2014. június 30., hétfő

Harmadik fejezet

Sziasztok!
Megékeztem a harmadik fejezettel. Tudom, megint kicsit későn hoztam, de csak így sikerült. Azért remélem, ez is tetszeni fog és hagytok valamilyen nyomot magatok után.


További jó olvasgatást és blogolást kívánok!
M. Mircsi
___________________________________________________________________________________________

Harmadik fejezet

Az emberek nem változnak, sőt!
Az idő múlásával csak egyre rosszabbak lesznek.."
Szalai Vivien - Drága kéj 

Másnap az első dolgom volt elmesélni Angelnek a nagy hírt, miszerint sikeresen teljesítettem a nekem szánt feladatot. Igaz, gördültek akadályok elém, és nem tagadom, tényleg nagyon közel álltam ahhoz, hogy feladjam, de mivel Alexander meglátta az őt érő kellemetlenségek mögött az előnyeit is a cikknek, hozzájárult a megvalósításához. Valószínűleg ezzel is csak még nagyobb hírnévre próbál szert tenni, vagy valami mást forral a fejében, de ez egyszerűen nem tud érdekelni, hiszen az én megbízásom az volt, hogy bármi áron is, de készítsek egy riportot a Thunderstroke híres-neves frontemberével, az már nem rám tartozik, hogy ki hogyan fogadja a rázúduló információáradatot.
      Aznap valahogy még az időt is szebbnek láttam, habár még mindig nagyban jelen volt az ősz és a kabátomon is átfújt egy-egy erősebb fuvallat. Még Eriknek is elújságoltam a sikeremet, mire büszkén megveregette a vállam és kijelentette, hogy most már hivatalosan is megérdemlem a legjobb cikkíró kitüntetést. Iskolánkban Erik az egyetlen személy, akit így foglalkoztat az újság, újságírás. Ő volt az, aki ezt az egész iskolaújságot kezdeményezte még mikor gólya volt. Az igazgatónő csak hosszas fontolgatás után egyezett bele, de nem engedte, hogy rögtön a fiatal újonc álljon az éppen beinduló suliújság élére, helyette egy másik, tehetséges végzős diákot bízott meg ezzel a felelősséggel, majd év végén a főszerkesztő átadta helyét az általa választott tizenegyedikes újságosnak. Íratlan szabály volt, hogy eme nemes feladatot, mindig csakis egy végzős diák kaphatta meg, ezért Erik hiába volt a legtehetségesebb író és szerkesztő is egyben, kénytelen volt várni, hogy végre rá kerüljön a sor. Közben egyre jobban híre ment az újságunknak, néhány év után már nem csak a mi iskolánkba járó tanulók olvasgatták a példányokat, de még szülők is kérték, hogy minden hónapban küldjünk nekik egyet, majd később a rokonok és a végén már olyan nagy számban kelt el az újságunk, hogy komoly bevétele származott belőle az iskolánknak. Ez persze mind Eriknek volt köszönhető, hiszen ha nem is volt még eddig főszerkesztői posztban, mindig jelen volt a suliújság megtervezésében, megszerkesztésében. Az ő szava vitt mindent. Ha valamire rábólintott, senki nem kételkedett a cikk megjeleníthetőségében. Többek között ezért is számított nekem is az ő véleménye. Mindig is tudtam, hogyha egyszer valakinek megmutatom valamelyik irományomat, akkor az ő lesz, senki más. Tiszteltem azért, amit elért az életében, komoly megpróbáltatásokon volt túl az évek során, kezdve azzal, hogy elismertesse magát a felette járókkal, hogy bízzanak benne és hagyják, hogy segítsen nekik. Mindig is tudta, hogy mi az álma és küzdött érte, bármire képes volt, hogy elérje azt. Bármire.

Az egyik szünetben fának döntött háttal ültem a támla nélküli kispadomon és a történelem leckét magoltam, amikor megbillent a rozoga ülőhelyem. Odakaptam a fejem, de az agyam még mindig a következő óra anyagán járt, ezért nem tulajdonítottam nagyobb figyelmet a földrengés" okozójának. A kezemen számolni kezdtem az évszámokat, amiket meg kellett jegyeznem, amikor is eljutott a tudatomig a néhány másodperccel ezelőtt látottak és hitetlenül fordultam ismét abba az irányba. Olyan hirtelen kerültem túl közel az illetőhöz, aki várakozóan nézett rám, hogy meginogtam, de szerencsére a srác elkapta a karom, így vissza tudtam szerezni az egyensúlyom, ezzel megakadályozva, hogy lezakózzak.
 Mi az? Ilyen ijesztő vagyok?  kérdezte Alexander mosolyogva.
 Mit keresel itt?  szaladt össze a szemöldököm.
 Csak a válaszokat hoztam el  nyújtotta át a papírt.
 Ó, köszönöm  vettem el és már zsebre is vágtam.
 Nem nézed meg?
 Fölösleges  ráztam meg a fejem. - Nagyjából tudom, hogy mire számíthatok, ezért már előre látom, hogy kénytelen leszek átírni néhány dolgot benne. - Alexander valószínűleg nem erre a válaszra számított, mert a szemöldöke a magasba szökött és azt hittem, hogy a felhőkig meg sem áll.
 Mi? Akkor meg minek válaszoltam rájuk, ha úgy is átírod? Ennyi erővel miért nem találtál ki valamit? Úgy is olyan jól megy neked a fantáziálás  állt fel mérgesen és visszament a társaságához. Nem értem mit van úgy oda. Örülnie kéne, hogy értelmes mondatokat csinálok az ő firkálmányából. Előrefordítottam a fejem, mire szembe találtam magam az újságírók kérdő tekintetével.
 Mi az?  néztem végig az értetlen arcokon. Erik megrázta a fejét és visszafordult Simonhoz, hogy folytassa a félbeszakított beszélgetést, majd a többiek és követték a példáját.
Otthon leültem az íróasztalomhoz és kiegyenesítettem a lapot, amit belegyűrtem a zsebembe. Ott voltak rajta a beszámozott kérdések a kicsit eltorzult kézírásommal, alattuk pedig a meglepően hosszú válaszok Alexander szépen formált betűivel. Összeráncoltam a homlokom a kézírás láttán. Biztosan azzal akar cukkolni, hogy ő szebben tud írni nálam. Gyorsan túltettem magam rajta és a kérdésekhez hozzáolvastam a válaszokat.

1. Sok minden van, ami ráveszi az embereket, hogy belekezdjenek egy sportba: szülők, kik fiatalabb korukban is űzték ezt a sportot; a lustaság, ami már annyira elfajult, hogy kénytelen voltál mozogni egy kicsit; a sportért való rajongás. Mi vett rá arra, hogy jégkorongozni kezdj és mikor döntöttél úgy hogy ezt a sportágat választod?
Te miért írsz? Minden embernek szüksége van arra, hogy kifejezze valamiben az érzéseit. Legyen ez írás, sport, vagy tanulás. Nekem nincs tehetségem a novellák írásához, a tanulás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, így maradt számomra a sport, amiben le tudom vezetni a bennem felgyülemlett feszültséget. És persze ott vannak a csapattársaim, akik igazán jó barátaim, és akikkel sokat szórakozunk.
Már egészen kicsi koromban megtetszett a jégkorong. Sokat játszottam egyedül az udvarban egy bottal a kezemben, amivel egy kisebb labdát próbáltam bejuttatni a kapunak nevezett vödörbe, de csak a középiskolában nyílt alkalmam rá, hogy rendszeresen edzésekre járjak és mérkőzéseken vegyek részt.

2. A világon rengeteg sport van, köztük nagyon híres a foci és a baseball, de te mégis a jégkorongot választottad. Miért?
Miért pont novellák, miért nem versek? Ehhez van tehetségem, és ez az, ami boldoggá tesz. Lehet rossz napom, amikor legszívesebben jól bevernék valakinek, és így még lehetőségem is adódik rá, mégpedig büntetlenül. A hoki egy olyan sport, ahol szükség van a csapattársaid segítségére, ahhoz hogy beüthesd a korongot a hálóba. Ha nincs meg a csapatban az összetartás, nincs játék. Ez az, amit szeretek benne. Hogy tudom, rajtam kívül még négyen vannak, akik bármelyik pillanatban készek arra, hogy fedezzenek, ha szükséges.

3. A csapatok, Thunderstroke, rengeteg kiemelkedő eredményt ért el. Te mit gondolsz erről? Meg vagy elégedve velük?
Teljesen meg vagyok elégedve az elért eredményeinkkel. Azóta, hogy én is rendszeresen járok edzésekre és mérkőzésekre  ennek már lassan három éve  , huszonvalahány kupát nyertünk kisebb, nagyobb megmérettetéseken, ami szerintem igen nagy teljesítmény.

4. Sokakban felmerült, hogy talán a rajongóidéval ellentétes neműekhez vonzódsz. Annyi lány ment oda hozzád nagy reményekkel, majd reményt vesztve, sírva odébb állt, mikor megkapta a távozási felszólítását. Már az is megfordult egyesek fejében, hogy talán van egy barátnőd, akit eltitkolsz a nyilvánosság elől. Mi lenne hát az oka, hogy még nem választottál a lányok közül, kik nyálcsorgatva várják, hogy végre megszólítsd őket?
Nem, nem vagyok meleg, a lányokat szeretem. Miért választanék egy olyan lányt magam mellé, aki nem tudja nyálát a szájában tartani, mikor rám néz? Nem akarom, hogy bárki is rajongjon értem, főleg nem a barátnőm. Nem megyek könnyű prédára. Az nem nekem való.

5. Nem tudom, észre vetted-e, de van jó pár srác, akik nem nézik jó szemmel, hogy az összes jó csaj” azt várja, hogy végre megkaparinthasson téged, és nem érik be velük. Úgy gondolják, hogy te egy beképzelt, bunkó barom vagy. Mit gondolsz erről?
Beképzelt? Bunkó? És még barom is? Én? Meglehet. Mikor megszületünk, mindenki megkap egy szerepet, amit egész életében játszania kell, még ha belefárad is. Az én szerepem a beképzelt, bunkó barom.
Ami pedig a lányokat illeti, én nem kértem senkit, hogy utánam koslasson. Tőlem aztán mehetnek akihez akarnak. Az irigy srácoknak pedig üzenem, ha próbálkoznak, biztosan megnyerik maguknak a lányt. Ha pedig mégsem? Fel a fejjem, van itt még más is.

6. Az ember, ha egy kicsit is nyitva tartja a fülét, meghallhatja a rengeteg lányt, akik arról áradoznak, hogy álmukban Te voltál a szerencsés srác, ki az oltárnál várta őket. Ilyenkor mindenkiben felmerül a kérdés, hogy talán Te is kinéztél már magadnak egy lányt, akivel ha nem is álmodsz ilyen esküvőkről, de komolyabb kapcsolatra gondolkodtál-e már?
Esküvő? Nem, nem igazán akarok megnősülni. Jól érzem magam agglegényként. Még nem találtam meg azt a lányt, aki igazán érdekelt volna és többet szerettem volna tőle egy futó kapcsolatnál.

7. A legtöbb lány arra lenne kíváncsi, hogy mi a Te ideálod? Vagy van ilyen?
Azaz igazság, hogy nem nagyon gondolkodtam még rajta. Nem hiszem, hogy van. A lényeg, hogy legyen nőies, de ne nyafogjon. Ne csak a külsejével foglalkozzon, legyen humorérzéke, és tudjon szórakozni. És a legfontosabb; ne nyomuljon! Szeretem én eldönteni, hogy mit, kivel és hogyan csináljak. Nem csípem, ha megmondják, mit tegyek.

Ahogy megfordítottam a lapot összeszaladt a szemöldököm az összefirkált sorokat látva. Látszólag Alexander nem igazán tudta, hogy mit írhatna a következő kérdésekre, mert a kézírásom után mindenhol legalább egy sor ki volt húzva, össze volt firkálva, vagy csak szimplán nem válaszolt a kérdésre. Csak nem rejtegetni valója van a mi kis példaképünknek? Egy gonosz mosollyal az arcomon kezdem olvasni.

8.  És ha már így eljutottunk a magánéletedig, akkor a családodról is szeretnénk megtudni néhány dolgot, hiszen róluk igazán nem hallunk sokat tőled. Talán van valami oka annak, hogy nem beszélsz róluk?  Egy feltörekvő öcsike, aki majd átveszi a helyed a csapatnál, ha te befejezted az itteni tanulmányaidat?
Egyáltalán nem rejtegetem a családom. Csak Nem szoktam a családomról beszélni, mert nem tartom fontosnak. Mármint, hogy beszéljek róluk, nem őket nem tartom fontosnak. Szerintem Nincs olyan, amit megosztanék velük kapcsolatban bárkivel is. Nincs különösebb oka Nem szeretem
Nincs semmi, amit rejtegetnék a családommal kapcsolatban, nem azért nem beszélek róluk, mert van valami, ami nincs rendben velük, egyszerűen nincs mit mondanom arról, hogy hol dolgoznak, mit ettek tegnap vacsorára, vagy bármi ehhez hasonlóról. Ugyanolyan átlagos családom van, mint bárki másnak.
Testvérem nincsen. A családban én vagyok az egyetl A családom nem igazén rajong a hokiért, elég durva sportnak tarják, ezért
Nincs öcsém, aki a nyomdokaimba léphetne, amit borzasztóan sajnálok. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó bátyja lettem volna és segítettem volna neki, hogy ő is ugyanúgy élvezze ezt a sportot, ahogy én teszem, és neki is ekkora sikerei legyenek.

9. Egyszer Jasmine Joyal-nak, egykori fotósunknak sikerült egy közös képet készítenie veled és anyukáddal az egyik versenyeteken, amikor még csak tartalékos játékosként ültél a padon. Akkoriban még nem számítottál nagy számnak a pályán, ezért nem is került be az újságba. Viszont most már sokunkat foglalkoztat, hogy a szüleid miért nincsenek jelen a fontos mérkőzéseiteken. Vagy csak hátul maradnak távol a rivaldafénytől? 
A szüleim nem igazán szeretik a nyilvánosságot Nem szoktam elhívni ők Nem Én Jobban szeretem
A szüleimet eléggé lefoglalja a munkájuk, ezért nem érnek rá arra, hogy minden meccsemen jelen legyenek főleg mostanában, hogy .


10. Hogy lehet, hogy teljes homály fedi a lakhelyedet? Csak nem attól félsz, hogy esetleg a rajongóid megtalálnak és ott is zargatni fognak?

11. Miért van az, hogy néhány bulin, az edzéseket, meccseken kívül nem látni téged? Nem találkozik veled senki csak úgy az utcán. A lányoknak minden lehetőségét elveszed attól, hogy megjátsszanak egy táskaellopást a közeledben, hogy aztán te legyén a megmentő, vagy a kétségbeesett kislányt, akinek nincsen pénze, hogy hazajusson. Vagy csak van egy hely, ahol szereted eltölteni az időt, de még senki sem talált rá?
Valóban nem sok időt töltök az utcán, mint ahogy mondtad is bulikba, meccsekre és edzésekre járok. Ezek minden időmet lefoglalják, ezért nincs már szabadidőm, amit az utakon lézengve tölthetnék.

Ahogy a sorokat olvastam, úgy hervadt le a vigyor az arcomról. Azt hittem, végre fogást találtam Alexanderen, végre találtam valamit, amivel előrukkolhatok és letaszíthatom a trónjáról, de ehelyett csak azt láttam, hogy neki is vannak olyan dolgai, amik szeretné, ha a sajátjai maradnának. Azt terveztem, hogy ezt a papírt fogom beadni Eriknek, hogy a világért se kelljen több időt pazarolnom erre az interjúra, de valami nem engedte, hogy ide írjam a cikkhez szánt soraimat. Már csak attól bűntudatom támadt, hogy hozzáérintettem a laphoz a tollam végét.
 A fenébe  káromkodtam és mérgesen kotorászni kezdtem a fiókomban. Találtam is egy gyűrött, itt-ott kicsit megtépett papírlapot, amit szépen kisimítottam és átmásoltam rá a válaszokat és a kérdéseket, kivéve a nyolcastól a tízesig, azokkal inkább nem foglalkoztam, mintha fel sem tettem volna. Igaz, azt mondtam Alexandernek, hogy át fogom írni a válaszait, de most még sem tudtam semmibe sem belekötni, az igazat megvallva nem is akartam. Felmerült bennem, hogy talán nem is ő válaszolt a kérdésekre, hanem valamelyik rokona, vagy haverja. Egyszerűen nem tudtam összekapcsolni a sorokat azzal a sráccal, akit az évek során megismertem. Mikor beszél ő így? A megvilágosodás olyan hirtelen érkezett, mint egy pofon és a megdöbbenés helyét átvette a megvetés. Ez is biztosan valami csel, hogy még több rajongót csaljon maga köré. Sajnáltatja magát, ő lesz a szegény kisfiú, akit a családja elhanyagol. A lányok még jobban beleszeretnek majd, hirtelen mindenkinek lesz humorérzéke és már nem is számít annyira, hogy letört a körme. Talán már ráhagyják Alexanderre a döntést és nem ólálkodnak majd mindig a közelében. A kezembe temettem az arcom. De mi van, ha tényleg így van? Én szeretném, hogy mindenki megtudja? Ha hazudott volna, nem húzott volna ki ennyi sort az elején, nem igaz? Végül úgy döntöttem, hogy bármi is volt a célja azokkal a válaszokkal, nem fogom beletenni a cikkbe. Majd azt mondom, hogy nem volt hely többnek. Talán így lesz a legjobb mindenkinek.
Még egyszer átolvastam a kérdéseket és már kezdtem megfogalmazni magamban azt a néhány sort, amit majd a lap aljára írok az interjúalanyról, amikor kiszúrtam valamit. Alexander többször is felhozta példának az írást, és ezzel kérdezett vissza, ami egyértelműen azt jelenti, hogy tud a szenvedélyemről. De honnan? Jó, lehet, hogy látta miközben a szünetekben a füzetem fölé görnyedve írogatok, de azt honnan szedte, hogy novellákat és nem verseket? Vagy, hogy nem a házim volt? Meg, ha jobban belegondolok, amikor azt mondtam neki, hogy átírom a válaszokat, már  akkor is azt mondta, hogy tudja, az írásban jó vagyok. Mégis honnan tud ő bármit is rólam?
Megráztam a fejem és ezzel a mozdulattal kiráztam a fejemből a lényegtelen kérdéseket és újra a cikkre koncentráltam, majd írni kezdtem a fejembe hirtelen beugró gondolatokat, amiket elég elfogadhatónak találtam. Nem rég azt gondoltam, hogy többet semmi jót nem fogok mondani róla, de ez esetben nem számít, mert ha azt írnám, amit igazából gondolok, Erik biztosan visszadobná. Azt meg nem akarom.

Most megismerhettük Alexander Armstrong másik oldalát. Vajon nem is olyan bunkó, mint gondoltuk? Lehetséges, hogy változna, de nem tehet semmit a születésekor ráruházott szerepe ellen? Talán. Mindenesetre, lányok, most megtudtátok, hogy senki nem áll az utatokban, szóval lehet élesíteni azokat a tulajdonságokat, amiket Alexander felsorolt. De vigyázzatok! Ne próbáljatok uralkodni felette. Alexander szereti a saját útját járni. A csajozást illetően igen régimódi, úgyhogy jobb, ha nem nyomultok, hanem kivárjátok, míg ő kezd el udvarolni. Úgyhogy tessék elolvasni a Divat, avagy mit vegyél fel” című cikket és csinosítsátok ki magatokat, hogy felfigyeljen rátok, és ha szerencsétek van, még talán visz is Titeket egy kört a motorján.
Ami pedig Titeket illet, srácok, ne csüggedjetek, hallottátok Alexet, nem érdekli egyik lány sem, szóval nyugodtan lehet udvarolni. Sok sikert!
Alexandernek pedig ismét nagyon köszönjük, hogy elfogadta az ajánlatot, vette a fáradtságot és felelt néhány kérdésünkre. Nagyon köszönjük!

Legszívesebben átfirkáltam volna az egészet. Ez az első olyan eset, hogy nem írhattam le a véleményemet, hiszen nem vagyok magam ellensége, valószínűleg rengeteg őrjöngő levelet kaptam volna az Alexander rajongóktól, ha elhordtam volna mindennek az iskola legmenőbb diákját.
Mérgesen felálltam a székemről, otthagytam a lapot az asztalomon és tárcsáztam Angel számát. Semmi kedvem nem volt több időt pazarolni az „imádott” Alexanderre…

8 megjegyzés:

  1. Alexander álarca megrepedezni látszott. Vajon le fog hullani a lepel valódi kilétéről? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lora!

      hamarosan minden kiderül. :)

      Törlés
    2. Remélem gyorsan hozod a következő részt, mert már tűkön ülve várom! :3

      Törlés
    3. A fejezetek oldalon fel van tüntetve, hogy melyik rész mikor érkezik. :) A negyedik remélhetőleg 4-én már olvasható lesz. :)

      Törlés
  2. Ez nagyon jó lett, várom a következőt én is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Örülök, hogy tetszik. :)

      Törlés
  3. Izgi, végre haladunk beljebb a sztoriban. :D Ez a fejezet és a prológus egyenlőre még vetekednek egymással az "eddigi kedvenc részem" címért. Egyébként már most bírom Alexandert. Vajon honnan tudja, hogy Veronika ír, és novellákat? Kutatott utána? Biztos tetszik neki, hogy végre van egy csaj, aki nem csorgatja a nyálát utána, és nem akar semmit tőle. Siess a következővel, már várom. :)
    u.i.: Szóval.. van egy észrevételem, és ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni; Ugya, a karakterek fülnél, azt olvassuk Veronicáról, hogy barna haja van. ( És nekem úgy jött le, ő a főszereplő, ha nem így van javíts ki, viszont ha nem, akkor tényleg nem értem..?) És ugye a fejlécen -ami tényleg gyönyörű :D- pedig egy szőke hajú lány. akkor most hogy is van ez? Csók: somebody'''

    VálaszTörlés
  4. Kedves Somebody (hű, már nem névtelen :D)!

    Hát, majd meglátjuk, hamarosan kiderül. :)
    Igen, Veronica barna színű hajjal büszkélkedhet. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de a karakterek oldalon senkinek sincs kép az arcáról, hogy mindenki magának képzelhesse el őket. A fejlécen is csak egy random lány szerepel, akiről úgy gondoltam, hogy illik rá. Nem Nica megtestesítője. De ez valóban nem derült ki sehol, köszönöm, hogy szóltál, azonnal feltüntetem valahol.
    Nagyon jól esik, hogy mindig írsz nekem hozzászólást, köszönöm szépen! :)

    Ölel,
    M. Mircsi

    VálaszTörlés