várom a folytatást. :)
    Swarley

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Swarley!

      Háhá, sikerült mindenkit elbizonytalanítanom, de jó vagyok!! :DD
      Köszönöm szépen a hozzászólásodat! :))

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  10. Kedves Mircsi!
    A viszonylag hosszú kihagyásod óta nem írtam neked de most rászántam magam, mert úgy érzem el kell mondanom hogy mennyire imádom amit írsz. Imádom a hangulatváltozásokat, a titkokat amik mindig izgalmasabbá és életszerűbbé teszik. Kevés olyan blog van ahol érzem hogy ez akár valóság is lehetne mert elveszik a világhálón a sok sablonsztori és félbehagyott sztori között.
    Szóval igazából csak annyit írok most, hogy imádom az egészet és még mindig a #team Alexander klub tagjaként tengetem napjaim. Titokzatossá teszi ez az egész helyzet, az el-elejtett célzásai mikor mire de leginkább arra hogy vele is megtörtént ami vele. Már ha ennek a mondatnak volt értelme.
    Nem írok most sokat mert amíg te írod a blogot addig még úgy is fogok neked írni megígérem ;)
    Nem.szabadulsz ilyen könnyen
    Várom.már a folytatást siess vele!
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cassy!

      Örülök, hogy megint feltűntél és megosztottad velem a gondolataidat! :D Boldoggá tesz, hogy ennyire tetszik a blogom, remélem, hogy nem fogok csalódást okozni. :D
      Köszönöm szépen a kommentedet. <3

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés