Sziasztok!
Itt is vagyok a nyolcadik fejezettel, ami azt jelenti, hogy nem késtem, ezért ne tessék haragudni rám! Nem tudom, hogy ki találta ki ezt a kegyetlen büntetést számomra, de nagyon könyörtelenül alkalmazzátok és hagytok engem vélemények nélkül. Pedig engem igazán érdekelnének a gondolataitok a fejezet, esetleg a történet kapcsán. No, de az is lehet, hogy csak nem tudtok mit írni, ezért arra gondoltam, hogy minden fejezet végén felteszek néhány kérdést, hátha azzal meghozom a kedvetek a komment írásához. Még azzal is megelégszem, ha chaten írtok, csak áruljátok el, hogy mit gondoltok. :)
A mai napon reggel 3 órakor indul(t)unk el nyaralni, ezért előreláthatólag egy hétig egyáltalán nem tudok majd a történettel foglalkozni, ebből kifolyólag fogalmam sincs, hogy a következő fejezet mikor érkezik. Ezt is valószínűleg úgy tettem közzé nektek, hogy összeverekedtem a testvéreimmel az Ipadért, vagy működött az időzítő és az magától megjelent, esetleg megkértem kedves bétámat, hogy a távollétem alatt tegye fel nektek. A lényeg a lényeg, meghatározatlan ideig nem lesz új rész, ami miatt remélem, nem fogtok megint büntetni, mert akkor hivatalosan is rátok aggatom a "kegyetlen" jelzőt és "kegyetlen álarcosok"-ként lesztek feltüntetve a modulsávban. Remélem, ezt ti sem akarjátok. :D
___________________________________________________________________________________________
Itt is vagyok a nyolcadik fejezettel, ami azt jelenti, hogy nem késtem, ezért ne tessék haragudni rám! Nem tudom, hogy ki találta ki ezt a kegyetlen büntetést számomra, de nagyon könyörtelenül alkalmazzátok és hagytok engem vélemények nélkül. Pedig engem igazán érdekelnének a gondolataitok a fejezet, esetleg a történet kapcsán. No, de az is lehet, hogy csak nem tudtok mit írni, ezért arra gondoltam, hogy minden fejezet végén felteszek néhány kérdést, hátha azzal meghozom a kedvetek a komment írásához. Még azzal is megelégszem, ha chaten írtok, csak áruljátok el, hogy mit gondoltok. :)
A mai napon reggel 3 órakor indul(t)unk el nyaralni, ezért előreláthatólag egy hétig egyáltalán nem tudok majd a történettel foglalkozni, ebből kifolyólag fogalmam sincs, hogy a következő fejezet mikor érkezik. Ezt is valószínűleg úgy tettem közzé nektek, hogy összeverekedtem a testvéreimmel az Ipadért, vagy működött az időzítő és az magától megjelent, esetleg megkértem kedves bétámat, hogy a távollétem alatt tegye fel nektek. A lényeg a lényeg, meghatározatlan ideig nem lesz új rész, ami miatt remélem, nem fogtok megint büntetni, mert akkor hivatalosan is rátok aggatom a "kegyetlen" jelzőt és "kegyetlen álarcosok"-ként lesztek feltüntetve a modulsávban. Remélem, ezt ti sem akarjátok. :D
___________________________________________________________________________________________
Nyolcadik fejezet
„Megtapasztalni a kedvességet annyi rosszindulat után, átélni,
hogy egy kislánynak, aki bátrabb volt, mint hitte, az imái végül meghallgatásra leltek..."
Egy gésa emlékiratai c. film
Angel
természetesen másnap sem mondott le arról, hogy bevallassa velem,
féltékennyé akartam tenni Alexandert azzal, hogy Kyle-al megyek
randira. Nagy bánatomra az iskolába vezető úton végig róla
beszélt. Persze a nevét véletlenül sem ejtette ki, mivel ezt
megígérte nekem, de arról egy szó sem esett, hogy nem is hozhatja
fel ezt a témát a jelenlétemben, és ezt ki is használta. Semmi
kedvem nem volt barátnőm mondandójára koncentrálni, de
folyamatosan kérdésekkel bombázott, hogy valamit kiszedjen
belőlem. Némaságba burkolóztam és megfogadtam, hogy
semmiféleképpen nem fogok felelni.
– Pedig
régen kedvelted – beszélt magában, mire megforgattam a szememet.
– Emlékszem – nézett rám komolyan.
– Szó
sincs arról, hogy kedveltem volna. Egyszerűen csak nem tudtam, hogy
ki az – javítottam ki, ezzel megszegve a fogadalmamat. – Még
be sem léptem az iskola kapuján, de már vagy százszor hallottam a
nevét. Fogalmam sem volt róla, hogy ki azaz Alexander, és őszintén
nem is érdekelt. Aztán te is rákezdtél és arról áradoztál,
hogy mennyire édes, meg jóképű – meséltem, közben erőteljesen
gesztikuláltam a kezemmel és kifiguráztam Angelt. – Én meg
hittem neked, és valahányszor meghallottam azt a nevet, rögtön
egy kedves, figyelmes srác jutott az eszembe. Elképzeltem a
tökéletes pasit, még szép, hogy kedveltem. De azt se felejtsd el, hogy már két hete
jártunk oda, amikor elkezdtem szidni egy fekete hajú srácot.
Emlékszem, az volt az első alkalom, hogy elmondtam, amit gondoltam
róla, és te akkor világosítottál fel, hogy ő Alexander, az
álompasi – mondtam. – Szóval, messze nem kedveltem őt, csak
egy másik Alexander Armstrong nevű fiút, akit elképzeltem
magamnak.
– Jó,
ez igaz – vallotta be. – De még mindig nem tudom elhinni.
Hogyhogy nem tudtad, ő az?
– Mégis
honnan kellett volna tudnom? Soha nem mondtad – védekeztem.
– De
ezt mindenki tudta!
Vállat
vontam. – Én nem. – Ezzel lezártnak nyilvánítottam a vitát
és talán Angel is kifogyott az ötletekből, ezért az út további
részét csendben tettük meg. Természetesen ez közel sem
jelentette, hogy feladta volna, inkább, hogy még mélyebbre süllyed
a témában. Belépve a gimnázium udvarába azonnal sürgős
tennivalóra hivatkozva elrohant. Tudtam, hogy megint kitalált
valamit és imádkoztam, hogy csak ne menjen oda Alexanderhez és
tegyen fel neki kínos kérdéseket velem kapcsolatban. Én addig
leültem a kedvenc helyemre a fánál, előhalásztam az egyik könyvemet és olvasni kezdtem. Általában minden hónap első hétfőjét
azzal töltöttem, hogy a suliújság legújabb példányát
lapozgattam, ám a mostani számhoz semmi kedvem nem volt. A cikkek
kilencvenkilenc százaléka Alexanderre volt asszociálva, engem
pedig egyszerűen csak nem tudott érdekelni. Meg egyébként is
minden lány erről beszélt, ezért anélkül, hogy egyszer is a
kezembe vettem volna, vagy csak ránéztem volna, bárkinek meg
tudtam mondani, hogy az a bizonyos srác melyik oldalon a legjóképűbb
vagy a legcukibb. Arról már nem is beszélve, hogy néhány méterre
mellettem jó hangosan felolvasta az egyik lány az interjút, majd felsikoltottak, amikor kiderült, hogy álmaik pasijának
nincsen barátnője.
–
Gyorsan, gyorsan
lapozz a divatcikkhez! – utasították a barátnői, mire unottan
megráztam a fejem.
–
Tessék – nyújtott
valaki a könyvem fölé egy eldobható poharat benne gőzölgő
itallal. Értetlenül emeltem meg a fejemet, majd mikor felismertem
az illetőt, egy széles mosoly terült el az arcomon és elvettem a
kezéből a forrócsokit.
–
Köszönöm –
suttogtam és éreztem, hogy elönti az arcomat a pír a váratlan
kedvességtől.
–
Tudtad, hogy a
barátnőd az összes tagot a csapatunkból arról faggat, hogy
szerintünk milyen véleménnyel van rólad Alex? – kérdezte
teljesen semleges hangnemben, mintha számára ez az egész nem
jelentene semmit, és beleivott a poharába. Meglepett közömbössége,
hiszen elég erőltetetten hatott, főleg, hogy éppen az előbb
hozott nekem forrócsokit, mert tudta, hogy szeretem és jól esne.
Nem emelte rám tekintetét, ami kifejezetten zavart, mert tudni
szerettem volna, hogy mire gondolt, és hogy mégis milyen érzések
játszódtak le benne, amikor feltette a kérdést. Vagy az teljesen
normális a fiúknál, hogy hidegen hagyják őket az ilyen dolgok?
Végül is a barátnőjelöltje vagyok, vagy nem?
–
Ööö... Azt
tudtam, hogy mesterkedik valamiben, de azt konkrétan nem, hogy ebben
– feleltem.
–
Szóval... –
kezdte és gondolkodva ütögette a poharát a kezéhez, miközben a
távolba meredt. – Szóval, – ismételte megint – nem azért
jöttél volna velem randira, hogy féltékennyé tedd Alexet, ugye?
– emelte végre rám gyönyörű mélykék szemeit, amikben
kíváncsiság ült némi szomorúsággal.
Elmosolyodtam
és megráztam a fejem. – Nem, nem azért mondtam igent. Alexander
csak... – Eltöprengtem a folytatáson. – Állandóan
felidegesít, az őrületbe kerget a hülyeségeivel, a tetteivel,
a... – megráztam a fejem és zavaromban felnevettem. – Annyira
tökéletesnek hiszi magát, és... valamiért bebeszélte magának,
hogy... – hitetlenül felröhögtem már csak a gondolattól is –
hogy mindenki kedveli, hogy a világon nem létezik olyan lány, aki
ne lenne oda érte. Egyszerűen annyira gyerekesen viselkedik. Én
meg... nem is tudom... Beszálltam a játékba – vallottam be, mire
Kyle értetlenül nézett rám. – Tudod, én... én még soha... –
Cikinek éreztem beismerni a tényt, mert bármennyire is büszke
voltam magamra, amiért nem hullottam az első pasi karjaiba, aki
bepróbálkozott, és nem adtam neki mindent, amit csak lehetett,
azért ez mégis csak szégyen a mai világban. – Még soha nem
randiztam senkivel – nyögtem ki végre. Megrázta a fejét és
gondolkodóba esett, láttam az arcán, hogy nem áll össze neki a
kép.
– Oké,
azt értem, hogy még nem volt senkid és valószínűleg tök
tapasztalatlan vagy ilyen téren, na de, ennek mi köze Alexhez meg a
játékához? – kérdezte.
– Csak
annyi, hogy amikor utánad szóltam, nem tudtam, mit kellene
mondanom. Vagyis hát... én... Nem nem tudtam, csak...– dadogtam és magam sem tudtam,
hogy mit akarok mondani.
– Jól
van, ne kínozd magad – kuncogott és végigsimított az arcomon. –
Értem én. Zavarban voltál, megijedtél és nem tudtad, hogy hogyan
tovább – mondta mosolyogva és játékosan belecsípett az
arcomba. Sértődött képet vágtam és megmasszíroztam a helyét.
– Aztán mi hozta meg a bátorságod, hogy mégis belementél és
nem vontad vissza a kérdésed? – tudakolta, rákönyökölt a
térdére és vigyorogva engem fürkészett. Jobban megnéztem a
srácot és rájöttem, hogy nem Alexander az egyetlen jóképű
hímnemű egyed az iskolánkban. Nem is értettem, hogy a barom
helyett miért nem Kyle-t zsongták körül a lányok, hiszen neki
sokkal különlegesebb arcvonásai voltak. Igaz, ha mosolygott, nem
jelentek meg kis gödröcskék az arcán, de nem is érezte azt az
ember, hogy rajta szórakozik, vagy gúnyolódik. A szeme kicsit
összeszűkült, mikor szája felgörbült, felső szempillái
majdhogynem összeértek az alsókkal. Szőke tincsei enyhén fel
voltak zselézve, ezért nem lógtak az arcába.
–
Alexander –
suttogtam és elmosolyodtam, habár a mondandóm közel sem volt
olyan mulatságos. – Láttam, mennyire bosszantja, hogy randira
megyek veled, ezért csatlakoztam az óvodásoknak való játékához,
ahol egymást piszkáljuk, és az, hogy most én voltam fölényben,
bátorságot adott ahhoz, hogy meghozzak egy jó döntést –
magyaráztam, mire még szélesebb lett a vigyora, odahajolt hozzám
és egy puszit nyomott az arcomra.
–
Örülök, hogy
kiderült, nem csak kihasználtál – mondta és látszólag tényleg
megkönnyebbült. A beszélgetésünk közben észre se vettem, hogy
mennyire elrepült az idő, ezért meglepett, hogy már a csengő is
megszólalt. Kyle-al elköszöntünk egymástól és mindketten a
saját tantermünk felé vettük az irányt. Amikor megpillantottam
Angel arcát, csalódottnak tűnt, de még is volt valami elszántság
a szemében, ebből tudtam, hogy nincs szerencsém, még egy darabig
nem fog lekattanni erről az ügyről. Ahogy meglátta, hogy én is
beértem a terembe, gyorsan magára erőltetett egy mosolyt, hogy ne
vegyem észre, kudarcot vallott. Kárörvendő vigyort küldtem felé
és elfoglaltam a padomat. Szokásomhoz híven, nem sok energiámat
fektettem a matekórába, ezért esély sem volt arra, hogy
megértsem. Sőt, a második ábránál, aminél halvány lila gőzöm
sem volt, hogy mit jelent, inkább belemerültem a gondolataimba és
azon töprengtem, hogy miért nem vettem észre még soha Kyle-t
azelőtt, és hogy mennyire szerencsés lány vagyok, hogy pont engem
szemelt ki. Már alig vártam, hogy végre véget érjen az óra és
mindent elmesélhessek a barátnőmnek. Előre láttam az arcát,
amikor megtudta, hogy végre van valaki, aki tetszik nekem.
Szerencsétlenségemre, amint megszólalt a csengő, rögtön
felpattant a padjáról és már ki is viharzott a teremből, esélyem
sem volt szólni neki. Elszontyolodva mentem ki az udvarra és
kezdtem a szememmel őt keresni, majd elmosolyodtam, mikor láttam
Angelinát egy újabb áldozatával, aki semmiről mit sem sejtve
csajozós üzemmódba kapcsolt, majd mikor a barátnőm feltette az
első kérdését, hirtelen testtartása unottá vált és
el-eltekintgetett más irányba, míg válaszolgatott. Oda akartam
menni hozzá, hogy a padomhoz rángassam, ahol elmagyarázhatom neki,
hogy mi is a helyzet, de megláttam Kyle-t a hokisok társaságában
és elbizonytalanodtam, hogy mit is kellene tennem. Vajon ő is
elvárja tőlem, hogy odamenjek? Vagy akarja egyáltalán? Esetleg
csak üljek vissza a fenekemre, míg ő jön hozzám? Végül úgy
döntöttem, hogy nem fogok rányomulni, ezért elfoglaltam a
szokásos helyem és vártam, hogy végre Angelina feladja és
beszélhessünk. Éppen a könyvem egyik fejezetének az utolsó
mondatainál tartottam, amikor meghallottam barátnőm csalódott
sóhaját mellettem.
– Alex
egy beképzelt, önimádó, elkényeztetett kis csitrinek tart –
ült le mellém a fához. – Hiába kérdeztem meg mindenkit,
ugyanazt felelték. Persze, nem ezekkel a szavakkal. Az ő
szóhasználatukkal még nekem is fájt.
– Már
mondtam, nem vagyok szerelmes belé, és ő sem belém. Csak
egyszerűen nem szeretjük a másik társaságát – feleltem
unottan mostanában vagy századszorra.
– Oké,
értettem – sóhajtott fel és reményem is szerint kiűzte az
össze olyan gondolatot a fejéből, amiben kéz a kézben sétálgatok
az említett személlyel és szerelmes pillantásokat vetünk
egymásra.
–
Viszont van egy jó
hírem – néztem rá vigyorogva és már tényleg kikívánkozott
belőlem. Kíváncsian emelte rám tekintetét. – Amíg te a
többieket faggattad, addig Kyle idejött hozzám és hozott nekem
forrócsokit – újságoltam neki a nagy hírt, mire felcsillant a
szeme.
– Na
és? – kérdezte izgatottan folytatást követelve.
– És
azt hiszem kedvelem – feleltem elpirulva. – Nagyon is – tettem
hozzá.
– Hű!
– kerekedett el a szeme. – Minden apró részletet hallani
akarok!
Mosolyogva
teljesítettem az utasítását és mindent részletesen elmeséltem
neki, és esküdni mertem volna rá, hogy tovább tartott míg
kibeszéltük a szóváltásunkat, mint maga a szóban forgó
esemény. Angelön látszott, hogy nagyon lázba hozza a dolog, és
legalább annyira örült neki, mintha vele és Erikkel történt
volna ugyanez. El is felejtette, hogy nem rég még azt próbálta
bebizonyítani, hogy Alexander iránt táplálok gyengéd érzelmeket.
Fecsegésünk közben néha-néha elpillantottam Angel mellett és
Kyle-t néztem a távolból. Egyszer találkozott is a tekintetünk,
mire elmosolyodott és biccentett a fejével, én meg nem bírtam
megállni, hogy ne vigyorodjak el. Ebből persze Angel rögtön
tudta, hogy mi történt, ezért ő is odafordult és heves
integetésbe kezdett. A szőke srác felnevetett és visszaintegetett
a barátnőmnek.
Az
órák teltével sem sikerült a diákoknak kibeszélniük a mostani
témát, ezért bárhova mentem, mindenhol ugyanazt a nevet
mondogatták és ugyanannak a srácnak az arca vigyorgott rám
mindenhonnan. Próbáltam elterelni a gondolataimat, de valahányszor
behunytam a szememet, hogy másra koncentráljak, állandóan
megjelent előttem a képe és ugyanazzal az idegesítő mosollyal az
arcán bámult rám, a haja tökéletesen be volt lőve, rakoncátlan
tincsei a homlokába lógtak, és még azok a kis gödröcskék sem
maradtak el, amelyektől az összes lány elolvadt, akár egy
fagylalt a nyári hőségben. Egy sóhaj kíséretében ültem le
kimenekülve az iskolából. Gondolataimat teljesen más irányba
tereltem, erősen lehunytam a szemem és arra koncentráltam, hogy
valahogy tudat alatt üzenjek Kyle-nak, hogy jöjjön ide hozzám,
mert jól esik a törődése. A sok időt megélt,
kicsit megrongált ülőhelyem megremegett a hirtelen ránehezedő plusz
súlytól. Éreztem, ahogy mosoly költözik az arcomra, de még nem
néztem rá, ezért a térdével meglökte az enyémet. Felemeltem rá
a tekintetemet és két barna szempár nézett egyenesen az enyémbe.
Értetlenül pislogtam a nem várt jövevényre.
–
Szerinted régimódi
vagyok? – kérdezte mosolyogva a srác.
– Azt
írtam, nem? – kérdeztem vissza unottan és elfordítottam róla
a figyelmem, hogy ezzel is kifejezzem, mennyire nincsen szívesen
látva itt.
– Oké,
akkor várok – felelte Alexander és a fejét a fának döntötte
és az eget bámulta. Összehúzott szemöldökkel figyeltem a
tetteit, amit megérezhetett, mert lenézve rám egy mosolyt küldött
felém, amivel nem éppen azt a hatást érte el, amit szeretett
volna.
–
Megtennéd? –
biccentettem a fejemmel a hokisok társasága felé, nem túl
kedvesen utalva arra, hogy örülnék, ha eltűnne a közelemből.
–
Menjek el? –
értette meg az utalásomat és döbbenten nézett rám. –
Zavarok?
–
Figyelj, – néztem
rá komolyan – nem kedvellek, és nem is foglak. Veled ellentétben,
Kyle-t viszont igen, úgyhogy örülnék, ha elfelejtenéd, hogy
azért megyek vele randira, hogy téged féltékennyé tegyelek, mert
nincs igazad – magyaráztam. – Meg egyébként is azt ígérted,
hogyha bevallom az igazat, akkor többet nem kell elviselnem téged,
ezért nem értem, miért vagy itt – mondta, mire még jobban
ledöbbent, de nem mozdult. – Oké, ha nem lettem volna elég
világos, akkor igen, zavarsz.
Valószínűleg
nem úgy valósult meg ez a párbeszéd, mint ahogy ő azt
elképzelte, és nem éppen úgy reagált, mint aki könnyen viseli,
mérgesen állt fel és távozott. Elégedetten dőltem hátra és
néztem végig az újságosokon, akik egymással beszélgettek,
köztük Angelina is, amikor papírszakadás hallatszott a közelből
és egy galacsin landolt az ölemben. Tudtam, mi az, ezért anélkül,
hogy megnéztem volna, magam mögé hajítottam a suliújságból
kitépett riportomat. Angel észrevehette Alexander távozását,
mert amint eltűnt a közelből, mellém sietett és kérdőre vont.
– Ez
meg mi volt? – faggatózott értetlenül. Valószínűleg teljesen
összezavarodott a srácok váltakozásától.
–
Mármint mit? –
emeltem rá a tekintetemet.
– Hát
ez! Mit akart Alex? – jött egyre jobban lázba.
– Nem
tudom – vontam vállat. – Elküldtem mielőtt bármit is
mondhatott volna.
– Nem
hiszem el, hogy ennyire nem vesz észre. Komolyan, már szinte minden
tudásomat bevetettem, ennyire már nem is lehetne egyértelműbb,
hogy mit érzek iránta – siránkozott Angelina a szünetben,
miközben tekintetét le nem vette a szöszi srácról, aki
valamelyik suliújságos társaságában beszélgetett és látszólag
nagyon jól szórakoztak valamin. Egyre jobban kezdtem meglepődni
Angel viselkedésén. Hirtelen egyre sűrűbbek lettek a
hangulatingadozásai, és míg az egyik pillanatban örökre el
akarta felejteni Eriket, a másikban már minden igyekezetével azon
volt, hogy megszerezze. Látszólag teljesen sikertelenül. Még
azzal is megpróbálkozott, hogy féltékennyé teszi, de nem tudta,
hogy melyik srác lenne erre megfelelő alany, majd teljesen
váratlanul az egyik szünetben Kyle nevét visongva sietett oda
hozzánk és megölelte, mintha már évek óta így köszöntenék
egymást. A terve egész jól indult, hiszen Erik értetlenül nézte
a jelenetet és meg is feledkezett az eddigi tevékenységéről.
Szegény Kyle viszont zavarában nem tudta, hogy mit csináljon,
ezért kérdőn nézett rám, de azért óvatosan visszaölelte
Angelt. Én mosolyogva megvontam a vállam, jelezve, gőzöm sincs mi
folyik itt. Szerencsére a fiú hamar túltette magát az
értetlenkedésen, ezért csatlakozott a barátnőm tervéhez és
utánozta a lelkesedését, habár fogalma sem volt róla, hogy mi
váltotta ezt ki. A színjáték végén Angelina beavatott minket is
abban, hogy mi értelme volt az egésznek és sűrű bocsánatkérések
közepette megköszönte Kyle-nak, hogy nem leplezte.
–
Biztos az hiszi,
hogy csak álmodik. Lehet annyira elérhetetlennek tűnsz a számára,
hogy képtelen elhinni, hogy akarsz tőle valamit – nyugtattam és
a vállára tettem a kezemet. – A Kyle-os incidenssel meg csak
összezavartad, ezért lehet nem mer lépni.
– Vagy
csak van barátnője – húzta el a száját és a szemét le sem
vette az említett fiúról. Mióta ismerem ez a téma mindig is az ő
asztala volt, én soha nem tudtam hozzáfűzni semmit, ezért elnézte
nekem, hogy inkább most sem szóltam semmit, visszafordultam a
füzetemhez és a matekegyenletek sokaságát próbáltam megfejteni,
amit az előző órán nem voltam hajlandó tudomásul venni, ezért
fogalmam sem volt róla, hogy mi mit jelenthet. Nem rég még Angel
magyarázta nekem a számok hollétének okát, míg szerelme
sokadszorra el nem vonta a figyelmét. Ezúttal nem mertem szólni
neki, így kénytelen voltam egyedül kitalálni, amit egyébként
teljes mértékben lehetetlennek hittem, de azért sem adtam fel.
–
Elmegyek veszek
valamit magamnak inni. Te kérsz valamit? – állt fel Angel a
fától és kérdőn nézett le rám.
– Nem,
köszi – ráztam meg a fejemet és egy mosolyt küldtem felé
biztatásként. Viszonozta, majd sarkon fordult és az iskola épülete
felé vette az irányt. Én visszamerültem a számok halmazába és
tovább ügyeskedtem az eredmények megfejtésével.
– Szia
– szólt hozzám egy hang és elsötétültek a füzetem lapjai,
ahogy rávetődött a hang tulajdonosának árnyéka. Azonnal
felismertem a mély hanghordozást és legszívesebben úgy tettem
volna, mintha meg sem hallottam volna, de mivel az a valaki ezt úgy
értelmezte, mint egyfajta engedélyt a csatlakozáshoz, kénytelen
voltam ráemelni a tekintetemet a cseppet sem kedvelt srácra.
Szóra nyitottam a számat, majd inkább be is csuktam és
némaság mellett döntöttem aznap már másodszor. Talán ha nem szólok hozzá, akkor
elmegy. Esetleg megint megmarkolja a csuklómat, hátha a
fájdalomtól felkiáltok és könyörögve kérem, engedjen el,
beszélni fogok. De az is lehet, hogy csak egy újabb ostobaságot
talált ki azzal kapcsolatban, hogy miért van igaza abban, hogy
kedvelem.
–
Figyelj, – kezdte
ismét – sajnálom, hogy tegnap kitéptem a cikkedet, csak tudod
mérges voltam, amiért nem hallgattál meg. Egyáltalán nem azért
tettem, mert ezzel minősítettem volna. – Vártam, hátha mondani
akar még valamit, majd mikor nem tette, unottan megráztam a fejem.
Hihetetlen, hogy annyi mindent követett el ellenem, kezdve az
óvodával és befejezve a kávézóval, de ő csak a kitépett
cikkért kért bocsánatot, ami az egyik leggyengébb próbálkozása
volt arra, hogy megbántson. Soha nem érdekelt a véleménye, és ez
akkor sem változott. Felőlem az összes cikkemet kitéphette, amíg
elég jó volt ahhoz, hogy Erik beletette az újságba, addig nem
tudott érdekelni. Valószínűleg értette, hogy miről van szó,
ezért hozzátette:
– Azért
is elnézést kérek, amit a kávézóban csináltam, nem kellett
volna veszekednem veled és erővel ott tartanom téged. Hülyeség volt az
egész. – Megrázta a fejét és hangja bűnbánó volt.
Bólintottam jelezve, megértettem, de nem bocsájtottam meg neki.
Nem, ennyivel nem ússza meg. Ha annyira ki szeretné érdemelni a
bocsánatomat, akkor ennél sokkalta többet kell tennie érte.
Éreztem
magamon kutakodó pillantását, de továbbra sem szólaltam meg.
–
Tudod, mindig el
szoktam olvasni az újságot és szerintem te vagy a legtehetségesebb
író az összes újságos között. A múlt hónapban is rád
szavaztam – próbálkozott tovább. Még mindig tartottam a
némasági fogadalmamat, bár már nekem is nehezemre esett, hogy ne
szóljak be neki. Szemem sarkából láttam, hogy zavarában a hajába
túrt és erősen gondolkodott, hogy mit is mondhatna még, amivel
szóra bírhatna. – Oké – nevetett fel kínosan a félpercnyi
csend után. – Általában mindig mások szoktak velem
kezdeményezni beszélgetést, ezért ez most új nekem és fogalmam
sincs, hogy mit kéne mondanom, de akkor inkább túlesek azon,
amiért idejöttem – mondta. Újfent nem adtam neki választ,
ezért láttam, hogy megmozdul mellettem, majd az ölembe csúsztat
valamit.
Alexander vagy Kyle? Ki a szimpatikusabb?
Szerintetek kik és milyen változáson mentek át az utóbbi fejezetek óta? Gondolok itt például arra, hogy úgy vélitek valaki kedvesebb, szerelmes, utálatosabb, imádnivalóbb lett, vagy hasonló.
___________________________________________________________________________________
Szóval, a kérdések:Alexander vagy Kyle? Ki a szimpatikusabb?
Szerintetek kik és milyen változáson mentek át az utóbbi fejezetek óta? Gondolok itt például arra, hogy úgy vélitek valaki kedvesebb, szerelmes, utálatosabb, imádnivalóbb lett, vagy hasonló.
Szerintetek mit tett Alexander Nica ölébe?
Ha van véleményetek valamelyik eseményről, vagy karakterről, nagyon szívesen venném, ha pár sorban leírnátok nekem. :)
Ha van véleményetek valamelyik eseményről, vagy karakterről, nagyon szívesen venném, ha pár sorban leírnátok nekem. :)
ALEXANDEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEER
VálaszTörlés(kapsz kommentet, mert szeretlek, de se nem köszönök, se nem kapsz értelmes véleményt, csak olyat, amit már amúgy tudsz :D ezegyszépnap ♥)
Én is szeretlek. <3
TörlésKöszönöm a kommentet, még ha nem is a tőled megszokott hosszúságú és tartalmú! :D
Hogy mért arról fogalmam nincs de WE LOVE ALEXANDER <3 :3 Amúgy nagyon bírom a blogod :33 azt hiszem most ez az egyetlen blog azok közül amiket olvasok ami nem fanfiction , szóval érezd magad megtisztelve. :D És bocsika hogy nem szoktam kommentelni, de általában egy csomót kell szenvednem hogy elküldje :$ várom a kövi részt. :)) És fogalmam nincs mit tett az ölébe de remélem valami jót.....mondjuk egy kindertojást *.* jó, csak hülyülök. :D Nah szeretlek kedvenc nem fanfiction író bloggerem :D
VálaszTörlésU.i.: Nem szép dolog így befejezni egy részt >.< irgum-burgum :DD most egy csomó blogot kell olvasnom hogy ne azon agyaljak hogy mi lesz a folytatásban. :o :D
Utóutóirat: Hát ez meg lett pár sor úgyhogy tessék örülni! :D
Utóutóutóirat: Szeretleeeek <3 :D jó mostmár befejezem pusszancs :D
~Egy Hanna avagy Hann, Han végső esetben Hanni névre hallgató olvasód :D
Kedves Hanna, avagy Hann, Han végső esetben Hanni névre hallgató olvasóm, akinek nem mellesleg azonos neve van a húgommal! (Szép hosszú megszólítás.)
TörlésKöszönöm, nagyon megtisztelve érzem magam! :D Semmi gond, a lényeg, hogy most írtál és tudom, hogy vagy, és ekkora megtiszteltetésben részesítesz. :)
De rég is ettem kindertojást! Alexander nekem is hozhatna egyet. :D
Én is szeretlek, kedvenc Hanni névre hallgató olvasóm! <3
U.I.: Elnézést! :D
U.I.2: Nagyon örülök! Már zsibbad a szám a sok mosolygástól. :)
U.I.3: Én is téged. ♥ Ölelés!
U.I.4: Véletlenül nem te vagy Somebody? Csak mert ő is névtelen és már nagyon hiányolom. Remélem, nem került tényleg elmegyógyintézetbe...
Ölel,
M. Mircsi
Nem, nem én vagyok Somebody :)
TörlésU.i.: Mikor lesz új rész? :D
U.i.2: a húgodnak is ez a neve? de jó! :3
*virtuálisölelés* :D
~Hanna, Hann, Han, Hanni :D
Ó, kezdek aggódni érte. :O
TörlésMegírtam, már csak a bétámra vár és egy átnézésre. :)
*virtuálisvisszaölelés*
Miriam, Miri, Mircsi, Mircsike (csak, mert te is :D)
Szia! Egy picivel Alexander szimpibb, és ő lett imádnivalóbb. :) Ami pedig a ,,dolgot" illeti... biztos nem egy szerelmes levél... egy kedves ajándék lehet.. Te jó ég! Rájöttem! A füzete! Az elvesztett füzetét fogja odaadni neki! Igaz? ;) A blogot pedig imádom, nagyon válogatos vagyok szóval csak neha találok egy két jót, de ez az! Hajrá, csakígy tovább! :) Nóra;)
VálaszTörlésKedves Immortal/Nóra!
TörlésElőször is nagyon köszönöm, hogy írtál nekem kommentet, borzasztóan hálás vagyok érte. :)
Másodszor pedig a válaszokat. Érdekes, én azt hittem, hogy mindenki átpártolt Kyle-hoz, mert ő kedves meg minden, de ezek szerint tényleg a többség a rosszfiúkat kedveli.
Tőled is hatalmas megtiszteltetés, ahogy válogatós létedre mégis méltónak találtad a blogomat az olvasásra. Köszönöm, és igyekezni fogok.
Ölel,
M. Mircsi
Kedves Mircsi! Elsem tudod hinni mennyire mérges vagyok, ez a retek kitörölte a kommentemet, pedig már félig kész volt.
VálaszTörlésDe akkor is megírom!
Szóval, tegnap előtt éjszaka feljöttem elovasni mit írtál, és akkor láttam hogy új rész is van. Viszont borzalmasan fáradt voltam, hiszen fürödni voltunk és kiszívott a víz. Tehát akkor bár mennyire is akartam, nem olvastam el, mivel szemeim nem engedelmeskedtek. Ma viszont eljutottam már idáig. Elsőnek válaszolnék a kommentedre.
Igen, Alexander jó úton halad bár nekem egy kicsit mindig vissza lép, kettőt előre egyet hátra.
Kyle, meg mindig a kedvenc, egyszerűen imádom. És ez elfog térni a történttől de egyet kell veled értenem, valóban a lányok a kedves,figyelmes fiúkat észre se veszik, csak a bunkókat, azokat pedig egyenesen imádják. Szóval ha Nica Kyle -t megutálná vagy valami akkor,és egyébként is akarom Kyle-t.
Még pár szó Róla,remélem (ajánlom) marad ez a kedves srác.:)
(Megyünk is, csak kérünk egy elérhetőségett)
És így ezután már válaszolnék is az egyik kérdésre. Nekem Kyle.
Másodszor a részről, annyira örülök hogy Nica kezdi megkedvelni, és olyan aranyos ez a srác,imádom. Alexander pedig végre bocsánatot kért, egyébként elég erőszakosnak tűnik. Szurkolok Erikeknek,remélem együtt lesznek. Vicces volt ahogy Angel Kyle nyakába borult, úgy bírom ezt a lányt :)
Harmadszor a kérdésekre a válaszok.Az elsőre egyértelmű és mar írtam is KYLE. A második, úúú lehet hogy meglett a FÜZET? Remélem, nagyon is:)
xoxo, Roro
Kedves Roro!
TörlésCsúnya, rossz retek! Hát, nem szégyelli magát?!
Ezt örömmel olvasom! Részemről már megérte neked ennyit vesződnöd vele. :D
Szegény még maga sem tudja, hogy mit akar pontosan. De majd csak ő is rájön és akkor nem fog mindig hátrabotorkálni. :)
Kyle igazából egy hirtelen jött karakter, még nekem sem volt igazán időm megismerkedni vele, de egyelőre én is kedvelem. :)
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, és a kommentet. És hogy vagy nekem. És úgy mindent. :)
Ölel,
M. Mircsi
Drága Mircsi!!
VálaszTörlésAhh basszus, másodjára írom a kommentet! >.<
Szóval, azt határozottan kijelenthetem, hogy ez nagyon te vagy!!!! :D Gyönyörű fogalmazásmód, izgalmas történet, eredeti karakterek... Soroljam még? :D Lényeg a lényeg, imádom az egészet, fantasztikus vagy!
Én erőteljesen a TEAM KYLE banda oszlopos tagjaként írok most neked, függetlenül attól, hogy mi fog történni, nekem Kyle az abszolút favorit!!! :) Persze Alexander se semmi, nagyon édes ezzel a rosszfiú imidzsével!! ;))
#csakígytovább, Cassie T. ♥
Drága Cassie!
TörlésNagyon örülök, hogy végigolvastad, és tetszik! Tényleg én vagyok? Akkor sikerült kialakítanom magamnak egy egyedi stílust, amiből felismerhető vagyok? :D Remélem, igazad van és valóban így van. :)
Úgy látszik a Team Kyle banda tagjainak létszáma egyre csak nő! Vigyázz Alexander! >.<
Ölel,
M. Mircsi
Kedves Mircsi!
VálaszTörlésMikor teszed ki a következő részt?
Kedves névtelen olvasóm, akit nem tudok beazonosítani! :D
TörlésAz az igazság, hogy tegnap értem haza és van egy hosszú listám, ami tartalmazza, hogy mit kell bepótolnom a kimaradásom miatt. Ennek egy részét tegnap sikerült is, a fejezetet szintén elkezdtem írni, de még a fontosabb jelenet hátra van a végével együtt. Igyekszem minél hamarabb hozni, de pontos időt nem tudok mondani és nem is akarok, mert ha esetleg még sem tudnám akkorra hozni, akkor megint mindenki mérges lenne rám. >.<
Azt megígérhetem, hogy tényleg sietni fogok, de mást nem.
Köszönöm a megértésed/megértéseteket!
M. Mircsi
Szia:)
VálaszTörlésNekem nagyon tetszik ahogy fogalmazol és az is hogy nem sablon storyt használsz..:D
Alexander Team..<3 Szerintem a füzetet teszi az ölébe..;)
További sok ötletet, kitartást és erőt az íráshoz...;)
Remélem minél hamarabb jön az új rész...:D
By: Timi
Kedves Timi!
TörlésNagyon örlük, hogy így gondolod. :)
Azért a Team Alexander úgy látszik még mindig fölényben van Team Kyle-al szemben. :)
Köszönöm szépen.
Már nagyon jól haladok, habár erről 99%-ban a húgom tehet, mert keményen megparancsolta, hogy írjak, ezért nem tehettem mást. Hamarosan befejezem és közzéteszem. :)
Ölel,
M. Mircsi
Kyle szerintem sokkal jobb barátja lenne:) Nekem valahogy nem jön be Alexander. Kicsit megérdemelné, hogy őt is pofára ejtsék.
VálaszTörlésSzóval ééén Kyle-nak szurkolok:D
Ja és (szerintem) több szerepet is adhatnál Eriknek meg Angelának. Mármint róluk. pl: párbeszédek. De én csak javaslóm, te döntesz.:)
Egyébként nagyon jó blog!:D
Kedves Göndörfürt!
TörlésOké, eddig 4:3-ra állunk Alexander javára. Nagyon szoros a mezőny. :D
Egyetértek. Alexander megérdemelne egy pofont, ami kicsit észre téríti.
Az az igazság, hogy jelenleg Erik és Angel között nem igazán folyik párbeszéd Angelina parázása miatt. De mindnet megteszek, hogy kettejük kapcsolata is haladjon egy keveset. :)
Köszönöm. <3
Ölel,
M. Mircsi
Alexander jobban megérdemli Nicát és szerintem ők jobban összeillenek Alexanderrel, mint Kyle-al. Én Alexandert szeretem és Kyle-t ki nem állhatom. Irritál.
VálaszTörlésTEAM ALEXANDER!!*-*<3:$
Drága imádott(???) húgom! (csak a te kedvedért a megszólítás)
TörlésA te nézeteidet már ismerem, de azért hálás vagyok, hogy komment formájában is megosztottad velem, még ha igazából itt is ülsz mellettem. :)
Bármennyire is bosszant téged Kyle közelsége és próbálsz rávenni, hogy hozzam össze Alexandert Nicával, még egy darabig kénytelen leszel elviselni, hogy a nem éppen kedvelt srác Veronica körül fog legyeskedni, míg Alex távolabbról szemléli az eseményeket.
Egyetlen és pótolhatatlan nővéred,
M. Mircsi