2014. október 13., hétfő

Tizedik fejezet

Sziasztok!
Eltartott egy darabig míg eljutottam idáig, tisztában vagyok vele. Sajnálom, de tényleg nem volt időm írni és energiám sem. Viszont a jó hír, hogy most itt vagyok és velem együtt megérkezett a tizedik fejezet is, ami habár nem érte el a megszokott terjedelmet, magába foglalja azt, amit szerettem volna.
Ez idő alatt egy kicsit szaporodtunk és immár 51-en követitek a blogot, amiért hihetetlenül hálás vagyok! <3  Ennek örömére el is kezdtem írni a következő fejezetet, ami foggggalmam sincs, hogy mikorra fog megérkezni, de igyekezni fogok minél hamarabb megírni, hogy ne haragítsak megint mindenkit magamra.


További jó olvasgatást és blogolást kívánok!
M. Mircsi
___________________________________________________________________________________________


Tizedik fejezet


A barátod az, aki mindent tud rólad..."
Elbert Hubbard

Az egyik dolog, ami megkülönbözteti az embereket az állatoktól, az a gondolkodás. Néha mégis inkább az ösztöneinkre hallgatunk ahelyett, hogy végiggondolnánk a tetteinket mielőtt, még rosszul cselekednénk. A születésemkor belém vésődött késztetés vezetett engem is azokhoz a tudatlan lépésekhez, amikkel egyre jobban elzárkóztam a környezetemtől, hogy minél nagyobb biztonságban tudhassam magamat. Észre sem vettem, hogy mit teszek, fel sem fogtam, hogy milyen messzire kerültem, egészen addig, míg Alexander fel nem hívta  rá a figyelmem. Azt gondoltam, ez így jó, ennek így kell lennie. Vagy legalábbis ezt hitettem el magammal. Néha fel-felbukkant bennem az érzés, hogy talán nem így kellene lennie, hogy talán közelebb kéne engednem magamhoz valakit, aki segít átvészelni ezt az időszakot, de valahányszor eljutottam odáig, hogy elmondtam volna Angelinának a titkaimat, akaratlanul is úgy cselekedtem, hogy az megakadályozott ebben és még messzebb kerültem tőle. Angelnek mindig teljesen természetes volt, hogy mindent elmondott nekem és sokszor hosszabb próbálkozásokba kezdett, hogy belőlem is kiszedjen olyan dolgokat, amiket feltűnően kerültem a fecsegéseink során. Ilyenkor rendszerint ideges lettem, amin ő kiakadt és egy kisebb vitánk kerekedett, ami azzal fejeződött be, hogy örök haragot fogadtunk, majd jól otthagytuk a másikat. Persze ezeket csak gyors felindulásból mondtuk egymásnak, ezért néhány órával később, vagy legkésőbb másnap bocsánatot is kértünk egymástól és hanyagoltuk a témát egy darabig. De Angel minden egyes alkalommal felhozta, amikor kettesben voltunk és én a füzetembe irkálgattam, ő pedig kíváncsian leskelődött bele a sorokba.
Gondolatmenetemet a telefonom csörgése szakította meg. Gyorsan előkotortam a farmerzsebemből és elmosolyodtam a név láttán, majd a fülemhez emelve fogadtam a hívást.
Szia, Kyle – szóltam bele vidáman.
Szia, Nica. Jókedvűnek tűnik a hangod – állapította meg. – Történt valami?
Történt néhány dolog, de nem ezért vagyok boldog. Csak örülök, hogy hívtál – vallottam be.
Ó. Én is örülök, hogy végre beszélhetünk. Teljesen kikészít ez a sok tanulás – panaszkodott.
Igazán? Ezt értsem úgy, hogy tele vagy jó jegyekkel? – Tudtam, hogy ez nem így van, a hokisok nem arról híresek, hogy tanulnának. Ha továbbtanulásról van szó, mindig az ösztöndíjjal jönnek, nekik nincs szükségük kiváló érdemjegyekre, elég ha kitűnően űzik a sportot, amit imádnak.
Ööö... – nevetett fel. – Nem is mesélted még, hogy mi volt veled ma – tért ki a válaszadás elől. Felnevettem.
Éppen hazafelé tartok, mert tettem egy kis kitérőt és találkoztam Alexanderrel – meséltem.
Alexszel? – sziszegte a telefonba és nem igazán dobta fel a kijelentésem.
I..Igen. Tisztáztuk a dolgokat közöttünk.
Figyelj, tudom, hogy Alex menő, jóképű meg minden és nehéz neki ellenállni, sőt, a legtöbb lány nem is tud, de nem jó ötlet, hogy vele barátkozz. Ő tényleg nagyon jó barátom, egy rossz szót sem szólnék rá, mert már többször is kihúzott a csávából, de... Ő nem jó parti egy lánynak. Megbántana. Sokszor – mondta.
Ezt hogy érted? Nem jó parti egy lánynak? – értetlenkedtem.
Alex... – tűnődött. – Ő nem való lánynak. Tudod, a lányok mindent a szívükre vesznek, egyetlen szóval vérig lehet sérteni őket úgy, hogy egy életen át meggyűlölnek. Sokkal érzékenyebbek vagytok, mint mi fiúk, ezért ha Alexnek rossz kedve van, akkor engem elküldhet melegebb éghajlatra anélkül, hogy emiatt hetekig nem szólnék hozzá, míg lehet, hogy te sírva kötnél ki a szobádban – magyarázta. – Alexnek pedig elég sűrűn vannak hangulatingadozásai, ezért lehet, hogy abban a fél/egy órában, amit vele töltöttél, tök jól kijöttetek, nem volt semmi gond, de elég valószínűnek tartom, hogy a következő alkalommal nem lesz ilyen szerencséd és nem szeretném, ha miatta sírnál. Vagy bárki más miatt. – Még soha senki nem mondott nekem ilyet. Hirtelen nem tudtam, mit reagálhatnék.
Ööö... én... – Zavarban éreztem magam és talán még el is pirultam.
Gondolom, nem hiszel nekem – értette félre a dadogásomat. – Akkor egyezzünk meg abban, hogy hagyom, hogy egyetlen egyszer megbántson, rendben? Nem fogok szólni azért, hogy vele vagy, nem figyelmeztetlek állandóan, úgy teszek majd mintha nem Alexszel töltenéd az idődet – mondta és a hangja nyugodtan csengett a fülemben.  De ha megbánt, – emelkedett meg a hangja – az lesz az első és az utolsó alkalom. Utána mindent megteszek majd, hogy ne legyen esélye ismét megtenni.
Én nem úgy értettem. Hiszek neked csak... ez kedves tőled – vallottam be.
A beszélgetésünk elkanyarodott Alexndertől Kyle mindennapjaira, a szokásos programjaira, amikről áttértünk a randira. Elmagyaráztam neki, hogy miért nem szeretném, ha miattam kihagyná a bulijukat. Nehéz volt rávenni, hogy ismételten elnapoljuk, de végül beadta a derekát és megígértette velem, hogy következő hét péntekén este hatkor ott fogok állni a bejárati ajtónk előtt, hogy ő felvehessen az egyik haverja kocsijával, hogy aztán egy elképesztő estét töltsünk együtt. Boldogan ígértem meg neki azzal a feltétellel, ha ő is megesküszik nekem, hogy nem kell majd egyedül álldogálnom a hidegben arra várva, hogy ő megjelenjen. Erre persze ő teljesen kiakadt, hogy mégis hogy képzelhetem, hogy ő minden szó nélkül hagyja, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint én, egyedül várakozzon rá. Zavaromban megszólalni sem tudtam, hiszen ez volt az első alkalom, hogy gyönyörűnek nevezett. A beszélgetésünk alatt nem ez volt az első eset, hogy az arcomat vörös pír lepte el, de nem is az utolsó. Kyle könnyedén zavarba tudott ejteni akár egyetlen ártatlan szavával is, és nekem annyira ismeretlen volt a helyzet, hogy minden egyes alkalommal érzékelte ezt, még ha nem is látott. Hallhatóan nagyon élvezte. Lassan kezdtem rájönni, hogy már-már szándékosan ejtett el egy-egy ilyen szót, hogy kiváltsa belőlem ugyanazt a dadogós reakciót, majd nevetett rajtam annak ellenére, hogy kértem, ne tegye, mert nekem borzasztóan kellemetlen.
Beszélgetésünk közben úti célomat megváltoztattam azzal az elhatározással, hogy jóváteszem azt, amit már évekkel ezelőtt elrontottam az első találkozásunk alkalmával. Rengeteg olyan dolgot tettem vele, amit nem érdemelt volna meg, fejéhez vágtam olyan szavakat, amiket nem kellett volna, kértem tőle, de soha nem adtam. Egészen eddig azzal hitegettem magam, hogy amit teszek vele az nem az én hibám, ha túl akarom élni, ha nem akarom, hogy az az érzés a hatalmába kerítsen, akkor ezt kell tennem. Eltaszítanom. Úgy mint mindenki mást is.
Bekopogtam az ajtón és türelmesen vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Nem is telt bele sok idő és Angelina anyukájának mosolygós arcával találtam szembe magam, aki kedvesen beinvitált és megjegyezte, hogy mennyire megnőttem az utolsó találkozásunk óta. Válaszolgattam a hozzám intézett általános kérdésekre és tapintatosan próbáltam érzékeltetni vele, hogy igazából nem hozzá, hanem a lányához jöttem. Talán vette az adást, talán csak elfogytak a kérdései, de néhány perc után utamra engedett, ami egyenesen Angel szobájának az ajtajához vezetett, ahol kopogás nélkül nyitottam rá.
Nem, persze, hogy nem – nevetett fel a barátnőm telefonját a füléhez tartva. Jöttömre felém kapta a fejét és felcsillantak a szemei. Intett, hogy jöjjek beljebb, miközben folyamatosan beszélt a vonal másik oldalán lévőnek. – Igen, holnap este ráérek, akár be is ülhetünk egy kávézóba. Igen, az úgy tökéletes. Akkor megbeszéltük, majd találkozunk. Szia – tette le és izgatottan felugrott az ágyáról. – Na kivel megyek randira? – ujjongott.
Nem mondod komolyan?! – kerekedett el a szemem. – Te jó ég! – lelkesedtem én is és szorosan megöleltem a barátnőmet. – Annyira örülök nektek!
Én is – viszonozta az ölelésem.
Na mesélj, mi volt? – ültem le az ágyára és kíváncsian néztem rá. Természetesen ő azonnal neki is kezdett a regélésnek és mindent szóról szóra elmondott a telefon felvételének kezdetétől. Az elején nem igazán értettem, hogy mikor következik az a rész, amikor Erik randira hívja, aztán a végén ki is derült, hogy nincs is ilyen, hiszen az említett srác azért akar vele találkozni, hogy megbeszéljenek néhány dolgot az újsággal kapcsolatban. Nem akartam lelombozni a lelkesedését, ezért mosolyogva hallgattam a beszámolóját a társalgásukról.
Találkoztam Alexanderrel – jelentettem ki hirtelen minden bevezetés nélkül. Angel elkerekedett szemekkel meredt rám, aztán sértődöttség vette át a helyét és elfordította a fejét.
Új barátra leltél helyettem és most azért jöttél, hogy közöld, „bocs, találtam valaki nálad jobbat”? – kérdezte és a hangjában volt némi szomorúság a megbántottság mellett.
Nem, dehogy! – tiltakoztam és még a gondolattól is megijedtem, hogy elveszítem Angelinát. – Csak elolvasta a füzetemet és mivel a titkaim voltak benne, ezért meg szerettem volna beszélni vele. Aztán beszélgettünk a kettőnk kapcsolatáról és bebizonyított néhány dolgot, amiről nekem fogalmam sem volt. Azért vagyok itt, hogy rendbe hozzam, amit elrontottam – magyaráztam és kétségbeesetten fürkésztem az arcát.
Ezt... nem értem – nézett rám értetlenül. – Mi történt?
Egy megkönnyebbült mosoly költözött az arcomra. – Ráébredtem, hogy te vagy a legjobb barátnőm, akivel bármit megoszthatok – vigyorogtam rá, mire viszonozta. – Sajnálom, hogy nem viselkedtem megfelelően veled, titkolóztam és elzárkóztam. De ígérem, hogy mindent jóváteszek!
Ó, Nica – ölelt át. – Azt hittem, hogy tényleg lecserélsz Alexre.
Már mégis miért tennék ilyet? – lepődtem meg és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
Mindig olyan hideg voltál hozzám, azt hittem, hogy ez a kapcsolat csak nekem jelent valamit és te csak azért viselsz el, hogy ne legyél egyedül – magyarázta.
Ez egyáltalán nem így van, be is bizonyítom. Kérdezz azt, amit akarsz, mindenre válaszolni fogok! – mondtam határozottan. Angel gondolkodóba esett.
Mi történt veled? – tette fel az első kérdését. Értetlenül meredtem rá, nem értettem, mire céloz. – Amikor kicsit voltunk, mindig olyan közvetlen voltál, aztán szép lassan eltávolodtál tőlem is és mindenkitől. Miért?
Nagyot sóhajtottam. Abban reménykedtem, hogy először valami egyszerű kérdéssel kezdi, mint például, hogy milyen volt a napom, vagy hogy mi a kedvenc színem, függetlenül attól, hogy már tudja.
Tudod, akkoriban nem volt túl jó kapcsolatom anyával, se apával, sőt, még nekik se egymással – kezdtem bele a mesélésbe. Angel csendesen végighallgatott, láttam az arcán, hogy néha megrándulnak az izmai és együtt érezve néz rám. Mesélés közben könny szökött a szemembe, ahogy visszaemlékeztem azokra az időszakokra. Jó barátnőhöz méltóan közelebb jött és szorosan átölelt. Jó érzés volt érezni a közelségét, megnyugtatott és könnyebben tudtam beszélni.

A múltam beismerése után úgy döntöttünk, megünnepeljük, hogy végre sikerült megnyílnom barátnőm előtt, ezért elmentünk a legkedvesebb kávézónkba. Nevetve emeltem a bögrémet a szám elé és figyelmesen hallgattam Angelt, ahogy kifigurázza a franciatanárát, aki elmondása szerint nem kicsit őrült. Ebben a pillanatba hangos zajongás kíséretében két srác lépett be az ajtón. Kicsit déjà vu érzésem támadt, de a múltkori alkalommal ellentétben most nagyot dobbant a szívem, izgatottan pásztáztam őket és erősen kattogott az agyam azon, hogy mit kellene tennem. Valószínűleg egy kicsit túl sokáig bámulhattam őket tanácstalanul, mert Angel érdeklődve fordult hátra.
Srácok! – kiabált oda nekik gondolkodás nélkül, majd heves integetésbe kezdett. Mindketten felénk kapták a fejüket, aztán szinte egyszerre kúszott mosoly az arcukra. Hezitálás nélkül felénk vették az irányt.
Sziasztok csajok – ült le Angel mellé Alexander, Kyle pedig mellettem foglalt helyet.
Szia – köszönt nekem Kyle mosolyogva és az asztalra könyökölt.
Milyen volt az edzés? – viszonoztam mosolyát és érdeklődve hallgattam, ahogy mesélni kezdi. Azt már nemrégiben lezajlott telefonbeszélgetésünkbe beszűrődő kiabálásából is tudtam, hogy nem tartozik a vajszívű edzők közé, akiket egy kisebb lábfájással is meg lehet hatni, de azért az durva, amit a srácokkal művelt. A humoráról már nem is beszélve. Szadista hajlamai ellenére a fiúk váltig állították, hogy nagyon jófej és egytől-egyig nagyon szeretik.
– A lányokat is ő edzi néha-néha. Náluk már van egy-két kivétel, akik szívesebben cserélnék le valaki kevésbé keményre, de még ott is a többség azt vallja, hogy nagyon jóarc – bizonygatta Alexander. Angellel összenéztünk és szó nélkül elhatároztuk, hogy továbbra sem fogjuk a hokit választani sportnak, ő inkább marad az egészséges napirendjénél és továbbra is számolja a kalóriákat, én pedig futok, amikor csak tehetem. Ezek után én kezdtem el mesélni Kyle-nak azokról a dolgokról, amikre kíváncsi volt. Többnyire egyszerű kérdéseket tett fel, és az általános iskolai éveimről faggatott. Készségesen válaszolgattam és fel-fel nevettem a vicces beszólásain, amik akár még sértések is lehettek volna, de tudtam, hogy nem annak szánta, ezért csak jóízűen kacarásztam rajta.
Eközben Angelina kitartóan faggatta tovább Alexandert a hokizásról, amin nem kicsit meglepődtem, hiszen mióta ismertem, soha nem tartozott a kedvenc témái közé a sport, sőt még a rettegett testnevelés órák sem, amiket amikor csak tehette, messziről elkerült. A hangokból ítélve Alexandernek sikerült kicsit érdekessé tennie a témát, ezért nem csak felőlünk hallatszottak visszafojtott nevetések és kuncogások.
Mivel sikerült rávenned, hogy ismételten áttegyük a randit, legalább eljössz az meccsünkre? – kérdezte a szöszi srác.
Nem tudom – húztam el a számat. – Nem igazán rajongok a jéghokiért – vallottam be.
Mi? – kapta felénk a fejét Alexander a mondata közepén és kétkedve nézett rám. – Mondd, hogy vicceltél és igazából szereted a hokit.
Nem szeretem. Olyan durva sport. A játékosok a pályán szinte ölni tudnak a korongért és nem törődnek a másik testi épségével – mondtam. – Nem szívesen nézném végig, ahogy valamelyikőtök megsérül.
Ne félts minket – simított végig Kyle az arcomon – , mi már profik vagyunk.
Még meggondolom – adtam be a derekam, de szinte biztos voltam benne, hogy nem fogok elmenni.
És te, Angel? – fordult vigyorogva a barátnőm felé Alexander. – Mindig jól jön egy plusz fő, aki a nevemet kiabálja, mikor gólt lövök.
Angel kacéran felnevetett, nekem pedig elkerekedett a szemem. Ezek komolyan flörtölnek egymással?
Nem biztos, hogy a te nevedet kiabálnám.
Nem? – vonta fel szemöldökét. – Ez esetben kénytelen leszek tenni arról, hogy az én nevemet sikítsd – mondta és pimasz mosolyra húzta a száját.
Tudod, azt mondják, hogy akinek nagy az egója, az ezzel akarja kompenzálni azt, ami viszont kicsi – felelte.
Húú! Ezt megkaptad – nevetett fel Kyle mellettem, én pedig éreztem, hogy elönti az arcomat a pír, ahogy megértettem, miről is folyik az eszmecsere pontosan.
Na, várj csak, ezt még visszakapod – emelte rá a mutatóujját komolyan a szőke lányra, de nem bírta megállni, hogy ne vigyorodjon el.
Már alig várom – nézett kihívóan a srácra. Kezdtem kellemetlenül érezni magam a folyamatos célozgatásuk miatt, és nem tetszett, hogy Angelina ilyen feltűnően kelleti magát Alexandernek, aki ezt élvezi. Mérges voltam mindkettejükre, amiért ennyire félvállról veszik ezt az egészet. Angelnek legalább lehetett volna annyi esze, hogy nem bonyolódik bele ilyen helyzetekbe, amikor végre már sikerült összehoznia Erikkel egy randit.
Azt hiszem, nekem mennem kéne. Még nem is tanultam – álltam fel, mire Kyle is követte a példámat és kiengedett az asztaltól.
Neked még van kedved meginni valamit? – szította benne tovább a tüzet kérdésével a csak nemrégiben megkedvelt fiú.
Miért is ne? – vonta meg a vállát Angelina. Csalódottan megráztam a fejem.
További jó szórakozást – köptem oda cinikusan és mérgesen elhagytam a kávézót. Kyle utánam sietett, a vállamnál fogva megállított és szembe fordított magával.
Minden oké? – nézett a szemembe.
Nem – vágtam rá. – Alexandernek nem kéne Angelinával flörtölnie, neki pedig nem kéne ilyen könnyen odaadnia magát. Hiszen Eriket szereti! – mérgelődtem.
Nyugi, csak mulatnak egy kicsit – fogta közre az arcomat kezeivel. – Már nagyok, tudják mit csinálnak, ne húzd fel magad ezen.
Felsóhajtottam. – Rendben.
Jól van, most pedig gyere, hazaviszlek – kulcsolta ujjait a kézfejemre és maga után húzott a kocsihoz.

___________________________________________________________________________________
Mindenfajta véleménykinyilvánításért hálás vagyok, ezért ne féljetek írni!

17 megjegyzés:

  1. Kyleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee <3
    Bocsi, de jelenleg csak ez jár a fejemben. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj, örülök, hogy írtál. :D

      Törlés
  2. MIKOR VÁLTOZOTT MEG AZ IMÁDOTT FEJLÉC?? Egyébként nem lett rossz az új se, csak meglepődtem. Meg mernék esküdni, hogy előbb még a régi volt! Amúúúúgy...nagyon nagyon imádtam az ÚJ(!!!) részt. :D De Kyle-t nem szeretem...nem tudom miért :D. ÚÚ annyira örülök, hogy "visszatértél"! <3
    Szeretlek <3
    ~Hann

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem sokkal az új fejezet feltétele után, de már szinte teljesen elvesztettem az időérzékemet és néha még azt sem tudom megmondani, hogy mi miután történt... De valamikor akörül cseréltem le.
      Örülök, hogy tetszik, igyekeztem jól megírni. :D Én szeretem Kyle-t. ^^
      Én is nagyon happy vagyok, hogy végre megint írhattam, de nagyon úgy tűnik, hogy egy ideig ismét nem lesz rész, mert jelenleg úgy fog zajlani a hetem, hogy csütörtökön este 9-10 között érek haza, pénteken szintén hasonló időpontban, a hétvégéken szinte minden percben megváltozhat a programom, de próbálom úgy szervezni a dolgaimat, hogy haladhassak vele, de nem ígérhetek semmit. Ezért előre elnézést kérek!

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  3. Szia <3

    Én is megjöttem, egy újabb komival megajándékozva.
    Teljesen megértem, hogy sok dolgod van, ezért csak azt ajánlom, hogy kitartást.
    De most rátérnek a fejezetre. Csak úgy faltam a sorokat, és bevallom neked olvastam volna még tovább, de már elfogytak a betűk xD
    Kifejezetten tetszett Nica féltékenysége, mert tuti, hogy kezdi megszeretni Alexet, aminek én nagyon örülnék ( boci szemek )
    Semmi bajom sincs Kyle-al, mert ő is szerethető személyiség, de mégsem akarom, hogy Nica mellett kössön ki.
    Izgatottan várom a folytatást :P

    Ui: Bocsánat ezekért a rövid sorokért, de este már nem vagyok aktív. xDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! Igyekszem a következő fejezetet hamarabb és hosszabbra megírni, hogy kicsit tovább tudd olvasni. :D

      Ölel,
      Mircsi

      Törlés
  4. Hahóó!♥♥♥♥♥♥♥♥
    Azta, nagyon csodásan megírt fejezetet sikeredett összehoznod, és bár magamban megfogadtam, hogy nem nyúzlak a késéseddel, de komolyan, erre érdemes volt várni! :D Én jelenleg úgy érzem, hogy a történetnek ez az eddigi legjobban megírt fejezete. Az oké, hogy sosem írtál rosszul, de ez most kifejezetten szuper lett, úgyhogy le a kalappal, Mircsi!
    Én drukkolok Kyle-nak, és akárki akármit is mond, nekem ő a szimpibb! :D

    Ui.: Én szívesen elmegyek Nica helyett arra a hoki meccsre... ;)
    Cassie T. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hey-Ho! <3

      Jaj, nagyon szépen köszönöm! :D Nagyon örülök, hogy tetszett ez a fejezet! ^^

      Ölel,
      M. Mircsi

      u.i.: Én is, én is! :D

      Törlés
  5. *Dobpergééés itten lenni Roro*
    Drága Szívem! Borzalmasan érzem magam hogy nem írtam, és bár megígértem hogy megemlékezés után már írom is nem tettem meg. Bocsiii!
    Szóval a részről, Kyle Baby uhuuuhhhuu *-* Megfogta a kezét, hozzá ért. Imádom. (mintha ezt eddig nem tudtad volna)
    Angelina viselkedését nehéz felfogni számomra. (egyébként most tök hiperaktív vagyok, nem birok magammal, khmm.. Kyle-ra gondoltam és egy csomó uhuhu, áhh, jujjj meg mittom' én mit írnék neked, de... na mindegy:DDDDD) Szóval nem értem. Mért ilyen Alexanderrel (még mindig nem szeretem, cuki meg minden, de akkor se). Vagyis de! hupsz, valami eszembe jutott, csak nem megakarja tudni Angel hogy mi van a füzetbe és ezért jó fejeskedik? Na mindegy, a lényeg hogy, semmi. Össze kéne szednem a gondolataimat, de tényleg, megint kani fogsz egy tök értelmetlen kommentett. Szuper!



    Szóval, minden esetre ha Angel-nek ez a célja hogy mindent megtudjon, sajnálni tudom. De tényleg.
    Kyle randi*-* várom máár.

    Ne haragudj, semmi értelmeset nem tudok kikönyörögni magamból, tök zaza vagyok.

    Ölel és bocsánatodat kéri, Roro (ja és ezer csók) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!! :D
      Semmi gond, a lényeg, hogy írtál, a többi nem számít. Én vagyok az utolsó, aki haragudhat a késésért. :D
      Nem mondok semmit, hamarosan mindenre fény derül. :)
      Köszönöm, hogy írtál. ^^

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  6. Én mindig Alexnek szurkoltam és fogok szurkolni, de ez azért köcsögség!!!! Jöjjenek már össze! Mármint ne Angellel! De huh ez a blog rettentően nagyon tetszik és olyan boldog vagyok hogy nem hagytam a blogod, mert ha valamelyik nincs mobilos verzióban is, automatikusan kiikszelem de huhh annyira jó ez a blog hogy az valami hihetetlen!
    #teamAlexander
    Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ú, még egy Alexander fan. :D Érdekes, hogy a legtöbben őt szeretik, pedig eddig nem volt egy kedves karakter.
      Én is nagyon örülök, hogy kitartottál a blog mellett és nem ítélted el eme apró hiányossága miatt, ami már egyébként orvosolva lett. :)
      Érdekes egyébként, hogy milyen sokan használják a mobilverziót, én nem szeretem. Ha mobilról olvasok, akkor is mindig átállítom az internetes verzióra, mert az jobban tetszik és könnyebben megtalálom a dolgokat. :D
      Mindenesetre nagyon szépen köszönöm a kommentedet és a dicséretet. Igyekszem továbbra is fenntartani az érdeklődésedet. :)

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  7. Úúúúúúú imádtam!
    Bár én még olvastam volna de hát olyan kis telhetetlen vagyok hogy ha az egész történet kész lenne elejétől a végéig lezárva akkor is kérném a folytit! Pár órája találtam rá erre a blogra és egy ültő helyemben olvastam el eddig :D egyszerűen alig bírom kivárni hogy végre összejöjjenek de a másik részem pedig leordítja és taszítja ezt az elképzelést mert hogy még nincs itt az ideje. Úgyhogy most magamban eltépelődök majd egy kicsit amíg itt várom a következő részt :DDD
    Team Alexander természetesen :)
    Semmi bajom nincs Kyle-lal de mindig is vonzottak az olyan fiúk akikre lehet azt mondani hogy, "ami a szívükön az a szájukon" vagy nem.is tudom hogy mondják de remélem.érted hogy úgy értem hogy azt mondja mindig amire gondol.... Vagy ha nem is mindig akkor általában. Kyle pedig kedves és ott van ha szűkség van rá de olyan... Izé..... Fura egy picit. Mert míg a többi karaktertől már szinte várom hogy mikor áll mellém és meséli el a történetet mert olyan valóságosak addig Kyle- ról lerí hogy... Nem is tudom... De az nagyon....
    Nemtudom hogy értettél-e egyáltalán ebből bármit is mert nagyon makogósra sikeredett de a lényege igazából az hogy imádom a történetet és a karaktereket is ;)
    Bár Kyle eleinte bökte a csőrőm hogy mi az hogy csak úgy ok nélkül belerondít ebbe a szépen kialakuló kapcsolatba rájöttem.hogy imádom a sok sok váratlan fordulatot amivel tényleg életszerű marad az egész
    Tehát már így is olyan érthetetlenül hápogok itt össze vissza hogy csak annyit fűzök még hozza hogy:

    Team Alexandeeeeer # <3333
    Pusziii és várom a folytit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Wandoz!

      Annyira boldoggá tesz, hogy tetszett a történetem! *-*
      Iszonyatosan hálás vagyok minden egyes sorodért, többször olvastam végig a hozzászólásodat, hihetetlenül jól esett!
      Ne aggódj, mindent értettem, amit írtál. :D
      Még egyszer köszönöm, hogy írtál! <3

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  8. Team Kyle forever :3
    Nagyon testzik a blogod, nagyon jól írsz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, végre a team Kyle tagjainak a száma is növekedett! :D
      Nagyon szépen köszönöm!

      Ölel,
      M. Mircsi

      Törlés
  9. Alexander a tuti! Nem bírom Kylet. Nem nekik kéne randira menni hanem Alexandernek és Nicának

    VálaszTörlés